A fenntartható fejlődés még ismeretlen fogalom volt, amikor Dénes Ágnes egy búzafölddel hekkelte meg a manhattani hétköznapokat. Elvette, gondozta, majd learatta a búzát, a szalmát pedig a város rendőrlovainak adta.

A világ egyik legelismertebb land art művésze, még sincs róla szócikk a Wikipédián. Legalábbis a magyar nyelvűn. Az angolról megtudni például, hogy gyerek volt, amikor Svédországba, és fiatal nő, amikor az Egyesült Államokba költözött családja. Dénes Ágnes a Columbia Egyetemen tanult festészetet, majd más irányzatok felé fordult és idővel a konceptuális művészet jeles alakja lett. A nyolcvanhárom éves művésznőt eddigi élete java New Yorkhoz kötötte. Számtalan kiállítással gazdagította már a várost, legnevesebb munkája hónapokig díszelgett a pénzvilág központjának szomszédságában.

1982-ben az akkor ötvenegy éves Dénes Ágnes már túl volt pár sikeres művészeti projekten. Korát megelőzve az ökológiai művészetben alkotott kiemelkedőt, Wheatfield (búzamező) című munkájának emléke máig elevenen él sok New York-iban. Az 1982-es Wheatfield a fenntartható fejlődést (igaz, ez a fogalom csak évekkel később, egy 1987-es ENSZ-jelentésben szerepelt először) szimbolizálta. Egy nyolcezer négyzetméteren bevetett búzamező volt, ami a WTC ikertornyaitól és a Wall Streettől alig pár száz méterre nőtt.

A projekt első lépése az volt… - a cikk itt folytatódik.

Forrás