Mi az a fenntartható vízhasználat?

Március 22-én ünnepeltük a Víz Világnapját. Végre egy természeti kincs, amelyben hazánk bővelkedik – tartja a közvélemény. Vízhelyzetünk, vízeink állapota ezzel szemben a félig tele, félig üres pohárra emlékeztet a Magyar Tudományos Akadémia 2011-ben kiadott átfogó elemzése szerint. A Levegő Munkacsoport a Tanácsadó Irodájához érkező megkeresések alapján a fenntartható vízhasználat és a vízvédelem több területével foglalkozik. A Víz Világnapja alkalmával néhány hosszú ideje megoldásra váró problémára és a megoldás lehetőségeire hívja fel a figyelmet.

(A cikk 2012-ben íródott, aktualitásából azonban mit sem vesztett, sőt! - szerk.)

Felszíni és felszín alatti vizeinket egyaránt fenyegeti az időszakos túlhasználat és a folyamatos szennyezés.

A túlhasználatot nemcsak az egyenetlen csapadékeloszlás, az éghajlatváltozás okozza, hanem a pazarló technológiák és berendezések, valamint az, hogy a víz helybentartása, a szürke vizek továbbhasznosítása helyett a gyors elvezetés dominál a települési gyakorlatban. Szükség lenne a településfejlesztési és építési szabályozásban is e szempontokat figyelembe venni.

Az ezermilliárdos uniós támogatásokkal kiépült szennyvíztisztító telepeink, csatornahálózataink sűrűn lakott területeken megoldják a szennyezett víz elvezetését, de nagy költséggel és rengeteg energia ráfordításával. Sajnálatos, hogy a ritkán lakott területeket is nemegyszer bekapcsolták ezekbe a nagy rendszerekbe, és nem jutott forrás a vidéki területek természetközeli, illetve egyedi szennyvíztisztító megoldásainak támogatására.

A szennyezések csökkentésében is a megelőzésnek kellene dominálni. Sokkal szigorúbban kellene ellenőrizni a forgalomba kerülő vegyszereket, a veszélyes anyagok szelektív kezelését. A mezőgazdaságban pedig – különösen az érzékeny vízbázisok, folyók mentén – a műtrágyák, rovarirtó szerek használatát jobban kellene korlátozni. A biogazdálkodás, amely a kisebb vízszennyezés mellett még számos más előnnyel is szolgál és egyre nagyobb teret kap Európa többi országában, nálunk stagnál. Az agrártámogatásoknál erre sokkal jobban ügyelni kellene.

Tavaly uniós elnökségünk egyik sikere volt az Európai Duna Régió Stratégiájának elfogadtatása. Azóta megtorpanni látszik a folyamat, holott sok olyan javaslat, programterv született az egyeztetések során, amelyeket viszonylag kisebb forrásokból is meg lehetne valósítani. Ezek közül megemlítenénk a szelíd vízisportok bevezetését a közoktatásba és a városi patakok, vízfolyások rehabilitálását, rekreációs célú revitalizációját.

Fenntartható városi vízhasználat

Egyre nagyobb árat fizetünk a tiszta ivóvízért. Emiatt a háztartások, a cégek és a városüzemeltetők egyaránt a szükségesnél jóval kevesebbet öntöznek, pormentesítenek. Nyáron a nagy hőség emiatt még elviselhetetlenebb; a parkokban kiszáradnak a növények, por és forróság van mindenütt. Máskor meg az egyszerre lezúduló óriási csapadékmennyiség nem tud hova folyni, bokáig ér a víz az utcákon. Az MTA szakértői szerint e téren is a vizek helybentartása a fő feladat. Sürgető lenne az építési előírásokat ehhez igazítani. Egyebek mellett a járdákat, a parkolókat, a parkok szilárd burkolatait kötelezően vízáteresztővé kellene tenni, hogy a lehulló eső és a portalanító locsolás a talajba folyjon, majd párolgással kellemesebbé tegye a levegőt, csökkentse a hőszigethatást.

A nagy csarnoképületekre, általában az alacsony hajlású és a lapostetőre kerüljön növényzet. A vékony talajréteggel készíthető ún. extenzív zöldtetők karbantartást szinte nem igényelnek, ugyanakkor a vízszigetelés élettartamát meghosszabbítják, késlelteik a tető alatti helyiségek felmelegedését, és az épület környékének mikroklímáját is érezhetően javítják. Öntözésre, portalanításra kedvező esetben a talajvizet is fel lehet használni. Erre készültek vizsgálatok a fővárosban. Sajnos több esetben az derült ki, hogy a régi csatornarendszerek szivárgása miatt a talajvizek erősen szennyezettek.

