Élelmiszerválság

Történeti áttekintés

A Föld élővilága közel 4 milliárd éves evolúciója során folyamatosan alkalmazkodott a változó környezethez. Mivel ezek a környezetet érintő változások hosszú idő alatt mentek végbe, a fajoknak elég idejük maradt az akkomodációra.

 

Ha annak keressük az okát, hogy mégis mi vezetett Földünk mai, katasztrofális állapotához, kb. 28.000 évet kell visszamennünk az időben, amikor is az ún. homo sapiens (“értelmes” ember), a ma élő ember őse megjelent. Az ember, mint gondolkodó lény, ugyanis nem érte be a létfenntartásához szükséges tevékenységekkel. Évezredek alatt megtanulta, hogyan fordíthatja hasznára a természet erőit. A tűz, a víz, a szél, eleinte mind-mind segítségére voltak és az ember istenként tisztelte őket, mert (akkor még) tisztában volt hatalmukkal. Lassacskán – az eszének köszönhetően – kiemelkedett a Föld összes többi teremtménye közül. Megtanulta elejteni az állatokat és elkezdte megművelni a földet. Mivel társas lény is, először hordákba tömörülve sajátította el a társadalmi érintkezés kezdetleges formáit, majd kialakult a cserekereskedelem, és innentől kezdve már nem kellett sok ahhoz, hogy rájöjjön, bizonyos termékek többet érnek másoknál (pl. a hús értékesebb, mint a krumpli). Ezt kihasználva megindult a kereskedelem a törzsek, majd később a települések között. Egészen a XIX. század közepéig ez a fejlődés lassan, fokozatosan ment végbe, középpontjában pedig az ember állt. A Föld népességének növekedése – ami napjaink egyik legaggasztóbb problémája –, egészen a középkor végéig csak lassú gyarapodást mutatott. A természettől való függés, a természeti csapások, az élelem korlátozott mennyisége, a kezdetleges termelési módok, járványok, a háborúk egyaránt hozzájárultak a mérsékelt népességnövekedéshez.

Azonban minden megváltozott a XIX. század második felétől. Már nem értük be azzal, amit a természettől kaptunk, többet akartunk, nagyobb területet, nagyobb vagyont, lehetőleg minél kevesebb munkával. Míg korábban a lassú, fokozatos fejlődés volt jellemző, középpontjában az emberrel, addig az ipari forradalomtól kezdve robbanásszerűen felgyorsult a világ, a fő mozgatórugó pedig a technika lett. Azok az országok, amelyeknél az iparosodás ebben a korai fázisban végbement, szinte behozhatatlan előnyre tettek szert, míg mások (pl. Afrika országai) megrekedtek egy technikai forradalom előtti szinten.

Az ipari forradalom ugyanakkor elindított egyfajta rablógazdálkodást a természeti javakkal és a környezettel szemben. Mind több olajra, szénre, vasra, energiára és műszaki eszközre van szükségünk ahhoz, hogy megszokott életszínvonalunkat fenntarthassuk. Ennek köszönhetően nő a termelés és a fogyasztás is (fogyasztói társadalom). A termelés és a fogyasztás növekedése pedig magával hozza a fokozott károsanyag-kibocsátást, melynek eredménye a globális felmelegedés.

A természet kincseinek rohamos, mértéktelen kihasználása következtében felborult a környezet korábbi egyensúlya. A természet és a társadalom közötti harmonikus kapcsolat megbomlott. Ez a folyamat helyi egyensúlyzavarokhoz, regionális különbségek kialakulásához vezetett, míg végül globális problémává, környezeti válsággá nőtte ki magát. Bebizonyodsodott, hogy Földünk és közvetlen környezetünk egyetlen “dologhoz” képtelen alkalmazkodni – az emberhez.

Habár az ember alapvetően jól alkalmazkodik a megváltozott környezeti feltételekhez, az előrejelzések szerint, ha sürgősen nem fogjuk vissza szén-dioxid kibocsátásunkat, gyermekeinket – rövid időn belül – komoly kihívások elé állíthatjuk. Már az 1980-as években elértük Földünk eltartóképességének határát. Ma a Földön közel 7 milliárd ember él, ami azt jelenti, hogy már kb. 30%-kal léptük túl bolygónk biokapacitását. Az emberiségnek ahhoz, hogy a jelenlegi színvonalon fenntartható módon éljen, az erőforrások rombolása nélkül, 1,3 Földre lenne szüksége. A helyzetet ráadásul nehezíti, hogy a rendelkezésünkre álló javak eloszlása is egyenlőtlen. Sajnos épp olyan országokat sújt leginkább a hiányuk, melyek egyébként is számos egyéb (gazdasági, politikai) nehézséggel küzdenek. A szegénység, az éhínség, a polgárháborúk növelik az analfabétizmust és a kiszolgáltatottság érzését. A fejlett és fejlődő országok közti távolság (és feszültség), ennek eredményeképp egyre nő.

Míg a világ egyik felén a mezőgazdasági területek öntözésére pazarolják az értékes ivóvizet, addig a másik felén milliók halnak szomjan. A növénytermesztésre alkalmas területek miatt számos erdőt irtottak és irtanak ki még ma is, mellyel az üvegházhatás fokozódásához és a biológiai sokféleség csökkenéséhez járulnak hozzá. A növekvő népességszám egyre nagyobb terület művelés alá vonását követeli meg (hiszen az embereknek enniük kell), ezért aligha van esély arra, hogy ez az aggasztó helyzet rövid időn belül megváltozzon.

Ha ez így folytatódik, 10 éven belül a gabona iránti növekvő kereslet, de az azt követni képtelen kínálat az élelmiszerárak emelkedéséhez vezethet” – áll a japán mezőgazdasági minisztérium előrejelzésében.[1] Paradoxon, hogy míg a gabonát bioetanol (benzint helyettesítő növényi olaj) előállítására is használják, addig emberek milliói halnak éhen Afrikában.

Egyre nagyobb gondot okoz világszerte a hulladékkezelés kérdése is. A szemét elégetésével veszélyes anyagokat juttatunk a légkörbe, elásásával pedig a talajba. Vannak olyan országok is (pl. az USA), ahol a hulladékelhelyezés problémáját úgy kívánják áthidalni, hogy egyszerűen “átpasszolják” a szemetüket más országoknak. Így bezzeg könnyű a környezetvédelem élharcosának lenni!

Látnunk kell, hogy káros tevékenységeink idővel visszaütnek. Növeli a veszélyhelyzetet, hogy a természeti-társadalmi-gazdasági folyamatok összefüggései miatt egy-egy kialakult probléma újat gerjeszt; s egymásba kapcsolódó láncolatot alkotva egyre nehezebben oldható meg. A Földet (és lakóit) épp ezért egységes egészként kell kezelnünk, mert a krízis mára globálissá vált. Lehet, hogy Európa egy ideig még “védett” helynek fog számítani, de mi történne akkor, ha a jéghegyek olvadása miatt az Észak-atlanti tengeráramlás megfordulna és a nyugati partvidék több fokkal lehűlne? Hova menekülnénk? Afrikába, ahol éhínség és járványok pusztítanak? Ráadásul, mint egykori gyarmatosítóikat, nem is fogadnák kitörő lelkesedéssel az európaiakat. Vagy ha ez mégsem következne be, mit fogunk tenni az Afrikából beáramló klímamenekültekkel? Továbbküldjük őket, mint egy rossz helyre címzett csomagot? És mégis hova?

A kialakult helyezetre csak akkor van esélyünk megoldást találni, ha összefogunk. Az Egyesült Államokban és Európa országaiban kezdik felmérni a probléma méretét és összetettségét. A sor most azokon a (még) fejlődő országokon van, melyek az utóbbi 10-15 évben rohamos tempóban fejlődtek mind gazdaságilag, mind technikailag és népességnövekedésük is kimagasló (pl. Kína, India). Hiába a “nyugati” hatalmak minden igyekezete (lásd a 2009-es eredménytelenül záruló Koppenhágai klímacsúcsot[2]), ha Kína azt az életszínvonalat szeretné elérni, amely szinten az USA lakói élnek. Egy 2011 januárjában készült közvéleménykutatás szerint már maguk az amerikai lakosok is Kínát tartják a legnagyobb gazdasági hatalomnak (47%) és csak 31%-uk mondta ezt saját hazájáról.[3] Mit fogunk tenni akkor, ha egyszercsak 1 milliárd eddig vidéken, növénytermesztésből élő kínai autót akar venni? Megtiltjuk? Milyen jogon?

Tehát ahhoz, hogy a nemzetközi igyekezet sikeres legyen, meg kell nyerni ezeket a feltörekvő nagyhatalmakat, mert ha nem sikerül…elvesztünk. A homo sapiens örökre eltűnik a Föld színéről.

Éhínség

Napjaink legsürgetőbb problémája a Föld közel 7 milliárd lakójának élelmezése.

A népességszám az ipari forradalom hatására indult emelkedésnek, ugyanis ekkortól kezdtek javulni az egészségügyi és életfeltételek (a gyermekhalandóság csökkent, a járványok visszaszorultak, az életkor meghosszabbodott).

Az igazi „népességrobbanás” viszont csak a gyarmati rendszer felbomlását követően bontakozott ki olyannyira, hogy 1950 és 1985 között a Föld népessége megduplázódott(!). Az egykori gyarmatországokban is javultak az életfeltételek, s megkezdődött a természetes szaporulat rohamos növekedése. Ugyanakkor napjainkban épp ezekben az országokban okozza a legnagyobb gondot a lakosság ellátása, mivel a klímaválság következtében kedvezőtlenné vált éghajlati tényezők, a rendkívül kevés eső miatt a növénytermesztés, de még az állattenyésztés is lehettetlenné vált, miközben a népességszám egyre nő.

Nézzük meg, mi jellemző a világ népesedési folyamataira!

• A magas születési és halálozási arányok miatt a népesség csak lassan gyarapodik, az átlagéletkor alacsony. Ez jellemezte Európa lakosságát a XVIII. század közepéig, s a fejlődő országokét a XX. század első felében. Mára a Föld összes országa túljutott ezen a szakaszon.

• Az életkörülmények javulása, a gazdasági növekedés a halálozások gyors csökkenését, az élettartam növekedését eredményezi. Mindezek a népesség ugrásszerű gyarapodásához vezetnek. Ezen a szakaszon már túl vannak a fejlett országok, s napjainkban a fejlődő országok zöme is.

• A fejlett országokban csökken mind a születések, mind a halálozások száma, mérséklődik a népesség gyarapodása (pl. jelenleg Kanada, Ausztrália).

• Megáll a népességszám gyarapodása, sőt gyakran fogyásba csap át a folyamat (pl. jelenleg Németország, Magyarország, Oroszország).

A világ országai fejlettségüktől függően tartoznak valamelyik szakaszba. Jelenleg, habár a fejlett országok többségére a stagnáló, vagy már fogyó népességszám, addig a fejlődő országokra épp ellenkezőleg, a folyamatos növekedés jellemző. A Föld népességének 80%-a pedig fejlődő országokban él! Sajnos ez egyúttal azt is jelenti, hogy az itt élők közül sokan alultápláltak vagy éheznek, ugyanis a fejlődő országok különböző gazdasági (az iparosodás náluk nem ment végbe), politikai (polgárháborúk, törzsi viszályok), környezeti okok (aszály) miatt jóval nehezebb helyzetben vannak, mint a fejlett országok (ahol inkább a túlfogyasztás jellemző).

A népességgyarapodás a munkaerő gyarapodását és foglalkoztatásának gondját is magával hozta. A szakképzetlen munkaerő – más lehetőség nem lévén – a mezőgazdaságból próbál megélni, miközben a művelés alá vont területek aránya csupán 6%. Paradoxon, hogy míg többen dolgoznak a mezőgazdaságban, egyre többen éheznek. Ennek oka, hogy a mezőgazdasági termelés képtelen lépést tartani a növekvő népességszámmal.

Habár Afrika természeti kincsekben gazdag kontinens, a fő gondot az okozza, hogy aziparosodás nem zajlott le a térségben. A kezdetleges technika, a szakképzettség hiánya mellett az elsivatagosodás is komoly veszélyt jelent (a kontinens felét fenyegeti). Az ipart gyakorlatilag csak az ásványkincsek kitermelése jelenti.

A Dél-Afrikai Köztársaság, Botswana[1] vagy Sierra Leone arany- és gyémántbányái a világ gazdagabbik felének termelik az értékes köveket, a dolgozók kizsákmányolásáról, a gyermekmunkásokról pedig csak (jobb esetben) kasszasikert elérő filmekből értesülünk. Ilyen volt a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült Véres gyémánt c. alkotás is, ami egy rövid időre Sierra Leone-ra irányította a világ figyelmét.[2] Ennek köszönhetően sorra derültek ki neves színészekről, modellekről, hogy korábban “véres gyémántokat” fogadtak el ajándékként afikai országok vezetőitől.[3

Az alultápláltság és az éhezés összesen közel 1,5 milliárd embert érint a Földön, amimára az egyes országok számára megoldhatatlan válsághelyzetté nőtte ki magát. A különböző világszervezetek (UNICEF, Nemzetközi Vöröskereszt, WHO) és a fejlettebb országok rendszeresen juttatnak adományokat, segélyeket az élelmezési gondok enyhítésére, azonban ezek csak azonnali “tűzoltásra” alkalmasak. Márpedig a cél az lenne, hogy a segélyekből a rászoruló országok kormányai a gazdaságot lendítsék fel, s önállóan, külső segítség nélkül legyenek képesek boldogulni. Azonban a kölcsönöket rendszerint nem a fejlesztésre vagy a foglalkozási szerkezet átalakítására, hanem élelmezésre vagy sok esetben háborúzásra költik, felélik, s adósságcsapdába kerülnek.

A világ fejlett országai hamar rájöttek arra, hogy a harmadik világ országainak nyújtott segélyek nem tölthetik be azt a valódi szerepet, amit nekik szántak.[7] Nem szüntetik meg a szegénységet, ezért annak leküzdése céljából a századfordulótól kezdve olyan programok elindítását kezdték el kidolgozni és megvalósítani, melyek révén – ahogy a legnagyobb segélyező – az EU fogalmaz: az afrikai szegények fenntartható módon szüntethetik meg a szegénységet. A segélyezés problémaköre a fenntartható fejlődés fogalmi elemzése kapcsán érinti a mentőcsónak elméletét is. Ma már úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem az a kérdés, át kell-e adnom a helyemet a csónakban egy vízben fuldoklónak, hanem az, hogy meg kell neki tanítanom, még mielőtt egy csónakban eveznénk, hogyan építhet magának (is) csónakot, és erre tanítson meg más fuldoklókat is. Ha ugyanis már előállt az az objektív helyzet, azaz hogy azt kell eldöntenünk, hogy melyikünknek kell szükségszerűen meghalnia, már nincs visszaút. Vagyis neki is építenie, pontosabban közösen építenünk kell egy csónakot, hisz a globalizáció miatt ma már nyilvánvaló, hogy Afrika problémái egyben a világ problémái is. (Az EU konkrét programjairól itt olvashat: http://europa.eu/pol/dev/index_hu.htm)

Az utóbbi években Afrika legnagyobb üzleti partnerévé Kína lépett elő, és ezzel gazdasági fellendülésének hajtóerejévé vált. Kína alig titkolt célja, hogy az infrastrukturális fejlesztésekért cserébe megkaparintsa a bányászati jogokat, mivel egyre több nyersanyagot (kőolaj, ércek) igényel, és ebből az afrikai kontinensen még bőven akad. Ugyanakkor láttuk, hogy Kínát sem a környezetkímélő megoldások, sem az emberi jogok nem érdeklik. Az, hogy tevékenységükkel milyen mértékben járulnak hozzá a helyiek életminőségének romlásához (károsanyag-kibocsátás, talajerózió, folyók kiszáradása, stb.), úgy gondolják, legyen az ott élők gondja – csakhogy Kína egyet elfelejt: ha Afrika “kincsei” elfogynak, nem lesz utánpótlá

Születésszabályozás és családtervezés

A népességszám csökkentésére a születésszabályozást tartják a legkézenfekvőbb megoldásnak. Talán a legismertebb Kína példája, ahol a jelenlegi 1.3 milliárd fős népességet úgy próbálják “kordában tartani” (a cél az, hogy 2050-re ne haladja meg az ország lélekszáma az 1,7 milliárd főt), hogy a családok csupán egyetlen gyermeket vállalhatnak. Sőt, pénzbüntetéssel, vagy akár kötelező abortusszal sújthatják azokat, akik a törvény ellen vétenek. Volt rá péda, hogy egyes esetekben teljes vagyoni elkobzással járt a második gyermek vállalása, ami néhány tartományokban már zendüléseket is eredményezett.[1] Persze, érdekes kérdéseket vet fel az is, hogy a születő gyermekek többsége fiú, így idővel komoly problémává nőhet Kínában a nemek arányának torzulása.

A születésszabályozás és a családtervezés módszereinek népszerűsítésén dolgozik számos nemzetközi szervezet. Afrika elmaradott régióiban tartanak szexuális felvilágosítást a lakosságnak (elsősorban a nőknek) a nem kívánt terhességek és a HIV vírus elkerülése érdekében, és osztanak ingyen fogamzásgátlókat (pl. Bayer HealthCare).[9] Sajnos azonban a kulturális különbségek, a nők társadalmi hierarchiában betöltött alsórangú szerepe miatt ezek eddig csekély eredményel jártak. Pedig azokban az alultápláltság és éhínség sújtotta országokban, ahol maguk az anyák is legyengültek (sokszor tejük sincs a gyermekek etetéséhez), súlyos méreteket ölt a gyermekhalandóság. Afrika egyes országaiban például a gyermekeket csak 5 éves kor felett anyakönyvezik…

Élelmiszerhiány – éhínség

Földünk termőtalajban és csapadékban gazdag és szegény területekkel egyaránt rendelkezik, de ezeknek területi megoszlása egyenlőtlen. Amíg a fejlett országokban (különösen az USA-ban) a túlfogyasztás, ezzel párhuzamosan pedig a túlsúly okoz súlyos gondokat, addig a Föld másik oldalán az egyoldalú táplálkozás. A hiányos táplálkozás ugyanis nemcsak a mennyiségben, hanem a minőségben is megnyilvánul. A fejlődő országok lakói rendkívül kevés fehérjét (húst) fogyasztanak. Szintén kevés a táplálkozásukban a gyümölcs- és a zöldségfélék aránya. Az egyoldalú táplálék (főként a magas szénhidráttartalmú rizs) nem biztosítja a szervezet számára szükséges vitaminokat, ásványi sókat, nyomelemeket. A növénytermesztés – ahol egyáltalán a talaj minősége lehetővé teszi – elsődlegesen a lakosság ellátását szolgálja, így az állattenyésztés ezeken a területeken nem számottevő. Vannak azonban országok, például ilyen India, ahol a hindu vallás követői azért nem fogyasztanak marhahúst, mert ezeket az állatokat (és minden “tartozékukat”, még a trágyájukat is) szentként tisztelik.[10] Ugyanakkor a muszlimok szemébena sertéshús számít tisztátalan ételnek, így számukra az a tiltott étel.[11]

Gondoljunk csak bele, mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha a rendelkezésünkre álló táplálék mennyisége egyensúlyban lenne a Földön!

Éhínség szempontjából bolygónkon jelenleg Kelet-Afrikában a legsúlyosabb a helyzet. Itt, az“Afrika szarvának” is nevezett régióban, a szomáliai-etióp határvidéken 60 éve nem látott szárazság, aszály pusztít, két éve nem esett az eső, így a mezőgazdaság működésképtelenné vált, az állatok elpusztultak, és a súlyos élelmiszer- és vízhiány miatt közel 10 millió ember került közvetlen életveszélybe. A híradások arról számolnak be, hogy a környező országok menekülttáboraiba naponta több ezer éhező érkezik, sokan közülük kisgyermekekkel. Bár segélycsomagok folyamatosan érkeznek a régióba, a Szomáliában évek óta dúló polgárháború miatt alig-alig sikerül eljuttaniuk az élelmiszert a legveszélyeztetettebb területekre. Az élelmiszerárak 50-250%-kal megemelkedtek, így érthető, hogy aki csak teheti, elmenekül az országból. “Az ENSZ az “Afrika szarván” zajló helyzetet hivatalosan iséhínségnek minősítette, ami azért is kiemelendő, mert a segélyszervezetek ritkán és nagyon óvatosan használják az éhínség kifejezést.”[12]

Azonban az aszály nemcsak Afikát sújtja. Kína Csaotong és Hunang tartományai éppúgy érintettek, mivel több folyó kiszáradásának eredményeképp nemcsak a termés pusztult el, de komoly ívóvízhiánnyal is meg kell küzdeniük a helyieknek.[13] Ugyanakkor Kínában gyakorta alkalmazzák a felhőmagvasítás (cloud seeding) elnevezésű eljárást, mellyel képesek az időjárást befolyásolni. “Ennek során földi ágyúk vagy repülőgépek ezüstjodiddal, folyékony nitrogénnel vagy szárazjéggel (fagyasztott szén-dioxiddal) bombázzák az eget. Az anyagok cseppképző hatással bírnak; a felhőkben szétszóródott részecskék körül kicsapódik a nedvesség, és elég nagy tömegű vízcseppek keletkeznek ahhoz, hogy a gravitáció miatt lehulljanak. Az eljárással manipulálni lehet, hogy hol ürüljön ki a felhő, illetve, hogy hol ne legyen eső. Bár a módszer még a szakemberek szerint is csak próbafázisban van, már évek óta alkalmazzák. Mivel Kínában él a világ lakosságának 20%-a, ugyanakkor a művelésre alkalmas földnek csak 7%-a, ezért minden talpalatnyi területet ki kell használniuk. Mivel 2007-ben már átéltek egy aszály sújtotta évet, melynek hatására a gabonatermelés 37.4 millió tonnával csökkent, ezért a technológia alkalmazására – bármennyire is vitatott – idén is sor került már.”[14]

A földkéreg legfelső, termékeny rétege különösen érzékeny a természeti erők és az ember káros tevékenységeire. A talajerózióról elsősorban a folyóvíz, a szél és a jég pusztító munkája tehet, azonban a nagyobbik gondot mégis az emberek okozzák. A műtrágyázással, a rossz vízgazdálkodással, a gépesítéssel a talajba szennyező anyagok kerülnek, amelyek a minőséget rombolják, s a talaj termékenységét csökkentik. Ugyancsak mi tehetünk a savas esőkről, a kipufogógáz légkörbe és a szennyvíz talajba jutásáról is. A mind gyakoribb aszályok és az ellenőrizhetetlen erdőirtások következtében az egyébként is kis mennyiségben rendelkezésünkre álló művelésre alkalmas földterület egyre csökken.

“A 640 000 km² kiterjedésű Lösz-fennsík Kína északnyugati részén a világ egyik legtermékenyebb régiója. A kiterjedt mezőgazdasági felhasználás és erdőirtás azonban nagymértékű talajerózióhoz vezetett. A talaj legfelső részéről elhordták a szerves hulladékot, ami segítette a talaj szerkezetének megőrzését. Azáltal, hogy a fákat kivágták, gyökerüket is szétroncsolták, majd a talajban maradt részeket a mikróbák lebontották, ezáltal megváltozott a talaj fizikai szerkezete. Az így keletkezett nagyobb pórusokban a mikróbák hatékonyabban le tudták bontani a sok fontos talajmolekulát megkötő partikulált szerves anyagot ami felgyorsította a talaj oldott, növények számára hozzáférhető szervesanyag tartalmát.”[15]

Élelmiszerár-emelkedés

Mindezek a termőtalajt érő negatív hatások (pl. aszály, talajerózió, szennyezések) az élelmiszerárak emelkedéséhez járultak hozzá. Magyarországon a tavalyi rossz termés (árvíz, belvíz, jégeső) miatt emelkedett a takarmány ára, ezáltal a hús- és tejtermékeké is. “Elemzők szerint a 2010-es 4.4%-os emelkedéshez képest idén 6-8%-os növekedés várható, a tendencia pedig nemcsak Magyarországon, hanem világszerte jellemző.”[16] Olyannyira az, hogy az élelmiszerek tartósnak ígérkező drágulása stratégiai kihívássá vált az egész világ számára. A krízis nemcsak a kedvezőtlen időjárásnak köszönhető, hanem a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságnak is, ugyanis annak hatására a rizikóssá vált hagyományos pénzpiaci eszközök helyett olyan mennyiségű tőke zúdult az árupiacokra, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt. Újdonságnak számított a befektetőknek az a kiemelt figyelme is, amellyel a mezőgazdasági termények és az élelmiszerek felé fordultak. A spekuláció nagymértékben felhajtotta az árakat. Különösen megnehezíti a helyzetet az, hogy a világ élelmiszer és aranykészletének értékmeghatározását egy-egy monopolhelyzetben lévő vállalatóriás (pl. CME Group, élén Terry Duffy-val[17]) végzi. Ők dönthetnek arról, mi mennyit ér a világ tőzsdéin, a spekulációra pedig ez a legmegfelelőbb terep…

Mindemellett az olajár emelkedéséből fakadóan az élelmiszerek szállítási költségei is megnőttek, ami szintén hozzájárult a termékek bolti árának emelkedéséhez. Ennek következtében hazánkban is csökkent például a húsfogyasztás. Egyszerűen az emberek felélték anyagi tartalékaikat, és nem engedhetik meg maguknak a heti többszöri húsevést.

A 2008-as élelmiszerár-robbanás zavargásokat okozott a világ szegényebb régióiban, így véres utcai összecsapások voltak Haitin[18] és Bangladesben is. Mindkét országban a rizs áremelkedése (egy év alatt megduplázódott) miatt tört ki éhséglázadás. Az alapvető élelmiszerek, mint a búza, gabona, kukorica és rizs ára 6 éve folyamatosan emelkedik, mivel főként India és Kína – növekvő lélekszámuk miatt – egyre nagyobb keresletet támasztanak ezen élelmiszerek iránt. Az éhezésből fakadó kétségbeesés szülte zendülések (tortilla lázadás[19]) a világ szegény országaiban mára rendszeressé váltak[20] és Magyarország sincs védett helyzetben.[21]

Megoldást jelenthetne az élelmiszerválságra, ha sikerülne az alapvető élelmiszerek hozamát megsokszorozni, azaz ugyanakkora termőterületen nagyobb mennyiségű termés lenne betakarítható. Mivel a világ lakosságának fele fogyasztja alapvető élelmiszereként a rizst, ezért a manilai Nemzetközi Rizskutató Intézet (International Rice Research Institute) tudósai olyan fejlesztésbe fogtak, amely a rizs fotoszintézisét úgy módosítja, hogy szinte bármilyen körülmények között stabil (akár háromszoros) hozamot garantáljon. A génmódosításnak köszönhetően a szuperrizs hatékonyabban hasznosítja a napfényt, így gyorsabban nő. Ezt úgy érik el, hogy a növény levelein a pórusok nagyobbra nyílnak, több szén-dioxidot tudnak felszívni, s ez a fotoszintézis során, vízzel egyesülve glükózra és oxigénre bomlik szét. A kutatások egyelőre még kezdeti fázisban vannak, azonban a tudósok reményei szerint egy évtizeden belül bevetésre kész lehet a megnövelt hozamú termény.[22]

Az állattenyésztéssel szemben azért is lenne érdemes a növénytermesztés fokozására öszpontosítani, mivel az jóval kevesebb vizet igényel. Egy kiló marhahús előállításához például tizenötször annyi víz kell, mint egy kiló gabona termesztéséhez – és még az ökológiai lábnyoma is kisebb!

Ugyanakkor, amint azt már fentebb írtuk, az egyoldalú táplálkozás – ami főként a rizsnek köszönhetően alakul ki – valamint a génmódosított élelmiszerek elleni tiltakozás miatt a szuperrizs sem jelentheti a tökéletes megoldást.

Egy másik elmélet szerint az élelmiszerválság eredendő oka a szegénységben keresendő. Egy bangladesi közgazdász professzor, Muhammad Junusz alapította meg 1976-ban a Grameen Bankot, amely a legszegényebbek számára biztosít mikrohiteleket. “Ennek lényege, hogy mielőtt bárki hitelhez juthatna, ún. "szolidaritási csoportot" kell alakítania legalább négy-hat másik személlyel vagy kis céggel, akik szerződésben egyetemes jogi felelősséget vállalnak egymás hiteleinek törlesztéséért, és nem juthatnak újabb hitelhez, amíg a pénzt vissza nem fizetik. A pénzintézet nem követel meg az igénylőktől semmilyen más fedezetet, biztosítékot. A hiteligénylők becsületükre ígérik, és szavukat adják, hogy közösen vállalják a felelősséget, hogy visszatérítik a kölcsönt.”[23]

Muhammad Junusz a mikrohiteleken alapuló bankrendszer kidolgozásáért 2005-ben Nobel-békedíjat kapott.

Világszerte kutatók ezrei keresik az élelmiszerválságra adható megnyugtató választ. Azonban amíg ez nincs meg, az egyre növekvő népesség miatt elodázhatatlanná válik az élelmiszertermelés fokozása. “Francia szakértők 2050-re 70%-kal emelnék a világ mezőgazdasági kibocsátását, ám ez aligha fog sikerülni az élelmiszerként történő felhasználást versenyképtelenné tévő bioetanol-támogatások megszüntetése és a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos tiltó szabályozások enyhítése nélkül.”[24]

Ivóvízhiány

Földünk felszínének 71%-át borítja víz. Ez mintegy 1200 millió köbkilométer vízmennyiséget jelent. Habár első hallásra ez hatalmas mennyiségnek tűnik, valójában az édesvíz a teljes vízkészletnek csupán 3%-át teszi ki, és ennek is döntő része (kb. 2.2%) a sarki jégtakarókban halmozódott fel. Ez azt jelenti, hogy az ember számára könnyen hozzáférhető édesvíz nem éri el a teljes földi vízkészlet 1%-át!

