A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)
Miközben az olasz rizstermesztőket egyre súlyosabban érinti a szárazság és a szélsőséges hőség, egy észak-olaszországi gazdálkodó szokatlan megoldást választott. Alice Cerutti családi birtokának egyharmadát visszaalakította természetes élőhellyé, ahol ma már ritka madarak, lepkék és más állatfajok élnek. A gazdálkodó szerint a biológiai sokféleség helyreállítása nemcsak a természet védelmét szolgálja, hanem a mezőgazdaságot is ellenállóbbá teheti az éghajlatváltozással szemben, írja a france24, mely oldalon képek is láthatók a gazdáról és a gazdaságról.
Négyszáz évvel azután, hogy szerzetesek rizsföldekké alakítottak egy mocsaras területet Északnyugat-Olaszországban, Alice Cerutti gazdálkodó úgy döntött, hogy a családi birtok egyharmadán helyreállítja az eredeti természeti környezetet. A terméshozam maximalizálása helyett a biológiai sokféleség megőrzését helyezte előtérbe.
Milánó és Torino között, a Vercelli-síkságon aranyló rizsföldek húzódnak. A mezőgazdasági tájat szinte kizárólag azok az erdős és vizes élőhelyek törik meg, amelyeket Cerutti hozott létre, és amelyek mára ritka madaraknak és rovaroknak biztosítanak otthont.
„Több mint 10 000 őshonos növényt ültettünk, köztük tölgyeket, égereket, kőriseket és gyertyánokat. Elképesztő látni, milyen gyorsan reagál a természet” – mondta Cerutti az AFP hírügynökségnek, miközben egy természetes forrás körül kialakított fiatal erdőben állt. A 43 éves gazdálkodó, aki 2012-ben vette át a családi Cascina Oschina gazdaság irányítását, elmondta, hogy az első fák elültetése óta látványosan megnőtt a lepkék, szitakötők és más élőlények száma.
Az erdős területeket körülvevő földeken Cerutti vörös és fekete rizst termeszt, valamint olyan hagyományos olasz rizsfajtákat, mint a Carnaroli Classico és az Arborio Classico. Ezek a régi fajták ellenállóbbak a szélsőséges körülményekkel szemben, mint a modern változatok. Bár kisebb terméshozamot biztosítanak, a megtermelt rizs minősége magasabb.
Cerutti szerint a Carnaroli Classico rizst egyetlen gramm műtrágya felhasználása nélkül sikerült megtermelnie. Ezt zöldtrágyázással és pillangósvirágú növények termesztésével éri el. A rizsbetakarítások közötti időszakban mintegy 1200 juhot hajtanak a földekre legelni, amelyek szerves anyagokkal gazdagítják a talajt, természetes módon javítva annak termékenységét.
Válságban az olasz rizstermesztés, a hőség miatt a termés negyede is elveszhet
Olaszország Európa legnagyobb rizstermelő országa, az ágazat azonban súlyos válsággal küzd. A problémákat az ázsiai rizsimport jelentős növekedése, a termelési költségek emelkedése, valamint az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbá és intenzívebbé váló aszályok okozzák. A Coldiretti olasz mezőgazdasági szervezet becslése szerint a hőség miatt az idei rizstermés akár 25 százaléka is elveszhet.
A Pó folyó medencéjében évszázadok óta sikeresen működő rizstermesztők ezért új módszerekkel próbálkoznak. Ezek közé tartozik a száraz vetés, amely lehetővé teszi a rizs termesztését a földek folyamatos elárasztása nélkül. A rizsföldek vízzel történő elárasztása azonban fontos szerepet játszik a felszín alatti vízkészletek utánpótlásában.
Giovanni Molina agronómus az AFP-nek elmondta, hogy a víztartó rétegek hatalmas föld alatti vízraktárként működnek. Ezek a rétegek szivacsként tárolják a vizet, és akár több ezerszer nagyobb mennyiséget is képesek megtartani, mint a felszíni víztározók. Ráadásul a vizet földtörténeti időléptékben is megőrizhetik.
Molina szerint a száraz vetésen alapuló rizstermesztés terjedése súlyos következményekkel járhat. Az agronómus úgy véli, hogy a módszer egy téves víztakarékossági elképzelés miatt válik egyre népszerűbbé az olasz rizstermesztő vidékeken. Figyelmeztetett arra, hogy a száraz vetés elterjedése Európa egyik legtermékenyebb síkságát fokozatosan sivataggá változtathatja.
A biológiai sokféleség helyreállítása segíthet a szárazság és a hőség elleni védekezésben
Alice Cerutti, akinek Nagy-Britanniában, Dubajban és az Egyesült Államokban is vannak vásárlói, elismerte, hogy a rendkívüli hőség bizonyos mértékben az ő gazdaságának termelését is visszavetette. Tapasztalatai szerint azonban a hagyományos rizsfajták jobban ellenállnak az aszálynak és a szélsőségesen magas hőmérsékletnek. Különösen igaz ez a Carnaroli Classico fajtára, amelynek kalászain vékony, serteszerű nyúlványok, úgynevezett szálkák találhatók.
A feltételezések szerint ezek a képletek segíthetnek megvédeni a növényt a nagy hőségtől és a hidegtől egyaránt. Cerutti szerint a biológiai sokféleségre épülő gazdálkodás szintén hozzájárulhat a szárazság hatásainak mérsékléséhez. Példaként említette a rizsföldek nagyon korai elárasztását, amely a természetes élőhelyekkel együtt segíthet ellenállóbbá tenni a gazdaságot.
A gazdálkodó egy ENSZ-biodiverzitási csúcstalálkozó előtt beszélt tapasztalatairól. A találkozón azt vizsgálják, milyen előrelépéseket tettek az országok annak érdekében, hogy 2030-ra a világ szárazföldi és tengeri területeinek 30 százalékát természetvédelmi oltalom alá helyezzék. Az úgynevezett 30x30 célkitűzés teljesítéséhez a mezőgazdaság és a természetvédelem közötti prioritások újragondolására is szükség lesz.
Cerutti 110 hektáros birtokának megközelítőleg egyharmadát már visszaalakította természetes élőhellyé. Ebből 25 hektáron vizes élőhelyeket hozott létre, amelyek ma már olyan ritka fajoknak is otthont adnak, mint a nagy tűzlepke.
A gazdálkodó szerint az olasz rizstermesztő vidéken az elmúlt 15 évben 80 százalékkal csökkent a vonuló madarak száma. Az általa helyreállított vizes élőhelyeken azonban már megjelent a nagy goda is, amelynek itt található az egyetlen nyilvántartott olaszországi fészkelőhelye.
Cerutti gazdasága az Európai Unió által elismert természetvédelmi területnek számít. A gazdálkodó ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a természetnek visszaadott rizsföldek miatt bevételektől esik el. A kieső jövedelmet ezért új tevékenységekkel szeretné pótolni. Tervei között szerepel iskolai csoportok és kutatók fogadása, valamint vendégszállások kialakítása.
Cerutti elmondása szerint gazdálkodótársainak többsége őrültségnek tartja, amit csinál. Ő azonban másként látja a helyzetet. Számára a természetes élőhelyek helyreállítása nem pusztán gazdasági vagy környezetvédelmi kérdés, hanem személyes örömforrás is. Mint fogalmazott, a föld újjáélesztése örömmel tölti el őket.
Kapcsolódó anyagok:
Egy gazda évente 10 ezer liter gázolajat takarít meg, miközben a talajt is javítja
A nyitókép csak illusztráció, forrás: By Carlo Caimi - Own work, CC BY-SA 4.0, wikimedia