A háztartások vízfogyasztásában a WC használata mintegy 30-35 százalékot jelent. Víztakarékos berendezésekkel (korszerű WC-tartállyal, zuhanyfejjel, mosogató- és mosógéppel, a WC-nek a zuhanyozó vizével való öblítésével) a vízfogyasztás akár a felére is csökkenthető. A tetőkről, burkolt felületekről összegyűlt csapadékkal öntözés is jóval olcsóbb, mintha vezetékes vízzel locsolunk.

A csapadékvíz helyben tartásával, a szabad területek (kertek, parkok) pufferkapacitásának kihasználásával kisebb záportározókra, mérsékeltebb csatornakapacitásra van szükség. 

El vagyunk maradva a szomszédainktól a városi vízhasználat területén is. Nagyobb arányú innovációra egyaránt szükség lenne a víztakarékosság, a megfizethetőség és a kellemesebb környezet kialakítása érdekében.

Folyópartok és patakmedrek újjáélesztése

Élővizek vagy betonozott kanálisok legyenek városaink kisvízfolyásai?

A vízfolyások kezelői a kisebb ellenállás felé mozdulnak, számukra az árvizek levezetése, a kanális funkció erősítése fontos. Kérdés azonban, hogy nem hozna-e sokkal több hasznot a városoknak, ha a város valamennyi kisvízfolyása kisebb beavatkozásokkal igazi élővízű, kellemes kikapcsolódásra alkalmas parkká válna. A települést átszelő patakok felsőbb folyásán több árvízi tározóval meg lehetne fogni az árhullámokat, és a meder mentén az árhullám lefolyását nem akadályozó helyre ültetett fákkal lehetne változatosabb látványt kialakítani. A parkosításhoz, a patakok rehabilitációjához azonban meg kell szüntetni a vízhez jutást akadályozó, meredek, betonozott rézsűt, és a gyakran a városi szövetet nyílegyenesen átszelő medret kis mértékben kanyargóssá kell tenni, helyenként kiszélesíteni, kis szigeteket és tavakat kialakítani. Így közvetlenül a víz közelébe férhetnek a pihenni vágyók. Ha mód van rá, természetközeli növényzet és zavartalanság kialakítása kívánatos, hogy a természetes vízkedvelő élőlények is birtokba vehessék az élőhelyet. De már az is sokat segít, ha a jelenleg nyílegyenes betonvályúban nagy sebességgel folyó víz mozgását kőből rakott gátak lassítják.

Tavaly tavasszal és nyár elején építészek mutatták be revitalizációs koncepcióikat a Levegő Munkacsoport több rendezvényén.

Kíváncsian várjuk, hogy az élhetőség, a lakosság és a természet érdekei érvényesülnek-e a jövőben városaink patakjainál vagy csak külföldi útjaink során irigyelhetjük más városok csodás vízpartjait.

A kavicsbányászat és a visszamaradó bányatavak kialakulásának fékezése

Az alacsony földvédelmi járulék, az ugyancsak kicsiny bányajáradék és depóniaadó, valamint a bányászati engedélyek viszonylag könnyű beszerzése következtében ma is jól jövedelmez Magyarországon a homok- és kavicsbányászat. Egyes Pest környéki területeken gyors ütemben termelik ki a kavicsot a felszínről, zavarva az ott élőket, és nemegyszer értékes mezőgazdasági földeket téve tönkre. A szomszédos országokban már régebben korlátozták az építőanyagok bányászatát. Ez fékezte az anyagpazarlást, és egyebek mellett a bontott építőanyagok közel 80 százalékos újrahasznosítását eredményezte.

Ma már a polgármesterek többsége közösen lép fel a lakossággal a bányanyitások korlátozása érdekében, és a hatóságok is jobban figyelnek a természetvédelmi szempontokra.

