Régészeti felfedezés: Az ember már jóval előbb használta a tüzet, mint eddig gondoltuk

Egy kelet-angliai mezőn olyan leletekre bukkantak a régészek, amelyek a jelenlegi tudás szerint az ember által készített és ellenőrzött tűz legkorábbi bizonyítékát jelentik. 

A felfedezés nemcsak Nagy-Britannia, hanem az egész világ őstörténetének egyik legfontosabb fordulópontjára világít rá, és alapjaiban formálhatja át azt, amit az emberi fejlődés korai szakaszáról gondolunk, írja a CNN.

A Suffolk megyei Barnhamben feltárt, kiégett földréteg, a hő hatására szétrepedt kovakő balták, valamint két darab piritkő – amelyet szikrakeltésre lehet használni – arra utalnak, hogy a korai emberek, nagy valószínűséggel neandervölgyiek, már képesek voltak tüzet gyújtani és azt tartósan fenntartani.

Nick Ashton, a British Museum paleolit gyűjteményének kurátora egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy a lelőhely körülbelül 400 000 éves, és itt található a tűz készítésének legkorábbi ismert bizonyítéka nemcsak Európában, hanem világszinten is. Ashton, aki a Barnhamről szóló, a Nature folyóiratban szerdán megjelent tanulmány vezető szerzője, pályafutása legizgalmasabb felfedezésének nevezte az eredményt. Hozzátette, hogy az emberi eredetkutatás egyik legnagyobb kérdése mindig is az volt, mikor és hol tanulták meg őseink szándékosan tüzet gyújtani és ételt főzni.

A tűz megszelídítése új korszakot nyitott

A tűz készítésének képessége alapvetően megváltoztathatta a Barnhamben élő emberek életét. Lehetővé tette számukra, hogy melegen tartsák magukat, elriasszák a vadállatokat, és rendszeresen hőkezeljék ételeiket, ami táplálóbbá tette azokat. A tűz ellenőrzése gyakorlati előnyökkel is járt, például ragasztóanyagok és más technológiák kialakítását segíthette, miközben közösségi térként is szolgálhatott, ahol történetmesélés és társas interakció zajlott.

A Barnhamben talált tárgyak mintegy 350 000 évvel idősebbek, mint az eddig ismert legkorábbi, tűzkészítésre utaló leletek, amelyek egy észak-franciaországi helyszínről származtak. Ashton ugyanakkor hangsúlyozta, hogy valószínűtlen, hogy a tűzgyújtás képessége éppen Barnhamben jelent meg először. Szerinte sok kutató sejtette már, hogy Európában körülbelül 400 000 éve rendszeresen használták a tüzet, de eddig nem állt rendelkezésre ezt alátámasztó bizonyíték.

A tűz korai használatának meghatározása azért is nehéz, mert az erre utaló nyomok ritkán maradnak fenn. A hamu és a faszén könnyen eltűnik, a kiégett üledékek pedig idővel erodálódnak, ráadásul sokszor nehéz elkülöníteni a természetes eredetű tüzek nyomait az ember által gyújtottaktól.

A döntő bizonyíték: pirit és kovakő

Korábbi kutatások Izraelben, Kenyában és Dél-Afrikában 800 000 és több mint 1 millió éves lelőhelyeken is kimutatták tűz jelenlétének jeleit, ám ezeknél nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy természetes eredetű erdőtüzekről volt szó. A tanulmány szerint a korai emberek valószínűleg kezdetben villámcsapások vagy más természeti jelenségek által okozott tüzek parazsát hasznosították, ami kiszámíthatatlan erőforrás volt.

Barnhamben azonban más a helyzet. A kutatócsoport megvizsgálta a vöröses színű, kiégett üledéket, és megállapította, hogy kémiai összetétele eltér a természetes tüzeknél megszokottól. A szénhidrogének jelenléte magasabb hőmérsékletre utal, amely inkább célzott fahasználatra, mintsem tájléptékű égésre jellemző. Az ásványi átalakulások pedig arra engednek következtetni, hogy ugyanazon a helyen többször is tüzet raktak.

A legmeggyőzőbb bizonyítékot azonban a két piritdarab jelentette. Ez az úgynevezett „bolondok aranya” alkalmas arra, hogy kovakővel szikrát csiholjanak, amely meggyújthatta a taplót, például száraz gombát. A pirit nem fordul elő természetes módon a környéken, ami arra utal, hogy a barnhami emberek ismerték a kő tulajdonságait, és tudatosan szerezték be azt tűzgyújtás céljából.

John McNabb, a Southamptoni Egyetem emberi eredetkutató központjának professzora, aki nem vett részt a kutatásban, kiemelte, hogy a vizsgálat ereje a felhasznált elemzési módszerek sokféleségében rejlik. Szerinte a tűz védekezési eszköz, javítja az ételek tápértékét, meghosszabbítja a hasznos nappalt, és segít a közösségek kialakulásában, de csak akkor, ha az ember képes irányítani.

A barnhami lelőhelyen ugyan nem találtak emberi csontokat, a kovakő balták egyértelműen igazolják az emberi jelenlétet. Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum emberi evolúcióval foglalkozó kutatója szerint a korai neandervölgyiek a legvalószínűbb tűzgyújtók, mivel ugyanebben az időszakban mintegy 130 kilométerrel arrébb, Kent megyében, Swanscombe térségében éltek. Akkoriban Nagy-Britannia szárazföldi híddal kapcsolódott Európához, így az emberek szabadon mozoghattak a területek között.

Stringer szerint a következő lépés az lesz, hogy a Barnhamben alkalmazott módszereket más lelőhelyeken is bevetik, hogy kiderüljön, találhatók-e hasonló bizonyítékok Nagy-Britanniában, Európában vagy akár azon túl is.

Kapcsolódó anyagok:

Betegségek miatt haltak ki a neandervölgyiek?

A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT