Magyar kutatók és egy magyar feltaláló két évtizedes munkájának eredményeként hamarosan piacra kerülhet egy újfajta gyógyszer a cukorbetegség kezelésére. Ám az ehhez hasonló, nagy fejlesztések kivitelezhetetlenek külföldi segítség nélkül.
„Itt sajnos semmi sem úgy működik, mint a világ normális felén. Amolyan magyar táj ez, magyar ecsettel megfestve” – tömören így írná le a magyar kutatásfejlesztés helyzetét Vigh László, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének kutatója.
Tapasztalatból beszél: a nyolcvanas és kilencvenes években összesen hét éven át járta a világot ugyancsak biokémikus feleségével. Együtt dolgoztak többek közt Japán, Franciaország, Hollandia, illetve Amerika nagy egyetemein és laboratóriumaiban. Mindannyiszor természetesnek vették, hogy visszatérnek Vigh első és egyetlen munkahelyére. Meg is hálálta hűségét a szegedi biokémiai intézet: Vigh már a nyolcvanas évek közepén, mindössze 36 évesen kutatócsoport-vezető lett, 1994–2004 között az intézet igazgatójaként folytatta, ma a központ innovációért és ipari kapcsolatokért felelős főigazgató-helyettese.
De amire a legbüszkébb: a szegedi központból indult útjára az a jelenleg is tartó évtizedes kutatás, amelynek eredményéről már most óriási elismeréssel beszél a nemzetközi tudósvilág. Nagyon leegyszerűsítve valahogy így kezdődött: a Vigh által vezetett 10-11 fős kutatócsoport a kilencvenes évek elején a sejtekben található fehérjéket vizsgálta, amelyek a szervezetet érő külső és belső ingerek – hőmérséklet-változás, vírusok, gyulladás, mérgezés – hatására károsodnak. Az emberi szervezet optimális esetben fel tudja számolni ezeket a károkat: működésbe lépnek az úgynevezett stresszfehérjék, amelyeket épp ezen funkciójuk miatt dajkafehérjéknek is neveznek. Elégtelen működésük esetén alakulnak ki a különböző civilizációs betegségek, például a kettes típusú cukorbetegség.
A szegedi kutatók munkája paradigmaváltás a sejtfehérje-kutatásban: rájöttek, a sejteknek ehhez a stresszválaszához valójában nincs szükség károkozásra. Stresszfehérje-indukáló hatása van például az egészséges táplálkozásnak és a sportnak is. Ez is az oka annak, hogy az egészségtudatosan élők közt alacsonyabb a betegségek kialakulásának kockázata. „Indiában sokáig ismeretlen volt a diabétesz, hiszen túlzott táplálékbevitelről legfeljebb álmodhatottak az ott élők. Amióta viszont ott is népbetegség lett az elhízás, a lakosság 10 százaléka cukorbeteg” – magyarázza Vigh.
A kutatás sikerének másik pillére szintén magyar találmány. 1977-ben az amerikai–magyar gyógyszerfejlesztő cég, az N-Gene hazai vezetője, Literáti Nagy Péter védette le a BGP–15 elnevezésű molekulát.
A szegedi kutatócsoport már a kilencvenes években gyanította, hogy a vegyület serkenti a stresszfehérjék működését. Az eddigi kutatások alapján immár be is igazolódott az évek óta érlelődő gyanú: a vegyület hatására fokozódó stresszválasz a sejtek és az izmok megnövekedett cukorfelvételét eredményezi. Vagyis beindul a szervezet „önsegítő” folyamata. A világhírűvé lett magyar kutatás szerint egyre biztosabbnak látszik: a BGP–15 molekulával természetes módon és ezáltal a korábbi gyógyszereknél jóval hatékonyabban kezelhető a cukorbetegség.
Cikk egy szaklapban
Több tucat vegyületet vett mikroszkóp alá a kutatócsoport, mire erre a következtetésre jutott. Vigh azt mondja: tíz-húsz vagy akár ötven próbálkozásból egy molekula az, amelyből sikertörténet lehet. A sikertörténet-gyanús eseteket pedig minden esetben a gyógyszeripar érdeklődése emeli át a köztudatba.
Jó néhány évvel ezelőtt a BGP–15 molekulát is elérte a gyógyszeripar figyelme: egy 30 millió dollárra „feltőkésített” nemzetközi cég karolta fel a kutatást.
