Fő tartalom átugrása

A kép csak illusztráció (Forrás: Unsplash)

Egy új tudományos kutatás szerint egyetlen, a világűrben végrehajtott nukleáris robbantás elegendő lehet ahhoz, hogy a Föld körül alacsony pályán keringő műholdak szinte mindegyike működésképtelenné váljon. A szimulációk alapján a műholdak 98 százaléka már egy hét alatt kieshetne, 15 nap elteltével pedig az arány elérhetné a 99,4 százalékot. A következmények nemcsak az űrkutatást érintenék, hanem a mindennapi élethez nélkülözhetetlen kommunikációs, internetes és meteorológiai szolgáltatásokat is, írja a Science Alert. 

A fejünk felett, több száz kilométeres magasságban egyre zsúfoltabbá válik a világűr. A Föld körüli alacsony pályán jelenleg több mint 13 ezer műhold kering. Ezek biztosítják számos olyan szolgáltatás működését, amelyet nap mint nap természetesnek veszünk. A műholdak nélkülözhetetlenek az időjárás-előrejelzésekhez, a telefonos és adatkommunikációhoz, a műholdas internetszolgáltatásokhoz és számos más technológiai rendszer működéséhez. Ugyanakkor rendkívül sérülékenyek is.

Egy új tanulmány arra figyelmeztet, hogy egy kellően nagy magasságban végrehajtott nukleáris robbantás gyakorlatilag az összes alacsony Föld körüli pályán működő műholdat megbéníthatná, és egy hónapon belül szinte valamennyi eszközt működésképtelenné tehetné.

Bár mindez tudományos fantasztikus filmek történetének tűnhet, a világűrben végrehajtott atomrobbantásoknak már vannak történelmi előzményei. A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió összesen 18 nagy magasságú nukleáris robbantást hajtott végre, amelyek a Föld felső légkörétől egészen a világűrig terjedő magasságokban történtek. Ezek közül a legnagyobb az 1962-es Starfish Prime kísérlet volt. Ennek során egy 1,4 megatonnás nukleáris robbanófejet robbantottak fel a Csendes-óceán felett, mintegy 400 kilométeres, azaz 249 mérföldes magasságban. 

A robbanás következményei akkor több műholdat is működésképtelenné tettek.

Egy évvel később az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodott a földfelszín feletti nukleáris kísérletek beszüntetéséről a részleges atomcsendegyezmény keretében. A Wisconsin–Madison Egyetem és a Princeton Egyetem kutatóinak számításai szerint azonban ma már a Starfish Prime kísérletben alkalmazottnál kisebb erejű nukleáris robbanófej is elképzelhetetlen károkat okozhatna, ha alacsony Föld körüli pályán robbantaná fel valaki.

Egyetlen nukleáris robbanás után 15 nappal a műholdak 99,4 százaléka leállhatna

A kutatók egyelőre szakértői bírálaton át nem esett tanulmányukban egy 1 megatonnás nukleáris robbanást modelleztek, amely a Dél-Atlanti-óceán felett, 500 kilométeres magasságban következne be. A robbantás helyszínét egy különleges térség közelében választották ki, ahol a Föld mágneses tere szokatlanul gyenge. Ezt a területet dél-atlanti anomáliának nevezik.

A térség sajátos mágneses viszonyai felerősíthetik a robbanás utóhatásait, mivel a radioaktív részecskék a világűr bizonyos területein csapdába eshetnek. A Föld körül keringő műholdak pályájuk során újra és újra áthaladhatnak ezeken a sugárzással terhelt régiókon. Hasonló jelenség játszódott le az 1962-es Starfish Prime nukleáris kísérlet után is.

„A radioaktív hasadási termékek bomlásából származó elektronok csapdába estek a Föld mágneses terében, mesterséges sugárzási övezetet hozva létre, amely károsította a műholdakat” – magyarázzák a kutatók tanulmányukban. A kutatás első szerzője Zach Petersen, a Wisconsin–Madison Egyetem csillagászati és fizikai tanulmányokat folytató hallgatója. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a kezdeti robbanással ellentétben a mágneses térben csapdába esett részecskékből kialakuló sugárzási övezet ismételten sugárterhelésnek teszi ki az űreszközöket, valahányszor áthaladnak rajta. Egy hasonló esemény napjainkban sokkal súlyosabb következményekkel járna, mivel a Föld körüli pályákon ma lényegesen több műhold működik, mint az 1960-as években.

