Megfejtették a Stonehenge közelében talált 16 rejtélyes gödör titkát

A tudósok végre választ adtak arra a kérdésre, ami évek óta foglalkoztatja a régészeket és a nagyközönséget egyaránt. A Stonehenge közelében, attól északra feltárt 16 hatalmas, szabályos alakú gödör nem természetes képződmény, hanem tudatos emberi tevékenység eredménye. A kutatók azt is megállapították, hogy a gödröket Kr. e. 2480 körül ásták ki, és nagy valószínűséggel egy rituális, szertartási határt jelölhettek a neolitikus tájban. 

A felfedezés helyszíne a neolitikus Durrington Walls, amely az Egyesült Királyság egyik legnagyobb őskori földsáncrendszere. A gödröket 2020-ban azonosították, azóta pedig több intézmény kutatócsoportjai vizsgálták a területet. A következtetés egyértelmű: a mélyedések emberkéz alkotta létesítmények, amelyeket rövid időn belül, nagyfokú szervezettséggel hoztak létre, írja a POPULAR MECHANICS.

Egyedülálló neolitikus építmény Nagy-Britanniában

„A legújabb kutatások megerősítik, hogy a Durrington Wallst körülvevő aknák köre teljesen példátlan az Egyesült Királyságban” – fogalmazott Vince Gaffney, a University of Bradford professzora és a kutatás vezető régésze az egyetem közleményében. Hangsúlyozta, hogy ezek a létesítmények nem egyszerűen kiásott, majd magukra hagyott gödrök voltak, hanem egy tudatosan megtervezett, monumentális táj részei, amely a neolitikus társadalom összetettségéről és fejlettségéről árulkodik.

Az eredményeket a Internet Archaeology folyóiratban publikált tanulmány részletezi. Eszerint a 16 gödör több mint 1,25 mérföld átmérőjű kört alkot Durrington Walls körül, amely önmagában is több mint egy négyzetmérföldnyi területet zár körbe. A gödrök közül sok közel 10 méter átmérőjű, mélységük pedig eléri az 5 métert, ami hatalmas földmunkát feltételez.

A kutatók fúrásos mintavételt, üledékelemzést, geokémiai vizsgálatokat, optikailag stimulált lumineszcencia kormeghatározást és környezeti DNS-elemzést alkalmaztak. Ezek együttesen igazolták, hogy a gödröket emberek ásták, és a késő neolitikum idejére datálhatók, nagyjából arra az időszakra, amikor magát a Durrington Walls komplexumot is létrehozták.

Tudatos tervezés és rituális határ

„Az új kormeghatározási adatok, valamint a gödrök kitöltésében megfigyelt rendkívül egységes geokémiai jellemzők egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy ezeket a gödröket a helyszínen élő emberek nagyon rövid idő alatt hozták létre” – mondta Tim Kinnaird, a University of St Andrews Föld- és Környezettudományi Karának kormeghatározó laboratóriumából. Véleménye szerint az ilyen mértékű szinkronitás csak fegyelmezett és összehangolt közösségi munkával volt elérhető.

A területet körülölelő két ív adatai arra utalnak, hogy a gödrök egyetlen, egységes szerkezetet alkottak, amely a Durrington Walls monumentális komplexumának kibővítését jelenthette, méghozzá egy eddig elképzelhetetlen léptékben. Richard Bates, a St Andrews professzora szerint lenyűgöző az a szakértelem és erőfeszítés, amely nemcsak a gödrök kiásásához, hanem azok rendkívüli pontosságú elhelyezéséhez is szükséges volt. Különösen figyelemre méltó, hogy a nagy távolság ellenére a gödrök szinte tökéletes kör alakzatot rajzolnak ki a tájban.

A régészek úgy vélik, hogy a gödrök szent határt jelölhettek, amely ceremoniális tevékenységekhez kapcsolódott, hasonlóan ahhoz, ahogyan Stonehenge esetében is feltételezik. A gödrökben ma megtalálható finom agyagos-iszapos rétegek arra utalnak, hogy azok lassan, természetes módon töltődtek fel az idők során.

„Ritkán adódik lehetőség arra, hogy ennyi geofizikai és geokémiai módszert egyidejűleg alkalmazzunk egy lelőhely vizsgálatánál” – tette hozzá Bates –, „de ez a kutatás jól mutatja, mekkora ereje van az ilyen komplex megközelítésnek.”

Kapcsolódó anyagok:

Tudósok szerint kiderült, miért épült Stonehenge, a titokzatos emlékmű

A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by anujohanna from Pixabay