(Szerkesztő megjegyzése: Kipróbáltuk a Tücsökvár lepény receptjét http://tucsokvar.szilda.com/2012/04/mindennapi-lepenyunk/ , nagyon jól sikerült. Ajánljuk így olvasóinknak is. Hogy hogyan kell otthon kenyeret sütni, és mik a hozzávalók, arról itt lehet olvasni. http://gaiaalapitvany.hu/oekopraktikak/finomsagok/59-kovasszal-kelt-kenyer Ha tetszettek az ökopraktikák, további cikkek is olvashatók mind az említett oldalakon, illetve rendszeresen felkeresendők a Facebook oldalaik is.)
Évekkel ezelőtt, amikor próbáltunk egészségesebb életmódot kialakítani magunk számára, az első lépések között volt, hogy az otthoni kenyér sütéssel megpróbálkoztunk. Kaptunk hozzá eljegyzésünkre egy kenyérsütőgépet, és a kezdeti nehézségek után remek eredményekkel zártuk az egyes sütéseket. Volt azonban két tényező, amivel sehogy nem bírtam megbarátkozni: A lyuk a kenyér közepén, és a soknak tűnő áramfogyasztás. Azóta 6-7 év telt el, és sok módon, sokféle kenyeret készítettem. Volt ami sikerült, volt ami nem, bár általában minden elfogyott. Kiflik, zsemlék, cipók, veknik, pizzák és ki tudja még miminden. Legnagyobb kritikus azonban mindig én voltam magam számára. Nagyon ritkán ettem szívesen a saját magam készítette kenyeret… pedig hol kovásszal, hol élesztővel, hol sok gabonából, hol csak egy féléből, sok fehérrel, kevés fehérrel. Nem találtam rá egy olyan receptre, amit szívesen készítek el akár kétnaponta.
Lassan egy hónapja, hogy a sparhertem beköltözött a konyhába, és minden várakozásomat felülmúlja nap mint nap. Egy árammal működő kis sütőt bent hagytunk, biztos ami biztos, de szerencsére egy kezemen meg tudom számolni hányszor ment ezen idő alatt. Első nekifutásra a kenyér kivitelezhetetlennek tűnk sütő nélkül, de az élet erre is remek megoldást hozott. Egyik nap, a tészta bedagasztása után valahogy elrohant az este, és nem lett volna kész vacsira, ha egyben akarom megsütni. Ekkor jött az ötlet, hogy süssük meg kis lepényenként a sparherten, és ahogy készül úgy esszük. Az első pár darab el is készült mire mindenki asztalkész lett, és az ennivalókat is elő vettem. az eredmény bámulatos volt. Mindenki jóízűen falta a kívül ropogós, vastagra kelt korongokat. Felfedeztük a spanyolviaszt. Azóta más nem is került az asztalara. Pékség sem látott minket hetek óta, de a friss lepény mégis mindig kész az asztalon. Most a medvehagymás a sláger, de a köleses, árpás, rozsos, magos, kukoricás is teljes sikert aratott, és az utolsó morzsákig elfogyott. A mai adag már élesztőt is csak hírből látott, mert a kovász elvégezte helyette a munkát. Újabb terméket húzhatunk le ezzel a bevásárló listánkról.
Forrás: Tücsökvár
TOP 5