Ezzel a csekély ivóvízkészlettel kellene úgy gazdálkodnunk, hogy elegendő legyen bolygónk 7 milliárd lakójának…

A legnagyobb gondot az okozza, hogy az édesvíz számára az egyetlen utánpótlást az eső jelenti. A talajvíz és a felszín alatti készletek ugyanis gyorsabban ürülnek ki, mint ahogyan pótlódnak. Ráadásul a világ vízfelhasználásának kb. 70%-át a mezőgazdaság (öntözés) éli fel. Hiába vannak víztakarékosságra törekvő módszerek (pl. csepegtetős technika,[25] Waterboxx[26]), ha a jelenlegi tendencia folytatódik, az előrejelzések szerint 2025-re a Föld népességének 2/3-a számára nem lesz elegendő ivóvíz.[27]

A legnagyobb gondot az okozza, hogy az édesvíz számára az egyetlen utánpótlást az eső jelenti. A talajvíz és a felszín alatti készletek ugyanis gyorsabban ürülnek ki, mint ahogyan pótlódnak. Ráadásul a világ vízfelhasználásának kb. 70%-át a mezőgazdaság (öntözés) éli fel. Hiába vannak víztakarékosságra törekvő módszerek (pl. csepegtetős technika,[1] Waterboxx[2]), ha a jelenlegi tendencia folytatódik, az előrejelzések szerint 2025-re a Föld népességének 2/3-a számára nem lesz elegendő ivóvíz.[3]

A fennálló élelmiszerválság okozóit éppúgy felelősségre lehet vonni az édesvíz csökkenéséért is. Természetesen – mint azt már megszokhattuk – ennek hátterében is az ember áll, aki a természet egyensúlyát megbontva, kártékony tevékenységeivel (ÜHG gázok légkörbe kerülése, savas esők, erdőirtások, szennyvíz talajba jutása, stb.) hozzájárul a globális felmelegedéshez, a folyók vízhozamának csökkenéséhez, a tavak kiszáradásához és az elsivatagodáshoz. Itt is, mint minden egyéb esetben, amikor az embernek köszönhetően a környezet ökológiai egyensúlya megbomlik, láncreakció indul el. Jó példa ennek érzékeltetésére a növényvédő szerek tengerbe kerülése, ugyanis a tengeri ökoszisztémába jutva azok gyorsan felszívódnak a tengeri táplálékrendszerben. Amint bekerülnek a táplálékláncba mutációkat, betegségeket okozhatnak, veszélyeztetve az emberiséget is, mint a teljes tápláléklánc részét. Mérgező fémek is kerülhetnek a tengeri táplálékláncba, ami változást okozhat a biológiai szövetekben, biokémiában, viselkedésben, reprodukcióban (szaporodás, sokasodás) és elfojthatják a tengeri életet. Több állateledel tartalmaz halat illetve halakból származó fehérjét, ezáltal a tengeri mérgek a szárazföldi állatok szervezetébe kerülnek és később megjelennek a hús és tejtermékekben is.

A szennyeződések tengerekbe jutásának három típusát különböztetjük meg:

• Közvetlen szennyezés: a szennyező anyagok közvetlenül a városi csatornázásból vagy ipari hulladékokból származhatnak, az esetek egy részében veszélyes és mérgező hulladékok formájában. Az United States Environmental Protection Agency (Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége) szerint bányászat következtében az USA felszíni vizeinek 40%-a szennyezett a nyugati parton. Ennek a szennyeződésnek jelentős része az óceánokba kerül.
• Felszíni lefolyás: A mezőgazdasági művelésből és a városi területekről, utakról, épületekről, kikötőkből, csatornákból történő felszíni lefolyás talajt és szénnel, nitrogénnel, foszforral és ásványi anyagokkal telített részecskéket szállít magával. A tápanyagokban gazdag víz hatására az algák és fitoplanktonok (növényi plankton) elszaporodnak, ezt a jelenséget algavirágzásnak nevezik. Ennek során oxigénszegény környezet alakulhat ki a vizekben, mivel az algák a rendelkezésre álló oxigént felhasználják.
• Légkörből származó szennyeződés: A légkörből származó szél által szállított por és üledékek, illetve műanyag hulladékok a szárazföld irányából kerülnek az óceánokba. 1970 óta a por kitörések jellemzőbbé váltak az afrikai aszályos periódusok következtében. A klímaváltozás hatására az óceánok vízhőmérséklete és a légkör szén-dioxid szintje emelkedik. A szén-dioxid szint emelkedés az óceánok savasodását idézi elő. Ennek következtében módosul a vízi ökoszisztéma, ez hatással van a fenntartható halászatra és az ebből élő településekre.[28]

Habár a tengerek szennyezése hosszú időre tekint vissza, az első jelentős jogi intézkedések a tengerek, óceánok védelmében csak a XX. században fogalmazódtak meg. A tengerek szennyezése elleni kampány egyik világszerte ismertté vált alakja Jacques-Yves Cousteau (1910-1997), aki számos könyv írója és film készítőjeként vált mindenki Cousteau kapitányává.[29]

A vízszennyezés hatása az állat- és növényvilágra

Arról eddig kevés szó esett, hogy a földet és a vizeinket károsító anyagok nemcsak ránk, emberekre nézve jelentenek veszélyt, hanem már eddig is számos állat- és növényfaj kihalását eredményezték. Elég csak a Mexikói-öbölben történt 2010-esolajkatasztrófára gondolnunk, ahol halak, madarak és növények tízerei pusztultak el.“A fő problémát az okozta, hogy az olaj, majd annak lebomlása is csökkentette a víz oxigénszintjét. A mérések szerint a legsúlyosabban érintett területeken 3 hónap alatt 30%-kal csökkent a víz oxigéntartalma. Ilyen vízben már elpusztul a plankton, a tengeri élővilág táplálékláncának alapja, ami közvetetten halálra ítéli az összes többi élőlényt is. Ugyanakkor – szinte csodával határos módon – úgy tűnik, a Mexikói-öbölbe mára visszatért az élet. Még a szakértők is értetlenül álltak a tény előtt, miszerint az olajfolt szinte napok alatt eltűnt. Végül egy újonnan felfedezett mikrobafajban vélték megtalálni a magyarázatot. A szénhidrogéneket lebontó mikroorganizmusokat stimulálta a vízbe jutó nagy mennyiségű olaj, ennek hatására robbanásszerűen elszaporodtak, és pár hét alatt gyakorlatilag felfalták a tudósok által megfigyelt legnagyobb, 35 kilométer átmérőjű mélytengeri olajfelhőt.[30]

Szintén az állat- és növényvilág pusztulásához járult hozzá az értékes tőzeglápok lecsapolása, elsősorban építkezések céljából. Emlékezetes hazai példa erre a dunakeszi tőzegláp kálváriája, melynek tavacskáit először 1998-ban, az M0 körgyűrű északi szektorának építése során több ezer köbméter földdel feltöltötték, a növényzetet kivágták, felégették. A megmaradt védett terület megmentése érdekében összefogtak a zöld civil szervezetek, s végül sikerült megakadályozniuk a területet birtokló Auchan áruház tervezett terjeszkedését.[31]

Afrikában, ahol egyébként is kevés a művelésre alkalmas terület, általános probléma a nagyhatású növényvédő szerek alkalmazása (pl. gyomirtók, gombaölők, rovarirtók), melyek enzimgátló hatásúak. Hosszú lebomlásúak, ezért a szervezetben felhalmozódnak és csak évekkel később jelentkeznek a mérgezés tünetei. A kenyai virágtermesztésre “szakosodott” ültetvények hatására nemcsak a talaj minősége romlott, de az édesvizű Naivasha-tó vízszintje is jelentősen csökkent a kiszivattyúzott, öntözésre elhasznált víz miatt.[32] Amellett, hogy az egyébként is mélyszegénységben élő helyieket éhbérért alkalmazzák, még az életminőségüket is rontják.

A vízkészlet pazarlása

A legnagyobb gondot mindemellett a rendelkezésünkre álló vízkészlet pazarlása, elkótyavetyélése jelenti, melyben elsősorban a fejlett országok, azon belül is a nagyvárosok járnak élen. Egyetlen nap leforgása alatt kb. 100 liter vizet használunk el fejenként, melyből 10 litert iszunk meg, a többit pedig fürdésre, mosásra, mosogatásra használjuk. A legmegdöbbentőbb, hogy még a WC öblítésre is értékes édesvizet pazarolunk ahelyett, hogy az esővizet, netán alternatív módszereket (száraz vagy komposzt toalett[33]) alkalmaznánk e célra, amivel nemcsak a vízhasználatot mérsékelhetnénk, de csatornarendszerre és szennyvíztisztítóra sem lenne többé szükségünk.

Az éhséglázadásokhoz hasonlóan az ivóvízhiány is vezetett már konfliktushoz szomszédos országok között. A legismertebb talán a Darfúri konfliktus, amelynek gyökere a Szudánban élő arab-nem arab, illetve a letelepedett és a félnomád lakosság közti etnikai ellentétben keresendő. 2005-ben a háború átterjedt Csádra is. Az ivóvízhiány, az éhezés olyan méreteket öltött 2007-re Darfúrban, hogy a segélyszervezeteknek is ki kellett vonulniuk az országból, mert tartalékaikért még őket is megtámadták. A harcok az olaj mellett (Dél-Szudán földje hatalmas készletet rejt) a Csád-tó – egyébként egyre apadó – édesvizének birtoklásáért folytak és folynak ma is.[34]

A víztisztítás módszerei

Természetesen világszerte kutatják, fejlesztik azokat a módszereket és eszközöket, melyek segítségével a Föld édesvízben szegény népeit tiszta ivóvízhez lehetne juttatni.

Az első és legfontosabb módszer a tengerek sótalanítása.

Két fiatal kanadai mérnök, Ben Sparrow és Joshua Zoshi egy új technológiával állt elő, amelynek kevesebb mint egy kilowattórára van szüksége 1000 liter édesvíz kibocsátásához. A módszerük lényege, hogy a tengervizet először egy sekély, fekete aljzatú medencébe terelik, ahol a légköri hőt felhasználva, elpárologtatják a víz egy részét. A tengervíz természetes, 3,5%-os sótartalma ekkor felszökik 20%-ra s. Ezt a koncentrátumot aztán olyan polisztirol ionhidakra vezetik rá, amelyek vagy csak pozitív nátrium-, vagy csak negatív kalciumionokat engednek át, s ezekkel dúsítanak normál tengervizet. Ez a dúsított, vagyis elektromosan töltött tengervíz aztán magához vonzza az ellentétes töltésű ionokat a szembeáramoltatott normál tengervízből, s így megtisztítja azt.

Az eljárás előnye az egyszerűség. A technológia kis nyomáson működik, az üzemeltetéséhez szükséges koncentrátumot műanyag csöveken is el lehet vezetni. Nem kell tehát olyan drága, nagy nyomást bíró acélcsöveket alkalmazni, amelyek ki vannak téve a korróziónak. Energiaigénye pedig csak annyi, amennyit a vizet áramoltató szivattyú felvesz, a többit a nap adja. A két kanadai mérnök technológiája csak mintegy egynegyedét használja fel annak az energiamennyiségnek, amelyet az egyéb iparilag alkalmazott sótalanításai eljárások. Vancouver kikötőjében már el is készült az első, napi 1000 liter édesvíz előállítására alkalmas tesztüzem. Az eljárásnak nagy jövője lehet a fejlődő világban, mert olcsó, s elsősorban napener­giára és tengervízre van szükség hozzá. Márpedig mindkettővel bőven rendelkezik azoknak a fejlődő országoknak a többsége, amelyek krónikus ivó- és főként öntözővízhiánnyal küzdenek.[35]

A sótalanításon kívül számos egyéb eszköz szolgálja az ivóvíztisztítás “ügyét”. Ilyen például a dán Vestergaard Frandsen csoport által megalkotott víztisztító szívószál (LifeStraw), melynek lényege, hogy a műanyag csőben lévő textil- és aktív szenes szűrő, valamint halogéngyantás fertőtlenítő kiszűri a vérhas, a kolera és a tífusz korókozóit. Kb.700 liter víz tisztítására alkalmas, így egy embernek egy évre elegendő.[36]

A víz sterilizálására és főzésre alkalmazható a nap energiáját hasznosító Solar Panel Cooker[37], aminek magyar “változata” Napszakács néven fut.[38] Azonban míg hazánkban (egyelőre) csak szórakozás, addig Afrikában életeket ment.

Egy másik jó megoldás, különösen Afrikában, ahol a lakosság nem engedheti meg magának a hűtőszekrény vásárlását, a cseréphűtő. Ennek kifejlesztője a nigériai Mohammed Bah Abba, célja pedig, hogy a nagy melegben is eltarthatóak legyenek az élelmiszerek. Lényege, hogy két eltérő átmérőjű hengeres edény van egymásba állíva. A köztük lévő rést nedves homokkal töltik fel, így mindkét edény fala folyamatosan kissé nyirkos marad. A belső edényt egy nedves ruhával takarják le, az egészet pedig egy száraz, jól szellőző helyen állítják fel. Ebben az elrendezésben a homokrétegben elraktározott víz a nagy edény külső falán párolog el, és az elvont párolgási hő a kis edény belsejében több fokkal csökkenti a hőmérsékletet. Ez a hűtőrendszer megakadályozza a káros mikroorganizmusok elszaporodását, és képes a paradicsomot és a paprikát akár három hétig isfrissen tartani.[39]

Öntözési technikák

A csapadékban szegény területeken a növénytermesztés hatékonyságának növelése érdekében számos öntözési technikát fejlesztettek ki. Talán a legelterjedtebb a csepegtető öntözés, ami azt jelenti, hogy az öntözővíz műanyag csöveken érkezik a növényhez, ahol kis méretű réseken keresztül szivárogva jut el a nedvesség a talaj felszínére. A csepegtető öntözőrendszerek nagy előnye, hogy a talaj egy-egy ponton folyamatosan nedvességhez jut.[40]

Egy másik módszer, a harmatgyár lényege, hogy a palántát, vagy a növekvőben lévő növényt egy műanyag vagy fémes tálcába állítják úgy, hogy a gyökér a földben marad. Ezzel a reggeli harmat nem párolog el, hanem a tálcákról a növény gyökeréhez folyik. A házak és az iskolák tetején is alkalmazzák ezt a módszert, amit elsősorban öntözésre, forralás után pedig ivóvízként használnak fel. A technika egy újabb verziója szerint a növényektől pár centire leszúrt tölcsér formájú gyűjtők juttatják a gyökér közelébe a harmatot.[41]c

A csapadékban hiányt szenvedő indiai területeken századokkal ezelőtt kidolgozták az esővizet összegyűjtő és azt öntözésre hasznosító technikákat.

Ennek különböző módozatai alakultak ki.

A monszun sújtotta Radzsasztánban például az esővizet gátakkal, ún. dzsohátokkal fogták fel és aztán kisebb tavakba vezették. Ezekből a tavakból oldották meg az év többi részére jellemző súlyos vízhiányt. Az XX. század végéig különböző új módszerekket próbálták meghonosítani, de egyik sem vált be. Így aztán 1985-ben visszatértek a régi technikákhoz, amelyek azóta is biztosítják az öntözéshez és így az élelmiszerhez, sőt az állattartáshoz szükséges vizet. Ez társadalmi változást is okozott, mivel korábban az asszonyok és gyerekek, akik kilométereket gyalogoltak a napi szükséges vízadagért, ma már dolgozni és iskolába járhatnak.[42]

Számos példát mutat be a The Ecotipping Point Project is, amely a felmelegedésből fakadó szárazság okozta élelmiszer- és vízhiány megoldására keresi a gyakorlatban is alkalmazható fejlesztéseket, módszereket.[43]

Migráció

A migráció, nagyon leegyszerűsítve népességvándorlást jelent. Azonban ha kicsit mélyebbre ásunk, láthatjuk, hogy míg korábban a vándorlás egyet jelentett az egyes törzsek, népcsoportok helyváltoztatásával (népvándorlás kora) a jobb termés, a több víz, vagy épp az ellenség elkerülése érdekében, ma már sokkal összetettebb jelentéssel bír.

A migráció különböző fajtáit többféle szempont szerint lehet megkülönböztetni, így beszélhetünk nemzetközi vagy belső; önkéntes vagy kényszer; legális vagy illegális migrációról.

Lássuk, melyik mit takar!

Induljunk ki a belső (intern), azaz országon belüli vándorlásból. A hazai migráció fajtáit, akár saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. Bár Magyarország egyértelműen főváros központú ország, számos neves egyetemünk vidéki városokban van, így azok a diákok, akik felsőfokú tanulmányaikat a lakóhelyüktől távol végzik, migránsoknak minősülnek. Ugyanez igaz azokra is, akik munkahelyük miattingáznak naponta. A KSH 2005-ből származó adatai szerint Budapest agglomerációjában 724.488 ember él, akiknek kb. 30%-a naponta utazik az iskolája, vagy a munkahelye miatt a fővárosba.[44] Tokióban ez a szám meghaladja az 1 milliót. Végül vannak olyanok is, akiket munkájuk az ország egy adott megyéjéhez, régiójához köt, így ők „hivatalos” lakcímükön csak hétvégente tartózkodnak.

Külön kiemelendő az urbanizáció (városiasodás) hatására egyre fokozódó elvándorlás, amikor is vidéki települések (falvak, tanyák) lakói a több munkalehetőség, a jobb élet reményében feladják addigi lakóhelyüket és a városokba költöznek. Sokan a közbiztonság romlása, vagy a kisgyermekes családok esetében az óvoda/iskola bezárások miatt döntenek úgy, hogy elköltöznek egy – a nagyobb választék lehetőségével kecsegtető – településre. Ennek köszönhetően ma, hazánkban a falvak lakosságára az elöregedés jellemző, mivel a fiatalok legtöbbször már középiskolai éveiket is nagyobb városok kollégiumaiban töltik és csak a legritkább esetben térnek vissza szülőföldjükre. Így csak azok maradnak – többnyire a nyugdíjasok – akiknek már nincsenek nagyratörő vágyaik és nyugalomra, csendes életre vágynak.[45]

Igen ám, de mi lesz ezekkel a jellegzetes kistelepülésekkel, ha lakóik végleg elhagyják őket? Számos népszokásunk, népviseletünk, nyelvjárásunk őrzői ezek a falvak és a bennük élő idős emberek. Kiknek fogják továbbadni a tudásukat, a magyarság ősi kultúráját?

Szerencsére, az elmúlt évtizedben megindult egy ellentétes irányú folyamat is, amit épp a rohanó, élhetetlen városi mókuskerékből kitörni vágyó emberek indítottak el. Egyre többen döntenek úgy, hogy az ősi gyökerekhez visszatérve családjukkal vidékre, eldugott kis településekre vagy tanyákra költöznek, és önellátó gazdálkodással tartják fenn magukat. Sőt, ma már egész települések, önfenntartó falvak vannak, ahol a lakók a környezettudatosság és a fenntartható fejlődés jegyében maguk termelnek meg minden szükséges élelmiszert ökogazdaságaikban, alternatív megoldásokból nyerik az energiát és a keletkező hulladék mennyiségét is képesek minimálisra csökkenteni komposztálás, újrahasznosítás segítségével. Az egyik első ilyen település hazánkban a GAIA Alapítvány által megálmodott és létrehozott Galgafarm ökofalu volt.[46]

Természetesen a belső migráció nemcsak Magyarországra, hanem a világ többi országára is jellemző.

A nemzetközi migráció „problémája” szintén nem ismeretlen számunkra, 2004 óta az Európai Unió polgáraiként szabadon utazhatunk és telepedhetünk le az unió államaiban. Ezt kihasználva mind a fiatal, frissen végzett értelmiségi réteg, mind a munkásréteg szívesen próbál szerencsét országhatárainkon kívül. Kezd általánossá válni az az USA-ban már évek óta jelen lévő trend, hogy sokan az érettségit követően töltenek egy évet – általában nyelvtanulás céljából – külföldön.

Ami előny származik a nemzetközi migrációból (pl. kulturális sokszínűség, nyelvtudás, munkatapasztalat, stb.), annyi hátránnyal is jár. Mivel a magyar fizetések nem versenyképesek a nyugat-európaiakkal, ezért egyre több tehetséges fiatalt veszít el a magyar állam. Ennek megakadályozása, a fiatalok itthon tartása érdekében próbál a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma lépéseket tenni, többek között a rezidensek számára kiírt pályázattal, ami több éves hazai munkavállalásáért és a hálapénz elutasításáért cserébe havi 100.000 Ft-os apanázst biztosít a pályázóknak. Ugyanakkor a röghöz kötés mai, globalizált világunkban nem járható út, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a pályázat 620 helyére csupán 141 rezidens jelentkezett.[47]

Magyarországon egyre nagyobb problémát jelent, hogy folyamatosan csökken a szakképzett iparosok száma, egyre kevesebben akarnak szakmát tanulni az általánossá vált „egy diploma nem diploma” nyomásnak köszönhetően. Pedig egy jó szakember munkája aranyat ér és ezt felismerve tőlünk nyugatabbra tárt karokkal várják a magyar szobafestőket, asztalosokat, mezőgazdasági idénymunkásokat.[48]

Németországban a török vendégmunkások száma mára elérte a 2,5 milliót. Első csoportjuk 1961-ben érkezett az országba, ami azóta is népszerű állomásnak számít az Európában szerencsét próbáló törökök között. A vendégmunkások közül sokan véglegesen letelepedtek Németországban, annak ellenére, hogy az integráció az elmúlt 50 éves “együttélés” alatt sem jött létre, és ha az okokat keressük mindkét fél a másikat hibáztatja.[49]

A nemzetközi migráció egy másik példája, amikor a szegény országok (volt gyarmatok) jobb életminőségben reménykedő lakói az anyaországban telepednek le. Franciaországban a bevándorlók (pl. algírok, marokkóiak, nigerek, szenegáliak) száma évente 35 ezerrel nő, így egyes politikusok a bevándorlási engedélyek korlátozását követelik mondván, hogy a franciák már nem érzik otthon magukat a saját hazájukban.[50]

Az Észak-Afrikában 2011 tavaszán lezajlott forradalmak és vezetőváltások hatására sok tuniszi és líbiai indult el Olaszországon keresztül Franciaországba, hogy ott élő rokonaiknál, barátaiknál húzzák meg magukat. A franciák azonban megtiltották a migránsokat szállító vonatok belépését az országba, arra hivatkozva, hogy a schengeni szerződés értelmében annak az országnak kell kezelnie a bevándorlók ügyét, amelyikbe először betették a lábukat...[51]Még a máskor oly etikus, az EU jogszabályokat mértékadónak tekintő Dánia is lezárta határait a menekülők elől.

Ha már most oda-vissza passzolják a bevándorlókat az országok, vajon mit fognak kezdeni néhány év múlva a több milliónyi klímamenekülttel?

A migráció csoportosítható önkéntes és kényszermigráció szerint is. Ezeknek megkülönböztetése nem mindig könnyű, hiszen az egyéni döntésből fakadó, azaz önkéntes vándorlás okai között lehetnek külső, a személytől független tényezők is. Például ha a tanulmányaink, vagy a munkalehetőség hiánya miatt kényszerülünk elhagyni a lakóhelyünket, az nyilván az adott személy egyéni döntésén múlik, de a külső tényezők vitathatatlanul befolyásolják a döntés meghozatalában. Ezzel szemben, ha például a költözés hátterében egy partnerkapcsolat áll, egyértelmű, hogy személyes indítékok állnak a háttérben. A kényszermigráció egyértelmű esete, amikor háború, lázongások, vagy akár járvány miatt kell elmenekülnie a lakosságnak az adott településről, országból. A történelemben erre számtalan példát találunk. A XX. század legnagyobb tragédiája a II. világháború és a holokauszt, ami elől menekülve több millió zsidó származású ember hagyta el szülőföldjét és kezdett új életet az USA-ban, Dél-Amerikában vagy épp Ausztráliában.[52] Ennek legújabb változata az éhezés vagy ivóvízhiány miatti elvándorlás, amikor az emberek élethez való alapvető szükségletei sincsenek biztosítva. Ez történik jelenleg Kelet-Afrikában (Etiópia, Szomália, Eritrea), ahol a két éve tartó szárazságból fakadó éhínség miatt már több százezren menekültek el otthonaikból.[53] Mivel a menekülttáborok is sokszorosan túlzsúfoltak, ezért kalkulálni kell a migránsok továbbvándorlásával is. Ez esetben már klímamenekültekről beszélhetünk, akiknek megjelenésére néhány éven belül Európában is számítani lehet.

Jogi szempontból megkülönböztetünk legális és illegális migrációt. Legális migráció során az egyének a szükséges okmányok birtokában vándorolnak egyik államból a másikba, illegális migráció esetén pedig ezek hiányában. Az illegális bevándorlás jelenthet átszökést embercsempészetet vagy azzal összefonódó emberkereskedelmet.[54]

A mexikói bevándorlást a kezdetektől fogva az otthoni kilátástalan helyzet és a határ túloldalán váró gazdagság, a technikai fejlettség és a jobb élet reménye hajtotta. Az Egyesült Államokban az illegális bevándorlók 60%-a mexikói, akik átszökéssel, vagy embercsempészek segítségével jutottak át a zöld határon az “amerikai álom” beteljesülésnek reményével. Mára – sokak számára meglepő módon – csökkent mind a legális, mind az illegális bevándorlók száma, köszönhetően Mexikó gazdasági fejlődésének, az oktatás és az egészségügy javulásának, valamint a népességgyarapodás lelassulásának. A mexikói gyerekek ma már otthon képzelik el a jövőjüket, s ez jó példa arra, hogy a megfelelő gazdaságpolitikával járó életszínvonal emelkedés a lakosság elégedettségét, jóllétét is fokozza.[55]

Végül a migráció ideiglenes formája a turizmus, ami belföldön, országok és földrészek között is létrejöhet. Csak a pénztárcánk szabhat határt a vágyainknak, mivel ma már szinte a Föld összes eldugott településére eljuthatunk turistaként egy jó utazási iroda segítségével. A turizmus nem hosszas tartózkodást az adott területen, csupán néhány hétnyi „kiruccanást”.

 

 

A mezőgazdaság jelentősége

Amikor az emberi tevékenységek környezeti tényezőkre gyakorolt káros hatásait vesszük sorra, hajlamosak vagyunk a légkör szennyezését kihangsúlyozni, pedig életben maradásunkhoz ugyanannyira – ha nem jobban – szükségünk van a vízre és a talajra is, amelyek élelmiszerellátásunk alapját képezik, hiszen megfelelő minőségű termőréteg nélkül nem tudunk növényeket termeszteni, víz nélkül pedig nem lennénk képesek öntözni őket.

Épp ezért, mielőtt a mezőgazdaság szerepét górcső alá vennénk, kitérünk e két – a mezőgazdaság szempontjából is – elengedhetetlen természeti erőforrásunk jelenlegi állapotára.

A talaj

A talaj a földkéreg legkülső, termékeny rétege, a földi élet alapja (az élővilág színtere, tápanyagforrás). Talajtakaró csak ott képződik, ahol a földkéreg szilárd felszíne, a légkör és a víz érintkezik.

A talaj összetevői: a talajváz (pl. agyag, homok, ásványok), szerves kolloidok (pl. a humusz), a talajnedvesség és a talajlevegő.

A talajképződés összetevői közül a legfontosabb az éghajlat, ugyanis például a magas hőmérséklet gyorsítja a kémiai mállást, de meghatározza az adott terület növényvilágát is. A hőingás, vagy a fagy a fizikai mállásért (aprózódás) felelős. A talaj kialakulásához az szükséges, hogy a kőzettörmeléken, málladékon (regolit) megtelepedjenek az alacsonyabb rendű élő szervezetek, mert azok pusztulásakor felhalmozódnak bennük a szervezes anyagok, vagyis megindul a humuszképződés. A talaj termelékenysége a humusztartalomtól függ, így a magas humusztartalmú talajokban jobb minőségű, magasabb terméshozamú növények fejlődnek (Földünknek csupán 3%-a ilyen).

A talajképződés másik fontos folyamata a víz által oldott talajsók bekerülése a mélyebb rétegekbe, amit kilúgozódásnak neveznek.

A talaj pórusaiban a víz és a levegő is jelen van, csak magasabb szén-dioxid- és ammóniatartalomban. Jó talajnak mondható az, amely morzsás szerkezetű, megfelelő mésztartalommal rendelkezik és humusztartalma 3-4%-os.

A talajok csoportosítása sokféleképpen történhet (genetikai, morfológiai , stb), a képződési környezet szerinti felosztásban lehet:

• zonális: egy adott szélességi övre jellemző pl. tundratalaj (hideg övezet), podzol (hideg-mérsékelt öv fenyőerdői alatt), barna erdőtalaj, fekete mezőségi talaj, gesztenyebarna talaj, laterittalajok (meleg és nedves övezet), vörös- és sárgaföldek, terra rossa, fahéjszínű talaj (meleg-mérsékelt övezet)
• intrazonális: egy-egy zónán belül a zonálistól eltérő talaj pl. szikes talaj, láptalaj
• azonális: domborzathoz vagy egyes kőzetekhez köthető pl. öntéstalaj (ártereknél), homoktalaj, rendzina (karsztvidékeken)

A talaj természetes (pl. csapadékvíz, szél, jég) és mesterséges (pl. mezőgazdaság, erdőirtás) tényezők hatására degradálódhat, ezt nevezzüktalajeróziónak. Ez a talaj vékonyodásával, fogyásával, terméketlenné válásával jár. A teljesen terméketlenné vált talajjal, vagy azok lehordásával létrejövő tájakat"badland"-nek nevezzük.[56]

A talaj természetes (pl. csapadékvíz, szél, jég) és mesterséges (pl. mezőgazdaság, erdőirtás) tényezők hatására degradálódhat, ezt nevezzüktalajeróziónak. Ez a talaj vékonyodásával, fogyásával, terméketlenné válásával jár. A teljesen terméketlenné vált talajjal, vagy azok lehordásával létrejövő tájakat"badland"-nek nevezzük.[56]

A talaj természetes funkciója révén megköti, lebontja, átalakítja az egyes anyagokat. Az ember ki is használja ezeket a tulajdonságait. Káros tevékenységei hatására a szennyező anyagok termelése, kibocsátása meghaladja a talaj természetes befogadóképességének határait. Amellett, hogy súlyos károkat okoz a talajban, még az emberiség fennmaradásának esélyét is csökkenti...

A talajpusztulást okozó emberi hatások:

• “a mezőgazdasági művelés és közlekedés következtében a talaj tömörödik
• a felszínt borító növényzet kipusztítása miatt az eróziós folyamatok fokozódnak, felgyorsulnak, ez a túlzott területhasználat miatt is bekövetkezhet domboldalakon, lejtős felszíneken
• a talaj termékenységének csökkenése és a globális klímaváltozás miatt felerősödnek az elsivatagosodási folyamatok
• környezetszennyezés, mérgező anyagok felhalmozódása a talajban
• talaj termőképességének csökkenése a csökkenő humusztartalom miatt (túlhasználat)

Az ember növekvő szükségleteinek kielégítése, gondatlan, kizsákmányoló szemléletmódja következtében egyre gyorsabban pusztul a talaj, miközben a Föld népessége egyre növekszik, azaz egyre több termőföldre lenne szükség.

Ennek ellenére a talaj szennyezettségét az ember által előállított kemikáliák vagy egyéb változások okozzák a talaj természetes környezetében. Ezek a szennyeződések eredhetnek növényvédőszerek alkalmazásából, szennyezett vizek felszín alatti rétegekbe való beszivárgásából, olaj és üzemanyag lerakókból, hulladéklerakók kimosódásából vagy ipari hulladékok közvetlen talajba kerüléséből.

A leggyakoribb szennyezőanyagok: petróleum hidrokarbonátok, oldószerek, növényvédőszerek és nehézfémek.”[57]

A szennyezés mértéke az adott terület fejlettségétől (iparosodottságától) függ, így a fő szennyezőket az ún. fejlett országok között kell keresnünk. Ugyanakkor például Kenyában is komoly gondot okoz a növényvédőszerek káros hatása és a nem megfelelő vízgazdálkodás, és Brazília esőerdeinek irtása is jelentősen hozzájárul az ottani talajerózióhoz.

A világszerte egyre gyakoribb földcsuszamlások egyik (természetes) oka a gravitáció, a másik az emberi tevékenység (pl. erdőirtás), amellyel nagyban hozzájárulunk kialakulásához és lefolyásának gyorsításához.[58] A fölcsuszamlások által értékes művelési ágba tartozó földterületek veszhetnek el, vagy veszíthetnek értékükből, emellett veszélyt jelentenek az infrastruktúrára és az emberre is.

Az aranybányászat a világ legszennyezőbb iparágai közé tartozik. A világszerte működő bányákban közel annyi földet és meddőt hordanak el, mint a természetes erózió hatásaként a Föld összes folyója. Ráadásul nem alapvető szükségleteket elégít ki, mint az aratás vagy a papírtermelés. Környezeti szempontból fenntarthatatlan, társadalmi szempontból igazságtalan.

“Egy aranygyűrű elkészítése során, mintegy 20 tonna meddőanyag, bányahulladék keletkezik. Idonézia, Ghána, az USA és Peru területén a kitermelt arany 80%-ából ékszereket, luxustermékeket készítenek, kisebb részét az elektronikában használják fel. 2001-ben a világ öt legnagyobb aranytermelője Dél-Afrika, az Egyesült Államok, Ausztrália, Indonézia és Kína volt, mely országok hatalmas bányaterületeikkel jelentős károkat okoznak az ökszisztémában.”[59]

A Worldwatch Institute szerint az 1997-ben előállított 2402 tonna arany kitermelése 725 millió tonna nehézfémet, savat, oldószert tartalmazó meddőanyagot eredményezett, melynek egy része – ne legyünk naivak! – biztosan a talajban “landolt”.

A bányavállalatok kevés figyelmet szentelnek a biztonságra, különösen igaz ez a kevésbé fejlett országok, kevésbé ellenőrzött bányáira.[60] Ezek közé tartozott a chilei Copiapo melletti is, ahol a 2010-es bányabaleset következtében 33 bányász rekedt a föld alatt, akiket 68 nap után sikerült élve kimenteni.[61]

“A Rosia Montana Gold Corporation Európa egyik legnagyobb külszíni aranybányáját nyitná meg az erdélyi Verespatakon. Ígérete szerint rehabilitálná és megőrizné a vidéket, és a legmodernebb és legbiztonságosabb technológiát alkalmazná a kitermelés és az elsődleges feldolgozás, azaz a feltárás során. Az ügy 2003-tól folyamatosan napirenden van. A környezetvédők és a terv ellenzői szerint a cég ugyanazt a cianidos technológiát alkalmazná, amelyről a tiszai katasztrófa során is hallhattunk. A bányászat során több hegyet elbontanának, egy völgyet zagytározóvá alakítanának és elpusztítanának helyi, felbecsülhetetlen kulturális, történelmi emlékeket.”[62]

Mégis mit tehetünk a talajpusztulás ellen?

Elsődleges feladatunk a megelőzés. A talajerózió ellen megfelelő erdősítéssel (40%-nál meredekebb lejtőkön) és növénytermesztéssel (25%-os lejtőkön szőlő és gyümölcstelepítés) tehetünk, ami történhet teraszos módszerrel. Ezen kívül jó megoldás az ún. sáncolás, amely 3-5%-os lejtők keresztbe szántásával csökkenti a talajelhordást és növeli a területet, ahova a csapadékvíz elszivároghat.

Ugyanakkor léteznek már technológiák, melyek mikrobákat alkalmaznak a talaj helyreállítására. “Két kutató: Dr. Terou Higa és Dr. James F. Parr által kifejlesztett innovatív technológia, amely több természetes – azaz nem génmódosított, nem mesterségesen előállított, mindemellett emberre veszélytelen – mikrobákból álló készítményt alkalmaznak (EM-1).

Az EM-1 természetes módon segíti a talaj szerves anyag tartalmának lebontását, ezáltal a termőképességének megőrzését/helyreállítását. A felhasznált mikrobák a talajban lejátszódó folyamatokat felgyorsítják, a talaj egészsége szempontjából fontos anyagokat (pl. enzimeket, szerves savakat, antioxidánsokat) termelnek és megszabadítják a talajt a kellemetlen szagoktól.

A technológiát az ipari, mezőgazdasági és állattenyésztési felhasználás mellett a természetvédelemben is több helyen hasznosították elsősorban Latin-Amerikában talajok, tavak és folyók helyreállításához, mivel egyszerű, olcsó, hatékony és környezetbarát. A japán Ryukyus Egyetem kutatói 1995-ben Gushikawa város könyvtárában végzett kísérletei kimutatták, hogy az EM-1-nek köszönhetően a könyvtár szennyvízben található szilárd részecskék mennyisége 94%-kal, míg a biológiai oxigénfelhasználás 93%-kal csökkent a kísérlet két éves időtartama alatt.”[63]

Azonban mindenekelőtt az emberi tevékenységekből eredő károkozást kell visszafognunk! A mezőgazdaságban műtrágya helyett szerves trágyát, vetésforgót, megfelelő növényvédő szereket kell használni, valamint meg kell akadályozni a további erőirtást és le kell lassítani a globális felmelegedést annak érdekében, hogy termőföldjeink minél tovább élelemmel szolgálhassanak.

 

A víz

Földünk felszínének 71%-át borítja víz. Habár első látásra ez hatalmas mennyiségnek tűnik, valójában az édesvíz a teljes vízkészletnek csupán 3%-át teszi ki, és ennek is döntő része (kb. 2.2%) a sarki jégtakarókban halmozódott fel. Ez azt jelenti, hogy az ember számára ma könnyen hozzáférhető édesvíz nem éri el a teljes földi vízkészlet 1%-át. És az ember még erre a kevésre sem tud vigyázni…

Pedig a világtengerek értéke felbecsülhetetlen. Amellett, hogy a benne élő állatok egy része (halak, rákok, kagylók, polipok, kagylók, moszatok, stb.) élelemként szolgál az embernek, a tengervíz sótalanításával fogyatkozó ivóvízkészletünket is pótolhatjuk. Emellett nagy mennyiségű – a világ olajalapú társadalmai számára kincset érő – kőolajat és földgázt rejt a kontinentális talapzat. Ezen kívül gazdag ásványokban (arany, gyémánt, króm, vas, mangán, réz, stb) is. A tengervíz kimeríthetetlen energiaforrás, mivel hőenegiája, az árapály, a hullámok ereje elektromos árammá alakítható.

Mégsem tiszteljük eléggé.

Az óceánok, tengerek szennyeződését olyan káros hatások eredményezik, amelyek során vegyi anyagok, ipari, mezőgazdasági és lakossági hulladékok és invaziv organizmusok (szervezetek) terjednek szét a vizekben. Az óceánok szennyezésének legfőbb okozói szárazföldi eredetűek. Az óceáni hulladékok 80%-a műanyag. Mennyisége az óceánokban elérheti a 100 millió tonnát és óriási veszélyt jelent az élővilágra és a halászatra is. Sok tengeri élőlény tévedésből elfogyasztja a víz felszínén úszó hulladékot. A műanyagok csak napfény hatására bomlanak le, illetve esnek apró darabokra, molekuláris méretig. Így elérve a zooplanktonok (állati planktonok) méretét a medúzák táplálékává válhat, ezáltal a műanyagok belekerülnek a teljes óceáni táplálékláncba. Ezek a hosszú életű darabkák tengeri madarak és emlősök állatok gyomrában folytathatják “útjukat” (pl. tengeri teknős, albatrossz).[64]

Vegyük észre, hogy a körkörösség itt is megjelenik! Az emberi tevékenységből eredő szennyeződés a tengerbe jutva a növényeken keresztül a halakba, madarakba onnan pedig újra az emberekbe jut vissza. Így elmondható, hogy nemcsak Földünk vízkészletét károsítjuk, de saját életünket is megrövidíthetjük!

A műanyag hulladékok az óceáni köráramlások közepén akkumulálódnak (halmozódnak). A Great Pacific Garbage Patch (nagy csendes-óceáni szemétfolt) műanyag hulladékának jelentős részét a Midway-atoll (korallzátonyokból felépülő gyűrű alakú sziget) és a Hawaii-szigetek „kapják”.[65]

A műanyagok mellett problémát jelentenek azok a mérgek (toxinok), amelyek nem bomlanak le rövid időn belül a tengeri környezetben.

A tartós mérgek közé tartoznak a PCB-k (poliklorinált bifenilek), DDT (diklór-difenil-trikloretán), peszticidek (növényvédőszerek), furánok, dioxinok, fenolok és radioaktiv hulladékok, nehézfémek (nikkel, arzén, kadmium). Ezek a mérgek felhalmozódhatnak a tengeri fajok szervezetében, ezt a folyamatot bioakkumulációnak nevezzük.

Néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

A kínai és orosz ipari fenol és nehézfém szennyezések tönkretették az Amur folyó halállományát és a tölcsértorkolat talaját.[66]

A kanadai Wabamun-tó egykor a környék legjobb fehérhúsú halállományával rendelkezett, mára elfogadhatatlan mértékű a húsban és tavi üledékben található nehézfémek mennyiségének szintje.[67]

2005-ben egy olasz maffia szindikátust vádoltak legalább 30 mérgező és radioaktív hulladékot szállító hajó elsüllyesztésével.[68]

A II. világháború óta több állam, mint például a Szovjetunió, USA, Németország, Egyesült Királyság helyezett el vegyi fegyvereket a Balti-tengerben.[69]

A csapadékként a földfelszínre hulló víznek két típusát különböztetjük meg:

• Felszíni víz: vízfolyások, tavak és víztározók vize
• Felszín alatti víz: a talajba és a föld mélyebb rétegeibe, kőzeteibe szivárog – talajnedvesség, talajvíz, rétegvíz, karsztvíz

A talajvíz a terepszinthez legközelebb található felszín alatti víz. Szintjének magassága állandóan változik a csapadék és a párolgás mértékének függvényében. A tartósan magasan álló talajvíz káros, mert kiszorítja a talaj levegőjét és ezzel elpusztítja a növényeket, valamint a kutak szennyeződésével is járhat. Ugyanakkor a túl alacsony sem jó, hiszen akkor a növények gyökerei nem jutnak elég vízhez.

A talajvíz, és ebből következően az ivóvíz is, a Tiszántúlon helyenként az EU által engedélyezett szintnél több arzént tartalmaz, amelynek egészségkárosító hatása lehet.[70]

Árvíz- és belvízvédelem

Az átlagosnál több csapadék hatására a folyók vízgyűjtő területei nem bírják a nyomást és radikális esetben árvíz alakul ki. Magyarország 93 ezer km²-ének felét fenyegetheti árvíz. Ebből a szempontból a legveszélyesebb az Ukrajnából érkező Tisza folyó.

A lassú folyású folyók árhullámainak gyorsabb levezetése érdekében sokszor levágták a folyók kanyarulatait. A Tisza esetében ez 38%-os rövidülést jelent.

A Felső-Tisza vidékén 1998-ban már nyártól a megszokott esőmennyiség többszöröse hullott. Szakemberek szerint az akkori árhullámhoz hozzájárult a kárpátaljai erdőkivágások hatására egyre nagyobb mértéket öltő talajerózió is.

“Hazánkban a 2010-es év különösen csapadékos volt, ami sosem látott árvízzel, talajvíz emelkedéssel és a talajvíz felszín fölé emelkedésével, azaz belvízzel – ezek eredményeként pedig növénypusztulással – járt, óriási (100 milliárd forintnyi) kárt okozva a gazdáknak és a teljes magyar mezőgazdaságnak.”[71]

“Ugyanakkor milliókat veszít egy-egy árvízhelyzet miatt a turizmus és nem nyerhetők vissza a gátakon dolgozó rendőrök, katonák, önkéntesek munkaórái sem.”[72]

“Az éghajlatváltozás egyik kevéssé ismert hatása, hogy az elmúlt bő 100 év huszonnégy jelentős árvízéből tizenhárom az utóbbi húsz évben fordult elő.”[73]

A "fokgazdálkodás" az ősi ártéri gazdálkodás alapja. A fokok az ártér gazdasági hasznosítása érdekében kialakított vízfolyások, melyek a vizet két irányba vezetik; áradáskor az ártér mélye, apadáskor a folyó medre felé. Az így kialakított vízrendszer leglényegesebb sajátsága, hogy egységes rendszerbe kapcsolta az ártér valamennyi álló és folyó vizét.

A fokrendszer kedvező hatásai:

• mérsékli az ártéri mederváltozások mértékét és ütemét,
• az alulról töltés lehetővé teszi, hogy a vizek visszavezetése a folyókba megtörténjék, ezáltal hatékonyá teszi az ármentesítést,
• egyenletessé teszi a folyók vízjárását: csökkenti az árvízszint magasságát (feltöltés időszaka), míg a mederbe folyamatosan visszahúzódó víz emeli a kisvíz szintjét (leürítés időszaka),
• a fokrendszer segítségével az árterek vízkészlete megnövekszik,
• kedvező hatás a mezoklímára, mely kiegyenlíti a szárazföldi éghajlat szélsőségeit,
• az ártér gazdasági hasznosítása lehetővé válik, ezek közül kiemelkedik a halászati hasznosítás. [1]

Csatornákat Magyarországon a nagyobb folyók összekötésén kívül a tavak és lápok vízszabályozására (Sió, Hanság-csatorna) illetve területek vízellátására (Keleti-és Nyugati-főcsatorna) építettek. Ez utóbbi kategória jelenthet ivóvízellátást (pl. Debrecen esetében) és mezőgazdasági öntözést is. Míg a Kisalföldön például a Duna holtágaiból, illetve fúrt kutakból elérhető közelségben van az öntözővíz a gazdálkodók számára, addig a Hajdúságban öntözőrendszereiket az épített csatornarendszerekhez tudják kötni, így onnan nyerhetnek vizet.[76]

Különös jelentőséggel bír az árvíz- és belvízvédelem azokon a területeken, ahol a vizek természetes úton nem jutnak el a folyókba, tengerekbe.

Hollandiában a belső területeket szivattyúzással “mentesítik” a víztől. Hollandia speciális mélyföldi helyzete révén már i. sz. 1000 körül elkezdte az árvízvédelmet, ekkor még csupán a homokdűnék emelésével. Ezt a természetes védelmet egészítette ki i.sz. 1200 körül több apátság saját csatornahálózattal. Később szélmalmok működtetésével a csatornák közti vízátemelést is sikerült megoldaniuk. A fából készült védművek helyét kőből épültek vették át, illetve lehetővé tették a csatornák hajózhatóságát. Holland tudósok a globális felmelegedés következtében a jelenlegi tengerszint (65 cm) kétszeresét (130 cm) várják 2100-ra. Ha ez bekövetkezik, Hollandia vízzel borított területté válna.[77]

Az emelkedő vízszint ellen úgy próbálnak védekezni, hogy a partközeli tengerfenék homokját a partszakasz szélesítésére használják, illetve már most megpróbálnak alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz ún. úszó házak építésével.[78]

Felszín alatti vizek (a talajvízen kívül)

A rétegvíz esetében a vízadó kőzettest földtani értelemben védett, azaz az elszennyeződésére kicsi az esély. Artézi víznek a mélyebb rétegekből érkező, gyakran nagy nyomással felszínre törő, túlfolyó vizeket nevezzük (pl. Szolnok).

A 25 ^oC-nál melegebb vizet adó rétegvíz a hévíz vagy termálvíz.

“A résvíz a kőzetek repedéseiben található, ennek leggyakoribb változata a karsztvíz, amely a hegyvidékek többszintű karbonátos üledékes kőzetei (legtöbbször dolomite vagy mészkő) közötti résekben bújik meg, illetve onnan tör elő. A hegységperemeken és a medenceterületek alatt nagy mélységben megtalálható karsztos képződményekben már hévizeket találunk, amelyek egy része az ismert termálkarszt-forrásokban (pl. Hévíz,[79] Budapest,[80] Eger,[81]) lép a felszínre.”[82]

A felszín alatti vizek többféle ásványi anyagot kioldhatnak útjuk során. Azásványvizekben legalább 1% oldott anyag vagy szénsav van. A Kárpát-medence területe alatt kiváló minőségű, szennyeződéstől mentes ásványvíz készletek találhatóak, amelyek hazánk kedvező geológiai, hidrogeológiai adottságainak köszönhetően folyamatosan pótlódnak. Jelenleg közel 120 kút és forrás szolgáltat elismert, természetes ásványvizet hazánkban,melyek közül 45 - 50 vizét palackozzák.

Közülük az egyik legismertebb a Szentkirályi Ásványvíz, amely 2004-ben egy csapásra berobbant a köztudatba, miután a világ legjobb ásványvizének (szénsavmentes kategóriában) választották a párizsi Aqua Eauscar díjátadón.”[83]

Különbséget tenni az ásványvizek között ásványianyag-tartalmuk, összetételük, ennek következtében ízük alapján lehet.

A legfontosabb makro- és mikroelemek, melyeket az ásványvizek különböző mértékben tartalmaznak: a nátrium, kalcium, magnézium, vas, jód, réz, cink, mangán, fluor, kén, szelén, króm, bór, vanádium, arzén.

Az egészséges ember bármelyik természetes ásványvizet korlátlan mennyiségben fogyaszthatja.

Az utóbbi években parázs vitákra került sor az ásványvíz fogyasztók és a csapvíz pártiak között. Magyarország egész területén bátran fogyasztható a csapvíz, sőt, európai szinten is kimagasló csapvizünk minősége, ásványianyag-tartalma. “A különbség abban keresendő, hogy míg a természetes ásványvíz eredendően tiszta (azaz törvényileg szabályozva nem eshet át semmilyen kémiai tisztító beavatkozáson, addig a vezetékes víz kezelés, tisztítás (leginkább klórozás) eredményeként lesz az.”[84]

Az ásványvíz mellett szól, hogy vásárlásával a fogyasztók természetes eredetű és állapotú, biztonságos, ellenőrzött, a forrásánál palackozott terméket kapnak, mindenféle fertőtlenítés vagy kémiai eljárás nélkül, állandó ízzel (és állandó ásványianyag-tartalommal a természetes ásványvizek esetében, amely a címkéjükön is fel van tüntetve). Támadások többnyire a csomagolás (PET palack vagy üveg) miatt érik, mivel azokat a vásárló többnyire csak addig használja, amíg ki nem ürül, majd megy a szemétbe (jobb esetben a szelektív gyűjtőbe). Tehát hulladékot termelünk megvásárlásukkal. Sokszor felhozzák a csapvíz pártiak érvként, hogy az ásványvíz palackozó cégek vagyonát gyarapítjuk azzal, ha ásványvizet vásárolunk, ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy a vízhasználatunkért is fizetnünk kell (ha nem is annyit), tehát az sem ingyen érkezik a konyhánkba.

A csapvíz ugyanakkor bármikor rendelkezésünkre áll, korlátlanul fogyaszthatjuk, nem igényel csomagolást, csak egy poharat. Ásványianyag-tartalma esetenként kisebb lehet, mint egyes ásványvízeké. Az íze azonban nagyban függhet a vízvezetékek állapotától, korától (“rozsdás”, “fém ízű” víz).

Összességében tehát mérlegelnünk kell, hogy mi számít nekünk jobban: ha az, hogy védett vízbázisból származó, ellenőrzött, mindenféle fertőtlenítéstől mentes, már a forrásnál palackozott, ásványi anyagban gazdag vizet fogyasszunk és ezért hajlandóak vagyunk fizetni is (a csomagolásért is), akkor válasszuk az ásványvizet.

Ha bízunk a magyar vízközmű gondos munkájában és beérjük az alkalmanként kicsit “furcsa” ízű, ám lényegesen olcsóbb és környezetbarátabb (csomagolóanyag-mentes) csapvízzel, válasszuk azt.

Szerencsére, Magyarországon, döntésünknek egészségügyi kockázata nincs!

Tavak pusztulása

Kiemelt figyelmet érdemelnek Földünk tavai, melyek geológiai értelemben meglehetősen gyorsan pusztuló képződmények. Az üledéklerakódás, afeltöltődés (vízinövényzet terjedése) különösen a sekély tavakat fenyegeti. Ezt a feltöltődést fokozza a sok műtrágya, mosószer és egyéb emberi és állati eredetű szennyeződés tavakba kerülése.

A tavak pusztulásának szakaszai: fertő (elsekélyesedő víz), mocsár (a nyílt vízfelülethez képest a növényzet kerül túlsúlyba) és végül a láp (vízfelület csak nyomokban marad). Magyarországon a vizes élőhelyek fokozottan veszélyeztetettek.

Hazánk területének mintegy 1%-át borították lápok, amelyeknek 97%-át csapolták le a XIX-XX. századi vízrendezések során.

Az állóvizek természetes növényzetét alkotó nádasok pusztulása egész Európában közismert jelenséggé vált, hazánkban ez a Balatont fokozottan érinti. A Balaton északi partján korábban megtalálható ősnádasok pusztulása a part betonozásával kezdődött, mivel a nádas és a part között megszakadt a közvetlen kapcsolat. Az 1960-as évekre a nádasok területe csaknem a felére csökkent, ami több hibás intézkedés hatására tovább pusztult. Az ősnádas szinte teljesen eltűnt az északi partról.[85] A nádas a vizek parti sávjának leggyakoribb társulása, jelentős természet-, víz- és- környezetvédelmi tényező: csillapítja a hullámzás mértékét, így a szerves törmelék lerakodás jelentős területeit képezi; a partvonalat védi az eróziótól; változatos ökológiai viszonyokat alakít ki, ezáltal fajgazdag életközösségek kialakulását teszi lehetővé (búvóhely, táplálékforrás, ivadéknevelő, fészkelőhely), alakítja a térség mikroklimatikus viszonyait. A nádas, mint ökoszisztéma befolyásolja a vízminőséget és növeli a tó öntisztuló képességét; mindezek mellett a nád jól hasznosítható ipari növény, azaz gazdasági érték is.

Tavaink a vízi élővilág színterei, vagyis pusztulásuk által a biológiai sokféleség is csökken.

Eutrofizációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor a vízbe jutó tápanyagok hatására a vízinövényzet túlburjánzik és elhalása által a tó medrében jelentős mértékben felhalmozódik, bomlása rendkívül sok oxigént von el a tó vízéből. Következménye a tó állapotával együtt járó halpusztulás.[86]

A tavak kiszáradása sok esetben emberi tevékenység hatására következik be: földművelés miatti túlzott öntözés, csatornázás, a tápláló vízfolyások elterelése vagy túlhasználata következtében.

Földünk legnagyobb tavai közül többek közt az Aral- és a Csád-tó a kiszáradás közelébe került.

Az Aral-tó példája tökéletes képet fest arról, mi fog történni, ha nem fordítunk kellő figyelmet az átgondolt vízgadálkodásra és mezőgazdaságunk vízfelhasználására.

“Az Aral-tó (lefolyástalan tó) Kazahsztán és Üzbegisztán területén helyezkedik el. Korábban 68 000 négyzetkilométeres területével a Föld 4. legnagyobb tavának számított. A tavon több mint 1100 kisebb-nagyobb sziget létezett.

Már az 1870-es évektől sokat fáradoztak a tó sivatagos környezetének öntözési lehetőségein, kisebb gátakat, csatornákat létesítve. A Szovjetúnió folytatta az elkezdett munkálatokat, további csatornákat építettek és a II. világháború után megalkották a Golodnaja-sztyepp és Türkmenisztán rizs-, gyapot- és gyümölcsültetvényeinek vízellátását megoldó csatornarendszer kiépítését. Az 1960-as évek óta a tó területe állandóan csökken, miután a tavat tápláló folyók, az Amu-darja és Szir-darja vizét a Szovjetunió öntözési tervei alapján elterelték. 2004-re a tó elveszítette korábbi területének 75%-át és vízmennyiségének 90%-át. A korábbi part menti települések több kilométer távolságra kerültek a tényleges vízparttól.

2007-re a tó eredeti méretének 10%-ára csökkent és 4 tóra szakadt szét. Ezek közül 2009-re az egyik eltűnt.

A tó egykor virágzó halászata mára tönkrement, munkanélküliséget és gazdasági nehézségeket okozva. Az Aral-tó környéke erősen szennyezett, ennek következményeként a lakosság komoly egészségügyi problémákkal küzd.

A tó visszahúzódása lokális klimatikus változásokhoz is vezetett, a nyarak forróbbak és szárazabbak, míg a telek hidegebbek és hosszabbak. A visszahúzódó tó hatalmas kiterjedésű sóval és toxikus anyagokkal fedett síkságot hagyott maga után. A mérgező anyagok a korábbi szovjet biológiai fegyverkísérletek, ipari létesítmények, vegyszerek, műtrágyák maradványai, amelyeket a száraz síkságokról a szél szállít el toxikus por formájában a környező területekre.

A kialakult katasztrofális helyzetre megoldást jelenthetne a csatornák vízszigetelése, sótalanító telepek létrehozása, kisebb vízigényű gyapot termesztése, a Pamír gleccserek olvadásából származó vizek tóba vezetése, a Volga vagy Ob folyókból víz átvezetése az Aral-tóba.

1994 óta Kazahsztán, Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán és Kirgizisztán évente költségvetése 1%-ával járul hozzá a tó újrafeltöltésének munkálataihoz.

Azonban a gazdasági érdekek ismét felülkerekedtek a jószándékon. 2006-ban sokoldalú megállapodás született Üzbegisztán és üzbég, orosz, koreai, kínai olajtársaságok között az Aral-tó területén történő gáz- és kőolajlelőhely kutatásról. 2010 júniusára 500 ezer m³ földgázt termeltek a régióban, 3 km-es mélységből.[87]

Az Aral-tó katasztrófáját több dokumentumfilm is feldolgozta.”[88]

Az Aral-tónak mindenben része volt, ami egy tó halálához vezethet. Ebből a megrázó példából is jól látható, hogy milyen óriási szükség van az átgondolt vízgazdálkodásra, amivel megelőzhetnénk a hasonló tragédiák bekövetkeztét.

Az árvizek megakadályozására általában gátakat építenek. Ugyanakkor a folyók által szállított hordalék a gátak közé szorított hullámtereken rakódik le és ha nem vigyázunk, úgy járhatunk, mint az olaszországi Ferrara városának lakói, ahol a Pó folyó medre a házak tetejével van egy magasságban.[89]

Az Asszuáni-gát a Nílus folyón épült Asszuán településnél, Egyiptomban. Jelentősége mezőgazdasági szempontú, az éves áradások szabályozásával amagasabb terméshozam elérése volt a cél, később pedig villamos energiát is elő akartak állítani. Mielőtt a gát megépült volna a Nílus késő nyári áradása évről-évre tápanyaggal és ásványi anyagokkal gazdagította a termőföldeket az árterületeken és a deltában. Ez tette termékeny földdé a Nílus völgyét ősidők óta. Az első gátat 1899-1902 között a britek építették. Az új és jóval magasabb gát 1970-re készült el. A gát mögött kialakult tározó a Nasszer-tó 550 km hosszú és 111 km³ vizet tárol.

