Skip to main content

Egy átlagos európai évente három kilogramm, átlagos magyar ennél több, vélhetően élelmiszeripari adalékanyagot eszik meg.

Ekkora tömegű hulladék fájna, ha a lábunkra esne, éven belül elosztva viszont fájdalommentesen vesszük magunkhoz ízfokozó, térfogatnövelő és stabilizátor, állati maradvány, homok és víz formájában. Ezt a kétes adaléktömeget legnagyobb mennyiségben a hamisított élelmiszerek tartalmazzák, melyekkel további gondok vannak. Miután a fő cél az olcsóságuk, gyakran ellenőrizetlen körülmények között, kifogásolható piaci magatartással készülnek. Átcsomagolva vagy a megsemmisítésre ítélt anyagokat újrahasznosítva. Esetleg a megszólalásig hasonlítva egy nívós és márkás termékre, csak éppen visszafogottan értékes beltartalommal.

Sajtjellegű szendvicsfeltét, tejjellegű ital, csokijellegű tejbevonómassza – az élelmiszeripar nagy erőkkel keresi, és mert igény van rá, meg is találja egy-egy szebb napokat látott termékcsoport „szinonimáját”. De egy adott portékát csak egy határig lehet „ócsítani”, az előállítási költségeit minimalizálni, az alatt képtelenség tartani a minőséget. Ekkor jön jobb esetben az átnevezés, amikor már névleg is meg kell különböztetni a tejcsokit a tejbevonótól, a tejfölt a frissföltől. Rosszabb esetben előkerülhet a simlisség, amikor a gyártó megadja magát a szélsőségesen árérzékeny, akciós árelőnyre hajtó nagyközönségnek, és feladja sokáig védelmezett fedhetetlenségét. Mínium a pirospaprikában, hatósági állatorvost sosem látott vágóhíd, esetleg a vállalhatónál mérgezőbb guargumitartalom – kezdődhet a hajsza az élelmiszerlánc-biztonsági szervezetek és a kertek alatt harmadik világi higiéniával disznóvágó gyártó között.

A tisztességes termék-előállítók számára nem kis kihívás, hogy hosszú távra tervezzenek folyamatos minőségbiztosítási figyelem mellett, kifogástalan alapanyagokat felhasználva. Mindkettő árdrágító hatású. A kaposvári Fino-Food Kft. ügyvezetője, Szommerné Egyed Linda kérdésünkre elmondta, a farmföllel nincs gond, hiszen a csomagolásán jelzik a margarintartalmat, ami a koleszterinérzékeny vásárlók számára előnyt jelent. Nem véletlenül szorította ki a margarin a vajat az elmúlt negyed században; bár mostanában változni látszik a trend.
– Nálunk a tejben tej van, és a sajt is abból készül – mondta az ügyvezető –, de a gond akkor van, amikor az értékesítési ár alig több egy liter tej felvásárlási áránál. És akkor még nem beszéltünk a feldolgozás és a szállítás költségeiről.

Régi kérdés, hogyan jöhet ki egy liter tej a ráfordításnál olcsóbban. És hogy kerülhet egy kiló sajt, amihez tíz liter tej kell, ezer forintnál kevesebbe?
A válaszokat se féljünk megadni: vagy nem tejből készül a tej és a sajt, vagy az árképzés szakít a versenyszabályok szép hagyományaival, esetleg az áfa-fizetést tekintik fölösleges luxusnak. Vagy valami innováció van a dologban?

A kaposvári tejüzem ügyvezetője elmondta, a folyamatos hatósági ellenőrzés, a szintén helyi saját tehenészeti telep arra utaló jel lehet egy cég részéről, hogy transzparens módon, biztonságos és minőségi terméket állít elő.
– Ha egy gyártó felvállalja a nevét a terméken, és nem a Készült: Magyarországon vagy az EU-ban feliratot látjuk, szintén jó eséllyel költünk arra érdemes termékre. A külföldi gyártók termékeit csak szúrópróbaszerűen ellenőrzik – mondta Szommerné Egyed Linda.

A kaposvári húsiparban érdekelt cégvezetőként Ponekker Lászlónak is van véleménye a tisztességes versenyről.
– Az őstermelői státusz természetes létjogosultságát a magam részéről csak bizonyos ágazatokban, így a növénytermesztésben tartom szerencsésnek – mondta aPrivát Hús Kft. ügyvezetője. – A húskészítményekkel összefüggésben már nem vagyok biztos abban, hogy a hurkát éppen a piacon érdemes megvenni. Természetesen tisztességes gyártó mindenütt lehet, de ennek az ágazatnak nem az őstermelő a legtermészetesebb szereplője.

Az őrtermelők között lehetnek áfa-nélküli „őstermelők” is, ami nem annyira állategészségügyi, mint inkább adózási dilemma. A háztájiban ugyanis nem egyszer nincs meg az az állatállomány, ami képes volna az eladott termékmennyiség előállítására. Vagy világbajnok tyúkok tojják a rekordokat.
Ponekker László szerint a gyanúsan olcsó árfekvésnek sokszor inkább kellene taszítania, mint vonzania a vevőket. Kevesebbet csalódnánk, ha a pénztárcaapasztást nem csupán árelőnnyel akarnánk elérni. Hosszú távon ugyanis megbosszulhatja magát a gyenge minőségű élelmiszer fogyasztása. Az ügyvezető szerint a helyi termék már egyfajta garancia lehet arra, hogy elkerüljük a bizonytalan eredetű, kétes minőségű portékákat.

Ugyanezt húzza alá a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, amikor állítja, az áruk világméretű szabad áramlása, a szállítási távolságok növekedése következtében fokozódhatnak egyes élelmiszer-biztonsági kockázatok. Ezek csökkenthetőek, ha a fogyasztók a helyi élelmiszer-előállítóktól szerzik be a szükséges élelmiszereket.

A Nébih a közelmúltban több hamisságra is lecsapott: a hollandra megtévesztésig emlékeztető csomagolású kakaópor-hamisítványokat foglaltak le, ami az egészségre nem ártalmas, ugyanakkor rossz minőségű, színe világosbarna és nincs kakaópor-illata. Füstölt sprotni halkonzerveket a határérték feletti benzolszármazék-tartalom miatt vontak ki a forgalomból. Gesztenyepüréket rizsliszttel és burgonyával dúsítottak szintén nemrég.
Az ilyen élelmiszerjellegű dolgokért érdemes volna pénzjellegű papírokkal fizetni: talán elég volna az etetésből, és fő az ár-értékarány...

Forrás

Kép

TOP 5