Bár az ismeretek szerint közel 4 méteresre és 4,6 kilogrammosra növő ametiszpiton (Simalia amethistina) nem mérges, és nem vadászik emberekre, a biztonság kedvéért a hüllőt figyelő egyik kutató, Daniel Natusch felhívta Mearst, hogy az alig 1-3 éves gyerekek érdekében vigyázzon a közelben ólálkodó kígyóval. Mivel az állat egy konténer alatt bujkált, a szakértők nem tudták elszállítani a környékről.
Mears a tanácsokat megfogadva bezárta a gyerekek szobáinak ajtaját és ablakát, elkövetett azonban egy nagy hibát: a meleg miatt saját szobájának ajtaját nyitva hagyta.
A NŐ HAJNALI FÉL 3-KOR ARRA ÉBREDT, HOGY A KÍGYÓ RÁTEKEREDETT A LÁBÁRA ÉS ISZONYATOS ERŐVEL SZORÍTOTTA.
Szerencsére sikerült kiszabadulnia és csapdába ejtenie a kígyót, így komolyabb sérülések nélkül megúszta a kalandot. Hamarosan hívta a szakértőket, akik befogták és elszállították az állatot.
A kígyó azonban nem adta fel, és egy évvel később, január 30-án visszatért a nő kertjébe.
EZÚTTAL A KUTYÁKRA TÁMADT RÁ, AZ EGYIK NAGYTESTŰ HÁZIÁLLATTAL MAJDNEM VÉGZETT, A SZERENCSÉTLENÜL JÁRT ÁLLATOT ÚJRA IS KELLETT ÉLESZTENI.
Az eset után jóval távolabbra szállították a vérszemet kapott pitont. Az eset annyira meglepte Natuscht, hogy egy szakcikket is írt a támadásról, a tanulmány az Austral Ecology tudományos folyóirat legfrissebb számában jelent meg.
Miért támadhatott?
Natusch szerint egyáltalán nem jellemző az ametiszpitonokra, hogy náluknál jóval nagyobb élőlényekre támadjanak.
A TÁMADÁS IDEJÉN MEARS 64 KILÓ VOLT, VAGYIS 13-SZOR NAGYOBB, MINT A PITON, ÉS KUTYÁJA SEM SZÁMÍTOTT KICSINEK; 25 KILÓJÁVAL ÖTSZÖR TERMETESEBB VOLT A HÜLLŐNÉL.
Egyelőre nem tudni, mi ösztönözte a pitont a támadásra.
ELKÉPZELHETŐ, HOGY A KÍGYÓ HIBÁZOTT, AZT HITTE, A LÁB EGY ÖNÁLLÓ PRÉDA, ÉS NEM EGY NAGYOBB TEST RÉSZE. MIKOR RÁESZMÉLT A TÉVEDÉSÉRE, ÚGY DÖNTÖTT, MÉGIS MEGPRÓBÁLKOZIK A NŐ ELEJTÉSÉVEL, MERT FÉLT ANNAK BOSSZÚJÁTÓL.
Szintén nem elképzelhetetlen, hogy a ragadozó a kisebb gyerekekre pályázott, és az őket védelmező szülőt próbálta semlegesíteni. Az is lehet, hogy egyszerűen csak a nő szagát keverte össze egy kisebb állatéval.
Végül, de nem utolsó sorban az sem kizárt, hogy a nagyobb méretű, és így jelentősebb tápértékkel bíró préda elejtése érdekében a piton vállalta a kockázatosabb vadászatot.