A kép csak illusztráció (Forrás: Pexels)
A fiatalok által a szülők ellen elkövetett fizikai agresszió meglepően gyakori, ennek ellenére a téma továbbra is tabunak számít. Az érintett családok sokszor szégyellik a történteket, és nem kérnek segítséget, mert meg akarják óvni gyermekeiket a következményektől. Egy most publikált, elsőként hosszú távon végzett kutatás azonban részletesen feltárta, hogyan alakul ki ez a viselkedés a serdülőkortól a fiatal felnőttkorig, és mely tényezők növelik vagy csökkentik a kockázatot.
A svájci Zürichi Egyetem kutatói a Zurich Project on Social Development from Childhood to Adulthood, röviden z-proso program keretében vizsgálták a jelenséget. A projektet Manuel Eisner, Denis Ribeaud és Lilly Shanahan vezeti az egyetem Jacobs Center for Productive Youth Development intézetében, és több mint 1500 fiatalt követtek nyomon hosszú éveken keresztül, írja az EurekAlert.
A fizikai agresszió 13 éves korban tetőzik
A kutatás szerint a résztvevők közel egyharmada, pontosan 32,5 százaléka számolt be arról, hogy 11 és 24 éves kora között legalább egyszer fizikailag bántalmazta a szüleit. Ide tartozik az ütés, rúgás vagy tárgyak dobálása.
Az agresszív epizódok leggyakrabban 13 éves korban fordultak elő, amikor a fiatalok mintegy 15 százaléka számolt be ilyen incidensről. Ezt követően a gyakoriság folyamatosan csökkent, és fiatal felnőttkorra nagyjából 5 százalékon stabilizálódott.
Lilly Shanahan szerint elsőre meglepő lehet, hogy minden harmadik serdülő legalább egyszer fizikailag agresszív a szüleivel szemben, ugyanakkor ezek többnyire elszigetelt, heves családi konfliktusok során bekövetkező esetek. Nem rendszerszintű erőszakról és nem egyéni kudarcról van szó. Ennek ellenére aggasztónak tartja, hogy az érintettek közül ötből kettő több alkalommal is elismerte az ilyen viselkedést.
Családi konfliktusok és figyelemzavar növeli a kockázatot
A kutatók azt is megvizsgálták, mi vezet oda, hogy egy fiatal a szülei ellen fordul. Az iskolai végzettség vagy a társadalmi helyzet nem bizonyult meghatározó tényezőnek. Laura Bechtiger vezető szerző szerint a probléma minden társadalmi réteget érint, és nem köthető sem konkrét szociális háttérhez, sem nemhez.
Ugyanakkor több kockázati tényezőt is azonosítottak. A szülők által alkalmazott testi fenyítés és verbális agresszió erősíti a családon belüli erőszak körforgását, mivel a gyerekek mintát látnak ezekből a viselkedésekből. Ha a szülők egymással is gyakran veszekednek, a gyerekek hasonló konfliktuskezelési módszereket sajátítanak el.
Nagyobb veszélynek vannak kitéve azok a fiatalok is, akik figyelemhiányos vagy hiperaktivitási tüneteket mutatnak. Ők gyakran küzdenek impulzuskontroll-problémákkal, ami könnyebben vezet robbanásszerű reakciókhoz, miközben a szülők türelmét is jobban próbára teszik.
A kutatás ugyanakkor biztató eredményeket is hozott. Azok a gyerekek, akik megtanulták kezelni negatív érzelmeiket és konstruktívan megoldani a konfliktusokat, sokkal ritkábban folyamodnak fizikai agresszióhoz. A támogató, érzelmileg jelenlévő, érdeklődő szülői háttér szintén jelentősen csökkenti a kockázatot. A szakemberek szerint a korai megelőzés kulcsfontosságú lehet.
Denis Ribeaud hangsúlyozza, hogy a szülők és serdülők közötti konfliktusok természetesek és a fejlődés részét képezik. Az elszigetelt kitörések önmagukban nem feltétlenül adnak okot aggodalomra. Ha azonban ismétlődő mintázat alakul ki, az már figyelmeztető jel. A fokozódó intenzitású erőszak, a bűntudat hiánya vagy a családon kívülre is kiterjedő agresszió komoly problémára utal.
Bár 24 éves korban már csak 5 százalék mutat fizikai agressziót, ez az arány továbbra is jelentős. Ha a támadások fiatal felnőttkorban is fennmaradnak, nagyobb az esélye annak, hogy tartós viselkedési mintává válnak, komoly pszichoszociális következményekkel.
Manuel Eisner szerint a megelőzésnek egyszerre kell céloznia a szülőket és a gyerekeket. A szülőknek érdemes elkerülni a testi fenyítést, és támogató, konstruktív családi környezetet kialakítani. A gyerekeknek pedig már iskoláskor előtt segítséget kell kapniuk az érzelmi szabályozás és a konfliktuskezelés elsajátításához.
A kutatás módszertana szerint a z-proso program 2005 óta követi a zürichi gyerekek társadalmi fejlődését. A fizikai agresszióra vonatkozó adatokat 1522 résztvevőtől gyűjtötték össze hat időpontban, 11, 13, 15, 17, 20 és 24 éves korban. A kockázati és védő tényezőket 7 és 11 éves kor között rögzítették, az elemzést logisztikus regresszióval végezték.
Kapcsolódó anyagok:
Jelentősen megnőtt a pelenkát hordó általános iskolás gyerekek száma
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Karolina Grabowska www.kaboompics.com: pexels
TOP 5