1997-ben Vigh a Nature Medicine Magazine hasábjain számolt be az addigi eredményekről, s mindössze néhány nappal később a molekulát és az ahhoz tartozó szellemi potenciált megvette egy kaliforniai cég. Később Vigh is tudományos folyóiratokból értesült arról, hogy a vállalat 120 millió dollárért adta tovább a BGP–15-öt.
„Nagy kár, hogy ezek a pénzmozgások nem Magyarországon történnek, és nem magyar kutatókat gazdagítanak” – mondja Vigh.
Zuglaborok harcai
Tényleg kár. De a szakember szerint semmilyen feltétel nem adott ahhoz, hogy „nyugati módra” vihessék sikerre felfedezésüket.
Szintén korszakos felfedezés a magyar Lisziewicz testvérpár által kifejlesztett Dermavir AIDS-tapasz, amely bár nem gyógyítja meg a betegeket, de jelentősen javít az életminőségükön. Az állatkísérletek igen jó eredménnyel már lezárultak, jelenleg a humán tesztelése folyik. Ezt a magyar határokon kívül, Amerikában és Európa több országában végzik.
Egyebek közt hiányzik a kellő anyagi háttér. A világ fejlettebb régióiban, Finnországban vagy Dél-Koreában a GDP 3-4 százalékát fordítják kutatásfejlesztésre, míg Magyarországon évek óta 0,9 százalék az arány. Gazdasági szakértők régóta szajkózzák: egy kicsi, természeti erőforrások nélküli országban megérné ennél jóval többet áldozni erre, mert a kutatásfejlesztés a gazdaság fellendítésének egyik legfontosabb módja.
Finoman szólva: nem könnyíti meg a kutatók dolgát a pályázati rendszerek kiszámíthatatlansága sem. Márpedig a kutatók csak ezekből a tenderekből remélhetnek pénzt. Csakhogy sokszor többmilliárdos pályázatok váltják a „filléreseket”, leginkább véletlenszerű sorrendben.
„Két hónappal ezelőtt Helsinkiben beválasztottak a Finn Tudományos Akadémia pályázatait elbíráló zsűritagok közé. Ott ugyanis eleve külföldiekkel bíráltatják el a pályázataikat. Nem titok: éppen hússzor annyi pénzt osztottunk ki, mint amennyit itthon kapnának tudósok egy hasonló jellegű kutatásra. Az ötmillió lakosú Finnországban ennyit szánnak a kutatásfejlesztésre.”
És ami a laboratóriumvezető legnagyobb fájdalma: sokéves lobbizás ellenére sem épült meg a kutatásokat felkaroló, úgynevezett inkubátorház Szegeden. A Debrecenben és Miskolcon már működő, Nyugat-Európában elterjedt központokban minden részletre kiterjedő segítséget megadnak a reményteli kutatásokhoz. Ellentétben a hazai gyakorlattal, ahol teljes körű támogatás híján a már-már zuglaborokká degradált kutatási helyszínek tudósai még a bürokratikus ügyeket is maguk intézik, a szabadalmaztatási bejegyzéstől a gyártással kapcsolatos teendőkig.
De a szellemi energiákat felemésztő akadályok ellenére is úgy tűnik, a lelkesedés továbbviszi a szegedieket. Egyelőre. Vigh úgy látja: a fiatal tehetségek sorra hagyják el az intézetet – és az országot is.
Eddig közel kétszáz cukorbetegen ígéretes eredménnyel tesztelték a BGP–15 molekula hatékonyságát. Még hátravan egy nagyobb humánkísérleti fázis, amelynek végén – körülbelül 2015-re – a patikákba kerülhet a gyógyszer.Közben a Nature Magazine áprilisi cikke szerint ausztrál kutatók kimutatták, hogy ugyanez a vegyület hatásos lehet a Duchenne nevű izombetegség kezelésében is. A főleg fiúkat érintő izomsorvadással a várható élettartam legfeljebb húsz év, a betegek körülbelül tízéves korukra kerekes székbe kényszerülnek. Az ausztrál Baker Heart Institute állatkísérletei biztatóak: az eredmények szerint a BGP–15 segítségével harminc évig járóképes maradhat a beteg, a várható élettartam pedig ötven évre tolódhat ki. Ez a kutatás jelenleg az állatkísérleteknél tart, becslések szerint 2020-ig ennek eredménye is megjelenik majd a gyógyszertárak polcain.
Forrás:http://www.168ora.hu/tudas/a-szegedi-csoda-96036.html
Herskovits Eszter írása.
TOP 5
