Skip to main content

Immár hagyományosan, április 1-én tartotta a Gaia Alapítvány szokásos nyílt napját, mely elsősorban a Galgafarm Szövetkezet bio állattartását, növénytermesztését, valamint a szövetkezet mellett létrehozott ökofalu életmódját hivatott bemutatni, mégpedig idegenvezetéssel. A bemutatót állatsimogatás, biotermék kóstolás és vásár, előadások, valamint mini termelői piac kísérte.

A nyílt nap bemutatásával és fényképekkel való illusztrálásával kívánunk kedvet teremteni ahhoz, hogy a pedagógusok elhozzák a gyerekeket osztálykirándulás alkalmával megtekinteni az ökogazdálkodás mibenlétét, különbözőségét a városi életmódtól.

A szövetkezet udvarára beérve először a kecskéket tekinthetjük meg, miközben medvehagymás és sajtos pogácsákat kap az, aki kér. A pogácsa nagyon finom, főleg a medvehagymás. A kecskét a majszolgatás közben komótosan mozognak fel-alá, nem nagyon törődnek a látogatókkal. Etetni nem szabad őket. Időnként egy-egy bak egymásnak feszül, és összeütik csontos fejüket, sokszor hangos csattanással. Mindez azonban csak hétköznapi erőfitogtatás, semmint komoly erőpróba.


Tovább haladva Lili, a ló tekinthető meg. Mivel ezek az állatok igen intelligensek, meg is lehet őket simogatni, bár az első percekben bármelyik igen tartózkodó. Mivel azonban a tulajdonosoktól időnként almát kapnak, legyőzik félelmüket, és közelebb jönnek. Ekkor már lehet őket simizni, láthatólag tetszik is nekik.

A lovak élettere mellett található a múzeum is, ahol a hagyományos textilfeldolgozás berendezései láthatók. A tapasztalat azonban az, hogy osztálykirándulások alkalmával nem ez, hanem az állatok megtekintése érdekli a gyerekeket, az a nap fénypontja.

Következő állomás a szarvasmarhák istállója. Először az elkülönített kisborjúk láthatók. Nagyon aranyosak, ahogy kis fejüket kidugva bámulják az ideérkezőket. Általában félénkek, de némelyik hagyja, hogy a fejét, vagy a füle tövét megsimogassuk. Nagyon helyesek, ahogy időnként valamelyik körbe-körbe ugrándozik, hiába, a gyerekkor, az gyerekkor. A kis állatoknak igen érdes a nyelve, így ez nagy derültséget szokott kelteni, ha valamelyik ”óvatlan” gyermeket megnyalja a boci. Közvetlenül mellettük élnek a ”szülők”. Őket már nehezebb magunkhoz édesgetni, kitartónak kell lenni. A vállalkozás azonban nem lehetetlen. Délután következik másodjára az etetésük, ez igen mókás. Egymás mellett van ugyanis a ”tálkájuk”, így sorakozniuk kell, ha mind enni akarnak. Néha oldalba lökdösik egymást, hogy „menj már egy kicsit beljebb”, de aztán mindig kialakul az összhang, és vidáman majszolják az ételüket.

A szarvasmarha trágyája felhasználásra kerül, a karám szomszédságában biogáz üzem épül. Ez akkora, mely már egy közepes erőműnek számít. E helyt tehát már az is látható, hogy termel saját magának energiát nemcsak a szövetkezet, hanem az ökofalu is, hisz a kis település a természet „Minden tart valahová” elvét szem előtt tartva saját energiát termel, hulladékot pedig alig képez. Vagyis az ökofalu képes magát önfenntartani, szemben a várossal, ami erre – egyelőre még - képtelen. Az ökofalu így képes másolni a természetet, mely maximálisan felhasználva a nap és az egyéb energiát. Mindezt természetes környezetben, működés közben látni azért jó, mert szemléletesen mutatja be a gyerekeknek, hogy kellene élni a városban is. Ez ma még ugyan lehetetlen, de folynak már kísérletek pl. Freiburgban, vagy Malmőben a célból, hogy önfenntartó városrészeket alakítsanak ki. (Erről a város c. oktatási segédlet részben lehet olvasni, melyből az osztálykirándulás alkalmával röviden lehet is idézni.)

A nap fénypontja a kismalacok meglátogatása szokott lenni. Attól függően, hogy a koca hányat ellett, akár 6-7 kisállat is látható az ólakban. A kismalacok igen szeretetreméltó jószágok, főleg amikor egymással játszva rohangálnak az alájuk alomnak rakott szalmában. Beljebb az ólban már nagyobbacska kisdisznók is láthatók, ők már nem annyira félénkek, mint a kisebbek, ha nem vagyunk zajosak, közelebb jönnek, és akár premier plán is fotózhatjuk őket. Közben hallgathatjuk a röfögésüket. Érdekesség, hogy minden nap akad egy-két malac, ami szabadon kóborolhat az ólak körül, ez amolyan helyi szokás.

A disznók mellett kisebb tyúkól is megtekinthető, itt miss Április különösebb kérés nélkül pózolt fotósunknak. Ha kérte a média avatott szakembere, hogy „Fordítsa, miss, jobbra a fejét!”, a modell ezt minden további nélkül megtette, mintha értené, mire is irányult a kérés.



A nap másik fénypontja a nyulak kézbevétele és simogatása. Mivel igen selymes a szőrük, élvezetes a simizésük. Egyáltalán nem félnek az embertől, nagyon barátságosak. Orruk állandóan jár, ami nagyon mókássá teszi őket, ezt a gyerekek nagyon szeretik.




Az ökofalu megtekintése elektromos kisbusszal és gyalog is történhet A kis településen energiatudatos technológiával épült házak láthatók, melyek közül kiemelkedik Európa legnagyobb szalmaháza, melynek teázójában a nyílt napokon, itt szoktak az aprónépek különböző foglalkozások keretében, hagyományos technikákkal pl. tojást festeni tanulni. Mindez olyan ricsaj közepette sikerült csak, hogy a szomszédságban az előadóknak igencsak fel kellett emelniük szavukat.

A házak között szélkerék is látható, mely akár egy ház teljes áramellátását is hivatott biztosítani, illetve megszemlélhető az éppen készülő, majd nádassal beültetett helyi víztisztító. Ez remek példa arra, hogy szemléltethető legyen, a fenntartható fejlődés szempontjából miért abszolút elavult mára a városok ivóvízzel működtetett angol WC-je és csatornahálózata.

Mindeközben bárki megtekintheti azt a mesterséges tavat, mely szinte körbeöleli a települést, ezzel gyönyörű látványt nyújtva.

Remélhetőleg kedvet tudtunk csinálni a pedagógusoknak ahhoz, hogy egyszer elhozzák ide tanítványaikat, hogy bemutathassák számukra, mit is takar az a fogalom, hogy fenntartható fejlődés. Nem kétséges ugyanis, hogy nekik, azaz a jövő nemzedékének kell azt majd megvalósítania.

Gaia alapítvány

TOP 5