Gondolta volna, hogy még a Csendes-óceán közepén is a mi ásványvizes flakonjaink, törött műanyag használati tárgyaink és egyéb vackaink ringatóznak a vízen? Hogy kerül oda, és mi köze mindehhez egy európai fogyasztónak? Szűkítsük le a kört: ne is európai, hanem magyar fogyasztót válasszunk ki. Vettünk mondjuk egy dobozka szeletelt téliszalámit, alig 10 deka felvágott van benne, de azt a néhány szeletet is masszív műanyag dobozba pakolják. Egy uzsonna alatt elfogy, repül a kukába a csomagolás. Amikor tele van a szemetes, kivisszük a nagyobb kukához és beleöntjük – van abban minden, fém, papír, szerves hulladék vegyesen.
Ennek a „keveréknek” több mint a fele újrahasznosítható vagy komposztálható lenne, például Németországban fel is használják, de kis hazánkban nem ez jellemző: a háztartási hulladék 77 %-a lerakóba kerül, ahol az idők végeztéig fog heverni, csupán 13 %-ot hasznosítunk. A hulladéklerakóval csak a kisebb baj, hogy rendkívül csúnya – rosszabb, hogy szennyezi a talajt és a talajvizet, veszélyes anyagok szivároghatnak ki belőle, ami visszafordíthatatlan károkat okozhat.
Sajnos hiába próbáljuk meg lelkesen szelektíven gyűjteni a hulladékot: nagyon sok helyen nincs meg az infrastruktúra, ami lehetővé tenné, ráadásul nem is minden típusú anyag feldolgozására van üzem Magyarországon. Kevesen tudják például, hogy a PET palack mellé nem szabad más fajta flakont bedobálni, mert bizonyos műanyagokat nem lehet együtt feldolgozni, másrészt mosószer- vagy vegyszermaradvánnyal szennyezett flakonokat végképp nem lehet azonos módon kezelni.
Fussunk neki még egyszer: és hogy került a szeletelt téliszalámi abba a csinos műanyag dobozkába?
A műanyag kőolajból készül. Kibányásszák valahol Oroszországban, elszállítják a szélrózsa minden irányába hatalmas hajókon, vonaton aztán kamionokon. Hozzánk megérkezik Százhalombattára, feldolgozzák, majd az alapanyagot továbbviszik egy másik üzembe, ahol az élelmiszeripari csomagolóanyagokat gyártják. Ezután házasítják össze a téliszalámival; innen gyorsan a boltban köt ki, és összesen körülbelül két hét leforgása alatt jut el a kukáig, majd végső nyughelyére, a lerakóba. Mindezért rengeteg üzemanyagot és kőolajat kellett felhasználni, aminek persze megvannak a környezetromboló hatásai, széndioxid-kibocsátás ésatöbbi, s az eredmény egy kupac szemét.
Hogy lehet ezt kikerülni?
A téliszalámi esetében elég egyszerű, már az sokkal jobb megoldás, ha nem előre csomagolva, hanem frissen szeletelve vesszük. Ilyenkor nejlonnal összeragasztott papírba teszik, a nejlont egy mozdulattal le lehet szedni róla, a papír meg újrahasznosítható.
A többi élelmiszer esetében sokáig sorolhatnánk, hogyan lehet kikerülni a túlzott és újrahasznosíthatatlan csomagolást, egy kis találékonysággal és józan ésszel megoldható.
Az olasz ötlet pedig:
Olaszországban elterjedt „módszer”, hogy bizonyos helyekre vissza lehet vinni a kiürült mosószeres flakonokat, és ott helyben egy nagyobb tartályból újratöltik. Így egyrészt nem kell energiaigényes gyártási folyamatokkal újratermelni a palackokat, másrészt nem a szemétben landol, hanem évekig használható egy-egy flakon.
Magyarországon ez jelenleg egy helyen elérhető, a Szappankocsma boltocskában, ahol az előbbi „zöld” szempontok teljes mértékben szem előtt vannak tartva. Kocsma, mert „csapolva” is lehet mosószereket kapni, ráadásul így olcsóbb is, mert a flakonokat bizony ki kell fizetni, nemcsak ami benne van.
Ne a mi lelkünkön száradjon a Csendes-óceáni szemétsziget!
Forrás: http://richpoi.com/cikkek/velemeny/hova-kerul-a-szemeteskuka-tartalma.html
TOP 5
