Űrszemét teheti tönkre a földi kommunikációt

Űrszemét teheti tönkre a földi kommunikációt

A világűr már annyira telítve van űrszeméttel, hogy az egyes műholdak közötti összeütközések egy láncreakciót is kiválthatnak (ún. Kessler-szindróma) tönkretéve a Föld kommunikációs hálózatát. 

Az ábra az alacsony ill. geostacionárius orbiton keringő űrszemét eloszlását mutatja. Az űrszemét több ezer inaktív műholdból,leszakadt űrhajóalkatrészből, ill. a legénység hátrahagyott eszközeiből áll. (kép: EUROPEAN SPACE AGENCY/SCIENCE PHOTO LIBRAR)

Számítások szerint több mint félmillió darabnyi űrszemét kering a Föld körül, és bár a nagyobb részük mindössze egy-két centis, jelenlétük mégis egyre nagyobb problémát okoz az űrkutatásban ugyanis a szemét sok kulcsfontosságú szerkezet mellett halad el: kommunikációs műholdak, űrhajók, sőt, maga a Nemzetközi Űrállomás is ott van ezek között melynek emiatt többször kellett kikerülő manővert végezni.

A 600 ezer, vagy annál is több űrszemétből húszezer tíz centisnél is nagyobb, a legtöbb pedig 28 ezer kilométer per órás sebességgel zakatol körbe és körbe a Föld körül. Az amerikai Védelmi Minisztérium Űrfigyelő Hálózata által ellenőrzött objektumok között szinte minden megtalálható, amit ember valaha a messzi ismeretlenbe lőtt, otthagyott, vagy elhagyott.

Az orosz és amerikai műhold-, vagy épp űrrepülő-darabkák mellett az űrprogramba bekapcsolódó fejlettebb országok is kiveszik részüket a szemetelésből: 2007-ben Kína 850 kilométer magasan robbantott szét egy meteorológiai szatellitet. Ettől függetlenül is elmondható, hogy az űrben, a Föld körül keringő "haszontalan" objektumok száma az utóbbi évtizedekben drámaian megnőtt.

Az űrrepülés előkészületeinek is kiemelten fontos része az, hogy a szakértők kielemzik, mikor célszerű egy kilövést elindítani ahhoz, hogy komolyabb méretű űrszeméttel még véletlenül se találkozzon az űrhajó. Egyesek szerint pedig eljöhet az az idő is, amikor a biztonságos kilövéseket már nem lehet egykönnyen megállapítani, akkora mennyiségű törmelékkel lesz majd dolgunk "odafenn".A NASA és más űrügynökségek tudják, hol az űrszemét – sőt, ők helyezték el azokat a kihasználatlan területeken, távol az aktív műholdaktól. A baj nem a hasztalanná vált tárgyakkal van, hanem azzal a szeméttel, amely akkor keletkezik, amikor ezek elégnek.

A képen egy ausztrál telektulajdonos kiváncsian szemléli a területére hullott űrszemetet. (Kép: http://uglyoverload.blogspot.com/2008_03_01_archive.html) 

A tudósok természetesen szeretnének mielőbb hatékony megoldást találni a problémára, vagyis hogy miképp lehetne valamit kezdeni az egyre halmozódó űrszeméttel.

Egy ötlet szerint olyan műholdat kéne fellőni, mely nagy mennyiségben képes összegyűjteni a hulladékot, amit aztán visszairányítanának a Föld légköre felé, ahol a szemét elégne. Egy ilyen művelettel 5-10 nagyobb, komolyabb veszélyt jelentő objektumot tudnának semlegesíteni, a gond továbbra is ott van, hogy mintegy húszezer tíz centisnél nagyobb szemétdarab kering odakint. Elképzelhető, hogy milyen sokáig és milyen költségen futna a program ahhoz, hogy eredményeket éjen el.

Donald Kessler, nyugalmazott NASA tudós szerint a helyzet kritikus, mert az ütköző törmelékek még több szemetet teremtenek. Készítettek egy jelentést arról, hogy hogyan lehetne megtisztítani a területet a törmelékektől, de utal egy régebbi Pentagoni tudományos kutatóközpont, a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynökségének (DARPA) egy tanulmányára.

 A „Befogó kesztyűnek” nevezett DARPA jelentés számos olyan technológiát tartalmaz, mint például a szigony, hálók és egy olyan esernyő alakú eszköz, amely képes összesöpörni a törmelékeket.

 A cél az, hogy a törmelékeket a Föld légterébe kényszerítsék, ahol azok elégnek, vagy pedig egy távolabbi, de biztonságosabb pályára állítsák.

Nem véletlen, hogy több cég is keresni kezdte a lehetőséget arra nézve, miképp lehetne legalább állandóan célkeresztben tartani a nem egyszer pályájukat is változtató törmelékeket. Egy ausztrál cég például új lézertechnológiát fejlesztett ki, az Electric Optic Systems találmánya már a kisméretű tárgyakat is képes azonosítani az űrben.

Az űrszemetet azonosító lézersugarakat a Föld felszínére telepítendő mérőállomásokról indítják majd, eredményes viszont csak akkor lehet, ha kiépül egy számos állomásból álló hálózat. Az Electric Optic Systems szerint a technológia iránt hatalmas az érdeklődés, csak az ausztrál kormány 770 millió forintnak megfelelő ausztrál dollárt adott a projektnek.

Szerző: Lucza Veronika, Biológus - Ökológus