A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)

A Gujarat államban található Banni-füves puszták régóta vonzzák a kutatók figyelmét gazdag növény- és állatvilágukkal. A 2 300 négyzetkilométeres terület Ázsia legnagyobb trópusi gyepe, és India egyik legkülönlegesebb sós sztyeppe–vizes élőhelyi ökoszisztémája.

Egy új tanulmány szerint a felszín alatt hatalmas mennyiségű szerves talajszén (SOC) rejtőzik, amely újabb dimenziót ad a terület jelentőségéhez.

hirdetés

A talaj különleges összetétele segíti a szénmegkötést

Más száraz vagy félszáraz szavannákkal ellentétben a Banni-füves puszták eredendően sós talajból alakultak ki. „A Banni viszonylag új földrajzi képződmény, amelyet évezredeken át folyók hordaléka alakított ki” – magyarázta Chetan Misher, a Wildlife Conservation Trust ökológusa, a tanulmány társszerzője. A talaj finomszemcsés, agyagos-iszapos szerkezetű és rendkívül tömör, ami hosszú ideig zavartalanul maradt.

A kutatás szerint a Banni-füves puszták 27,69 millió tonna szenet raktároznak a talajban. Összehasonlításképp: Gujarat állam teljes szerves talajszén-készlete 67 millió tonna az Indiai Erdőállapot-jelentés 2023-as adatai szerint.

A talajszén fontosabb lehet, mint a faültetés

„Az ilyen kutatások rámutatnak a talajban tárolt szénkészletek és azok helyreállításának jelentőségére. Ez hosszú távon fenntarthatóbb megoldás lehet, mint kizárólag a faültetésre összpontosítani” – mondta Jayashree Ratnam, a National Centre for Biological Sciences szakértője.

Bár a hazai klímapolitika hagyományosan az erdőkre és a fákra épül, Indiában a szénkészletek 55%-a a talajban található. A gyepterületeket azonban sokáig „kevésbé produktívnak” tartották, és ezért mezőgazdasági, ipari vagy újabban megújulóenergia-projektek céljára alakították át.

A Banni változó arculata

A kutatás kilenc éven át (2014–2023) vizsgálta a talajszén mennyiségét különböző területhasználati formákban. Ez idő alatt a sós bozótosok területe 10 000 hektárral csökkent, míg a sűrű Prosopis erdők körülbelül 2 000 hektárral növekedtek.

A Prosopis juliflora egy invazív növényfaj, amelyet az 1960-as években telepítettek a talaj szikesedésének visszaszorítására, de mára a Banni-füves puszták közel 50%-át elfoglalta. „A Prosopis megakadályozza az ehető fűfélék növekedését, és ezzel a talaj szénmegkötő képességét is gyengíti” – emelte ki Misher.

A helyreállított területek a legjobb szénnyelők

A tanulmány a helyreállított területeket, az úgynevezett vaadákat is vizsgálta, ahol a helyi közösségek eltávolították a Prosopist. Ezek mutatták a legmagasabb szerves széntárolást, hektáronként 143 tonnával. Ez meghaladta a vizes élőhelyek (138,59 t/ha) és a sós bozótosok (125,75 t/ha) értékét.

Ezzel szemben a Prosopis-erdők és kevert növényzetű területek csak 105,56 tonnát tároltak hektáronként. Mivel azonban a sós bozótosok foglalják el a legnagyobb területet (127 521 hektár), ezek adták a legtöbb teljes SOC-készletet: 16,03 millió tonnát.

A jövőbeli kockázatok

A kutatók szerint a talaj zavartalan állapota kulcsfontosságú a szén megőrzésében. Bár a Banni-füves puszták jogilag védett területnek számítanak, a klímaváltozás, a növekvő sótartalom és az invazív fajok további terjedése komoly veszélyt jelenthet a jövőbeli szénmegkötő kapacitásra.

Kapcsolódó anyagok:

Tudósok szerint a földbe temetett fahulladék lehet a klímaváltozás elleni új fegyver

A nyitókép csak illusztráció, forrás: Fotó: Probablydhruv / wikimedia commons, CC BY-SA 4.0