Kép forrása: ChatGPT
A Tibeti-fennsík magas területein a geológusok megcsavarodott és összehajtogatott lávakőzet-darabokat azonosítottak, amelyek szerintük több mint 200 millió évvel ezelőtti, egy eltűnt tenger fenekén lezajlott hatalmas vulkánkitörések maradványai.
A felfedezés magyarázatot adhat több, korábban tisztázatlan tengeri kihalási eseményre, írja a Science.
Szuperkitörések
Az ilyen szuperkitörések több millió köbkilométernyi magmát lövellhetnek a felszínre, és akár millió évekig is tarthatnak. Ezeket nagy magmás tartományoknak nevezik. Szárazföldön könnyű felismerni őket, mert a hátrahagyott lávafennsíkok évmilliókig megmaradnak. Az óceáni kéreg azonban viszonylag gyorsan visszakerül a földköpenybe, így a tengeri szuperkitörések bizonyítékai nagyrészt eltűntek. A Geology folyóiratban január 20-án megjelent tanulmány két eltűnt, szárazföldön fennmaradt nyom azonosításával egészíti ki ezeknek a kataklyzmáknak a történetét, és tovább erősíti azt az elképzelést, hogy az óceáni szuperkitörések a korábban gondoltnál nagyobb szerepet játszottak az élet történetének alakításában.
Richard Ernst, a Carleton University geológusa, aki nem vett részt a kutatásban, úgy véli, hogy még számos óceáni fennsík vár felfedezésre. Mint mondta, rengeteg bizonyíték hiányzik még a képből. Az újonnan azonosított kitörések története mintegy 250 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Pangea szuperkontinens majdnem teljesen összeállt, és az ütközések bezártak egy víztömeget, amelyet ma Tethys-óceánként ismerünk. Simon Wilde, a Curtin University geológusa szerint a kontinensek szó szerint egymásnak csapódtak. Bár az óceáni kéreg nagy része a köpenybe süllyedt, a Tethys tengerfenék maradványainak egy része később a Himaláját alkotó kőzetekbe épült be.
A Himalájában található Tethys-eredetű anyag több forrásból is származhatott, például ősi tenger alatti hegyekből, szigetekből vagy akár egy nagy magmás tartomány maradványaiból. Ennek tisztázására Jian-Jun Fan, a Jilin University kutatója vezette geológuscsoport Közép-Tibetben vizsgált kőzetfeltárásokat, amelyek a varratzóna mentén helyezkednek el, ott, ahol az óceán bezárult. A feltárásokban óceáni üledékek feküdtek egy magmás bazaltréteg felett, amely megszilárdult lávából keletkezett.
Egyes kőzetminták arra utaltak, hogy eddig ismeretlen szuperkitörések maradványai lehetnek. A radiometrikus kormeghatározás kimutatta, hogy a kőzetek nagyjából azonos időben alakultak ki, ami közös eredetre utal. Az izotópos adatok szerint a bazaltot létrehozó magma egy forró köpenycsóva fejéből származott, ami a Föld belsejéből felszálló hatalmas mennyiségű olvadt kőzet jellegzetes jele.
A kutatók két korábban ismeretlen szuperkitörést azonosítottak
A kutatók két korábban ismeretlen szuperkitörést azonosítottak: az egyik körülbelül 232 millió, a másik 210 millió évvel ezelőtt történt. Más régiók földtani vizsgálatai alapján egy harmadik nagy kitörést is feltételeznek, amely mintegy 249 millió éve zajlott a proto-Csendes-óceán térségében. Ernst szerint a bizonyítékok meggyőzőek, és a felfedezés jelentős tudományos eredménynek számít.
Ezek a kitörések több kilométer hosszú tengerfenéki hasadékokból öntötték ki a magmát, és több ezer négyzetkilométeres fennsíkokat hoztak létre, ami komoly pusztítást okozhatott a tengeri élővilágban. Az olvadt kőzetből felszabaduló tápanyagok hatalmas algavirágzásokat indíthattak el, amelyek kimerítették az oxigént a vízből, tömeges pusztulást eredményezve. Emellett jelentős mennyiségű szén-dioxid kerülhetett a légkörbe, ami gyors klímaváltozást idézhetett elő.
A geológiai és őslénytani adatok átvizsgálása során a kutatók azt találták, hogy minden egyes kitörés időben egybeesett az alacsony oxigénszintű óceánokkal és megmagyarázatlan tengeri kihalásokkal. Más, hasonló körülményeket mutató korszakokra kiterjesztve a vizsgálatot a csapat becslése szerint az úgynevezett „szellem” tenger alatti szuperkitörések az elmúlt 500 millió év során akár 160 kihalási eseményért is felelősek lehettek.
Andrew Kerr, a Cardiff University geológusa szerint jó az összefüggés az újonnan azonosított kitörések és a fosszilis leletekben megfigyelhető kihalások között. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy további kutatások szükségesek annak pontos meghatározására, mennyi magma szabadult fel, mert ez mutatja meg igazán a kitörések globális hatását.
Kapcsolódó anyagok:
Kiderült, mi volt az oka a pusztító éhinséget okozó globális lehűlésnek 1831-ben
A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT
TOP 5
