Skip to main content

 

Míg a technológia rohamléptekben fejlődik, számtalan új lehetőséget nyújtva nekünk, hogy kényelmesebbé, biztonságosabbá tegye életünket, a társadalmunk még mindig olyan fogalmakon és módszereken alapul, melyeket évszázadokkal ezelőtt hoztak létre.

Továbbra is olyan társadalomban élünk, ami a hiánygazdaságon és a pénz használatán alapszik. Gondolkodásunk még mindig olyan ősrégi mintákra épül, melyeket több ezer éve használtak Ázsia nyugati területein.

hirdetés

Ha felismerjük, hogy valójában nem a politikusok alakítják a társadalom életét, hanem maga a közösség, akkor egy új, önmagáért felelősséget vállaló emberi léptékű világba léphetünk.

Mi a probléma?

Az emberiség egyik legnagyobb kihívása az elkövetkező évtizedekben az, hogy miként képes fenntartani a zavartalan energia-, ivóvíz- és élelmiszer-ellátását. Mára szinte természetesnek vesszük mindezek jelenlétét, azonban ha tudatos szemmel vizsgáljuk a szolgáltatások minőségét és korszerűségét, azt láthatjuk, hogy a legtöbb esetben centralizált, XIX.századi technológián nyugvó hálózatokra vagyunk bízva. Természetesnek vesszük azt, hogy a mobiltelefonok, a számítógépek, vagy a televíziók elképesztő méretű fejlődésen estek át az elmúlt pár évtizedben, ugyanakkor a villamosenergia-ellátás, az ivóvíz hálózatok és a közlekedés fejlettsége még mindig hatalmas lemaradásban van. Mivel ezek az állami irányítással működő, nehezen átlátható, komplex rendszerek az alapvető szükségleteinket biztosítják, bizalmat szavazunk az aktuális politikai körnek, hogy mindezeket elérhető áron, és zavartalanul szolgáltassák számunkra.

A jelenlegi energiafelhasználásunk jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz. A kormány és a politikai elit egymásra licitálva tesznek ígéreteket az üvegházhatású gázok mérséklésére, mely globális szinten a COP 21, vagy más néven a párizsi klímamegállapodás, nemzetekként eltérő vállalásaiban kristályosodott ki. Itt az országok az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tettek önkéntes felajánlásokat és vállalták a környezetkímélő technológiákra való átállást az elkövetkező húsz-harminc évben.

Jelenleg nincs hatékony együttműködés a kormányzat, az ipar, a magán- és a civil szervezetek között, mely átfogó stratégiát nyújthatna a Föld életterének megtisztításához. Bár a klímaváltozás tényét megállapító tudományok mögött szigorú kutatási és széleskörű egyetértés húzódik, még mindig vannak szkeptikusok, akik azt vallják, hogy a klímaváltozás megfékezésére kiadott pénzek ablakon kidobott milliárdok. További bizonytalanságot szül, hogy a karbon adók folyton változó szabályozása óriási hatással van mind a hagyományos, mind pedig az alternatív erőművek működtetésére.

A fosszilis tüzelőanyagok (olaj, gáz és szén) korlátozott mértékben állnak rendelkezésre egyes országokban, melyek jelentősen befolyásolják gazdaságuk működését. A XXI. század első évtizedeiben Oroszország politikai befolyásainak engedve, jelentős erődemonstrációba kezdett, mikor a szomszédos országok gázellátásának elvágásával fenyegetett. Irakba amerikai katonák vonultak be, bizonytalanná téve az olajkitermelést, míg a többi nagy olajban dúskáló ország, mint Irán és Venezuela, egyre magabiztosabbá válik.

A BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) növekvő energiaigénye és a belföldi fogyasztás emelkedő üteme hiányt képez a világ energiapiacán. Különösen a kőolaj további feltárása és kitermelése ütközik geológiai, pénzügyi, szervezeti, technológiai és politikai nehézségekbe, mely véget vehet az “olcsó olaj” korszakának. Ennek eredményeként az olajárak rendkívül ingadozóvá válnak.

A szén, az optimista kijelentésekkel ellentétben, nem vált az évszázadok kimeríthetetlen energiaforrásává, ami azt jelenti, hogy ez a fajta energiaellátás messze nem biztosítja az elkövetkező generációk igényeit.

A politika nem energetikai szakterület és nem infrastrukturális tervezés, mégis erős befolyásoló tényező mindennapi életünkben. Ha megkérdezel egy politikust, hogy miként oldaná meg a villamosenergia hatékony tárolását, vagy hogyan oldaná meg a teljesen balesetmentes közlekedést, valószínűleg fogalmuk sem lenne róla. A fejlődést a szakemberek, a kutatók és a kísérletező kedvű mérnökök hozzák.

A jövő bizonytalansága még talán kívül esik a látókörünkön, de a jelent formálva rajtunk áll, hogy egy fenntartható, jelentőségteljes, vagy egy szükölködő, hanyatló társadalmat hagyunk az elkövetkező generációknak. Míg a jelenkor egyes infrastrukturális rendszerei egy helyben topognak a központi irányítás, a multinacionális környezet és a privatizációk miatt, a technológia egyre fejlettebbé válik.

Ezeket a kihívásokat nem könnyű orvosolni, hiszen minden összefügg mindennel. Ha például, a szénre támaszkodva próbálnánk a folyamatos energiaellátást megoldani, akkor az beláthatatlan következményekkel járna. Világszerte számtalan kezdeményezés vállalkozott ezen problémák megfékezésére és arra, hogy (fenntartható) megoldásokat találjanak az energiaéhség kielégítésére.

A fejlődés motorja: az önfenntartó közösség

Annak érdekében, hogy megbízható, összetartó és fenntartható közösséget alkothassunk, érdekeltté kell válnunk az energiatermelésben, önellátó gazdálkodásban, vízellátásban és a közösségi közlekedésben. Célunk, hogy közösen oldjunk meg olyan projekteket, amelyek kizárják a jelenlegi összetett, elavult hálózati rendszereket.

A jelenkor politikai és társadalmi kiszámíthatatlansága arra ösztönöz minket, hogy egy kis közösséget alkotva, átlátható és fenntartható társadalmi modellt biztosítsunk a saját részünkre. A fejlett technológia és a Szabad Forrású Gazdaság sosem látott előnyöket nyújt egy saját tervezésű és építésű közösségi gazdaság megvalósításához.

A cikk ide kattintva folytatódik tovább...

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat

Kapcsolódó anyagaink: 

Forrás - A kép csak illusztráció, forrás: pixabay

TOP 5