A gát megépítésének előnyei az egyenletes vízjárás, az áradások szabályozása, ami által lehetővé vált a folyamatos hajózás, öntözés, új területek művelésbe vonása, illetve az energiatermelés által iparfejlesztés és települések villamosításának megvalósulása. A Nasszer-tavon, kiváló földrajzi, kereskedelmi helyzete miatt halászati iparág épült ki, az 1990-es évek közepére 35 ezer tonnás éves hozammal.

Az Asszuáni-gát megépítésének negatív hatásai főként ökológiai, társadalmi és kulturális problémákat okoztak. A rendszeres áradások megszűnésével elmaradt a földek természetes tápanyag-utánpótlása, trágyázása, ennek következtében csökkentek a termésátlagok. A deltavidéken hanyatlásnak indult a halászat. A folyamatos öntözés következménye az lett, hogy a talaj szikesedésnek indult és a termésátlagok csökkentek.

A nagy vízfelület párolgása megnövelte a környező területek páratartalmát, ezáltal a műemlékek pusztulása felgyorsult.

A Nasszer-tó Núbia alacsony területeinek nagy részét elfoglalta, ezért kb. 100 ezer embert kellett áttelepíteni Szudánba és Egyiptomba. Az öntözőcsatornákban megálló vizek a bilharzia parazitát hordozó csigák tökéletes élőhelyének számítanak. Számos történelmi emlékmű került víz alá a Nasszer-tó feltöltődésével, ezek közül többet az UNESCO segítségével magasabb térszinekre telepítettek át (pl. Abu Simbel, Philae, Kalabsha és Amada), melyek turisztikai attrakciónak számítanak napjainkban.[90]

A folyók pusztulása

A folyók pusztulása hasonlóan súlyos mezőgazdasági és ivóvíz problémákat okoz, mint a tavaké. A globális felmelegedés hatására a folyókat tápláló gleccserek fokozatosan visszahúzódnak, a forró nyarak és az aszályok következtében csökken a folyók vízhozama, apadnak, sőt az év egyes szakaszaiban teljesen ki is száradhatnak. Élőviláguk kipusztul, így a lakosság munkalehetősége (halászat) és élelmiszerforrása is megszűnik. A legveszélyeztetettebb régiónak India (Gangesz), Kína (Sárga-folyó) és az Egyesült Államok (Colorado-folyó)[91] számít.

Kína második legnagyobb folyójában, a Sárga-folyóban alig van víz, s vannak évek, amikor ez a valaha bő vizű folyó csaknem 200 napig nem jut el a tengerig. Csakúgy, mint a Rajna Németország középső részén, vagy a Nílus Észak-Szudánban, lassan kimerül, elfogy, medre csontszáraz. A jelenség döntően a felelőtlen emberi beavatkozással magyarázható. A kínai vezetés hosszú időn keresztül vélte úgy, hogy az ember a természetet a maga akarata alá vonhatja.

Visszaéltek a folyóval, túlhasználták: több tucat duzzasztógát akadályozza a folyását, és óriási mennyiségű vizet szivattyúznak ki belőle többek között a sivatagi gyapotültetvények öntözésére.[92]

A Jordán-folyó kiszáradása szintén kritikus szinten van. Mire alsó szakaszához ér, a folyómederben az eredeti vízmennyiségnek mindössze 3%-a csörgedezik, s az is rendkívül szennyezett. Ezt egyrészt a Jordánon, valamint az azt tápláló Jarmuk folyón épített gátak sokasága magyarázza, mivel a folyó vizét öntözésre használják, másrészt, hogy tisztítatlanul ömlik bele a szennyvíz. A Föld Barátai elnevezésű környezetvédelmi szervezet szeretné elérni, hogy a folyót a világörökség részévé nyilvánítsák, ettől remélve egy utolsó esélyt a megmentésére.[93]

A felelőtlen, nem átgondolt vízgazdálkodásból, öntözésből fakadó végzetes következményekre már láthattunk példát, most nézzük honnan nyeri az ipar a vizet, illetve az emberek az ivóvizet.

“Az ipari víz megnevezés nem a víz minőségét, hanem annak felhasználását jelöli. Az élelmiszeripar és a hő- és atomerőművek, vaskohók, vegyipari üzemek, papír- és cukorgyárak igényelnek működésükhöz vizet. Ritkán, de előfordul, hogy a hűtésre szánt vizet egyszer használják csak fel, s ilyenkor a tavak vagy folyók vizét használat után ugyanoda visszavezetik. Ezekben az esetekben a szennyezés kisebb gondot okoz, mint a felhasznált víz visszahűtése. A túl meleg víz folyókba, tavakba történő visszavezetése ugyanis az élővíz, a halak, növények pusztulásához vezethet.

Gyakrabban fordul elő az a variáció, hogy a hűtésre használt vizet használat után egy erre a célre épített tóba vagy tornyokba forgatják vissza, majd később újra és újra hűtenek vele.”[94]

Új technológiának számít az az eljárás, mellyel a hűtésre használt víz tisztítása során keletkező hőt, biogázt fűtésre használják. Hasonló újdonság az is, hogy az ipari vizet egy helyen többféle szennyeződéstől mentesítik (SBR technológia).[95]

Rendkívül fontos, hogy az ipari víz felhasználása, újrahasznosítása, vagy visszajuttatása ellenőrzött módon, a szabályok betartásával történjék, ellenkező esetben súlyos, akár visszafordíthatatlan környezetkárosítás következhet be.

Hazánk ivóvízbázisa

A hazai ivóvíz 40%-a parti szűrésű kutakból származik. A folyó mentén lévő kutakba a víz túlnyomó része a folyó felől, a homokos-kavicsos üledéken keresztül érkezik. Miközben átszivárog az üledékrétegen, egyúttal végbemegy a fizikai-biológiai szűrés is. Így ezeknél a vizeknél nincs szükség tisztításra, csak fertőtlenítésre. Ez utóbbi célja, hogy megakadályozzák a mikroorganizmusok elszaporodását a vízvezeték hálózatban. Parti szűrésű víz esetén a vízbázis akkor kerülhet veszélybe, ha túl intenzív szennyezés érkezik a folyón, és a szűrőréteg már nem képes ellátni a funkcióját, illetve ha a folyómederben sérül a szűrőként működő kavicsréteg. Utóbbira példa a túlzott mederkotrás. Ugyanakkor a parton, a kutak közelében a talajszennyezés is veszélyforrást jelenthet.

A parti szűrésű vízhez hasonló mértékű (40%) a rétegvízből történő ivóvízellátás. Ez a vízbázis két vízzáró réteg között helyezkedik el, így az elszennyeződése kevésbé kockázatos. Ha viszont mégis megtörténik, akkor a kiürülés (tisztulás) is nagyon hosszú időt vesz igénybe.

A karsztvíz az ivóvízellátás 12%-át adja. Ez főleg középhegységeinkben jellemző. Ebben az esetben főleg az ún. fedetlen karsztterületek vannak veszélyben, vagyis azok, ahol a karsztréteg fölött nincs vízzáró réteg, amely megvédené a felszínről érkező szennyezéstől. Ez elsősorban mezőgazdasági, ipari vagy szikkasztásból eredő lakossági szennyezés lehet. A felszín alatti hosszú járatrendszerekben a szennyezés nem csak helyben okoz problémát, de távoli területekre is eljuthat.

Vannak olyan települések, ahol az ivóvízellátás a felszíni vizekből (6%) - állóvizekből, folyókból - történik. Ilyen vízkivételi forrás a Tisza, a Balaton és a Keleti-főcsatorna, illetve Észak-Magyarországon a kisebb hegyi patakok. Itt a fő veszélyforrást az jelenti, hogy a felszíni vizeink sok esetben egyúttal szennyvízbefogadók is, így ivóvízként való hasznosításuk tisztítást igényel.

A legkisebb szerepet a hazai ivóvízellátásban a talajvíz játsza. Mindössze 2%-át adja az ország teljes ivóvízellátásának. A talajvíz ugyanis az ország nagy részén már annyira szennyezett, hogy nem használható ivóvízellátásra.[96]

Mindebből jól láthatjuk, hogy értékes vízkészletünk felhasználása alapos, ellenőrzött körülmények között kell, hogy történjen. A mezőgazdaságból, elsősorban a helytelen öntözésből fakadó példákon keresztül pedig bizonyítást nyert, hogy sosem tudhatjuk mivel okozunk nagyobb kárt. Bár az Asszuáni-gát megépítésével épp az árvízvédelem és ezáltal a magasabb terméshozam elérése volt a cél, mégis hosszú távon sokkal több kárt okozott, mint amennyi haszonnal járt. És ez az, amiben mi, emberek nem vagyunk jók: az előrelátó gondolkodásban, a hosszú távú tervezésben. Mert hiába a szakemberek, tudósok és elkötelezett, a Föld sorsáért felelősséget érző emberek sokasága, ha csak a pillanatnyi – látszólagos – eredmény elérése lebeg a szemünk előtt.

 

A mezőgazdaság fajtái

A talaj és vízgazdálkodás kapcsán láthattuk, hogy a nem megfelelő módszerek, megoldások (pl. gátak építése, tavak kiszivattyúzása öntözés céljából), vagy épp a felelőtlen emberi cselekedetek (pl. erdőirtásból fakadó talajerózió, földcsuszamlások) milyen súlyos károkat okozhatnak a mezőgazdaságban. Pedig a mezőgazdaság legfontosabb feladata az élelem előállítása és a nyersanyagtermelés (pl. textil, bőr, fa, papíripari termékekhez), azaz az ember életben maradásához és jólétéhez szükséges alapvető feltételek megteremtése.

Az emberiség alapveő élelmiszerei ősidők óta a gabonafélék. A termőföldek kb. 70%-án ma is ezt termesztik (főként búzát, rizst és kukoricát), körülbelül 40%-uk az állattenyésztésben hasznosul.

Ágazatai: növénytermesztés, állattenyésztés, erdő-, vad- és halgazdálkodás

A szárazföld nem minden területe alkalmas a művelésre. Gondoljunk csak a sivatagos területekre, vagy épp a tundra fagyott földjére! Ugyanakkor a fejlődő országok, elsősorban Afrika lakóinak döntő többsége – más lehetőség híján – a mezőgazdagban próbál elhelyezkedni, annak ellenére, hogy sem az ehhez szükséges termőtalaj, sem a megfelelő mennyiségű víz nem áll rendelkezésükre.

A klímaváltozás hatására bekövetkező negatív környezeti változások eredményeképp egyre csökken az agrárországok száma. “Agrárországról akkor beszélhetünk, amikor annak gazdasági életében a mezőgazdaság részesedése a nemzeti jövedelem termelésében (GDP) meghaladja az 50%-ot, és a kereső lakosságnak is a fele vagy a többsége a mezőgazdaságban dolgozik (pl. Közép-afrikai Köztársaság 55%, Csád 50,5%, Sierra Leone 49%, Etiópia 42,9%, Ruanda 42,1%, Niger 39%, Afganisztán 31%)”[97]

Ahhoz, hogy a világ egyre növekvő népességének élelemszükséglete biztosítva legyen, a gyenge termőképességű talajok bevonására is szükség van. Ezeknek a minősége javítható helyes műveléssel, tápanyag-utánpótlással, megfelelő öntözéssel.

A hagyományos mezőgazdaság nem, vagy csak alig használ gépeket, műtrágyát, ezzel szemben a modern mezőgazdaságban kiemelt szerep jut a gépeknek, a biotechnológia eredményeinek.

A modern mezőgazdasági termelés lehet:

• extenzív (külterjes): nem a terméshozamot, hanem a termőterület nagyságát növelik
• intenzív (belterjes): termésátlag fokozása

Hagyományos mezőgazdaság

A trópusi övezetben, az esőerdők irtványain égető-talajváltó gazdálkodást folytatnak. 2-3 év után pihenni hagyják a talajt, ugaroltatják. Mivel általában többfajta növényt termesztenek, és azok talaj iránti igénye különböző, így nem merül ki a talaj. Gond akkor van, amikor nem hagyják ugaron a földet (pl. rossz volt a termés, kevés a művelhető terület). Ilyenkor a talaj legfelső, humuszban gazdag rétege kimerül, terméketlenné válik, a terméshozam csökken és a minősége is romlik. Sajnos, ha ez bekövetkezik, égetéssel vesznek birtokba új területeket, ezzel csökkentve értékes szén-dioxid elnyelő területeink számát, arról nem is beszélve, hogy az égetéssel fokozzák a légkörbe jutó, felmelegedést okozó gázok mennyiségét.

“Magyarországon nem az erdőirtás, hanem a tarlóégetés a jellemző, amely általában a talaj felső néhány centiméterére hat. Káros hatása azonban ebben az esetben sem elenyésző. Milliós nagyságrendben pusztulnak a szerves anyag lebontásában, mineralizációjában szerepet játszó szervezetek, így például egyes baktériumok, mikroszkopikus sugárgombák, gombák, férgek, ízeltlábúak. A szerves anyag humusz formájában történő raktározása lényeges a talaj szempontjából, mert az lassan, fokozatosan lebontható szervetlen anyagokká, amelyeket a későbbiekben a növények ismét fel tudnak venni. Az égetés által a feltalaj minősége romlik, a szerves anyag, illetve egyes elemek körforgalmában deficit keletkezhet.”[98]

Ázsiában az alapélelmiszernek számító rizs határozta és határozza meg ma is a gazdálkodás módját. Ezekben a nagy lélekszámú orzságokban az árasztásos rizstermesztés a jellemző, ami amellett, hogy a lakosság nagy részének munkát ad, mivel a kézierő alkalmazásánál – eddig – nem találtak jobb megoldást, rendkívül vízigényes. Az árasztásos öntözés során a víznek több mint a fele jellemzően elpárolog, elszivárog, átfolyik műveletlen területekre, elpárolog a gyomnövények levelein keresztül.

Mára egyes nagy rizstermesztő országok (pl. Kína) odáig jutottak, hogy a termelés nem tud lépést tartani a fogyasztók számának növekedésével, ezért importra szorulnak.

A kedvezőtlen domborzatú területeken teraszok kialakításával próbálják a termőterület méretét növelni.

A sivatagi, esőben szegény területeken az oázisok jelentik az egyetlen növénytermesztésre alkalmas területet. Ugyanakkor az egyre fokozódó vízhiány és annak a talajban bekövetkező szerkezetromboló hatása (eliszaposítja a felső talajréteget) kérdésessé teszi az öntözéses módszerek (sokszor pazarló) alkamazását.

Számos technika, praktikus eszköz került kifejlesztésre az utóbbi években, melyek az öntözés hatékonyságának növelésére fókuszálnak. Ilyen a csepegtetéses rendszer, vagy az ún. harmatgyár. A vízhiányból eredő globális krízisről bővebben írunk az Ivóvízhiány c. fejezetben!

A modern mezőgazdaság

A szerencsésebb, vízben és minőségi talajban gazdag országokban, mint amilyen hazánk is, sokkal kevesebb ember él a mezőgazdaságból, viszont a tőkebevonás eredményeképp korszerű gépek, öntözőtechnikák, műtrágyák és növényvédő szerek kerültek bevonásra.

Az intenzív (belterjes) gazdálkodást segítik a biotechnológia vívmányai, a nemesített vetőmagok és a szaktudás is.

Az intenzív növénytermesztés és állattenyésztés összfonódásából lesznek az Európa országaira jellemző vegyes mezőgazdaságok. Jó példa Dánia gazdálkodása, ahol a két ágazat hatékonyan működik együtt. A gabona egy részét a szarvasmarhák etetésére használják, míg a lefölözött tejjel a sertéseket táplálják. Ugyanankkor a gazdák munkájukat önállóan végzik.

Az intenzív mezőgazdaság jellegzetes típusa az ültetvényes gazdálkodás, ami ma többnyire a trópusi övezetekre jellemző.

Amikor egy hatalmas területen csak egy-egy fajta növényt termesztenek (kakaó, kávé, banán, stb.), az a monokultúra. Hátránya, hogy a talaj hamar kimerül és a kártevők is könnyen elszaporodnak, ezért ésszerű lenne ezeken a területeken is a vegyes mezőgazdaság kialakítás, a vetésforgó alkalmazása és az ugaroltatás.

A helyi belterjes gazdálkodás egy-egy jellegzetes formája például az izraeli öntözött narancsültevények, a nagyvárosok vonzáskörzetében kialakult városellátó övezetek, a szőlőtermesztés (pl. Kaliforniában, Franciaországban) vagy a tejtermelő gazdálkodás (pl. Svájcban).

És hogy az állattenyésztésről is ejtsünk néhány szót:

A legnagyobb gondot a legelőként használható területek csökkenése miatti túllegeltetés okozza. A túllegeltetés – azaz a legelő állateltartó képességénél nagyobb állatlétszám tartása – ugyanis tönkreteheti a növényzet struktúráját, szélsőséges esetben a gyep záródása hiányossá válik, csökken a fajszám, láthatóvá válik a csupasz talajfelszín, ami kedvez a gyomok és a bokrok elszaporodásának és a talajeróziónak.[99]

A juh a külterjes gazdaságok háziállata, a gyér fűvű legelőket birtokló országokban tartják; jelenleg legnagyobb mértékben Ausztráliában, Dél-Afrikában és Dél-Amerikában tenyésztik, főként a gyapjáért. Azokban az országokban, ahol a belterjes gazdaság a jellemző, a juhtenyésztés többnyire háttérbe szorul és inkább csak a húsáért tartják. Magyarországban, még a XX. század első felében a juh volt a legfontosabb gazdasági háziállat, de gazdaságunk átalakulása (intenzívvé válása) miatt, jelenleg a szarvasmarha foglalja el az első helyet, utána következik a ló, majd a sertés, és csak 4. helyen áll a juh.[100]

A tengerek és édesvizek szennyezésődése és kiszáradása miatt veszélybe kerültek a szintén fontos élelmiszernek számító halak is. Sajnos a mai modern halászati módszerek nem válogatnak a kifogott halak között. Továbbá egyre súlyosabb problémát okoz a tengeri halak húsának nehézfém szennyezettsége, amely az életterük súlyos szennyeződéséből fakad és amely a tápláléklánc eredményeképpen az emberek egészségére is hatással van.

Pedig a halak húsát a legegészségesebb húsok közé sorolják tápanyagban való gazdagságuk miatt. A halhús A, D, B12, B1, B2 vitaminokat tartalmaz és kisebb mennyiségben niacint, pantoténsavat (B5-vitamin) és E-vitamint. Ezek a vitaminok segítik a látást, a bőr épségének megőrzését, a csontok fejlődését, a szénhidrát és fehérje anyagcserét, a vörös vértestek képzését, az idegek működését (pl. Alzheimer-kór ellen véd), a méregtelenítést, a szükséges zsírsavak lebontását, a koleszterinszint szabályozást, a stressz elleni védekező képességet, a nemi működést és az öregedés lassítását.[101]

Köztudott, hogy azokon a területeken (pl. Grönland, India, Norvégia), ahol a lakosság jelentős része előnyben részesíti a halfogyasztást és a kereskedelem szerves része a halászat, ott jóval alacsonyabb a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. A hal omega-3 zsírsavakban gazdag, melyet a szervezet önmaga nem tud előállítani, így táplálék formájában kell gondoskodnunk beviteléről.[102]

A klímaváltozással járó felmelegedés a növények ellenállóképességére, tűréshatárára is hatással van. “Delaweri kutató ismertették azt a jelenséget, hogy az éghajlatváltozás következtében megfigyelhetővé vált az egyes fafajták migrációja.”[103]

“Az ellenállási zóna (hardiness zone) egy földrajzilag meghatározható terület, amelyen egy meghatározott növényfaj képes növekedni az éghajlati viszonyokra tekintettel, beleértve a zóna leghidegebb hőmérsékletének való ellenállást is. Ezen zónáknak az eltolódását lehet megfigyelni például egy, az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozóan készített összesítésen, amely egyértelműen jelzi, hogy 1990 és 2006 között az ellenállási zónák északra tolódtak, ami egyértelműen az éghajlat melegedését mutatja.”[104]

Hazai viszonylatban ezzel a jelenséggel mélyrehatóan az MTA égisze alatt lefolytatott VAHAVA kutatás foglalkozott, amely Magyarország tekintetében arra a sajnálatos következtetésre jutott, hogy az egyre melegedő éghajlat következtében az őshonos fajok egyre kevésbé érzik jól magukat jelenlegi területükön (részben az enyhe éghajlat következtében egyre jobban terjedő kártevők és betegségek következtében). Ezzel szemben azonban nem igen jelentkeznek alternatív fafajták, amelyek átvehetnék a terepet, így ennek eredményeképpen Magyarországon a sztyeppesedés jelei kezdenek mutatkozni.[105]

“A Magyarországon jelentkező talajgazdálkodási gondok a II világháborút követő időszakra vezethetők vissza. A háború a mezőgazdaságban, azon belül főként az állatállományban okozott igen nagy károkat. Az elpusztult állomány jelentős volumene miatt minimálisra csökkent a keletkező istállótrágya mennyisége és így a talaj tápanyag-visszapótlásának mértéke. (Műtrágyázásról – megfelelő gyártókapacitás hiányában – ekkor még nem lehet beszélni.) A földosztást követően meginduló egyéni parasztgazdálkodás – a nehézségek (pl. munkagép- és vetőmaghiány) ellenére – még nem károsította alapvetően talajaink termékenységét. Az 1950-es évek kollektivizálási hullámai és az állami gazdaságok létrejötte viszont már jelezte a nagyüzemi mezőgazdaság mennyiségorientált szemléletének elterjedését és a talajgazdálkodás állapotmegóvó szerepének leértékelődését.

Az intenzív gazdálkodás számos negatív hatással bír. Az ésszerűtlen öntözés vagy a „luxusműtrágyázás” (azaz a szükségesnél több hatóanyag kiszórása) kedvezőtlen fizikai, kémiai, sőt a környezet más tényezőire is kiható negatív következményei az összeiszapolódás, szikesedés, a nyílt vizek eutrofizációja, azaz tápanyagokkal való „túltáplálása”, a talajvizek nitrátosodása. Csak az 1980-as évek közepétől vált nyilvánvalóvá, hogy a túlzott műtrágyázásnak és növényvédőszer-használatnak káros mellékhatásai vannak (romlik a termék minősége, egészségre káros anyagok halmozódnak fel a növényekben, majd bekerülnek az állati és emberi táplálékláncba, a felszín alatti vizek elnitrátosodnak, amelyek fokozzák a talajoknak a savas esők hatására bekövetkező károsodását). A domborzati viszonyokhoz való alkalmazkodás gyakori hiánya (pl. nagy kukoricatáblák kialakítása hegy- és domboldalakon) az ilyen felszíni adottságoknak legmegfelelőbb, sávos talajművelést tette lehetetlenné, ami jelentősen megnövelte a dombsági területeken egyébként is jelentkező, a gyorsan lefolyó csapadékvíz okozta talajerózió mértékét.”[106]

“Az erdősávok lehetővé teszik az átgondolt gazdálkodást, sőt, akár megújuló energiaforrásként való használatukat is. Az egymástól elszigetelt, fragmentált védett területek megfelelő átjárhatóság, az úgynevezett ökológiai folyosók nélkül csupán lassú halálra vannak ítélve. Szintén az erdősávok hiányának tudható be például az alföldi települések magas lebegőpor-szennyezettsége (ebben Szeged vezet), amelyben a másik két hatótényezőt, azaz a közúti közlekedést, és a helytelen talajművelési technológiákat csupán az erdősávok tudják ellensúlyozni. A defláció közvetlen mértékét megfelelően átgondolt telepítéssel akár 70%-kal is lehetne csökkenteni.”[107]

A Zöld Forradalom

Az 1950 és 1985 között lezajló folyamatot zöld forradalomnak nevezzük, amely során a mezőgazdaság iparosításával tartósan 3.5-szeresére nőtt a modern világ gabonatermelése. Ezt lényegében a mezőgazdaságba nagymértékben bevitt ősmaradványi energiahordozókkal, műtrágyázással, rendszeres öntözéssel, gépesített talajműveléssel, növénynemesítéssel, a kevert fajú vetőmagok és a vegyszeres növényvédőszerek alkalmazásával érték el. A mezőgazdaság ily módon történő átszervezése a rohamosan emelkedő terményátlagok mellett a népesség eddig sohasem látott ütemű növekedését is magával hozta. Az elmúlt negyven évben az emberiség lélekszáma mintegy megkétszereződött és a növekedés még ma is tart, méghozzá nem is kis iramban (jelenleg közel 7 milliárd).

“Ám mivel az így kialakított intenzív mezőgazdaság nagyban függ az ágazatba mesterségesen bevitt energiahordozók mennyiségétől, ezek szűkössége miatt hosszú távon nem tartható fenn, káros következményeit pedig már most is érzékelhetjük.

Az egyik probléma a műtrágyázás. A véges olajkészleteink apadásával a műtrágya gyártása is veszélybe került. A jelenlegi pazarló gyakorlat következtében a foszfor és kálium készleteink is csak kb. 2050-ig tartanak ki. Ugyanekkora baj, hogy a tartósan műtrágyával kezelt termőterületek talajminősége folyamatosan romlik.

A megrongálódott termőföld nagyjából két teljes évszázad alatt regenerálódik, ha parlagon hagyják. Amennyiben pedig folyamatosan szervestrágyával kezelik, úgy ez az idő negyven-ötven évre rövidül.

Manapság világszerte problémát jelent az erőteljes túlöntözés. Az USA tíz államában (köztük Kansas, Oklahoma és Texas) a talajvíz szintje 1950 óta nagyjából a kétharmadára apadt.

Peking térségében méternyit, Tiencsinben évi 4,4 métert csökken a talajvízszint.[108] Bolygónk négy hatalmas folyója, a Nílus, a Gangesz, a Sárga-folyó[109] és a Colorado a túlöntözés következtében már általában el sem éri a torkolatvidékét. A jelenséget tovább súlyosbítják a globális felmelegedés hatásai is, mint például az átlaghőmérséklet emelkedése vagy a gleccserek olvadása. India már ma is jelentős vízhiánnyal küszködik, és várhatóan egyre több ország követi majd őt a sorban.[110]

Barcelonába például 2008-ban időszakosan tartályhajókkal szállították a lakossági ivóvizet, és 3.000 eurós büntetéseket szabtak ki az autómosásért, vagy az úszómedencék feltöltéséért.[111] És akkor még a várható ivóvízért folyó háborúkról még említést sem tettünk…[112]

A zöld forradalom kezdete óta kikísérletezett növények – bár jóval többet teremnek hagyományos társaiknál – sokkal érzékenyebbek a betegségekre és a különféle környezeti hatásokra. A kártevőkkel folytatott versenyfutásban pedig az ember eleve vesztesként indul, hiszen hiába kísérletezünk ki mind újabb és újabb, egyre ellenállóbb fajtákat, a kártevők – követve a törzsfejlődés törvényeit – rövid idő alatt alkalmazkodnak az új körülményekhez.

Azt, hogy mi történik a modern mezőgazdasággal, ha a mesterségesen bevitt erőforrásokat megvonjuk tőle, sajnos éppen egy tragikus történelmi példa mutatja be a legjobban. Észak-Korea nagyüzemi mezőgazdaságát a szovjet és a kínai támogatás éltette. Ez a két egymással versengő nagyhatalom kedvezményes nyersanyag szállítmányokkal igyekezett megtartani Észak-Koreára gyakorolt befolyását, melynek során a Szovjetunió olcsó olajat, Kína pedig olcsó földgázt és műtrágyát szállított. 1991-ben azonban a Szovjetunió széthullásával beszüntették a kedvezményes olajszállítást Észak-Korea felé. Így Kína, mivel vetélytárs nélkül maradt, változtatott politikáján: a továbbiakban is hajlandó lett volna folytatni a földgáz- és műtrágyaszállításokat, de mindezt csak világpiaci áron. Észak-Korea nem tudott fizetni, így nagyon rövid idő alatt a mezőgazdasága fenntartásához szükséges nyersanyagok nélkül maradt. Az agrárszféra mellett hamarosan az ország energiarendszere is összeomlott. 1998-ra, mindössze hét év leforgása alatt, a nagyüzemi gépezet 80%-a üzemképtelenné vált. Ekkor az ország a szükséges műtrágya mennyiségnek csak a 18%-át tudta előállítani, és így a termésátlagok az egy évtizeddel korábbinak a 40%-ára estek vissza. Az eredetileg itt élő 23 millió lakos közül 2000-re (azaz kevesebb, mint tíz év alatt), már több mint 4 millió ember halt éhen, és jelenleg is 7-8 millióan állnak az éhhalál küszöbén.[113]

Ha Észak-Korea helyzete napjainkban sem változik meg, akkor a lakosság csökkenése várhatóan mindaddig folytatódik majd, amíg el nem éri a hagyományos mezőgazdasági termeléssel eltartható szintet.”[114]

Dr. Vandana Shiva, indiai fizikus, író és környezetvédelmi aktivista a zöld forradalom egyik legnagyobb bírálója. 1991-ben alapította meg aNavdanya[115] (kilenc mag) névre hallgató szervezetet. A név eredete, hogy földművelőként legalább ennyi féle növényt kellene termeszteni ahhoz, hogy megőrizzük a biológiai sokféleséget, és megfelelő táplálékforráshoz jussunk.

Shiva számára fordulatot jelentett az 1984-es év, ekkor ugyanis sokan fordultak az ún. Zöld Forradalom ellen Pandzsábban. Ezekben a hónapokban 30 ezer embert ölt meg a pandzsábi szélsőséges erőszak (melynek következménye lett Indira Gandhi halála), további 30 ezret pedig a bhopali katasztrófa.[116] A tragédiák Shiva figyelmét az ökológia felé fordították.

