A kép csak illusztráció (Forrás: Pexels)
Az Egyesült Államok északkeleti nagyvárosaiban végzett kutatás szerint egyre több házi egér és vándorpatkány hordoz olyan genetikai mutációkat, amelyek ellenállóvá teszik őket a leggyakrabban használt rágcsálóirtó szerekkel szemben.
A Rutgers Egyetem kutatói szerint ez nemcsak a kártevőirtást nehezíti meg, hanem komoly közegészségügyi és környezetvédelmi kihívásokat is jelenthet a jövőben, írja a Gizmodo.
A genetikai mutáció magyarázhatja a sikertelen rágcsálóirtást
A New Jersey állambeli Rutgers Egyetem rovartani és kártevőirtási szakemberei hosszú ideig nem értették, miért számolnak be egyre több makacs rágcsálófertőzésről a kártevőirtó cégek.
„A kártevőirtással foglalkozó szakemberek gyakran mondták nekünk, hogy a rágcsálók elleni védekezés egyre nehezebbé válik, annak ellenére, hogy hatékony rágcsálóirtó szereket alkalmaznak” – nyilatkozta Jin-Jia Yu, az egyetem Rovartani Tanszékének posztdoktori kutatója.
Yu és munkatársai mára megtalálták a választ. A New York, New Jersey, Pennsylvania és Washington D.C. városi területeiről begyűjtött 147 házi egér (Mus musculus domesticus) DNS-ének részletes genetikai elemzése kimutatta, hogy az állatok 84 százaléka olyan mutációt hordoz, amely ellenállóvá teszi őket az úgynevezett véralvadásgátló rágcsálóirtó szerekkel szemben. A kutatók ugyanazon városokból származó 143 vándorpatkányt (Rattus norvegicus) is megvizsgáltak. Közülük 35 százaléknál találták meg ugyanezeket a genetikai eltéréseket, vagyis a Vkorc1 gén polimorf mutációit.
A véralvadásgátló hatású mérgek jelenleg az Egyesült Államokban a legszélesebb körben alkalmazott rágcsálóirtó vegyületek közé tartoznak. Előnyük, hogy lassan fejtik ki hatásukat, így a patkányok és egerek kevésbé kapcsolják össze a csalétket a veszéllyel, ezért nem tanulják meg elkerülni azt.
Changlu Wang, a Rutgers Egyetem városi kártevőkre szakosodott kutatója szerint ezek a fejlődő rágcsálópopulációk jóval nagyobb problémát jelentenek egyszerű kellemetlenségnél. Mint fogalmazott, ahogy az ellenálló képesség egyre gyakoribbá válik, még fontosabb lesz a tudományosan megalapozott védekezési stratégiák alkalmazása, amelyek egyszerre védik a közegészségügyet és a környezetet.
Miért ellenállóbbak az egerek, mint a patkányok?
Wang és Yu azt is vizsgálták, miért sokkal gyakoribb az ellenállást biztosító mutáció a házi egerekben, mint a vándorpatkányokban. A kutatók szerint ennek egyik oka a két faj eltérő viselkedése lehet. A Pest Management Science folyóiratban megjelent tanulmányukban az olvasható, hogy a házi egerek általában neofilek, vagyis vonzódnak az új tárgyakhoz, míg a patkányokra inkább a neofóbia jellemző, vagyis óvatosak és kerülik az ismeretlen dolgokat.
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy bizonyos esetekben a patkányok a folyamatos irtási programok hatására még erősebb neofób viselkedést alakítottak ki, például elkerülik a csalétek kihelyezésére szolgáló dobozokat. Ez azt jelenti, hogy a Pixar Ratatouille című filmjének főszereplőjével ellentétben a házi egerek valójában sokkal bátrabban kóstolnak meg új ételeket, mint városi rokonaik, a patkányok.
Yu szerint a természetes szelekció felgyorsította az ellenálló egerek elterjedését. Azok az egyedek, amelyek kíváncsiságuk miatt megkóstolták a mérgezett csalétket, de genetikai mutációjuknak köszönhetően túlélték azt, továbbörökítették ezt az előnyt. A vizsgált egerek 69 százaléka két jól ismert mutáció, az L128S vagy a Y139C valamelyikét hordozta, amelyekről korábban már bizonyították, hogy ellenállást biztosítanak a mérgekkel szemben.
Ugyanakkor a kutatók számos teljesen új genetikai változatot is azonosítottak mindkét fajban, ezért további vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy ezek pontosan milyen szerepet játszanak a mérgekkel szembeni ellenállás kialakulásában. Yu szerint a kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy az ellenállás a házi egerek körében sokkal elterjedtebbnek bizonyult, mint azt korábban bárki gondolta. Ugyanakkor a tudósok még nem tudják, hogy a legtöbb új mutáció milyen mértékben befolyásolja a vándorpatkányok érzékenységét a rágcsálóirtó szerekkel szemben.
Changlu Wang szerint az új kutatás komoly figyelmeztetés a várostervezők és a városi kártevőirtással foglalkozó szakemberek számára. Úgy véli, az ilyen vizsgálatok segítenek megérteni, hogyan változnak a rágcsálópopulációk, és miként kell ehhez igazítani a védekezési módszereket.
A szakember azt javasolja, hogy a városok csökkentsék a vegyi rágcsálóirtó szerek használatát, és helyette nagyobb hangsúlyt helyezzenek a célzott védekezésre, az épületek réseinek lezárására, a hulladékkezelés javítására, a csapdák alkalmazására és az élőhelyek átalakítására.
A kutatók szerint ezzel egyszerre csökkenthető a betegségeket terjesztő rágcsálók által jelentett egészségügyi kockázat, valamint a környezetbe kerülő patkánymérgek mennyisége, amelyek a vízfolyásokba jutva az emberekre és a vadon élő állatokra is veszélyt jelenthetnek. Yu szerint végső céljuk, hogy segítsék a közösségeket a hatékony rágcsálóirtás fenntartásában, csökkentsék a szükségtelen növényvédőszer- és méregfelhasználást, valamint megóvják a közegészséget.
Kapcsolódó anyagok:
A patkányok elszaporodnak a városokban, ahogy a bolygó felmelegszik
Egy tengerparti várost óriáspatkányok leptek el, a lakók félnek
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Alexas Fotos: pexels
TOP 5