A kutatók szimulációjukban az idén januárban aktív, összesen 13 300 alacsony Föld körüli pályán keringő műholdat vették figyelembe. Az eredmények rendkívül súlyos következményeket jeleztek. A dél-atlanti anomália térségében bekövetkező nukleáris robbanás után egyetlen nap alatt a teljes műholdállomány 25 százaléka válna működésképtelenné. A harmadik nap végére ez az arány már 78 százalékra emelkedne. Egy hét elteltével a műholdak 98 százaléka kiesne, a 15. napra pedig a teljes állomány 99,4 százaléka válna használhatatlanná.

A kutatók olyan forgatókönyvet is megvizsgáltak, amelyben az űreszközöket megerősített sugárvédelemmel látnák el. Az eredmények szerint azonban még ebben az esetben is a műholdak 99,3 százaléka működésképtelenné válna 30 napon belül.

Egy másik feltételezett helyzetben a tudósok jóval kisebb, 100 kilotonnás nukleáris robbanófej hatásait modellezték. Ebben az esetben a műholdak 99 százalékának működésképtelenné válásához körülbelül egy évre lenne szükség.

A sugárzás azonban nem jelentené az egyetlen veszélyt.

Több ezer új űrszemétdarab keletkezhetne, és évekig megbénulhatna az űrinfrastruktúra

Amint bekövetkezik a nukleáris robbanás, és az első műholdak elveszítik manőverezőképességüket, jelentősen megnő az űrbeli ütközések kockázata. A kutatók becslése szerint az első két évben körülbelül 20 ütközés következhetne be a működésképtelenné vált űreszközök között. Tíz év elteltével ezek az ütközések hozzávetőleg 3900 új űrszemétdarabot hagynának Föld körüli pályán.

A probléma azonban ezzel sem feltétlenül érne véget.

„A hosszú ideig pályán maradó objektumok közötti további ütközések várhatóan a modellezett évtized után is fenntartanák az űrszemét keletkezését, és évszázados időtávon lassú felhalmozódáshoz, majd akár elszabaduló növekedéshez is vezethetnek” – írják a kutatók.

A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy a katasztrófa után új műholdak felbocsátása szintén komoly kockázatot jelentene. Az űrbeli szolgáltatások helyreállításához ugyanis nem lenne elegendő egyszerűen pótolni a megsemmisült vagy működésképtelenné vált eszközöket. Az új műholdaknak túl kellene élniük a világűrben továbbra is jelen lévő sugárzást, valamint az ütközésekből származó törmelék jelentette veszélyeket.

„A műholdas infrastruktúra gyors elvesztésének lehetősége, amelyet évekig tartó fennakadások követhetnek, megerősíti annak szükségességét, hogy megakadályozzuk a nukleáris fegyverek világűrbe telepítését és ottani alkalmazását” – hangsúlyozzák a tanulmány szerzői. A kutatási eredményeket James McKeon nukleáris politikával foglalkozó szakértő egy internetes bejegyzésében jóval egyszerűbben foglalta össze.

„Röviden: rossz lenne. Nagyon rossz. Nagyon-nagyon rossz. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ez soha ne történhessen meg” – írta. A tanulmány arra figyelmeztet, hogy a világűrben végrehajtott nukleáris robbantás következményei messze túlmutatnának a közvetlen sugárkárosodáson. A műholdak tömeges kiesése, az űrszemét mennyiségének növekedése és az új űreszközök felbocsátásának kockázatai együttesen akár hosszú évekre megnehezíthetnék a Föld körüli infrastruktúra helyreállítását.

A kutatás egyelőre előzetes tudományos közleményként érhető el az arXiv rendszerében, és még nem esett át független szakértői bírálaton. 

Kapcsolódó anyagok:

Így halhat ki az emberiség: a tudósok szerint több forgatókönyv is adott

Megvan a dátum és a forgatókönyv: a NASA szerint így ér véget a világ

Japán tudósok meghatározták a világvége pontos dátumát

Hogyan érhet véget a világ? Egy új tanulmány megdöbbentő választ ad

64 éve meghatározták a tudósok, mikor jön el a világvége

Egyszer már kihalt az emberiség 98.7 százaléka

A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Oscar Ävalos on Unsplash