A Navdanya filozófiájának alapeleme egy olyan mezőgazdaság, egy valódi zöld forradalom létrehozása, amely békében él a természettel. Ez nem taszítja a parasztokat olyan erőszakba, minta az az 1980-as években Pandzsábban történt, sem az erőszaknak abba a formájába, amely mostanában a parasztok öngyilkosságához vezet.[117] Alapelem az is, hogy ami a közösséghez tartozik, azt közös tulajdonban kell tartani. Ilyen a biológiai sokféleség és a tudás. Shiva „biokalózkodásnak” és „szellemi kalózkodásnak” nevezi azt a folyamatot, amikor a fejlett társadalmak képviselői gyakorlatilag ellopják a több ezer éves technikát és tudást, védjeggyel látják el, majd azt állítják, ők „találták fel.” Erre példa a kurkuma sebgyógyító hatása, melyet évezredek óta ismernek és használnak az indiai nők, a Mississippi Orvosi Központ mégis azt állítja, hogy ők fedezték fel. Rosszabb, mint a rabszolgakereskedelem, mert azt a tudást bocsájtja áruba, ami a világ népességének 80%-a számára a túlélést jelenti. Ez a 80% a biológiai sokféleségből él, és abból a gazdag tudásból, amit egy kollektív örökség részeként kaptak, a veteményezéstől a gyógynövények felhasználásáig.

Napjainkban az uralkodó piaci filozófia a versenyre épít, de Shiva szerint hosszú távon csak a szolidaritásra épített gazdaságok képesek fennmaradni. Ezeknek alapja a kölcsönös bizalom. Azért dolgoznak, hogy erőszakmentes, biológiailag változatos mezőgazdaságot, vagy más néven organikus gazdálkodást alakítsanak ki. Közel fél millió földművest oktatnak, a hozzáférhető közösségi magbankok száma pedig mára elérte az 50-et. Shiva szerint Indiának (és a világ össze országának) túl kell lépnie a Zöld Forradalom logikáján. Először is a műtrágyákat és a peszticideket nem adják ingyen, így ezek használata India eladósodottságának egyik fő oka, ami a farmok, a föld és az élelemhez való jog elvesztéséhez vezet. Másodszor a vegyszeres, vagy más néven ipari mezőgazdaságnak óriási a vízigénye, amit a mai vízhiányos időkben nem engedhetnék meg magunknak. A növénytermesztés organikus módon is történhet, ami nem jár ilyen mértékű vízpazarlással. A harmadik – egyre kényszerítőbb – ok, hogy a vegyszeres Zöld Forradalom mezőgazdasága felgyorsítja az éghajlatváltozást. Amire ma szükségünk van, az egy hiteles, agro-ökológiai zöld forradalom.[118]

A termőföld fontosságára hívja fel a figyelmet a Dirt c. dokumentumfilm is, melyben számos más tudós mellett Vandana Shiva is megszólalt.[119]

Local Agenda 21 (LA21)

A „fenntartható fejlődés” jegyében szerveződött az 1992-ben Rio de Janeiróban megtartott Környezet és Fejlődés ENSZ konferencia. Fő dokumentumának az Agenda 21 (Feladatok a 21. századra) 28. fejezete foglalkozik a Local Agenda 21-el (LA-21), vagyis a fenntarthatóság lokális programjával.

“A fenntarthatóság lokális programja társadalom-, és környezetközpontú program, de nem azonos a környezetvédelmi programmal, tekintettel arra, hogy a LA21 a fenntartható fejlődés, a társadalom-természet-gazdaság komplex rendszerét foglalja magában. Az LA-21 a gondolkodásmód, gazdálkodási mód, életforma, életmód és a politikai kultúra, amelyet a fenntartható fejlődés elve hat át.

Alapvető célja: az önkormányzat aktív és cselekvő közreműködésével, a lakosság tevőleges támogatásával olyan program kidolgozása és megvalósítása, amely a fenntartható fejlődés elvére épül.

A fenntarthatóság helyi programját kell megteremteni, amelynek segítségével egy olyan település szerveződik, amelyet a lakosok otthonnak tekintenek, abban ők és gyermekeik, a város, falu mai és leendő polgárai otthon vannak.

Összefoglalva:

- jól összpontosított politika, ami integrálja az egyes szektorok „környezet és fejlődés” típusú problémáit, tervezési céljait és értékeit, döntéshozását és végrehajtási mechanizmusát;

- elkötelezett a helyi problémák felismerése és megoldása mellett, mindezt szélesebb ökológiai-, regionális és megnyújtott időkeretben (legalább 3 generáció) végezve;

- a környezeti hatásokat tudatosan összefüggésbe hozza a mögöttes gazdasági és politikai nyomásokkal (amelyek rendszerint politikai döntésekből, döntések hiányából és a piac működési elégtelenségéből fakadnak);

- a helyi jellegű kérdések, ügyek, döntések és intézkedések és a globális hatások között próbálja az összefüggéseket megtalálni, legyen az környezeti vagy globális szolidaritási/méltányossági vetület;

- a közösség közreműködését erőteljesen próbálja motiválni. Az átlag polgárokat és a fő érdekcsoportokat igyekszik bevonni a „környezet és fejlődés” típusú ügyek tervezési és megvalósítási folyamatába

A Local Agenda 21 egyik kiemelt célja a helyi gazdaságok, helyi termékek bevonása a gazdaságba. Mindamellett, hogy erősíti az adott település gazdaságát, erős közösségépítő hatása is lehet.”[120]

Magyarországon lassan, de biztosan kezd kialakulni a piaca a minőségi magyar termékeknek, elsősorban az élelmiszereknek. Köszönhető ez a regnáló kormány gazdaságpolitikájának, a magyar áruk jobb marketingjének (Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy[121], hungarikumok[122]) és a környezettudatos gondolkodásmód térnyerésének.

Szerencsére egyre többen vannak azok, akik a vásárlást tudatos döntésként kezelik, mert tisztában vannak azzal, hogy a pénzük szavazatot jelent. Szavazatot egy adott cégre, márkára, minőségre. Ezeknél a fogyasztóknál az is fontos szempont, hogy a termék mennyit utazott (pl. kínai fokhagyma, spanyol paradicsom), mennyi felesleges – gyakorlatilag a megvásárlás pillanatában hulladékká váló – csomagolást tartalmaz, milyen adalékanyagokat (tartósítószer, színezék, stb.) használtak fel az előállítása során.

A tudatos vásárlóknak köszönhetően egyre nagyobb az érdeklődés a minőségi magyar, őstermelőktől, ökogazdaságokból származó, védjeggyel ellátott termékek iránt. Látnunk kell, hogy pénzünkkel közvetlenül támogatjuk a gazdákat, közvetetten pedig az egész magyar mezőgazdaságot! Így aktívan hozzájárulhatunk ahhoz, hogy pénzünket határainkon belül kamatoztassuk, mivel vásárlásunkkal kvázi befektetünk a gazdaságba, munkahelyeket teremtünk, aminek hasznából idővel (ha sokan ugyanígy tesznek), az ország állampolgáraiként mi is részesülhetünk.[123] Nem utolsó sorban országunk import igényét is csökkenthetjük, mellyel szintén az államkasszát gyarapíthatjuk.

Újabb körkörösséget fedezhetünk fel, ami ezúttal nem negatív (mint a klímaváltozás esetén), hanem pozitív változásokat generálhat.

A XX. században felmenőinknek a piacok nemcsak a heti nagybevásárlást jelentették, hanem a közösségi élet egyik fontos színterét is. Ez volt az a hely, ahol a vevő névről ismerte a kofákat (és fordítva), és ahol biztos lehetett abban, hogy sosem vernék át, mert a kölcsönös tisztelet és bizalom természetes volt. Ezeket a “régi típusú” piacokat (és velük együtt a hazai értékeket) kellene újjélesztenünk. 2011 őszén nyílt meg a főváros első magyar termelői piaca, a Liget téri piac. Alapítója a Magyar Piac Szövetkezet, ami céljául tűzte ki a magyar termékek régi hírének és megbecsültségének visszaállítását, ezen keresztül pedeig a mezőgazdaság felzárkóztatását.[124]

 

 

Bio és natúr élelmiszerek

A mezőgazdaság döntő szerepet játszik a vidéki térségek értékeinek megőrzésében. Általa csökkenhetnek a regionális különbségek és nőhet a kistelepüléseken élők foglalkoztatottsága.

Habár Magyarország kedvező földrajzi adottságai alapján inkább agrárországnak számít, az aktív keresőknek csupán az 5%-a dolgozik a mezőgazdaságban. Egyre több – hazánkban is megtermelhető – élelmiszerből kényszerülünk importra, még fűszerpaprikából is! Köszönhető ez egyrészt a szocializmus téves gazdaságpolitikájának (“vas és acél országa”), másrészt az urbanizációból adódó elvándorlásnak. Magyarország egyes régiói súlyos gazdasági helyzetben vannak, a munkanélküliségi ráta Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legmagasabb, 22,5%-os (az országos átlag kb. 11%).[125]

A gazdasági válság csak tovább súlyosbította az egyébként is nehéz helyzetet, melyre megoldást jelenthetne mezőgazdasági aktivitásunk növekedése.

Szerencsére léteznek már kezdeményezések (közmunka programok), melyek azét jöttek létre, hogy rövid távon munkát biztosítsanak, hosszabb távon viszont saját gazdaság létrehozására buzdítsák a programban résztvevő vállalkozó kedvű embereket. A cél az lenne, hogy “hal helyett hálót” adjanak az emberek kezébe, azaz megtanítsák nekik az önálló gazdálkodáshoz szükséges alapismereteket, amivel már magabiztosan vághatnak bele saját kis gazdaságuk kialakításába (Minden gyerek lakjon jól! Alalpítvány[126]).

Emellett elindult a Vidékfejlesztési Minisztérium Tanyaprogramja is, melynek céljaa tanyarendszer korszerű megújítása, valamint az ott élők helyzetének, gazdálkodásának támogatása. A tanyaprogram nem muzeális értékekre és nosztalgiázásra épül. A szerves fejlődésben kialakult külterületi gazdálkodási-, élet-, és települési forma fontos része a jövő korszerű mezőgazdaságának és vidékfejlesztésének. Ezek a tájak a fenntartható fejlődés, a többfunkciós mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljének mintapéldái lehetnek. – áll a minisztérium közleményében. A pályázaton 206 alföldi település indulhat, melynek keretösszege 930 millió forint.[127]

“A különböző foglalkoztatási programokban, a szociális földprogramokban jelentős szerephez juthat a biogazdálkodás. Ez a típusú termelés ugyanis igencsak komoly élőmunkát igényel. A kormányzati tervek szerint egyébként 2015-re 200 ezerre nőhet, s további öt éven belül akár 350 ezer hektár is lehet a hazai bioterületek nagysága. Jelenleg 120-130 ezer hektáron folyik ökogazdálkodás Magyarországon, ez a teljes művelésbe vont terület 2.4%-a. Az Európai Unióban ez az arány átlagosan fölötte van az 5%-nak, a legjobbak – így például Ausztria – a 20% körüli arányt közelítik. Az IFOAM (International Federation of Organic Agricultural Movements – Bio Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége) felmérése szerint Európa legtöbb országában bővül a biotermékek iránti kereslet. 2009-es adatok szerint az unió államaiban együttvéve 260 ezer gazdálkodó végzi ezt a tevékenységet, a termelésbe bevont terület nagysága 8,3 millió hektárra tehető.”[128]

Az egyik legnagyobb nemzetközi sikert a 2005-ös BIO-FACH vásáron, Németországban az indiai Asszamban termesztett dzsoha biorizs aratta. Ennek eredményeképp művelési területét azóta sokszororosára növelték, s az új területek bevonásakor a kormány oktatást szervez a rizstermelők számára arról, hogyan termeljék a rizsek királynőjét, a baszmati rizst. A bio-dzsoha rizsen kívül még két rizsfajta ad szárnyakat az asszami termelők képzeletének, ezek a komal csaul és a bora csaul. A bűvös rizsnek becézett komal csault még főzni sem kell. Csak vízbe kell áztatni, 30 percre.[129]

Szerencsére hazánkban is szép számmal akadnak olyan elhivatott, a föld szeretetét és tiszteletét a génjeikben hordozó emberek (több mint 1700 vállalkozás), akik felismerve eddigi intenzív mezőgazdaságunk fenntarthatatlanságát, ökológiai gazdálkodásra álltak át és biotermékeket állítanak elő.

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban?

A fentiekből láthatjuk, hogy az öko, illetve biotermékek egészére (alapanyagok, előállítás módja, stb.) szigorú szabályok vonatkoznak. “Magyarországon a Magyar Biokultúra Szövetség fogja össze az egész ország ökológiai gazdálkodását, mely magába foglalja nemcsak a termelő gazdákat, de a szimpatizánsokat és az érdeklődőket is. A Szövetség céljai között szerepel a biotermékek fogyasztásának minél szélesebb körben történő terjesztése, az egészséges életmód propagálása.

Ennek jegyében Budapest területén 2 Ökopiacot működtetnek, ahol egész évben az ország minden tájáról 100-120 árusnak biztosítanak értékesítési lehetőséget. Időrendben az első a Csörsz utcai Biopiac volt, amelynek sikerét mutatja, hogy az árusok kinőtték a területet, ezért szükségessé vált egy új piac létrehozása (Klebelsberg Kultúrkúria udvarán). Bármelyikre is látogatunk el szombatonként bőséges felhozatalt találunk friss zöldségből, gyümölcsből, tejtermékből, mézből, húsféléből, de itt kínálják termékeiket a hazai feldolgozók is.

Az Ökopiacok ellenőrzését a Szövetség tulajdonában álló ellenőrző és tanúsító szervezet, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. látja el. A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. is fontos szereplője a bio tanúsítás rendszerének azzal, hogy ellenőrzi és tanúsítja a magyarországi ökológiai élelmiszer-gazdasági szektor szereplőinek munkáját. Az ő dolguk garantálni a fogyasztók felé, hogy az értékesebb és ezért drágább élelmiszer valóban az előírásokat betartó üzemből kerül ki, másfelől megvédeni a valódi biogazdálkodókat a tisztességtelen versenytől, azoktól, akik csupán állítják – intenzíven, kemizáltan, antibiotikumok használata mellett termelt, szintetikus adalékokkal teletömött – termékeikről, hogy az "bio". A Biokontroll a HU-ÖKO-01, az Ökogarancia a HU-ÖKO-02 jelöléssel tanúsítja a szigorú követelményeknek való megfelelőséget.[131]

És mégis minek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy termék megkapja a minősítést?

• ellenőrzött körülmények közt termelik
• nem tartalmazhat semmilyen szintetikus, toxikus anyagot
• nem lehet műtrágyát használni
• tilos a GMO
• csak biológiailag lebomló vagy természetes szerek engedélyezettek hozzá
• a termőföldet min. 3 évvel a termelés megkezdése előtt már nem lehet vegyszerrel kezelni
• bio-alapanyagok és a késztermékek külön tárolása

Mindebből láthatjuk, hogy nincs egyszerű dolga annak, aki biotermék előállítását tervezi. Nem beszélve az olyan egyéb “nehezítő tényezőkről”, mint hogy a növényvédő szerek nélküli termesztés miatt nagyobb a veszélye a kártékony bogarak, baktériumok támadásának, illetve a terméshozam is alacsonyabb. Ugyanakkor, mivel a biotermékek – előállításuk költségessége miatt – a fogyasztóknak is drágábbak, ezért a 2008-ban kezdődő gazdasági világválság különösen nehéz helyzetbe hozta a gazdákat.

Szerencsére azonban mára Magyarországon is kialakult egy olyan stabil vásárlóközönség, akik az egészség- és a környezettudatosságot tartják szem előtt a pénztárcakímélő megoldások helyett.

Napjainkban a biotermékek egyre nagyobb teret nyernek, például nemcsak piacokon, bioboltokban, hanem a szupermarketek polcain is megtalálhatóak. Ugyanakkor figyeljünk arra, hogy lehetőleg minden esetben magyar terméket válasszunk. Bár az EU más országaiban elfogadott tanúsítványok is ugyanazt a garanciát jelentik, mint a Biokontroll cimke, mégis, ha választhatunk, döntsünk a hazai termék mellett!

Vannak olyan üzletláncok, melyek felmérve a vásárlói igényeket, saját biomárkát dobtak piacra. Többek között így tett a Spar is, amikor kihozta Naturpur termékcsaládját, melybe több mint 70 féle élelmiszer tartozik,[132] vagy a Drogerie Markt (DM) Alverde natúrkozmetikai termékcsaládja, amely 2009-ben Német Környezettudatos Díjat kapott.[133]

Ebből is kitűnik, hogy a világ felelősen gondolkodó nagyvállalatai egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek nemcsak az egészséges táplálkozásra, hanem a fenntartható mezőgazdaság támogatására is, felismerve, hogy a Föld eltartóképességének növelése – megfelelő, vegszermentes módszerekkel – mindannyiunk közös érdeke.

 

GMO helyzet az EU-ban és világszerte

A GMO kifejezést gyakran – leginkább negatív felhanggal – emlegetik a hazai sajtóban. Magyarországon 2011 nyarán robbant ki hatalmas botrány, mert vetőmag-forgalmazókon keresztül génmódosított kukoricavetőmag került az országba, melyet aztán több helyszínen is elvetettek a gazdák. Mivel hazánk teljes GMO mentességet vállalt, ezért a több ezer hektárnyi szennyezett kukoricát és szóját meg kellett semmisíteni, több millió forintos kárt okozva ezzel a vétlen gazdálkodóknak. Ezzel az ügy nem zárult le, hiszen Magyarország szennyezetté válásával elvesztette GMO mentességét, így a magyar exportra szánt növények “tisztasága” megkérdőjelezhetővé vált, világpiaci áruk csökkent.[134]

Mégis mi a baj a genetikailag módosított növényekkel?

“A genetikailag módosított szervezet, (Genetically Modified Organisms) olyan élőlény, amelynek génállományát mesterségesen, molekuláris genetikai eszközökkel (géntechnológiával) hozták létre. A transzgenikus élőlények esetében más fajból származó géneket ültetnek be a GMO-ba, tehát olyan génkombinációt hordozó lényt hoznak létre, amely a természetben gyakorlatilag nem létezhetne. A GM szervezetek utódai is GM szervezetek lesznek, így egyszeri beavatkozással tartósan továbbtenyészthető (-termeszthető) GM fajták hozhatók létre.

Narancs: fő GM növényeket termelő országok

Sávozott: további termelő országok

Pötty: kísérleteket folytató országok

A kérdés azért összetett, mivel a génmódosított növények számos pozitív tartalommal bírnak, többek között megoldást jelenthetnek a növekvő népesség élelmiszerszükségletének kielégítésére. Fokozható általuk a növények gyomirtószerekkel vagy rovarokkal szembeni ellenálló képessége, növelhető a szárazságtűrésük, vagy javítható a termés táplálkozástani értéke, például vitamintartalma.

Az első GM növények 1996-ban kerültek forgalomba, ezek a glufosinate és glyphosate gyomirtókkal szemben voltak ellenállóak. Szintén korai fejlesztés a Bacillus thuringiensis baktérium toxinját (=Bt toxin) hordozó kukorica fajták, melyek egyes rovarfajok károsításával szemben ellenállóak. Ma már számos új, ezeknél sokkal fejlettebb fajta vár bevezetésre. Jelenleg nagyüzemi termesztésben van néhány gyomirtóknak ellenálló és rovarrezisztens GM szója-, gyapot-, repce- és kukoricafajta.

Japán kutatóknak géntechnológia alkalmazásával sikerült előállítaniuk olyan rizst, amely a hepatitis-B vírus ellenanyagát tartalmazza, így a táplálék elfogyasztása helyettesítheti a védőoltást.

Az ún. aranyrizs a rizs olyan GM változata, amely béta-karotint termel, amiből pedig A vitamin képződik. Alkotói szerint ez jelentősen enyhíthetné az egyes országok (pl. India, Kína, Indonézia) szegény lakosságának egészségügyi gondjait. Az A vitamin hiánya ma világszerte több millió gyermek egészségét károsítja, és évente 250-500 ezer gyermek megvakulását okozza, legnagyobb arányban Délkelet-Ázsia és Afrika szegény, főként rizsen élő lakosságában.”[135]

Az aranyrizs ma sehol nincs forgalomban, részben a Greenpeace tiltakozása miatt, amely minden genetikai manipulációt ellenez.[136]

Ha ennyi előnye van, mégis miért van nálunk betiltva?

Sokak szerint aggodalomra ad okot, hogy például a génmódosított növényvédőszerek több ezerszer annyi toxint termelnek, mint az ugyanerre a toxinra, mint permetezett növényvédőszerre engedélyezett maximális dózis.

A Monsanto 2003-ban dobta piacra a kukoricabogárnak ellenálló kukorica génmódosított vetőmagját. A módosított kukoricába beépítették a Bacillus thuringiensis nevű baktérium néhány génjét, amelytől a kukorica olyan toxint termel, ami tönkreteszi a kukoricabogár belét. Északnyugat-Iowában korábban a farmerek vetésforgót használtak, leginkább szójával váltva a kukoricát – így az egyik évben lerakott petékből kikelő kártevők a következő évben éhen pusztultak, mert nem volt a környéken kukorica, csak szója. (A kifejlett bogár károsítja a csövet, a leveleket, a lárva elrágja a gyökereket.) Azóta azonban elvetették a vetésforgót, és minden évben kukorica került ugyanazokra a területekre – elfelejtve, hogy a természet mindent megtesz azért, hogy megvédje a fajgazdagságát. A kártevők közül kiválasztódott néhány ellenálló egyed, amelyek utódai felszaporodva immáron észrevehető nagyságú populációkat hoztak létre – mondhatni: a gazdálkodók mohósága hozta létre a szuperbogarat, ami ellenáll a GMO-s vetőmag toxinjának.[137] Ez az első eset, de várhatóan nem az utolsó, mivel az állatvilág alkalmazkodóképessége igen gyors.

A GM fajták szabadalom által védett szellemi termékek, melyek tulajdonosai gyakran nagy multinacionális cégek. A GMO megoldást jelenthet a fejlődő világ országainak élelmiszerproblémáira, ami egyúttal azt is jelenti, hogy lakói a monopolhelyzetben lévő (a vetőmagot birtokló) transznacionális vállalatok kiszolgáltatottjaivá válnak.

“Sajnos ennek köszönhetően mára kilátástalan helyzetbe (adósságspirálba) kerültek India gyapottermő vidékeinek gazdái. A termelés költségeinek emelkedése a termény árának párhuzamos esésével az eladósodás receptje, és az eladósodás a földművesek által elkövetett öngyilkosságok legfőbb oka.”[138]

Azonban talán a legnagyobb gondot az okozza, hogy a GM növények hosszú távú – növény-. állatvilágra és emberre gyakorolt – hatásáról egyelőre fogalmunk sincs! A környezet és az egész élővilág védelme érdekében maximálisan törekedni kell az elővigyázatosság elvének alkalmazására, a folyamatok nyomon követésére, és a várható hatások, kockázatok pontos felmérésére, becslésére. Láthattuk, hogy az 1960-as években indult Zöld forradalom eleinte kedvező hatásai végül hogyan fordultak visszájukra, s okoztak a talaj szerkezetében és termőképességében negatív változásokat.

AZ EU GMO politikája

Az Európai Unió 2004 májusában feloldotta a genetikailag módosított terményekre vonatkozó hat éves tilalmat, s egyben megszabta azok szigorú engedélyezési és címkézési szabályait. Ennek ellenére több uniós tagország egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásokból nem járul hozzá a genetikailag módosított élelmiszerek behozatalához és forgalmazásához, akaratukat azonban EU szinten nem tudták érvényesíteni. Az Európai Bizottság már több genetikailag módosított kukoricafajta importját és forgalmazását engedélyezte, termesztésükhöz azonban nem járult hozzá.

“Az EU újonnan felálló Európai Bizottsága 2010/136/EU számú határozatával engedélyezte az “Amflora” genetikailag módosított burgonyából előállított takarmány forgalomba hozatalát, illetve ennek a burgonyának az élelmiszerekben, takarmányokban való véletlen szerű vagy technikailag elkerülhetetlen előfordulását.”[139]

Magyarország azonban szembeszállva az EU döntésével, megtiltotta a burgonya és az abból készült takarmány behozatalát az országba.

“Az EU-s szabályozás legnagyobb hiányossága, hogy az állati eredetű élelmiszerek esetében nincs ilyen tiltás, és az állattartásnál nem tilos a GMO-tartalmú takarmány használata. A génmódosított felirat hiánya tehát önmagában nem jelenti azt, hogy a termékben nem találhatóak nyomokban GMO-k. Sőt. Magyarországon először a Greenpeace hívta fel rá a figyelmet, hogy az előírások ellenére előfordulhatnak az áruházak polcain olyan termékek, amelyeken nincs feltüntetve a (0.9% feletti) GMO tartalom.”[140]

Magyarország továbbra is a GMO-mentes országok közé tartozik. 2008 óta moratórium tiltja a GM növények szabadföldi termesztését, és az 5 parlamenti párt teljes egyetértésben támogatja e moratórium fenntartását. E szokatlan ötpárti egyetértés részben az Országgyűlés szakértői szervezeteként működő GMO Kerekasztal munkájának eredménye.

Míg Európában csökkent, világszerte egyre nagyobb területen termesztenek génmódosított növényeket. A GMO-technológia 1996-os bevezetése óta több mint egymilliárd hektáron és több mint 15 millió gazda űzi ezt a fajta mezőgazdaságot. A GMO-növényeknek körülbelül a felét az Egyesült Államokban termesztik, viszont a fejlődő országok egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak a technológia bevezetésére. Tavaly Pakisztán és Burma is megtette az első lépéseket; olyan GMO-gyapotot kezdtek termeszteni, amely ellenáll a rovarkártevőknek.

 

A tudatos ember

Ahhoz, hogy az ember káros tevékenységeinek (közlekedés, nehézipar, erdőirtás, tavak lecsapolása, stb.) hatására a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok mennyisége csökkenjen, alapjaiban kell fogyasztói világunkat újragondolnunk. Az ember, ugyan intelligenciája révén kiemelkedett a többi földlakó közül, azonban önzősége és hatalomvágya lassacskán a vesztébe sodorja. Hiába a tudósok, kutatók, ismeretterjesztő filmek minden igyekezete, vészjósló üzenete, az ember vakká és süketté válik, amint tükröt tartanak elé és szembesítik cselekedetei súlyával. Ha csak a gazdasági érdekek irányítanának minket, még – talán – lehetne magyarázatokat gyártani, azonban mára erkölcsi értelemben is lezüllöttünk. Nem indítanak meg minket az afrikai országokat sújtó éhínségről szóló hírek[141], lepereg rólunk, hogy a Gangesz vízhozamának csökkenésével 500 millió fajtársunk kerülhet közvetlen életveszélybe.[142] Szörnyű, hogy míg a világ egyik – népesség szempontjából nagyobbik – felén gyerekek ezrei halnak bele gyógyítható betegségekbe a gyógyszerek hiánya, vagy az alultápláltság miatt, addig az Egyesült Államokban reális probléma a kisgyermekek túlsúly gondja. [143]

Hosszan lehetne sorolni a világ groteszk egyensúlyzavarát bizonyító példákat, de talán itt az ideje, hogy megpróbáljunk – saját lehetőségeinkhez mérten – tenni ellenük.

Az emberek többsége már itt visszahőköl, mondván, mit tehetnék én a szenvedő milliókért? Hiszen én sem vagyok gazdag, örülök, hogy tető van a fejem felett és a napi betevőt meg tudom szerezni a családomnak. És itt a lényeg!

Fogyasztói társadalomban élünk, ahol a pénzünk szavazatot jelent! Sőt, hatalmat is. A médiára szokás mondani, hogy pillanatok alatt képes “felemelni”(világhírűvé tenni) az embert, majd ugyanolyan gyorsan képes “letaszítani” is.[144] Azt kell megértenünk, hogy a médiához hasonlóan, mi is ezt tesszük nap mint nap a pénzünk segítségével. Vásárláskor, legyen szó tojásról, kenyérről vagy épp egy darab almáról, azt a gazdaságot, forgalmazó céget támogatjuk (“emeljük fel”) a pénzünkkel, akinek a termékét választjuk. Hozzásegítjük ahhoz, hogy tevékenységét folytathassa, és még többet termelhessen. Akire sokan “szavaznak”, idővel lenyomja, ellehetetleníti a többieket, s egyeduralkodóvá válhat az adott élelmiszerág képviseletében (pl. transznacionális vállalatok). Ha pedig ez bekövetkezik, gyakorlatilag bármit megengedhet magának. Kihasználhatja Afrika és Ázsia nyomorban élő millióit, kizsigerelheti földjeiket, munkájukért csupán a haszon 1/10-ét fizetve. Ráadásul mindezzel az ott élők életben maradásának (egyébként is csekély) esélyét tovább csökkenti, hiszen például az erdőirtás okozta talajerózió, vagy a földcsuszamlások súlyosan károsítják a talaj szerkezetét és ezzel a termőréteg minőségét. A minimális eső és a termőföld csökkenése pedig végül élelmiszer- és ivóvízhiányhoz vezethet.

A haszon érdekében pedig – ne legyünk naivak! – egyes transznacionális válallatok bármit megtennének.

A jó hír, hogy a döntés, a változtatás esélye a mi kezünkben van!

A kulcsszó a tudatosság! Ehhez nyilvánvalóan elengedhetetlen egyfajta szemléletváltás is, hiszen a környezet- vagy egészségtudatosság teljes életmódváltást jelent és ennek első lépéseit sokszor nem könnyű megtenni. Nem könnyű, már csak azért sem, mert családunk, barátaink eleinte nem fogják érteni mi történt velünk és az is igaz, hogy bizonyos dolgokról, szokásainkról (elsősorban a kényelmünket szolgálókról) nehéz szívvel mondunk le.

