Skip to main content

A rovarok sok fehérjét és zsírt tartalmaznak, gyorsan szaporodnak, ízletes ételek készíthetők belőlük, így a fogyasztásuk elterjedése jelentősen enyhítené a globális élelmiszerválságot. A nyugati emberek csak végső esetben fanyalodnak rovarevésre, azaz entomofágiára: akkor, ha semmilyen más ehető hús vagy növény nem elérhető. A trópusokon és szubtrópusi vidékeken azonban bizonyos rovarokat, például kifejlett termeszeket vagy egyes rovarlárvákat szívesebben fogyasztanak, mint madár-, hal- vagy emlőshúst.

A világon megközelítőleg 1400 rovarfajt esznek meg az emberek, ebből legalább 500 számít rendszeres élelemforrásnak a fekete kontinensen, és mintegy 200 Thaiföldön. Mexikóban - ahol elterjedt az entomofágia - ezernél is több rovarfaj szerepel az étlapon, mégpedig szó szerint, ugyanis éttermekben is rendszeresen felszolgálják őket. Akadnak olyan különlegességek is, mint az agávéhernyó (az óriási Aegiale hesperiaris lepke lárvája), amelynek egy adagjáért 25 amerikai dollárt kérnek.

Ahogy az emberi népesség növekszik, egyre fontosabb a Föld csökkenő erőforrásainak visszafogott felhasználása. Jelenleg a szárazföldek mintegy 30 százalékát hasznosítják legelőként a háziállatok számára. A növekvő népesség miatt az élelmiszertartalékok a legalacsonyabb szintre süllyedtek az elmúlt 40 évet tekintve. Ez azért is ijesztő, mert az ENSZ becslései szerint 2050-re a populáció 9 milliárdra növekszik, így az élelmiszerszükséglet drámaian megnő a következő évtizedekben.

A klímaváltozás, a termőföldek csökkenő termelékenysége, a túlhalászat, az édesvízforrások csökkenése, a környezetszennyezés és még egy sor más tényező miatt ez a népességnövekedés aránytalan terhet ró a Föld ökoszférájára. Valamit tehát mindenképp változtatni kell.

Az egyik lehetséges megoldás eddig kihasználatlan források bevonása az élelmezésbe. Vétkes pazarlás lenne nem kihasználni a Föld által kínált egyik leggazdagabb élelmiszerforrást, a rovarokat. Az ENSZ 2010-ben elfogadott nagyszabású fejlesztési programjának (Millennium Development Goals) nyolc pontja közül kettő - a rendkívüli szegénység és éhség felszámolása, valamint a gyermekhalandóság csökkentése - közvetlenül is kapcsolódhat a rovarevés népszerűsítésével és elterjesztésével, írja Aaron T. Dossey, biokémikus, rovarász a The Scientist magazinban.

Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete, a FAO nagyjából 2004 óta foglalkozik komolyabban a rovarokkal mint alternatív élelemforrással. "Erdei rovarok élelmiszerként: az ember visszaharap" - volt a mottója a 2008-ban a thaiföldi Csiang Majban tartott nemzetközi FAO-konferenciának. A konferencia helyszíne nem véletlenül volt Thaiföld: az országban összesen tizenötezer földműves foglalkozik rovarok tenyésztésével. Kínában ehető skorpiókat nevelnek, Dél-Afrikában pedig a mopane hernyó szolgál milliók eledeléül.

A szervezet már megalkotta az ázsiai-csendes-óceáni térség legfontosabb ehető rovarjainak listáját, amelyen szerepel például óriás vízipoloska, ganajtúróbogár, hangya és méh. Ezeknek a rovaroknak az egyik legnagyobb előnye, hogy elsősorban azokon a területeken gyűjtik vagy tenyésztik őket, ahol nem alkalmaznak növényvédő szereket.

Az állatok - köztük a rovarok - fontos vagy kizárólagos forrásai számos létfontosságú tápanyagnak, például esszenciális aminosavaknak, a B12-vitaminnak, a riboflavinnak, az A-vitamin biológiailag aktív formájának és több ásványi anyagnak. A rovarok fehérjetartalma nem sokkal marad el a marhahúsétól és a tejétől. A házi tücsök 100 grammja például 21 gramm fehérjét tartalmaz, míg a teljes tejpor 100 grammja 26 grammot. A rovaroknak igen nagy a zsírtartalmuk is, így nagy kalóriatartalmú táplálékkiegészítőként szolgálhatnak, különösen a világ éhínséggel sújtott tájain.

A rovarevés a környezetre is jó hatással van. A rovaroknak jóval kisebb az ökológiai lábnyoma, mint a gerinces háziállatoké. Sokféle szerves anyagot képesek nagyon hatékonyan ehető testtömeggé alakítani. Egy szarvasmarha például 8 gramm élelmet fogyaszt 1 gramm testtömeg-gyarapodáshoz, míg egy rovarnak kevesebb mint 2 gramm is elég ehhez. Sok rovar - például a legyek, a tücskök a szöcskék és a bogarak - képes elfogyasztani és hasznosítani azt a mezőgazdasági hulladékot, amellyel az ember vagy a hagyományos háziállatok már nem tudnak mit kezdeni.

A rovarokat ráadásul könnyű kis helyen nagy mennyiségben tenyészteni. Sok más állathoz viszonyítva szaporaságuk kiemelkedő, és rövidebb élettartamuk miatt gyorsabban nőnek. Egy házi tücsök például 1200-1500 petét rak 3-4 hét alatt, míg szarvasmarhák esetében minden egyes eladott állathoz hozzávetőleg négy tenyészállat szükséges. A rovarok jóval kevesebb vizet is használnak, mint a gerinces háziállatok, mivel a folyadékot közvetlenül a táplálékból veszik fel. Végül a rovarok kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint a szarvasmarhák.

A rovarokban tehát nagy lehetőség rejlik, hogy hozzájáruljanak a világ élelmiszerellátásának biztonságához. Kiegészítő lehetőséget képviselnek, hogy állati eredetű tápanyagokkal lássák el az embereket, különösen a világ fejlődő részén, írja Dossey. Ezért a világ minél több országában fontos lenne megkedveltetni az emberekkel a rovarokból készült élelmiszereket. Ebben nagy segítséget nyújthat a korszerű élelmiszergyártás, amely gusztusos ennivalóvá dolgozhatja fel a sokak számára amúgy visszataszító rovarokat.

Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/20130309-a-rovareves-megoldhatja-az-elelmezesi-valsagot.html

TOP 5