3. oldal / 3: A környezetpolitika uniós elvei
A környezetpolitika uniós elvei
A világ számára „a környezetpolitika meghatározó elveinek legjobb példáját az Európai Közösség szolgáltatta. Az Európai Közösség Tanácsa 1973 novemberében fogadta el az egész környezetpolitikáját meghatározó ún. Els? Környezeti Akcióprogramját. Az els? programot még további öt követte, jelenleg a 2002-ben elfogadott Hatodik Akcióprogram végrehajtása folyik. Az els? Akcióprogram legfontosabb, máig meghatározó jelent?ség? része az alapelvek – összesen tizenegy – kimunkálása, melyek a többi akcióprogramban is visszaköszönnek.”(1) Ezek az elvek tehát a tagországok jogszabályiban is megjelennek jogi és politikai alapelvekként, vagyis összegzésképpen elmondható, hogy ezen – egyéb tudományok eredményeire épül? – axiómák teremtették azt az alapot, amire az Unió politikája, gazdasági és jogi rendszere épülhetett, épülhet ma is.
Alapelvek
- A szennyezés, illetve a környezeti ártalmak forrásánál történ? fellépés.
A legjobb környezeti politikának a szennyezés vagy a környezeti ártalmak forrásuknál történ? megakadályozását kell szolgálnia, nem pedig kés?bb azok ellensúlyozására törekednie. - A környezeti hatások figyelembevétele.
A környezetre gyakorolt hatásokat minden technikai tervezési és döntéshozatali folyamatban a lehet? legkorábbi szakaszban számításba kell venni. - A természeti er?források ésszer? hasznosítása
Kerülni kell a természeti er?források vagy a természet bármely olyan felhasználását, amely az ökológiai egyensúlyt jelent?sen károsítja. - A tudomány és a technika környezetvédelmi célú fejlesztése
A közösség tudományos és technikai ismereteit azzal a céllal kell fejleszteni, hogy a környezet meg?rzésében és javításában, a szennyezés és a környezeti ártalmak elleni küzdelemben hatékonyan m?ködjön közre. - A szennyez? fizet elve
A környezeti ártalmak megakadályozásának és megszüntetésének költségeit f?szabályként a szennyez?nek kell viselnie. - Egyik állam sem okozhat környezeti kárt más államnak.
Az ENSZ-nek az emberi környezetr?l megrendezett stockholmi konferenciáján elfogadott Nyilatkozattal összhangban figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az egyik államban végrehajtott tevékenységek ne okozzanak semmilyen károsodást egy másik állam környezetében. - A fejl?d? országok érdekeinek figyelembevétele
A Közösségnek és a tagállamoknak környezeti politikájukban tekintettel kell lenniük a fejl?d? országok érdekeire. - Az Európai Közösség és a tagállamok regionális és nemzetközi együttm?ködése
...a Közösségnek és a tagállamoknak hallatniuk kell hangjukat a környezeti problémákkal foglalkozó nemzetközi szervezetekben, amelyekben közösen kialakított álláspontjuk alapján kezdeményez?en kell fellépniük. - A környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, amelyet minden szinten oktatni kell
A környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, ezért mindenkinek tisztában kell lennie annak fontosságával. A környezeti politika sikerének el?feltétele, hogy a népesség minden rétege, a közösség minden társadalmi ereje segítsen a környezet védelmében és fejlesztésében. - A környezeti cselekvés megfelel? szintjének meghatározása
A szennyezés minden egyes kategóriájában szükség van a cselekvés szintjének kijelölésére (helyi, regionális, nemzeti, közösségi, nemzetközi), amely a legjobban megfelel a szennyezés típusának és a védend? földrajzi övezetnek. - A tagállamok környezeti politikáinak összehangolása és harmonizálása a Közösségben
Az e területekre vonatkozó nemzeti programokat egy közös, hosszú távú koncepcióra alapozva kell összehangolni, s a nemzeti politikákat a Közösségen belül harmonizálni kell. E politikák az életmin?ség javítását kell célul t?zniük. Következésképpen a gazdasági növekedést nem lehet pusztán mennyiségi szempontok alapján szemlélni.”(2)
[1] vö.: Dr. Bándi Gyula: Környezetjog 28. oldal, (Szent István Társulat, Budapest, 2011)
[2] ld.: Dr. Bándi Gyula: Környezetjog 28. oldal, (Szent István Társulat, Budapest, 2011)