Ilyen lehet például, ha az autózás helyett áttérünk a kerékpározásra. Természetesen az első időkben a negatívumok fognak előtérbe kerülni, mint pl. elfáradok, mire a célomhoz érek, az időjárás viszontagságaitól nem véd meg úgy, mint az autó kasztnija, a bicikliút-hálózat esetlegessége, hiányosságai miatt veszélyes, az autósok nem figyelnek a biciklisekre, stb. Ugyanakkor a kutatások szerint ezek a kifogások néhány hét elteltével átfordulnak, és a pozitívumok veszik át a helyüket, pl. elkerülhetem a dugókat, nem kell többé parkolóhelyet keresgélni (és fizetni), egészségesebb, fittebb tőle az ember, közelebb kerül általa a természethez, stb. Ezen az egyszerű példán keresztül is könnyen belátható, hogy minden csak szokás kérdése!

A teljes életmódváltás azt jelenti, hogy életünk minden területén, azaz otthon, a munka helyünkön, de még (és főként) a gyermekeink nevelése terén is a környezettudatosság vezérel bennünket. Természetesen ez nem jelent tiltást!

Épp ebben rejlik az ereje, ugyanis az ember személyes döntésén alapszik a tudatos életvitel választása és épp emiatt engedményeket is tehetünk magunknak. Teszem azt, ha imádom a kólát, nem feltétlenül kell lemondanom róla (persze érdemes), csak áttérek a light változatra. Azaz, ha semmiképpen sem vagyok képes nélküle élni, legalább a kisebbik rosszat választom. Hiszen nem várható el minden egyes embertől, hogy miután meghozta döntését, a város forgatagát maga mögött hagyva egy ökofaluba költözzön. Vannak, akik ezt megtették és azóta sem bánták meg, de nyilvánvalóan erre nem mindenki alkalmas. Ugyanúgy, ahogy arra sem – leginkább anyagi okokból –, hogy passzívházat építsen, vagy elektromos autót vásároljon. Azonban kisebb, kevésbé költséges beruházásokat mindannyian tehetünk. Például, ha elromlott a mosógépünk és újat kell vásárolnunk, válasszuk az A++ besorolásút, amely a legkedvezőbb energiafogyasztású terméket jelöli. Vagy ha víztakarékos zuhanyfejet szerelünk fel a zuhanyzónkba, máris csökkenthetjük vele vízhasználatunkat. De vannak olyan módszerek is, amelyek nem járnak plusz költséggel, csak egy kis odafigyelést igényelnek. Ezekkel rengeteget tehetünk energiakibocsátásunk és egyúttal a Föld felmelegedésének mérséklése érdekében. Ilyen kis dolog, hogy lekapcsoljuk a villanyt, ha kimegyünk a szobából. Vagy elzárjuk a vizet, amíg fogat mosunk. Netán főzésnél a fedőt rátesszük a lábos tetejére, ezzel csökkentve a főzési időt és a hozzá szükséges áram- vagy gázhasználatot.

Több száz ilyen trükköt ismerhet meg Tippek menüpontunkra kattintva!

Tudatos választásainkkal nemcsak saját ökológiai lábnyomunkat, hanem – ha elég sokan vagyunk – országunkét is képesek lehetünk csökkenteni.

Földünk szempontjából létfontosságú, hogy energiafüggőségünket mérsékeljük, ezért rövid időn belül meg kell találnunk azokat a módszereket, új technológiákat, melyekkel kifogyóban lévő szénhidrogén készleteinket pótolhatjuk. Erre a feladatra a legalkalmasabbnak azok az élettelen ökológiai tényezők tűnnek, melyek közül néhány korlátlan mértékben áll rendelkezésünkre. Ilyen a nap, a szél és a geotermikus energia. Sajnos a vízkészletek csökkenése miatt a vízenergia kisebb jelentőséggel bír.

Ha ezeket az emberi faj kezdete óta adott “zöld” energiákat végre elkezdenénk a magunk javára fordítani, fellélegezhetnénk. Azonban egyelőre a világ vezető nagyhatalmai, az olajalapú gazdaságok, illetve azok, akiknek (még) kiaknázatlan kőolaj van a területükön, nem motiváltak az áttérésre. Nyilván egy napkollektorgyár vagy egy szélerőmű megépítése komoly anyagi beruházást jelent, de a megtérülése több százszoros lehet, az emberiség szempontjából pedig felbecsülhetetlen. Ráadásul ez is csak egy üzlet, így azok, akik időben felismerik, hogy a Föld sorsa azon múlik, hogy alkalmazzuk-e a megújuló energiaforrásokat, ebből is szép bevételre tehetnek szert. Ráadásul ezek a gyárak munkahelyeket is teremtenének, így az ún. "zöldgalléros munkahelyek” növekvő száma megoldást jelenthetne a 2008-ban kezdődő, de máig kitartó gazdasági világválság miatt fennálló munkanélküliség problémájára.

Végül – és talán mind közül ez a legfontosabb – a tudatos felnőtt jó példával jár elöl a gyermekek számára is. Mindazok a veszélyek (szárazság, viharok, sarki jégtakaró olvadása, stb.), melyekkel csak most, az utolsó órában szembesülünk, olyan új életvitelt “kényszerítenek” ránk, melyhez csak nehezen tudunk alkalmazkodni. Felnőtt fejjel lassabban és gyötrelmesebben megy az átállás. Épp ezért jövőnk záloga gyermekeink kezében van. Ők mindazt, amit nekünk most kell megtanulnunk, már természetesnek fogják venni. Számukra nem fog nehézséget okozni, hogy a hulladékot milyen szabályok szerint kell szétválogatni, mint ahogy az sem, hogy az ivóvíz helyett esővízzel locsoljanak virágot.

Ehhez viszont arra van szükség, hogy a velük kapcsolatban álló felnőttek, azaz az óvodapedagógusok, a tanárok és a család összefogjon sikeres környezeti nevelésük érdekében. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a globális katasztrófa, amely felé sodródunk nem minket, hanem őket fogja igazán érinteni – ezt pedig nyilvánvalóan senki sem kívánja a gyermekének… Bár az afrikai éhezők, a kínai gyermekmunkások vagy a dél-amerikai, életterüket vesztett indiánok jövője addig érdekel minket, amíg a híradóban lepereg a néhány róluk szóló filmkocka, azonban utódaink “kedvéért” már sokkal inkább hajlunk a változásra.

Sajnos azonban az óvodák és iskolák kevéssé tudják kezelni az előttük álló – egyébként hatalmas felelősséggel járó – feladatot. A legnagyobb gondot a gyakorlati oktatás hiánya jelenti, valamint az, hogy a fenntartható fejlődés csak 1-1 tantárgy vonatkozásában jelenik meg. Amíg nincs integrálva az oktatás egészébe, amíg maguk a pedagógusok sem látják át az összefüggéseket, ok-okozati viszonyokat, addig csekély esély van a hatékonyságra. Épp ezért, e weboldal azt a célt tűzte ki, hogy gyakorlati példákon keresztül mutassa be a Földünket, közvetlen környezetünket és saját létünket fenyegető problémahalmazt és a lehetséges megoldásokat.

Tudatos vásárlás

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), becslései szerint a Föld lakosságának fele helytelenül táplálkozik. Míg egyik felén a szegénységből fakadóan éheznek, vagy egyoldalúan táplálkoznak, addig a másik felén túl sokat esznek. A jóléti társadalmakban (Európában, Észak-Amerikában) elsősorban a zsír- és cukorfogyasztás nőtt meg. Az USA lakói friss zöldséget és gyümölcsöt alig fogyasztanak, helyettük sült krumplival, chips-szel és a gyorséttermek kínálta műételekkel tömik magukat. Kíválóan mutatta be a Super Size me c. amerikai dokumentumfilm azt, hogy mi történne velünk, ha egy hónapig nem ennénk mást, csak a McDonalds kínálatát. A kiváló egészségügyi állapotban lévő főhős az egy hónap leteltével 10 kilót hízott, a koleszterinszintje az egekbe szökött és ami a legmeglepőbb, tönkrement a mája! Orvosai, akik folyamatosan ellenőrizték az állapotát, 2 hét után arra kérték, hogy hagyja abba a “diétát”. A szervezetének több mint 1 évre volt szüksége a regenerálódásra. Tanulságos film a fogyasztó társadalom uniformizált emberéről.[145]

A jelenlegi fogyasztás (a népesség növekedésének eredményeképp) jóval meghaladja a termelés sebességét. Ebben komoly felelőssége van a reklámiparnak. A reklámok ugyanis sokszor a szükségtelen dolgok megvásárlására ösztönzik a fogyasztókat, s ez túl- és tévfogyasztást eredményez. Ennek két fajtáját különböztetjük meg:

• Mennyiségi túlfogyasztás: a legtöbb ember többet fogyaszt, mint amennyire szüksége lenne. Ennek súlyos következménye az elhízás, illetve az egészségromlás (pl. USA).
• Minőségi túlfogyasztás: több termék közül nem a legpraktikusabbat, nem az ugyanolyan minőségű, de olcsóbb terméket választjuk, hanem a márkát, és ezáltal a reklámokból való ismertséget helyezzük előtérbe. A minőségi túlfogyasztás másik típusa az, ha nem a tartós terméket vesszük meg, hanem a rossz minőségű olcsóbbat. Ezzel hosszú távon nem spórolunk, sőt még környezetünket is tovább terheljük, mivel egyre több hulladékot termelünk.

A környezettudatos ember egyik legfőbb ismérve az, hogy alaposan megfontolja, pénzét mire (vagy inkább kire) költi. Talán nem véletlen, hogy a magukat tudatos vásárlónak valló emberek ritkán vásárolnak hipermarketekben. Nagy részük (bio) vagy őstermelői piacokon szerzi be a heti élelmiszeradagját, mivel úgy érzik – nem alaptalanul – hogy ezeken a helyeken nagyobb eséllyel tudnak friss, minőségi, GMO-mentes zöldségeket és gyümölcsöket vásárolni. Előnyben részesítik a magyar termékeket, egyrészt mert például ezen áruk szállításából eredő környezeti terhelés elhanyagolható, valamint azért, mert így a magyar gazdálkodókat, tágabb értelemben a hazai mezőgazdaságot kívánják támogatni, megerősíteni a pénzükkel. Míg valaha a mezőgazdaság volt a fő húzóágazatunk, mára gyakorlatilag minden zöldségünkből importra szorulunk. A boltok polcain külföldről érkező paradicsom, paprika, fokhagyma közül válogathatunk, de még a híres, hungarikumnak számító fűszerpaprikából is behozatalra szorulunk.[146]

Ennek egyik fő oka az elmúlt kb. 20 év elhibázott gazdaságpolitikája, másik pedig az utóbbi évek szeszélyes időjárása. Míg az ezredforulót követő években aszály pusztított, az utóbbi években az árvízzel és a belvízzel kellett megküzdenünk.

Mindezek eredménye, hogy 10 év alatt az importált termékek mennyisége megduplázódott.

Látnunk kell, fogyasztóként nem szabad, hogy régi szokások (“gyerekorom óta ezt a márkát veszem”), szimpátia (“olyan jókat mesélt róla a szomszéd”) vagy kücsín (“tetszik a csomagolása”) vezérelje döntéseinket. Meg kell próbálnunk a “színfalak mögé” nézni és utánajárni egy-egy termék eredetének, összetevőinek, vagy akár a cég hátterének (fenntarthatósági alapelvek, etikus kereskedelem, CSR). Ez nem kevés időt, energiát igényel, így szükségessé vált olyan hiteles és működőképes megoldások kifejlesztése, mellyel a “nyomozások” megspórólhatók.

Egy ilyen jó kezdeményezés a GS1 egyik új fejlesztése. A GS1 nemzetközi szervezet olyan termékeket, szolgáltatásokat és megoldásokat kínál, amelyeknek alapvető szerepük van az ellátási lánc hatékonyságának fejlődésében. Legismertebb szolgáltatásuk a vonalkódos azonosítás, melynek egy továbbfejlesztett változata az élelmiszer nyomonkövetéshez kialakított szabvány. Ez a gyakorlatban úgy festene, hogy a különböző márkák csomagolásán feltüntetett egyedi kód számos információt tartalmazna, többek között a származási helyre, az összetételre, az esteleges allergén összetevőkre és a szavatosságra vonatkozólag. Így összehasonlíthatóvá válnának az azonos termékeket gyártó cégek. És hogy az átlagember hogyan fogja tudni értelmezni a kódot? Nagyon egyszerűen: a mobiltelefonja segítségével! [147]

A tudatos vásárlók körében az egyik elismert márkajelzés a Fair Trade, amely garanciát jelent arra nézve, hogy az adott termék olyan méltányos kereskedelemből származik, melyben az áru termelője a haszont elosztva igazságosan részesült. Ugyanakkor a Fair Trade logóval ellátott kávék, teak, kakaók arra is garanciát jelentenek, hogy minőségi termékkel állunk szemben, hiszen szigorú előírásokat kell teljesítenie ahhoz, hogy valaki ezt a megkülönböztető jelzést “kiérdemelje”. Bár a Fair trade termékek az átlagárnál drágábbak, mégis sokan vásárolják őket azért, hogy Afrika, Ázsia vagy Dél-Amerika mélyszegénységben élő lakóit támogassák.

A tudatos fogyasztók közül sokan térnek át a vegetáriánus életmódra, melynek oka az – a vallási, vagy egészségügyi okokon kívül –, hogy ezzel is csökkenteni kívánják a világszerte zajló rablógazdálkodás mértékét. Ugyanis egyértelmű, hogy fogyasztásra (tejük vagy húsuk miatt ) tartott állataink ökológiai lábnyoma számottevő. Ezen kívül sok millió hektár erdő és mezőgadasági terület esik áldozatául az állattenyésztésnek (is). Talán a legelrettentőbb példával Kína szolgál, ahol a rohamléptekben fejlődő gazdaság fokozatos életszínvonal emelkedést von maga után. Ezzel nem is lenne baj, ha Kína több mint 1.5 milliárdos népessége nem kapott volna rá az utóbbi években a húsfogyasztásra. Hatalmas területen tartanak már szarvasmarhát, etetésüket pedig egyre kevésbé tudják a rendelkezésükre álló gabonafélékből megoldani, ezért importra szorulnak. Brazíliában – ahonnan a szóját vásárolják – erdőirtással nyerik az ültetésre alkalmas területeket. Azonban a kivágott fák helyén megindul a talajerózió, az újra éledő természet pedig már nem képes regenerálódni, sokkal rosszabb minőségű fák nőnek a helyükre. Persze ne higgyük, hogy csak Kína tehet az esőerdők irtásáról! A sztéket fogyasztó angolszász államok mellett az európai szarvasmarha-, sertés- és baromfigyárak fenntartása szintén lehetetlen lenne a dél-amerikai szója nélkül.[148]

Magyarországon a tudatos fogyasztásra szakosodott non-profit szervezet a Tudatos Vásárlók Egyesülete. Az etikus, környezetileg és társadalmilag tudatos vásárlás népszerűsítésért dolgoznak. Céljuk, hogy hozzájáruljanak a fogyasztói értékek és a vállalati működési gyakorlatok pozitív, a társadalmi és természeti környezet fejlődését támogató változásaihoz.[149]

A tudatos vásárlók 12 pontja

1. A pénzeddel szavazol!

A vásárlás a Te döntésed. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását.

2. A szemét a legdrágább!

A szemét értelmetlen pénzkidobás Neked és terhelés a környezetnek: mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel.

3. Cetli

Vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged. A nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre. Ne hagyatkozz 'polctrükkökre'.

4. Helyben

A nagy bevásárlóközpontok helyett vásárolj piacon, vagy helyi boltban. Kutasd fel a jó helyeket.

5. Mennyi műanyagot viszel haza?

Vigyél magaddal táskát, szatyrot, ne fogadj el zacskót mindenhol. Válaszd az egyszerűen csomagolt árukat. Keresd a visszaváltható, illetve újrahasznosított csomagolást.

6. Keresd az eredetit!

Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, gyárilag előállított ételeket.

7. Olvasd el a címkéket!

Az élelmiszerek és kozmetikumok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne kezeld magad vegyszerrel, se kívülről, se belülről, ha vegyszer nélkülit is kaphatsz.

8. Erőszakmentes szépség

Válassz olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkínzás nélkül tesztelnek, illetve nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat.

9. Tartós használat!

Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár.

10. Frisset

Friss, hazai idényzöldséget és -gyümölcsöt vegyél az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk helyett.

11. Helyi termékeket vegyél

Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat. Így a helyi környezetedet támogathatod, valamint kevésbé járulsz hozzá a szállítással járó környezetterheléshez.

12. Nem mindegy!

Ha nincs is tökéletes termék, keresheted mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, hogy ki állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül.[150]

Ha már elsajátítottad a 12 pont alapján az összes tudatos vásárlással kapcsolatos alapelvet, és elvégezel annak megfelelően egy 2-3 hetes kísérletet, meglepő következtetésre juthatsz. Jóval olcsóbban kezdtél el élni...

Fair Trade

A méltányos kereskedelem „alapgondolatából” kinőve a fair trade mozgalmak ma már nemcsak az éhbérért dolgoztatott milliók kizsákmányolása, hanem a gyermekmunka és a nők alárendeltsége ellen is sikerrel emelik fel a szavukat.

Az elnevezés olyan irányított kereskedelmet takar, amelynek célja, hogy a fejlődő országok termelői megkapják az őket megillető pénzt a termékeikért. Tehát a kereskedelem olyan formája ez, amelyben a haszon méltányosan kerül elosztásra.

Miért van erre szükség?

Számos transznacionális vállalat rendelkezik Afrika, Ázsia és Dél-Amerika országaiban leányvállalatokkal, mely helyszíneket épp az olcsó munkaerő tette vonzóvá számukra. Sajnos azonban a szépen megírt fenntarthatósági jelentések mögött sokszor – a valóságban, bár a média szeme elől rejtve – a fejlődő országok lakóinak kizsákmányolása, éhbérérét való dolgoztatása zajlik. Mivel ezekben a régiókban nemcsak a gazdasági elmaradottság, hanem sok esetben éhínség és törzsi háborúk is sújtják a lakosságot, már az is nagy előrelépést, kiugrási lehetőséget jelent, ha valaki egyáltalán munkát talál. Az emberek bármilyen megaláztatást, a legembertelenebb körülményeket is elviselik kiszolgáltatott helyzetükből adódóan.

Részben a fair trade mozgalmak hatására a világ egy ideje jobban odafigyel a perifériára szorult országokban zajló eseményekre. Így kerülhetett „bajba” számos transznacionális vállalat, miután fény derült „munkamódszereikre”.

Jó példa erre a svéd Ikea esete, amit az 1980-as években vádoltak meg azzal, hogy Indiában, ahol a textiltermékeiket gyártják, gyermekeket dolgoztatnak. Erről épp egy svéd rendező, Ulf Sandlun készített dokumentumfilmet, melyből óriási botrány kerekedett.[151]

Az Ikea azóta kínosan ügyel arra, hogy soha, még csak véletlenül se keveredjen gyanúba. Természetesen, attól kezdve, hogy a munkát kiadja helyi cégeknek, ellenőrizhetetlenné válik a folyamat (made in China, made in Romania gyakori felirat ikeás termékeken), de a lényeg, hogy az ő kezük „tiszta” marad.[152]

A méltányos kereskedelem „alapgondolatából” kinőve a fair trade mozgalmak ma már nemcsak az éhbérért dolgoztatott milliók kizsákmányolása, hanem a gyermekmunka és a nők alárendeltsége ellen is sikerrel emelik fel a szavukat.

Az ilyen becsületesen előállított termékek nagy részét a kávé, a tea és a kakaó teszi ki. Sikerüket nagyrészt annak köszönhetik, hogy az emberek úgy érzik, valami jócselekedetet hajtanak végre a megvásárlásukkal. „A kávé, az ültetvénytől a bolti polcig tartó útja során kb. 150-szer (!) cserél gazdát. Ha megiszunk egy capuccino-t egy kávézóban 300 forintért, abból jó esetben is csak 9 forintot látott a termelő.”[153]

Vagy vegyük az afrikai rózsaültetvények példáját. Nem, nem elírás az afrikai!

“Jelenleg Kenyában 4500 hektáron termelik a virágot (The Rift Valley területén) kb. 80.000 ember közvetlen, és összességében 500.000 ember közvetett részvételével, akik ha gyakorlott szakmunkások, 45 eurónak megfelelő fizetést is kaphatnak havonta, ami lássuk be, nem sok. A rózsa ára behajózás előtt 0,32 euro/szál, ami 0,4 eurora emelkedik mire Hollandiába ér. Ez azonban még mindig nem sok. A globalizációs varázslat viszont itt kezdődik. A vásárló a virágot ennek hatszorosáért veszi meg, miközben Európában több cég és több állam is leveszi belőle a hasznát.”[154] Mindemelett a virágtermesztés számos egyéb probléma forrásává vált. A növénytermesztés ugyanis teljesen tönkreteszi a Great Rift Valley (Nagy-Hasadékvölgy) területén lévő tavakat. A vízminőség a vegyszerek miatt romlik, már nem lehet halászni és a vízszint is 3 métert apadt. Ezért a környezettudatos európai értékesítők nyomás alá helyezték Kenyát, így például a Marks & Spencer csak az etikus virágkereskedelem érdekében alapított Kenyai Virágtanács emblémájával ellátott terméket veszi át, ami garanciát jelent többek között a csepegtetéses technológia alkalmazására is.[155]

Ugyanakkor abba sem árt belegondolnunk, hogy bár szép gesztus drága virágcsokorral megajándékozni szeretteinket, de ha e-mail mellékletben elküldünk egy virtuális csokrot, azzal is elérhetjük a kívánt hatást.

Ennek alapján belátható, hogy a globalizációs motor hajtói mi, fejlett országokbeli fogyasztók vagyunk. Miközben reggel megisszuk a szokásos kávénkat (a made in Malaysia feliratú bögrénkből), és elolvassuk az aznapi újság Afrikáról szóló cikkeit (és persze szörnyülködünk az ott élőket érő igazságtalanságokon), érdemes egy pillanatra a dolgok mélyére tekintenünk. A XXI. század tudatos emberének egyik ismérve kell, hogy legyen az átgondolt, tudatos fogyasztás. Bár a fair trade termékek sokat utaznak és sokba is kerülnek, mégis egyfajta garanciát jelentenek a vásárlóik számára, hogy ellenőrzött, minőségi, méltányos körülmények között előállított árut vesznek.

Szerencsére akadnak pozitív példák is. Közéjük tartozik a világ egyik legnagyobb kávézólánca, a Starbucks, amely kiemelt figyelmet fordít az etikus üzleti magatartás mellett káros anyag kibocsátásának csökkentésére is.[156]

Habár valóban tekinthető a fair trade egyfajta karitatív, jótékonyságra ösztönző mozgalomnak, mégis ennél sokkal összetettebb, mivel nem csupán rész megoldásokat keresn, hanem a probléma gyökerét szeretné megszűntetni – azaz az elmaradott régiók hosszú távú gazdasági fellendítése a cél. „A mozgalom szervezői az érintett kistermelők piaci stabilitására törekszenek: hosszabb távú szerződéses kapcsolatokat igyekeznek kialakítani a biztonságuk növelésére, valamint az előre fizetés gyakorlata révén bevételeik kalkulálhatóvá válnak, ezzel támogatva a tervezést és a beruházást. A termelők így nagyobb hatással lehetnek az árujuk feldolgozásával és piacra vitelével kapcsolatos döntésekre.

A méltányos kereskedelem bátorítja, hogy a profit egy részét kapacitásnövelésre fordítsák. Ilyen lehet például a termelői csoportok kialakítása, többlet-értéket biztosító berendezések beszerzése. Fontos kiemelni, hogy a méltányos kereskedelemből származó profit nem csak a munkavállaló egyéneknek, hanem családjuk, településük, sőt az egész régió javára szolgál.”[157]

Sajnos Magyarországon a mozgalom még mindig csak gyerekcipőben jár, köszönhetően a lakosság árérzékenységének, melyet a 2008-ban beköszöntő gazdasági válság csak még inkább fokozott.

2005-ben jött létre a hazai Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség civil szervezetek összefogásával. Tagjai: Planet Alapítvány, Rügyecskék Alapítvány, Tudatos Vásárlók Egyesülete, Védegylet, Útilapu Hálózat, Zöld Fiatalok Egyesület. Ők közösen dolgoznak az önkéntesek képzésén, közvetítésén a fejlődő országok termelőszövetkezeteihez, illetve hazai fesztiválokon, iskolákban bemutatókat, tájékoztatókat tartanak, ezzel népszerűsítve a méltányos kereskedelem elveit. A mozgalom terjesztői csak olyan termékeket forgalmaznak, amelyek egyébként itthon nem állíthatók elő. Bár 2006-ban nyílt egy fair trade bolt (Fair Trade Center) Budapest belvárosában, sajnos igen hamar bezárt. Jelenleg online (bio)boltokon keresztül vagy bio kávézókban/teázókban szerezhetők be a fair trade termékek, de elengedhetetlen lenne a mozgalom széles körű ismertségének növelése érdekében új – kizárólag méltányos kereskedelemből származó termékekre szakosodott – üzletek nyitása is.

Emberi jogok

A méltányos kereskedelem tárgyalásánál elkerülhetetlen, hogy röviden kitérjünk az alapvető emberi jogok áttekintésére. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a II. világháború borzalmai ihlették és 1948. december 10-én fogadták el. Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik.[158]

Alapvető polgári és politikai jogaink:

Kollektív szabadságjogok

• Egyesülési jog
• Gyülekezési jog
• Szabad gondolatközléshez, illetve véleménynyilvánításhoz való jog
• Gondolatszabadsághoz való jog
• Lelkiismeret-szabadsághoz való jog
• Vallásszabadsághoz való jog
• Nemzeti és etnikai kisebbségek jogai

Személyi szabadságjogok

• Személyes szabadsághoz való jog
• Személyes biztonsághoz való jog
• Szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga
• Jó hírnévhez való jog
• Magánlakás sérthetetlenségéhez való jog
• Magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog
• Tulajdonhoz és örökléshez való jog

Gazdasági, szociális és kulturális jogok

• Munkához való jog
• Pihenéshez, szabad időhöz és rendszeres fizetett szabadsághoz való jog
• Egészséges környezethez, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog
• Szociális biztonsághoz való jog
• A művelődéshez való jog
• A tudományos és a művészi élet szabadságának joga
• Tanszabadsághoz és a tanítás szabadságához való jog

A polgári részvétel jogai

• Népszavazás és népi kezdeményezés joga
• Panaszjog
• Választójog[159]

A Zöld vállalat

Nemcsak az ember formálja a környezetét, hanem az is őt. Elsődlegesen ezt az alapgondolatot felhasználva kezdték el külföldön a vállalatok alkalmazottaik környezettudatosságra való nevelését, hisz egy munkavállaló életének kb. egyharmadát tölti munkahelyén, mely idő felhasználható az egyébként megfelelő tudás hiányában dolgozó alkalmazott képzésére is. Ezáltal új tudat, viselkedésminta alakítható ki, így a szemléletformálás hatásos eszköz lehet bármely gazdasági társaság életében.

Az alapgondolathoz társult egy másik is. A vállalatoknak rá kellett ébredniük arra, hogy globalizálódó világunkban nemcsak az állam köteles részt venni a környezetvédelemben, hanem nekik is szükséges (és hasznos) kidolgozni olyan belső etikai normákat, melyek alapján programot dolgozhatnak ki saját maguknak arra vonatkozólag, hogy ők hogyan segíthetik az államot. A folyamat ettől kezdve kooperációra épült, az állam ugyanis felismerte, hogy az önkéntességet jobb segíteni, mint kötelezésre és tiltásra épülő szabályozórendszerével konkrétan beleavatkozni a cégek mindennapi életébe.

Ha például egy nagyvállalat olyan technológiát kezd alkalmazni, amely már nem, vagy legalábbis kevésbé szennyezi a környezetet, az állam erre kedvezményes adópolitikával, támogatások nyújtásával válaszolhat. Mindez ösztönző erőt, motivációt jelent a vállalatok számára, ami csak előnyökkel szolgálhat mindkét félnek, főleg, ha az állam erre konkrét gazdaságpolitikát épít.

A kooperáció azonban nemcsak előnyöket jelent e körben, a nagyvállalatokat természetesen kötelezettségek is terhelik. Nem elég csak szavak szintjén nyilatkozni arról, mennyit tesznek a környezetvédelemért, hanem olyan programokat kell kidolgozniuk, melyek jól átláthatók és megfelelő szervek közbeiktatásával objektíve ellenőrizhetők. Vagyis a cégek beszámolók készítésére kötelezendők, így üzleti jelentéseik kiterjednek etikai (vállalatok társadalmi felelősségvállalása, azaz CSR), környezeti, társadalmi kérdésekre is. Mik is lehetnek ezek a kérdések?

Többek között az alábbiak:

• Pénzügyi eszközök felhasználása a környezetvédelem terén, támogatások igénybevétele
• Környezetvédelmi fejlesztések bemutatása, tervek, célok a teljesítmény optimalizálása érdekében
• Belső vállalatpolitika, belső intézkedések a munkavállalók irányába, alkalmazottak bevonása a cég környezetvédelmi programjába, oktatásuk kiemelése
• Belső ellenőrzés, információszolgáltatás, külső kapcsolatok, kommunikáció
• A vállalat felelőssége

A jelentések elkészítésével az állam válláról nagy terhet vesz le a vállalat. A céget ugyanis nem kell külön ellenőrizni, csak akkor, ha erre valamilyen okból mégis kénytelen. A cégnek egyfajta értéket teremt a zöld vállalatként történő aposztrofálás, ennek ellenére több nyugat-európai országban eleve kötelező a jelentéskészítés. Ezen országok abból indulnak ki, hogy mindig lesznek olyan cégek, melyek nem vetik magukat alá az önkéntességnek, így soha nem is fognak jelentést megfogalmazni. Szigorú jogi szabályozás mellett azonban erre nincs lehetőségük.