A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség KTVF: 7034-2/2012. iktatószámú, március 2-án kelt határozatában például elutasította a „Taksony V. – kavics” nevű bánya bővítésére vonatkozó engedélykérelmet, mert a kavicsbányászat után visszamaradt nagy vízfelületű bányatavak párolgásukkal megcsapolják környezetükben a talajvizet. A határozat indoklásában a következő olvasható:  „A klímapolitika és ezen belül az alkalmazkodási stratégia szempontjából elsősorban a talajok vízháztartási tulajdonságai a legfontosabbak, mert a talaj hazánk legnagyobb kapacitású, természetes víztározója. A talajok víztartó képességének megőrzése, illetve javítása a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik fontos tényezőjének tekinthető, továbbá a talajok értékét a táperő helyett egyre inkább a rendelkezésre álló vízkészlet határozza meg.”

A szennyvízkezelés anomáliái

Sajnos ez a terület sem sikertörténet. Ráadásul a túlméretezett szennyvízkezelő telepekre és csatornákra költött százmilliárdoknak jobb esetben a 70-80 százaléka volt indokolt. Ugyanakkor a kistelepülések természetközeli megoldásaira, egyedi, energiatakarékos megoldásokra nem jutott az uniós forrásokból.

„Lényeges, hogy a 91/271/EGK irányelv csak a 2000 lakosegyenérték feletti agglomerációkra javasolja a hagyományos, közműves szennyviz-elvezetési és -tisztítási gyakorlat alkalmazását. Azokon a településeken, településrészeken, ahol ez nem jelent környezetvédelmi szempontból előnyt, vagy pedig a költségek túlzottan megnőnének, a hagyományossal egyenértékű, egyedi szennyvízelhelyezés is alkalmazható. Az új beruházásoknál ezeknek az alternatív, természetközeli megoldásoknak az eddigieknél jóval nagyobb mértékben lehetne teret engedni. A csatornázás-szennyvíztisztítás fejlesztésének fontos stratégiai kérdése az, hogyan lehet a beruházásokat a források leghatékonyabb felhasználásával, a befogadók terhelésének minimalizálásával, okosan felhasználni. Komoly kockázatot jelent az alacsony fizetési hajlandóság (ma is közel egymillió ember nem köt rá a kiépült csatornarendszerre) és a szakemberhiány. „Szennyvizkultúránk” általában véve alacsony (Somlyody 2007), a szennyvíz-technológiák elavultak, az üzemeltetés színvonala (kevés kivételtől eltekintve) komoly kívánnivalót hagy maga után.” – állapította meg az MTA által készített vízgazdálkodási stratégia.

A Levegő Munkacsoport is többször hívta fel a figyelmet a vidéki területek szennyvízkezelésénél uralkodó, vízvédelmi és szociális szempontból is elfogadhatatlan állapotokra. Közös felelősségünk, hogy olyan integrált szennyvízkezelést valósítsunk meg, amely fenntartható, vagyis egyaránt figyelembe veszi a természet, a társadalom és a működőképesség szempontjait.

Európai Duna Régió

A tavalyi első félévben, uniós elnökségünk idején hetente jelentek meg új hírek az Európai Duna Régióról (EDR) és Magyarországnak a formálódó új régióval kapcsolatos teendőiről. Mára a téma háttérbe szorult. A válság nem alkalmas időszak nagy beruházások végrehajtására, de kis pénzekből is sokat meg lehetne valósítani a hasznos elképzelésekből. Amellett pedig a mostani időszak alkalmas lenne a hosszabb távú stratégiai tervezésre, hazai és nemzetközi egyeztetésekre, az elkészült, és az EU összes tagországa által elfogadott EDR Stratégia programjainak projekt szintű kidolgozására. A Levegő Munkacsoport, a szelíd vízi sportok szervezeteivel közösen három alkalommal evezős felvonulással hívta fel a figyelmet a vízpartok védelmének és közérdekű hasznosításának fontosságára, a szelíd vízi sportok szerepére az ifjúság környezettudatos nevelésében és a lakosság egészségének megőrzésében, valamint az ország gazdasága számára kitörési pontot jelentő vízi turizmus ki nem használt lehetőségeire.

Ahhoz, hogy megóvjuk a vizeinket, és ugyanakkor kihasználjuk az ország kedvező vizes adottságait, rengeteg kutatási és fejlesztési tevékenységre, innovációra, szemléletformálásra, tervek, elemzések készítésére, folyamatos monitorozásra és együttgondolkodásra van szükség. Csupa olyan tevékenységre, amelyek köztudottan a sikeres, stabil országok magatartását általában is jellemzik.

Forrás: http://www.levego.hu/hirek/2012/03/kitoresi_lehetosegunk_a_viz

Kép forrása: http://agrobio.hu/?base=news&