A legtöbb gazdasági társaság azonban azért dönt az önkéntesség mellett, mert azokban az országokban, ahol a tudatos vásárlás eszméje már régóta meghonosodott, bojkott helyett ”buycott” mellett is dönthet a fogyasztó, ami jelentős és állandó profitszerzést jelenthet a cégnek. A vállalatnak tehát alapvető érdeke a környezettudatosságáról szóló jelentés készítése, annak beépítése a cég PR kommunikációjába, imidzsébe. Egy-egy fogyasztói bojkott komoly eredményt is hozhat.

Magyarországon ismert példa a Danone győri gyárának bezárása.[160] A felháborodás végülis rövid időn belül arra késztette az egyébként nagy múltú vállalatot, hogy döntését felülvizsgálja.

Sok cég azonban az önkéntesség választása mellett is csak kidobott pénznek nevezi a zöld technológiákra történő váltást. Ezért a szakirodalomban megjelent az “ablakon bedobott pénz” fogalma is, mely jól példázza, hogy a váltás bármely cégnek csak jövedelmet termelhet, még ha nem is azonnal. A KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdaságért, amely 1995-ös alakulás óta számos gyakorlati programot szervezett a felelős vállalatirányítás területén, sokat tett azért, hogy a cégek figyelmét a fenntartható működésre irányítsa.[161] Évről-évre mind többen indulnak el versenyeiken, melyeknek presztízsértéke egyre nő. Legismertebb programjuk, a Zöld Iroda Verseny, melyet nemcsak az induló cégek, önkormányzatok és civil szervezetek, hanem a sajtó is figyelemmel kísér. A cél, hogy az adott vállalat minél több praktikus, zöld ötletet építsen be, honosítson meg az irodai mindennapokban. Ezeknek az ötleteknek a megvalósítása általában nem kíván magas költségráfordítást. A cél az energiahatékonyság növelése és a dolgozók bevonása, motiválása a kitűzött zöld célok elérése érdekében. Nem mellesleg pedig – szinte észrevétlenül – szemléletformálás is történik.

Természetesen vannak, akik a “kisebb” változtatások sikerén felbuzdulva nagyobb, akár több éves energiahatékonysági korszerűsítésbe kezdenek.

A MOl Zrt.-nek is megtérült az, hogy 2006 óta a fenntartható fejlődést kiemelten kezeli a vállalat, mivel 2010 után 2011-ben is sikerült a rangos Dow Jones Fenntarthatósági Indexbe kerülnie. A vizsgált 118 olajipari cégnek csak a legjobb 10%-a jogosult a listán való megjelenítésre – a MOL köztük van, nemcsak Magyarországot, hanem az egész régiót egyedüliként képviselve. Ez a befektetők felé azt is sugallja, hogy a MOL hosszú távon elkötelezettséget vállalt a fenntarthatóságért.[162]

A cég 2010. évi Fenntarthatósági Jelentése a honlapjukról letölthető.[163]

A környezetvédelemről szóló törvény külön is nevesíti az EU EMAS (Eco-Management and Audit Scheme) – Környezetvédelmi Vezetési és Hitelesítési Rendszer rendszerét.[164] Tömören és lényegretörően fogalmaz, amikor deklarálja, hogy bármely szervezet részt vehet a közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében abban a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben, mely saját környezetvédelmi teljesítményét értékelheti, illetve folyamatosan javíthatja. E célból az egységesen környezethasználóként megnevezett kérelmező, adott esetben egy cég felülvizsgálja (szakemberrel felülvizsgáltatja), a tevékenységével kapcsolatos környezeti hatásokat, majd környezeti nyilatkozatot készít (szakemberrel készíttet), és azt hitelesítteti az erre hivatott szervvel, azaz egy független szakértővel. A hitelesített nyilatkozatot ezután be kell nyújtani egy külön szervezetnek, hogy az mindenki számára hozzáférhetővé tegye. Sikeres felülvizsgálat után a cég használhatja az EMAS logóját például levélpapíron vagy termékhirdetéseken. A cég a kialakított programot évente ellenőrizteti, és évente elküldi azt az illetékes hatóságnak. EMAS rendszere van például a KÖVET-nek és a Kaposvári Vízműveknek.

Az ISO 14000 szabvány sorozat nemzetközileg elfogadott környezetirányítási szabványokat takar. A versenyképesség kialakítását segíti elő bármely cég számára. Kisebb gazdasági társaság, pl. egy korlátolt felelősségű társaság éppúgy alkalmazhatja, mint egy multinacionális vállalat. Az ISO 14001 környezetirányítási standard adott esetben lehet egy ”közös nyelv”, hiszen egymáshoz szinte semmiben sem hasonlító szervezetek is irányíthatók e szabvány alapján. A standardok éppúgy értékelhetik a teljesítményt, mint pl. az életciklus elemzést. Az ISO alkalmazásával, mint ahogy az EMAS-nál láttuk, környezetvédelmi szempontból a cég átvilágítása, auditálása végezhető el. Az átvilágítás hasonló elvekre épül, mint az EMAS. Audittal zárul, mely, ha megfelel az elvárásoknak, ezt egy független szervezet tanúsítja (pl. BASF, Fővárosi Vízművek)

Az öko-címke kialakulását azok a fogyasztók hívták életre, akik zöldebb, környezetbarátabb terméket vagy szolgáltatást kívántak igénybe venni. Minden információt azonban nem lehet felírni a terméken lévő csomagolásra, ezért kellett egy olyan címke, ami hivatott igazolni, hogy a termék vagy a szolgáltatás környezetbarát. A fogyasztók és egyes cégek által elindított folyamat odáig vezetett, hogy az EU is szükségesnek látta – a nemzetállamok saját logói és szabályozása mellett - a saját öko-címke szabályozási rendszerét kialakítani. Az a cég, amely megfelel az elvárásoknak, az az unió Európai Virág logóját használhatja.Hazánkban a Környezetbarát Termék védjegy tölti be ugyanezt a funkciót, de nyilván csak a nemzeti kereteken belül.

A címkézés fontos részét képezi a „bölcsőtől a sírig” elemzés, ami igen fontos ökológiai kritérium a termék életében, ezért életciklus-elemzésnek is nevezik. Azon a természetes elven alapul, amiről már többször is írtunk. Vagyis „minden tart valahová”, így a terméknek is úgy kell funkcionálnia, mint bármely természetes tárgynak, azaz vissza kell épülnie abba a természetbe, amiből származik. Manapság a bölcsőtől a sírig kifejezést a „bölcsőtől a bölcsőig” jelmondattal illetik, ezzel is érzékeltetve a körforgás igazi kezdetét és végét.

Életciklus-elemzés

Az életciklus-elemzés egy viszonylag új összehasonlító vizsgálat elnevezése, melyet a környezetkímélő, csekély károsanyag-kibocsátással járó termékek, szolgáltatások iránti növekvő igény hívott életre. A transznacionális vállalatok körében mára alapvető értékké vált a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettség, a felelősségvállalás dolgozóik, közvetlen és tágabb környezetük – és termékeik életútja iránt.

Mit értünk pontosan életút alatt?

Vegyünk egy egyszerű példát. Hazánkban az elektronikai eszközök termékdíj kötelesek, ami annyit tesz, hogy a gyártó, vagy forgalmazó cég az adott eszköz szabályos, környezetvédelmi szempontoknak megfelelő visszagyűjtéséért, feldolgozásáért és újrahasznosításáért garanciát vállal. Eddig “elegendő” volt, ha a termék életútjának végével, azaz hulladékká válása utáni visszaforgatásával, másodnyersanyaggá válásával foglalkoztunk. Persze nem lebecsülendő ez sem, hiszen rendkívül komoly gondot okoz világszerte a hulladékelhelyezés megoldatlansága, illetve a hulladékkezelés (vagy nem kezelés) környezeti károkozása. Az életciklus-elemzéssel “bölcsőtől a bölcsőig” nyomon követhetjük egy termék életútját, azaz már a felhasznált nyersanyagoktól kezdve, a gyártáson és a szállításon át, egészen az újrahasznosításáig. Ez új megoldásokat, a technika fejlesztését is megkívánja, kihívást jelentve kutatók, termékfejlesztő mérnökök tízezreinek.

Hivatalos definíciója szerint: az életciklus-elemzése az egyes anyagok, késztermékek, vagy feldolgozási folyamatok felhasználási és alkalmazási területének összehasonlító vizsgálatát jelenti ökológiai, társadalmi és közgazdasági összefüggésben. A környezeti hatások értékelésének egyik eszköze az életciklus-elemzés.

“Az alapelveket és a módszertant az ISO 14040 és 14044 nemzetközi szabványsorozat rögzíti. Az életciklus-elemzés minden be- és kimenetet (pl. nyersanyag- és energiafelhasználás, emissziók, hulladékok) számszerűsít, majd a vizsgált funkcionális egységre, például 1 kg építőanyagra, vagy 1 m² falszerkezetre vonatkoztatja.”[165]

Az életciklus fázisai:

• a gyártási sorrendben a be- és kimenetek
• az elosztás, szállítás
• az energiafelhasználás, termelés (pl. üzemanyag, villamos-, hőenergia)
• a termékek felhasználása, állagmegőrzése
• a folyamatok hulladékai, a termékek megsemmisítése
• a használt termékek feldogozása (újrahasznosítása)
• segédanyagok előállítása
• termelő berendezések gyártása, karbantartása, leszerelése[166]

A valós értékekhez szükséges a teljes életút alatti adatgyűjtés.

Lássunk egy konkrét példát, hogyan is néz ki ez a gyakorlatban!

Németországban elvégezték az italos kartondobozok életciklus-elemzését. Áttekintették az italoskartonok minden környezetvédelmi vonatkozását, megvizsgálták a gyártási folyamatot, az összes összetevőt és az összes szállítást, például a nyerskarton hajón történő szállítását Skandináviából a német italoskarton-gyártókhoz. Fény derült arra, hogy különösen a töltőüzemekből a kiskereskedőkhöz történő szállításnak van jelentős kihatása a tanulmány eredményeire, ugyanis ha ezt a szakaszt tekintjük, az italoskarton sokkal előnyösebb az üvegnél, mivel sokkal kisebb a súlya és sokkal kisebb helyet foglal el a teherautókban, valamint nem igényel hűtést. Bebizonyították, hogy egy teherautó kétszer annyi italoskartonba csomagolt tejet és gyümölcslevet képes elszállítani, mint üvegbe töltöttet.[167]

Az életciklus-elemzés megismertetése céljából jött létre 2008-ban az LCA Center, a Magyar Életciklus Elemzők Szakmai Egyesülete.[168]

Az ökológiai lábnyom számítás

Ha rákeresünk az interneten az „ökológiai lábnyom számítása” kifejezésre, 6080 találatot kapunk. A vízlábnyom számításra csak 290-et, míg a karbonlábnyomra már csak 185-öt.

Ha megpróbáljuk kiszámolni, hogy mennyi is az ökológiai lábnyomunk, egy sor kellemetlen kérdéssel kell szembesülnünk. Ilyen például, hogy „Hány km-t teszek meg egy hét alatt autóval?” vagy épp „Hány zacskó szemetet termelek 1 hét alatt?”

Mire az ember egy ilyen teszt végére ér – persze csak akkor, ha őszinte válaszokat adott – , már jócskán bűntudat mardossa. Az eredmény után pedig értetlenül kérdezi: „Ez hogyan jöhetett ki, hiszen én annyira odafigyelek!” A valóság az, hogy bármennyire is próbálunk környezettudatosan élni, ha városlakók vagyunk, úgy gondolhatjuk, esélyünk sincs arra, hogy ökológiai lábnyomunkkal a Föld eltartóképességének határán belül maradjunk.

Ez azonban egyáltalán nincs így! Mi magunk is sokat tehetünk bolygónkért, ezáltal magunkért is. Mindehhez szemléletmód váltás, megfelelő viselkedésminták elsajátítása, hétköznapi tippek alkalmazása szükséges.

A helytelen és korszerűtlen energiafelhasználásról, valamint a nem megfelelő hulladékképzésről elsősorban városaink, otthonaink tehetnek, illetve az azokkal kapcsolatos ésszerűtlen tervezés és kialakítás. Példának okáért kevesen lakunk megfelelően hőszigetelt lakásban, csak elvétve rendelkezünk víztakarékos csapfejekkel és WC tartállyal, nem beszélve olyan alapvető problémákról, mint a komposztálás, ami szinte kivitelezhetetlen a négy fal között. Bár már kaphatóak konyhai komposztálók, ezek igen kis mennyiséget képesek feldolgozni és lássuk be, a zöld hulladék lebontásában segédkező mikrorganizmusok sem szívesen látott „vendégek” otthonainkban. Bár a komposzt – ha jól készítik – szagtalan, időről-időre azért nem árt átforgatni, ami szintén megvalósíthatatlan feladat a nappali közepén.[169]

A Malagrow Kft. által forgalmazott háztartási, óvodai, iskolai forgó hőgeneráló és szigetelt komposztálók könnyen, kényelmesen használhatók. Formájuk miatt egyszerűen forgathatók és levegőztethetők. A szigetelésnek köszönhetően a belső hőmérséklet elérheti a 75 ^oC-ot is, mely elengedhetetlen a jótékony hatású mikroorganizmusok működéséhez. Az egész folyamat gyorsan, 6 - 8 hét alatt végbemegy. A komposztáló tartálya két részre van osztva, ezzel lehetővé téve a már elkészült komposztanyag ürítését az egyik tartályból, míg a másikban zavartalanul folytatódhat tovább az érlelődés.[170]

De miért is vált mostanában annyira „divatossá” az ökológiai lábnyom számítás?

Az ökológiai lábnyom azt mutatja meg, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak mekkora mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, régiókra, országokra, vállalkozásokra, de még az állatokra is. „A fogalmat egy kanadai ökológus, William Rees alkotta meg a hetvenes években, majd az 1990-es évek első felében Mathis Wackernagel-lel (Global Footprint Network elnöke) közösen fejlesztette tovább. A fogalom egy globális hektárban megadott értéket takar, melynek számítása során számba veszik egy adott embercsoport tevékenysége során felhasznált, illetve leadott energiát és anyagokat. Az emberi szükségleteket a következő kategóriákba sorolják be: élelmiszer, lakás, közlekedés és szállítás, fogyasztási javak, illetve szolgáltatások. Minden szükségletre megnézik, hogy a különböző típusú területekből (szántók, legelők, erdők, halászterületek, szénnyelő területek, beépített földfelszín) hány globális hektárra van szükség a kielégítéséhez.”[171] A kereskedelemnek köszönhetően a lábnyomunk nem veszi figyelembe az országhatárokat. Ha imádjuk a kávét (amit ugye importálunk), a kávébab előállításához szükséges (pl. brazíliai) területet is a számlánkra írják.

Magyarország ökológiai lábnyoma 2010-ben az 55. volt a világranglistán, míg 2008-ban még a 40. helyen szerepeltünk. Ez a csökkenés azonban nem a mi érdemünk, hanem a többi ország gyors fejlődésével, és fogyasztásának növekedésével magyarázható. A Föld lakosságának ellátásához ma már közel másfél Földgolyóra lenne szükségünk, míg 1986-ban még bolygónk eltartóképességének határán belül voltunk (innetől beszélhetünk az ún. „túllövésről”). Jelenleg a negatív „csúcstartó” az Egyesült Arab Emírségek (11.9 globális hektár/fő), míg a legkisebb lábnyommal Afganisztán (0.1 globális hektár/fő) rendelkezik.

 

A lábnyom növekedésének egyik fontos eleme az egyes országok vagy emberek üvegházhatású gáz kibocsátását mérő szén- vagy karbonlábnyom drasztikus emelkedése, amely 30%-kal nőtt 1998 óta.

Sajnos a nemzetenként felhasznált édesvíz mennyiségét megmutató vízlábnyom terén sem állunk jobban. 71 ország már ma is túlhasználja természetes vizeit, az élővizek kétharmada pedig komoly emberi hatásoknak van kitéve. A legsúlyosabb kárt a naponta 2 millió tonnányi szennyvíz jelenti, amit a világ tengereibe engednek. E mellett súlyos ökológiai kárt okoznak az olajfúró tornyok, vagy a tanker hajók balesetei. Nem is olyan régen, a Mexikói-öbölben történt az egyik legsúlyosabb olaj katasztrófa. 2010. április 28-án a Deepwater Horizon nevű fúrótornyon történt robbanás következtében egy eltörő vezetékből naponta 5000 hordónyi olaj szivárgott a tengerbe. A probléma kezelését nehezítette, hogy a tengerfenék 1500 méter mélyen volt, így sokáig nem tudták az olaj felszínre törésének erejét tompítani. Az olajfolt gyorsan terjedt, néhány nap alatt elérte az USA déli partvidékét, így New Orleanst is, amit nem sokkal korábban a Katrina hurrikán döntött romba. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a szivárgást csak hetek alatt sikerült megszüntetni, így reálissá vált annak a veszélye, hogy a Golf áramlatba kerülve Európát is eléri a szennyezés. Bár ez szerencsére nem következett be, de hatalmas (talán visszafordíthatatlan) kár érte Közép-Amerika partvidékének élővilágát.[172]

A vízlábnyom növekedése nemcsak az ökológiai rendszerek állapotát rontja jelentősen, hanem az élelemtermelési lehetőségeket is. Nyilvánvaló, hogy idővel tarthatatlan lesz az értékes édesvíz öntözésre való felhasználása, ugyanakkor a vízhiány a termőföldek kiszáradásához, éhínséghez vezethet. Az ördögi körből szinte lehetetlen lesz kiszállnunk. Ha az erőforrások felhasználásának tempója nem csökken, 2030-ban már 2 Földre lesz szükségünk ahhoz, hogy életszínvonalunkat fenntartsuk.

Nemzetközi szinten az ökolábnyom-számításokat a 2003-ban alakult, amerikai központú Global Footprint Network végzi (magyar tagjai: Innovációval a Fenntartható Fejlődésért Egyesület, KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért, Budapesti Corvinus Egyetem, Dandelion Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft.[173]).

152 ország adatait dolgozták föl, 1961-től mostanáig. Hat kontinensen több mint 80 partnerszervezettel dolgoznak együtt.

A WWF-fel és a Zoological Society of London-nal közösen 1998-tól kezdődően kétévente adják ki az Élő Bolygó Jelentést (Living Planet Report), amely a Föld környezeti helyzetét tekinti át az ökológiai lábnyom és a biológiai sokféleséget leíró Élő Bolygó Index segítségével.[174]

2010-es jelentésükben kimutatták, hogy a Föld 1970-es állapotához képest az élővilág sokfélesége (biodiverzitás) 30%-kal esett vissza, mely értékcsökkenés éppen a legsérülékenyebb területeken, a trópusi, valamint a legszegényebb országokban a legnagyobb (60%). Ugyanígy a tengeri élő bolygó index is csökkent 24%-kal, és itt is a trópusi területekre jellemző a nagyobb mértékű, 60%-os romlás.

A WWF egy másik jelentése (Európa 2007 - GDP és Ökológiai lábnyom) a GDP és az ökológiai lábnyom közti összefüggéseket tárta fel. 30 évvel ezelőtt Európa még ökológiai „hitelezőnek” számított, vagyis kevesebb erőforrást használt, mint amennyi a rendelkezésére állt. Ma azonban jóval túllépi ökológiai kereteit. Csak egy 2.6-szer nagyobb bolygó tudná eltartani az emberiséget, ha mindenki úgy élne, mint az európaiak. Ráadásul a világ fejlődő országai épp ezt, az európai életszínvonal elérését tűzték ki célul... Pedig három EU tagországon kívül – Finnország, Litvánia és Svédország – minden tagállam ökológiai deficittel küzd. Bár ez a három ország több erőforrással rendelkezik, mint a többi, a természeti kincseiket még ők sem használják megfelelően. Finnország környezeti terhelése 1975 óta 70%-kal nőtt, és ezzel az Európai Unió leginkább környezetszennyező országa lett.[175] Bár a zöldgazdaság fejlesztésével, az erre irányuló technikai megoldások, innovációk térnyerésével jó irányba haladunk, azonban a népességnövekedésből fakadó többletfogyasztás még így is túlszárnyalja a termelést.

Az ökológiai lábnyom népszerűségét mutatja a Global Footprint Network 2005-ben indított „Ten in ten” kampánya is, amelynek keretében 10 ország vállalta, hogy 2015-re olyan általánosan használt mérőszámként fogja alkalmazni, mint amilyen a gazdasági tevékenység mérésében a GDP. Erre azért is lenne nagy szükség, mert az olyan hagyományos közgazdasági mutatók, mint amilyen a GDP is, nem tudnak képet adni életmódunk világra gyakorolt hatásáról. “Jó példa erre Japán, aminek pénzbeni kereskedelmi mérlege ugyan pozitív, viszont kevés ökológiai produktivitást ad a világnak. Ellenben sokat importálnak más országok ökológiai javaiból (pl. gabonafélék, szója, rizs). A cél az lenne, hogy minden ország csatlakozzon a „Ten in ten” kampányhoz. Az ökológiai lábnyom, mint komplex mutató már több országban (pl. Svájc, Németország, Finnország) hivatalosan elfogadott fenntarthatósági mutató. [176]

Azonban vannak az ökológia lábnyom számításnak kritikusai is. Elsősorban a számítás pontosságával kapcsolatban érik vádak. Való igaz, ha szeretnénk kiszámolni a saját ökológiai lábnyomunkat, több száz féle „variációt” kipróbálhatunk, a 10 kérdésestől egészen a 20 oldalas tesztig. Nincs egységes, a Föld összes országára és az egyes emberre vontakoztatható, kidolgozott modell, így az eredmények változóak lehetnek. További hibája, hogy nem veszi figyelembe a többszörös célra használt területeket, valamint képtelen az egy háztartásban élők külön fogyasztóként való kezelésére.

Az ökológiai lábnyom épp ezért egyelőre nem képes helyettesíteni a GDP-t, bár várhatóan ez 5-10 éven belül megváltozhat. Jelenleg sokkal inkább a globális, az egyes országok, városok és emberek szintjén alkalmas az erőforrásaink felélésével járó következmények tudatosítására és az ember életminőségét fenyegető veszélyek érzékeltetésére.

Végül, de nem utolsó sorban fontos kitérnünk az egyik legújabb indexre, amely már felhasználja az ökológiai lábnyomot is ahhoz, hogy további, az élet minőségére vonatkozó számításokat végezzen. A Happy Planet Index az országokat lakóik jólléte, az életükkel való elégedettsége alapján is méri. A londoniNew Economics Foundation fejlesztette ki, három mérőszáma pedig a várható élethossz, az ökológiai lábnyom és a már említett elégedettség az élettel. E tekintetben az első 3 helyezett, azaz a „legboldogabb” országok dobogósai 2009-ben: Costa Rica, Dominikai Köztársaság és Jamaika.[177] Bár ezekben az országokban a jólét kevéssé érzékelhető, a jóllét annál inkább. Magyarország a listán a 90. helyet foglalja el...

Ötleteljünk!

Ahhoz, hogy tudatosan éljünk, azaz minél kevesebb kárt okozzunk tevékenységünkkel Földünknek és ezáltal biztosítsuk a jövő nemzedékének a jelenlegi életfeltételek megmaradását, elengedhetetlen a szemléletváltás, egy új, felelősségteljes gondolkodásmód elsajátítása. Ez nemcsak elméleti, hanem a mindennapjainkba beépülő, gyakorlati változást is jelent. Természetesen ez a váltás nem egyik napról a másikra történik, hiszen vannak könnyebben megléphető részei (pl. szeletív hulladékgyűjtés, öko tisztítószerekre való áttérés) és vannak nehezebben kivitelezhetőek (pl. autó helyett biciklivel való közlekedés, házszigetelés), de mindenképpen kiemelendő a hétköznapi gyakorlat prioritása.

Fel kell ismernünk, hogy a globális klímaváltozás és az ebből fakadó felmelegedés hátterében az ember áll, aki nemcsak nehézipara és közlekedése, hanem háztartása révén is nagyban hozzájárul az üvegházhatású gázok légkörbe kerüléséhez.

Lehet, hogy országunk gazdaságpolitikáján nem tudunk változtatni, de saját házunk táján érdemes alapos felmérést végeznünk. Az első lépés a környezettudatos életmód felé az elhatározás! Ha az megvan, a többi csak odafigyelés kérdése. Azonban ahhoz, hogy életünk minden területén, tehát az otthonunkban, a munkahelyünkön vagy épp a közlekedésünk során megtaláljuk a legenergiatakarékosabb megoldásokat, ötletelnünk kell.

Első körben térképezzük fel, hogy milyen praktikus megoldásokat ismerünk. Ezek közé tartoznak a legalapvetőbb, mindenki által ismert trükkök, mint például: ne égessük feleslegesen a villanyt, húzzuk ki a telefontöltőt a konnektorból használat után, nejlonszatyor helyett vászontáskát vagy kosarat vigyünk magukkal bevásárláskor.

Számos érdekes és hatékony praktikát olvashat a Tippek menüpontra kattintva!

Amikor kifogytunk a saját ötletekből, kérjünk tanácsot a nagyszüleinktől! Számtalan leleményes és hatékony fortélyt ismernek, melyeknek nagy része globalizálódó világunkban szinte teljesen feledésbe merült. Ők még tudják, hogyan lehet a zsírfoltot sóval kiszedni,[178] vagy citrommal leoldani a vízkövet a csaptelepekről.[179] Ezen felül vitathatatlanul ők a legnagyobb mesterei az újrahasznosításnak! Gyermekkorukban a tárgyaknak még értékük volt, vigyáztak rá, így élettartamuk többszöröse volt mai eszközeinknek. Az elnyűtt pólót portörlőnek nevezték ki, a törött lábú bútort megjavították, a tejfölből vajat köpültek. Hulladékot szinte alig termeltek, az asztalukra kerülő élelmiszereket pedig maguk termelték meg konyhakertjeikben.

Ha a nagyi összes fortélyát lejegyzeteltük, irány a szakirodalom. Szinte az összes magyar család könyvespolcán megtalálható (ha nem találjuk, kérdezzük édesanyánkat), a „Házi praktikák, fortélyok”[180] című örök klasszikus, melyet anyáink idejében szokás volt az ifjú feleségnek „ajándékozni”, finom célzásként.

Miután ezzel is végeztünk, jöhetnek a modern kor módszerei, melyekről az interneten keresztül tájékozódhatunk legegyszerűbben. Például, ha mosógépvásárlás előtt állunk, érdemes több gyártó termékeit összehasonlítani teljesítmény és energiaosztályba való besorolás szerint, így könnyen eldönthetjük, melyikkel járunk a legjobban (energiacímke: A++).[181]

Ha a „kisebb” praktikákat már sikerült elsajátítanunk, és szeretnénk az épületet, amiben élünk szintén környezetbaráttá tenni, akkor jöhetnek az olyan alternatív energiaforrásokat felhasználó lehetőségek, mint a napkollektor, a hőszivattyú, a szélkerék vagy a házi biológiai szennyvíztisztító. Ezekről mindenképpen érdemes szakértő segítségét, tanácsát kikérni, mivel a technika folyamatos fejlődésével évről-évre hatékonyabb megoldások közül választhatunk.[182]

Természetesen nem mindegy az sem, hogy hol élünk. Ha vidéken, nagy kerttel rendelkező házban, az épület hőszigetelésének, illetve a megújuló energiaforrások alkalmazásának, netán az épület passzívházzá alakításának csak anyagi lehetőségeink szabhatnak határt. Ez esetben a konyhai hulladék feldolgozása is történhet kerti komposztálással, melyből kb. 1 év leforgása alatt tápanyagban gazdag humuszréteget tudunk a talajnak biztosítani, mellyel növényeink termőképességét fokozhatjuk.[183]

Ha városban, lakásban élünk, nehezebb ugyan a dolgunk, de nem lehetetlen. Már léteznek konyhai komposztálók, melyeknek tápanyagban gazdag „termékét” szobanövényeinkre, illetve balkonunkon nevelt zöldségeinkre szórhatjuk.[184] Nyilván egy társasház esetében a megújulók beépítése közös döntés eredménye, aminek elérése (kiharcolása?) sosem egyszerű! Ugyanakkor találhatunk erre is pozitív példát.

Ilyen az óbudai Faluház esete, ami Budapest legnagyobb panel épülete (886 lakás). Öt kamrás műanyag ablakokat építettek be, 10 cm-es szigetelést kapott a homlokzat és a tető, utóbbira 1500 nm napkollektort telepítettek, amelyek a meleg vizet adják a háznak.[185]

Végül, de nem utolsó sorban vannak transznacionális vállalatok, melyek olyan intelligens megoldásokat kínálnak, melyekkel elérhető, hogy gyakorlatilag anélkül lehessünk környezettudatosak, hogy külön figyelmet szentelnénk rá. Ezeknek a rendszereknek az a lényege, hogy például a világítás vagy a fűtés esetében érzékelik, ha üres a szoba és automatikusan lekapcsolódnak, így feleslegesen nem pazarolják az energiát. Sőt, egyes cégek komplett koncepciókat is kínálnak, ilyen például a Philips Zöld konyha koncepciója.[186]

Ne felejtkezzünk meg azonban a legkézenfekvőbb eszközről, sajátkreativitásunkról sem! A jó és költséghatékony zöld ötletek nemcsak kitalálóiknak, hanem az azokat átvevő, alkalmazó sok milliónyi embernek jelenthetnek segítséget. Így amellett, hogy találékonyságunkkal csökkenthetjük Földünk környezeti terhelését, még pénzt is kereshetünk! A világ felelős kormányai, felismerve a problémahalmaz összetettségét, globális voltát, azon fáradoznak, hogy a zöld vállalkozások, beruházások számát növeljék. Ennek érdekében törekedni kell a kiszámítható gazdasági környezet megteremtésére. A nap sugarainak, a föld hőjének, a szél erejének nagyobb fokú kihasználásával energiafüggőségünket is csökkenthetnénk és ún. zöld galléros munkahelyeket is teremthetnénk. Azért is szükségszerű a zöldgazdaság fejlesztése, mert Földünk nyersanyag tartalékai kimerülőben vannak, az atomenergia pedig egyre kevésbé járható út. Jó példa erre a fukusimai atomkatasztrófa után Németország reakciója, aki szinte azonnal bejelentette, hogy 2022-ig leállítja az összes atomerőművét.[187] Ugyanakkor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) szerint – bár lassabban – de továbbra is nőni fog a világ atomerőműveinek száma.[188]

Napjainkra divat, trend lett a felelősségteljes, környezettudatos életmód követése, a média is „szagot fogott”, így egyre több publikációt olvashatunk e témáról a különböző sajtóorgánumokban. Ennek köszönhetően az emberek nyitottabbakká, befogadóbbakká váltak a zöld gondolatokra. Különösen igaz ez a fiatal felnőttekre, családosokra, akik gyermekeiket – reményeink szerint – már szintén e szemlélet szerint fogják nevelni, ezzel biztosítva mindannyiunk számára a fennmaradás lehetőségét. Hiszen gondoljunk csak bele: azok a fortélyok, amiket mi még csak most próbálunk elsajátítani, nekik már születésüktől fogva természetesek lesznek! Épp ezért kiemelt hangsúlyt kell kapnia az óvodai, iskolai környezeti nevelésnek, valamint szükséges a szülők és pedagógusok közti együttműködés is. A kreativitásra való készség fejleszthető, és ezt már kisgyermekkorban meg kell alapozni. A pedagógusok feladata, hogy – a korosztályi sajátosságok figyelembe vételével – megértessék a gyermekekkel a XXI. század új típusú (környezeti-társadalmi-gazdasági) problémáit és kialakítsák bennük a környezet- és természettudatos gondolkodásmódot. Ahhoz, hogy kreativitásuk fejlődjön, megfelelő motivációra, egy cél kitűzésére van szükség. Az ötlettől pedig el kell jutni a megvalósításig.

Számos zöld találmány ismert, amit fiatal kreatív elméknek köszönhetünk. A Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) alkotógárdája Reimsben, a fiatal tehetségek innovációs versenyén (INNOVACT) nagydíjat nyert Stery-Hand nevű készülékével, melynek lényege, hogy egy szerkezet UV fényben digitális képet készít kezünkről, amin különböző színek jelzik, hogy hol érte szappan a kezünket és hol nem. Jelentősen javítható ezzel a kézhigiénia az egészségügyben. Becslések szerint akár 30%-kal is lehetne csökkenteni a készülékkel a kórházi fertőzések arányát.[189]

Szintén a BME-n tanulnak a Digitalmania csapatának tagjai is, akik Green Watering projektjükkel már számos nemzetközi díjat bezsebeltek. Olyan számítógépes megoldást dolgoztak ki, amellyel 15-20%-kal csökkenthető egy kert vagy termőföld öntözésének vízköltsége. A fiatalok célja az volt, hogy minél több ivóvizet óvjanak meg, vagyis csak annyi vizet használjanak el öntözésre, amennyi feltétlenül szükséges. A hagyományostól eltérően az intelligens öntözőrendszer a következőképpen működik: a talaj nedvességtartalmát napelemes szenzor méri, és vezeték nélkül, rádiófrekvenciás kapcsolattal juttatja el a vezérlőegységbe. Ez egy adóvevővel rendelkezik, ami az adatokat az internethez csatlakoztatott szervernek továbbítja. A szerver feldolgozza a nedvességérzékelőből és az internetes előrejelzésből származó információkat, majd kiértékeli az adatokat, és sms-ben utasítja az öntözőrendszert. Az öntözőrendszer szabályozása az öntözni kívánt növényektől függ, amelyekre kész programokat dolgozott ki a csapat.[190]

Végül ragadjunk ki egy példát a nagyvilágból: Max Robson 22 éves brit terméktervező diák egy régi bicikli vázát és fogaskerekeit, egy robogó indításához használt elektromágnest, egy öreg Ford akkumulátorát és némi faanyagot használt egy szélkerék megépítéséhez. A kizárólag újrafelhasznált anyagokból készült szerkezet a szél energiáját alakítja elektromossággá, amelyet az akkumulátor segítségével lehet tárolni. A szélturbina teljesítménye 11.3 watt, amely 63 órán keresztül képes elegendő energiát szolgáltatni egy lámpa működtetéséhez, vagy 30 órán át működtethet egy rádiót. Robson kb. 20 fontot költött a szélturbina kifejlesztésére, a sorozatgyártott készülékek még ennél is olcsóbbak lehetnek. Összehasonlításképp, a legolcsóbb szélturbina a piacon 2000 fontba kerül.[191]

Ebből a néhány példából is láthatjuk, hogy a fiatal feltalálók körében prioritást élveznek azok a fejlesztések, amelyekkel a vízhiányra, vagy a fejlődő országok gazdasági problémáira keresnek megoldást.

Az ökotudatosság oktatása

Az ökotudatosságra, a környezet védelmére való nevelés már kisgyermekkortól kiemelt szerepet kellene, hogy kapjon nemcsak Magyarország, hanem a világ összes oktatási rendszerében annak érdekében, hogy 30 év múlva ugyanolyan életfeltételek mellett, a maihoz hasonló életszínvonalon élhessünk, élhessenek utódaink.

Sajnos azonban a hazai tapasztalat azt mutatja, hogy hiába része a környezeti nevelés a Nemzeti Alaptantervnek (NAT), a gyakorlatban nem nagyon tudnak vele mit kezdeni a tanárok. Ennek hátterében több ok is sejthető: egyrészt a tanári pálya presztízsének csökkenése, az alacsony fizetések következtében a pedagógusokra jellemző a korai kiégés és az alulmotiváltság. Másrészt a környezeti nevelés komplexitása, az új módszerek, kreatív feladatok, sokszor iskolán kívüli programok pluszterheket rónak a tanárokra (pl. erdei iskola, papírgyűjtés). Ugyanakkor az is óriási problémát jelent, hogy a fenntartható fejlődés tantárgyakba integrált – netán külön tantárgyként való – oktatásának feltételei egyelőre nem adottak. Amíg nincs egy kidolgozott és már kipróbált, „letesztelt” képzési program, amíg nincs tankönyv, konkrét tematika, ami alapján oktatni lehetne, nem lehet mást várni. És ha egészen őszinték akarunk lenni, talán a pedagógustársadalom egy része – akik nem foglalkoztak korábban a klímaváltozással – nem is látja át azt a rendkívül összetett ok-okozati rendszert, melyet a diákokkal kellene megértetnie.

Hogyan várhatjuk el, hogy olyan összefüggésrendszereket tárjanak fel, amit ők maguk sem ismernek?

Épp ezért elengedhetetlen lenne mind az óvodai, mind az iskolai pedagógusok képzése. Habár évről-évre indulnak környezeti neveléssel foglalkozó akkreditált képzések, ezek nem hozzák a várt eredményeket, a kívánt fejlődést, mivel

1. költségtérítésesek – az iskola vezetősége nem szívesen áldoz erre egyébként is alacsony költségvetéséből

2. kis létszámúak – nagyon hamar betelnek a helyek, kevesen tudnak rajtuk részt venni

3. kiesést jelentenek a munkából – az iskola vezetősége nem szívesen engedi el a tanárt, mert így a helyettesítését meg kell oldani

Pedig a globális krízis problémaköre szinte az összes tantárgy esetében felbukkan (főként földrajz, biológia). A fenntartható fejlődés integrálása a tananyagba feltétele kellene, hogy legyen a környezeti nevelés iskolai oktatásának. A “minden tart valahová” elvnek megfelelően érzékletes példákon keresztül kellene bemutatni azokat az emberi tevékenységekből származó környezeti károkat, amelyek újabb és újabb problémákat generálnak, láncolatot alkotva egymással. A cél az lenne, hogy már gyermekkortól kezdve a környezettudatos gondokodás vezérelje a jövő nemzedékének összes cselekedetét. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek megértsék, apró dolgokkal, kis odafigyeléssel ők maguk is rengeteget tehetnek a felmelegedés megállításáért. A tanárok felelőssége így abban áll, hogy ezt a gondolkodásmódot elültessék a gyermekekben. Törekedni kell a sémák elkerülésére, helyettük megfelelő motivációval ötletelésre, kreatív gondolkodásra kell sarkallni őket.

Mi a helyzet a zöld óvodákkal és az ökoiskolákkal?

A zöld óvodákat 2006 óta ismeri el az állam a pályázat útján elnyerhető Zöld Óvoda címmel, melynek azóta több mint 300 birtokosa van. Sajnos azonban a cím – ellentétben az ökoiskolákkal – nem jelent hálózatot. Az óvodák viszonylag egymástól elszigetelten próbálják meg kialakítani saját környezeti nevelési stratégiájukat.

Egyfajta érdekképviseletként funkcionál a Zöld Óvoda Hálózat Egyesület (ZOHE), amely céljául tűzte ki, hogy ezeket az óvodákat összekösse, és egy egymást támogató, egymásnak szakmai tekintetben példát mutató, országos hálózatot hozzon létre. Talán annyiban van könnyebb dolguk – az iskolai környezeti nevelés megvalósításával szemben –, hogy ebben az életkorban a gyermekek sokkal érdeklődőbbek, nyitottabbak a világra, mint 10-12 éves társaik. Az óvodapedagógusok feladata, hogy megismertessék és megszerettessék a kicsikkel az állat- és növényvilágot, hogy rávezessék őket, milyen fontos a vízzel és az árammal való takarékoskodás.

A budapesti Bóbita Óvoda az egyik olyan intézmény, amely évek óta – összhangban a szülőkkel – sikerrel alkalmazza a környezeti nevelést a gyakorlatban.[192]

Habár a NAT-nak 1995 óta részét képezi a környezeti nevelés, gyakorlatilag az iskola vezetőségén múlik, hogy milyen mértékben építik be az iskola pedagógiai programjába. Ebből a – nem épp bíztató – helyzetből mozdultunk ki 2000 márciusában, amikor az ENSI (Iskolai Környezeti Nevelési Kezdeményezések) elnevezésű, nemzetközi környezeti nevelési hálózat magyarországi megvalósulásaként létrejött az Ökoiskola Hálózat (svéd mintára). 2005-ben hozták létre az Ökoiskola Címet, melyet pályázat útján lehet elnyerni 3 évre. A 90 pontból álló kritériumrendszert akár szigorúnak is mondhatnánk, ha nem önbevalláson alapulna. Az első évben csak 25 kritériumnak kell megfelelni, de mivel a Címanyagi haszonnal nem jár, ezért ennek a néhány feltételnek a teljesítése is sok esetben meghaladja az iskolák erejét, a fenntartó önkormányzatoknak pedig nincs pénzük az épület modernizálására, hőszigetelésére. Ráadásul az utóbbi 3 évben nem volt pénz az iskolák ellenőrzésére sem (pedig kiépített monitoringrendszer van), így arról sincsenek konkrét adatok, hogy milyen eredményeket sikerült elérniük az ökoiskoláknak a környezeti nevelés terén.[193]

Akkor mégis miben nyújt többet egy ökoiskola?

Például abban, hogy itt nemcsak a tanításban érvényesülnek a fenntarthatóság pedagógiájának elvei, hanem az iskolai élet minden területén: a gyerekek étkeztetésétől kezdve, az iskola (energiatakarékos) működésén át, a táborok szervezéséig. Különösen fontos az iskolán kívüli, helyi, közösségi kapcsolatok szerepe, a szülők bevonása, hiszen a környezeti nevelés nem csupán az iskolához kapcsolódik, az élet minden területén jelen kell(ene), hogy legyen. A tapasztalatok szerint az ökoiskolákban – a zöld óvodákhoz hasonlóan – általában egy pedagógus veszi a vállára az Ökoiskola Címmel járó feladatok terhét és csak ritkán sikerül „megfertőznie” a tantestület egészét. Ennek ellenére az elmúlt 6 évben folyamatosan nőtt a pályázók száma (2010-ben 500 felett volt), köszönhetően a Cím növekvő presztízsének.

Természetesen vannak kiemelkedő teljesítményt nyújtó iskolák. Ilyen a Nagykovácsi Általános Iskola, amely már az 1990-es években kiemelt hangsúlyt fektetett arra, hogy diákjaival megismertesse a természet szépségeit és a környezetvédelem fontosságát. Rendhagyó módon turisztika, kertészet óra és környezetvédelem fakultáció is szerepelt a gyerekek órarendjében.[194]

A felsőoktatásban a fenntartható fejlődés leginkább mint tananyag bukkan fel. Ugyanakkor vannak olyan előremutató kezdeményezések, mint a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Fenntartható Fejlődés Szakkollégiuma, amelynek „célja, hogy teret adjon és tudományos keretet nyújtson a Pécsi Tudományegyetem fenntarthatósággal kapcsolatos, ökológiai területeken kutatásokat folytató hallgatóinak, valamint interdiszciplináris jellegével biztosítsa a különböző tudományterületek átjárhatóságát. Szervezetünk Magyarországon egyedi módon teremt kapcsolatot fiatal kutatók között, elsősorban azok körében, akik nem csak a megszokott módon, hanem tudományos tevékenységükkel is szeretnének hozzájárulni az élhetőbb környezetért.”[195]

De jó példa a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) is, amely fenntartható fejlődés stratégiája mellett Tanulmányi Információs Központjával megnyerte a kitűntető Európa Legzöldebb Egyeteme címet (megújuló energiaforrások alkalmazása, szürke víz hasznosítása, CSR, stb.).

Végül, de nem utolsó sorban szót érdemel a Hallgatók a Közösség Szolgálatában Országos Egyesület (HAKÖSZ) is, melynek tagjai “célként tűzték ki maguk elé, hogy az egyetemi hallgatóságot közelebb hozzák a társadalom valós gondjaihoz, hogy segítsék a jövő döntéshozóit felelős, a közösséggel szolidáris állampolgárokká nevelni, hogy fokozzák az egyetemek szerepét a környezet égető problémáinak orvoslásában, egyúttal jelentősen növelve az intézmények presztízsét is”. [196] Programjaikkal a fiatalokat arra szeretnék késztetni, hogy vegyék ki aktívan a részüket a közösségi nevelésben, az önkéntességben és a társadalmi szerepvállalásban (pl.: KözJóTett).[197]

A fentebb írtakból is egyértelműen kivehető, hogy a környezeti nevelés – ha lehet így mondani – meghonosítására, elterjesztésére vonatkozó kezdeményezések jócskán akadnak Magyarországon. Ami hiányzik, az az összefogás, a kapcsolat az egyes korosztályok, intézmények között, ami elengedhetetlen lenne annak érdekében, hogy az ökotudatos szemlélete életvitellé válhasson. Ehhez nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egy átgondolt, kipróbált a fenntartható fejlődés minden szegmensét érintő, szakértők által kidolgozott környezeti nevelés programra lenne szükség. Amíg ez nincs meg, addig lelkes, elhivatott pedagógusok és fiatalok egymástól elszigetelt “küzdelméről” beszélhetünk csak.

Zöld civil szervezetek

Munkánkat számos zöld civil szervezet segíette, melyek közül e helyen csak kettőt emelnénk ki: a Greenpeace-t és a WWF-et.

“Az 1971-ben alakult Greenpeace független, energikus és konfrontációra kész szervezet, mely a világ több mint 45 országában kész arra, hogy fellépjen a Föld értékeinek védelmében, a természet pusztítóival szemben. Radikális, de mindig teljes mértékben erőszakmentes, a legjobb tudományos kutatóintézetekkel működik együtt, de ha kell autópályákat, kormányépületeket zár le, tárgyal és lobbizik, és ha az egyik kezével tiltakozik, a másikkal az alternatív megoldásokat mutatja fel. Minden NEM! mellé mond egy IGEN!-t is.”[198]

Jelenleg futó kampányaik:

• GMO kampány
• Őserdő kampány
• Vegyi kampány
• Energia és klíma kampány
• Tenger kampány

„Az 1961-ben alakult WWF (World Wide Fund The Nature – Természetvédelmi Világalap) politikai pártoktól és világnézeti szemléletektől független társadalmi szervezet, melynek célja a biológiai sokféleség megőrzése, a környezeti szennyezések csökkentése és a természeti erőforrások hosszútávon fenntartható használatának elősegítése. Tevékenységeiket azokra az ökorégiókra összpontosítják, amelyek a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából különösen jelentősek, vagyis az erdőkre, az édesvizekre, az óceánokra és partjaikra. Ezen kívül foglalkoznak az éghajlatváltozás mérséklésével és következményeivel, valamint a mérgező hatású és szennyező anyagok csökkentésével. Így próbálják elősegíteni a természeti erőforrások hosszútávon fenntartható használatát, megóvva a természet értékeit a jövő generációi számára.”[199]

[1] l. Állami támogatással limitálják a kenyér árát, mindennapi.u, 2011. február 22. - http://mindennapi.hu/cikk/vilaghir/-llami-tamogatassal-limitaljak-a-kenyer-arat/2011-02-22/1698

[2] l. Teljes kudarc volt Koppenhága, Index.hu, 2009. december 20. - http://index.hu/tudomany/2009/12/20/teljes_kudarc_volt_koppenhaga/

[3] l. Az amerikaiak többsége szerint Kína megelőzte az USA-t, nepszava.com, 2011. február 7. - http://nepszava.com/2011/02/amerika/viragozhat-tobb-virag.html

[4] l. Botswana: Afrika sikersztorija, kitekintő.hu, 2008. április 9. - http://kitekinto.hu/afrika/2008/04/09/botswana_afrika_sikersztorija/

[5] l. Véres gyémánt trailer, youtube.com -

[6] l. Piszkos kövekről vallott a véres gyémántokért Hágába idézett szupermodell, Origo.hu, 2010. augusztus 5. - http://www.origo.hu/nagyvilag/20100805-piszkos-kovekrol-beszelt-hagai-vallomasaban-a-naomi-campbell.html

[7] l. Sokak élete kerül veszélybe a segélyek rossz elosztása miatt, kitekinto.hu, 2010. szeptember 15. -http://kitekinto.hu/europa/2010/09/15/sokak_elete_kerul_veszelybe_a_segelyek_rossz_elosztasa_miatt/

[8] l. Büntetés jár a második gyerekért Kínában, dívány.hu, 2007. május 25. - http://divany.hu/poronty/2007/05/25/buntetes_jar_a_masodik_gyerekert_kinaban

[9] l. Fogamzásgátlás, de hogyan? fokuszbanano.hu - http://www.fokuszbanano.hu/eletmod_kalauz/fogamzasgatlas/3481/fogamzasgatlas_de_hogyan

[10] l. Indiai szent tehenek, allatok.abbcenter.com, - http://www.allatok.abbcenter.com/?id=73585&cim=1

[11] l. Megengedett és tiltott ételek muszlimok számára, iszlám.com, 2008. július - http://iszlam.com/blog-bejegyzesek/44-iszlam.com/155-megengedett-es-tiltott-etelek-muszlimok-szamara

[12] l. Hivatalos a szomáliai éhínség, népszava.hu, 2011. július 20. - http://nepszava.com/2011/07/vilag/hivatalos-a-szomaliai-ehinseg.html

[13] l. Százezrek szomjaznak a kínai aszály miatt, kitekinto.hu, 2011. augusztus 5. - http://nepszava.com/2011/07/vilag/hivatalos-a-szomaliai-ehinseg.html

[14] l. Aszály Kínában: egyre többször vetik be az esőgyártót, origo.hu, 2010. március 4. - http://www.origo.hu/idojaras/20100304-aszaly-van-kinaban-mesterseges-felhogyartashoz-folyamodnak.html

[15] l. Soil Quality Degradation Processes along a Deforestation Chronosequence in the Ziwuling Area, China

[16] l. Kiűzheti a rántott húst a menzákról az élelmiszerárak robbanása, Origo.hu, 2011. március 5. - http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20110304-az-elelmiszerarrobbanas-magyarorszagi-hatasai.html

[17] l. CME Group - http://www.cmegroup.com/

[18] l. Belebukott az éhséglázadásokba Haiti kormányfője, Origo.hu, 2008. április 17. - http://www.origo.hu/nagyvilag/20080412-menesztettek-haiti-miniszterelnoket-az-ehseglazadasok-miatt.html

[19] l. Dr. Kádár Péter: A bimoassza felhasználási lehetőségei, 77. oldal, Óbudai Egyetem KVK, Villamos Energetikai Intézet, 2010. október 21. - http://zoldegyetem.obuda.hu/wp-content/uploads/2010/10/20101021_biomassza_2.pdf

[20] l. Éhséglázadások lesznek, Index.hu, 2008. február 26. - http://index.hu/kulfold/ehes5895/

[21] l. Éhséglázadások lesznek Magyarországon?, Kultúrpart.hu - http://www.kulturpart.hu/rengeteg/14407/ehseglazadasok_lesznek_magyarorszagon

[22] l. International Rice Research Institute - http://irri.org/about

[23] l. Muhammad Junusz, a mikrohitelező, transindex.hu, 2006. október 13. - http://eletmod.transindex.ro/?cikk=4784

[24] l. Braunmüller Lajos: Száguldó élelmiszerárak – Globális vészjelző rendszert akar Párizs, vg.hu, 2011. július 7. - http://www.vg.hu/velemeny/hatter/szaguldo-elelmiszerarak-globalis-veszjelzo-rendszert-akar-parizs-352833

[25] l. Pál Károlyné: Eszközök a forráskímélő csepegtető öntözéshez, Műanyagipari Szemle, 2003/4. - http://www.muanyagipariszemle.hu/2003/04/eszkozok-a-forraskimelo-csepegteto-ontozeshez-07.pdf

[26] l. Visszahúzódó sivatagok?, tisztajövő.hu, 2011. augusztus 3. - http://tisztajovo.hu/2011/08/03/visszahuzodo-afrikai-sivatagok/

[27] l. Döme Gábor: Földünk édesvíz-készlete, 2007. október 8. - http://www.haldorado.hu/articles.php?articleid=1518

[28] l. Lampért Kirill önkéntes munkája

forrás: Wikipedia, marine pollution szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/Marine_pollution

[29] l. Lampért Kirill önkéntes munkája

forrás: Wikipédia, Jacques-Yves Cousteau szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Jacques-Yves_Cousteau

[30] l. Magához tért a Mexikói-öböl, Index.hu, 2011. július 25. - http://index.hu/tudomany/2011/07/15/magahoz_tert_a_mexikoi-obol/

[31] l. Élőlánc Magyarországért - http://www.elolanc.hu/index.php/dunakeszitozeglap

[32] l. Virágtermesztőket támadnak a természetvédők Kenyában, hotdog.hu, - http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=20341&a_id=561320&h_id=57526

[33] l. A száraz toalett három nemzedéke, eautarcie.org - http://www.eautarcie.org/hu/05c.html

[34] l. Wikipedia, Darfúri konfliktus szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Dárfúri_konfliktus

[35] l. Szalontay Mihály, A sótalanítás olcsó ötlete –Az eljárás egyszerűsége miatt az elképzelés hamarosan meghódíthatja a gyorsan fejlődő harmadik világot, Magyar Hírlap, 2009. november 16. - http://www.magyarhirlap.hu/pp_hir_nyomtat.php?hir_id=182351

[36] l. Víztisztító szívószál, pazarcuccok, 2005. október 4. - http://www.pto.hu/post/1/264

[37] l. Wikipedia (angol), Solar cooker szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/Solar_cooker

[38] l. Napszakács - http://www.napszakacs.hu/

[39] l. Környezetbarát cserépfridzsider, Index.hu, 2001. március 8. - http://index.hu/tudomany/cserephuto

[40] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: Csepegtető öntözés, öntözéstechnika.net - http://www.ontozestechnika.net/Csepegteto-ontozes

[41] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: The Tel-Ya Dew Collection System, invennovation.com - http://www.invennovations.com/irrigation.html#TheTalYaDewCollectionSystem

[42] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

[43] l. The EcoTipping Points Project - http://ecotippingpoints.org/

[44] l. KSH, Agglomeráció 2005. január 1. - http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,412178&_dad=portal&_schema=PORTAL#sett

[45] l. Gülch Csaba: Öregedő falvak, felemás remények, Kisalföld online, 2010. február 17. - http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/oregedo_falvak_felemas_remenyek/2142086/

[46] l. GAIA Alapítvány - http://www.gaiaalapitvany.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=17&Itemid=26

[47] l. Origo.hu, 2011. augusztus 29., Az ösztöndíjas helyek nagyjából egyhatodára jelentkeztek a rezidensek - http://www.origo.hu/itthon/20110829-az-osztondijas-helyek-nagyjabol-egyhatodara-jelentkeztek-a-rezidensek.html

[48] l. mr2-Kossuth Rádió, Magyar mezőgazdasági idénymunkások külföldön - http://www.mr1-kossuth.hu/archivum/magyar-mezogazdasagi-idenymunkasok-kulfoldon.html

[49] l. Inotai Edit: Iszlám jövő Németországban, Népszabadság, 2004. augusztus 13.

[50] l. S. Ráduly János: A törvényes bevándorlást is visszaszorítaná a francia belügyminiszter, Inforádió, 2011. április 13.

[51] l. Index.hu, 2011. május 3.: Visszaállíthatnák a schengeni határokat - http://index.hu/kulfold/ep/hirek/2011/05/03/visszaallithatnak_a_schengeni_hatarokat/

[52] l. Wikipédia, Holokauszt szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Holokauszt

[53] l. 750 ezer szomáliait fenyeget az éhhalál, Index.hu, 2011. augusztus 5. - http://index.hu/kulfold/2011/09/05/750_ezer_szomaliait_fenyeget_az_ehhalal/

[54] l. Karoliny Eszter – Mohay Ágoston: A (nemzetközi) migráció fogalma, ittvagyunk.eu - http://www.ittvagyunk.eu/htmls/cikkek.html?articleID=28

[55] l. Szeghalmi Zsolt: Egyre kevesebb illegális bevándorló megy az USA-ba, kitekintő.hu, 2011. július 11. - http://kitekinto.hu/latin-amerika/2011/07/22/egyre_kevesebb_illegalis_bevandorlo_megy_az_usa-ba

[56] l. Wikipédia, badland szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Badland

[57] l. Lampért Kirill önkéntes munkája

forrás: Wikipédia (angol), Soil contamination szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/Soil_contamination

[58] l. Földcsuszamlás Nepálban, heten eltűntek, Index.hu, 2011. szeptember 7. - http://index.hu/kulfold/hirek/2011/09/07/foldcsuszamlas_nepalban_heten_eltuntek/

[59] l. Lampért Kirill önkéntes gyűjtése

forrás: Gönye László: Mielőtt arany ékszert vásárolnál, tudatosvasarlo.hu, 2010. február 8. - http://tudatosvasarlo.hu/cikk/mielott-arany-ekszert-vasarolnal

[60] l. Lampért Kirill önkéntes gyűjtése

forrás: Vit László: Vér és arany: mi okozta a chile bányabalesetet?, HVG.hu, 2010. szeptember 6. - http://hvg.hu/vilag/20100906_ver_es_arany

[61] l. Sorra hozzák felszínre a chilei bányászokat, Index.hu, 2010. október 13. - http://index.hu/kulfold/2010/10/13/csodalatos_menekules_chiles/

[62] l. Lampért Kirill önkéntes gyűjtése

forrás: Gönye László: Mielőtt arany ékszert vásárolnál, tudatosvasarlo.hu, 2010. február 8. - http://tudatosvasarlo.hu/cikk/mielott-arany-ekszert-vasarolnal

[63] l. Szirák Ádám önkéntes munkája

forrás: EM-Effective Microorgnisms, em-la.com - http://www.em-la.com/

[64] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: Wikipédia (angol), Marine pollution szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/Marine_pollution

[65] l. Domokos Kata: Szeméttel töltött madarak – már az állatok gyomrában is látható az óceáni hulladék, Origo.hu, 2009. október 27. - http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20091027-nagy-csendesoceani-szemetsziget-mar-a-madarak-gyomarban-is-lathato-az.html

[66] l. Szennyeződhet az Amur folyó, Magyar Nemzet online, 2005. november 25. - http://www.mno.hu/portal/321166

[67] l. Wikipédia (angol), Marine pollution szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/Marine_pollution

[68] l. Tiltakozás az olasz mafia hulladéksüllyesztése ellen, Index.hu, 2009. október 24. - http://index.hu/kulfold/hirek/2009/10/24/tiltakozas_az_olasz_maffia_hulladeksullyesztese_ellen/

[69] l. Orosz atomtemető a Balti-tenger? Fn.hu, 2010. február 4. - http://www.fn.hu/kulfold/20100204/orosz_atomtemeto_balti_tenger/

[70] l. Tanács István: Arzénes víz helyett lajtoskocsi a Dél-Alföldön, Népszabadság online, 2010. március 23. - http://nol.hu/lap/mo/20100323-lajtos_vizellatas_lesz_a_del-alfoldon

[71] l. Már 2945 négyzetkilométer van víz alatt, Index. hu, 2010. december 9. - http://index.hu/belfold/2010/12/09/mar_2945_negyzetkilometer_van_viz_alatt/

[72] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: Százmilliós az árvízkár, privátbankár.hu, 2010. június 17. - http://www.privatbankar.hu/cikk/hircentrum/szazmilliardos_az_arvizkar_37162

[73] l. Bendók-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: Wikipédia (angol), List of floods szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_floods

[74] l. A fokgazdálkodás, mint a hagyományos ártéri gazdálkodás kulcseleme - http://www.terra.hu/cian/fok.html

[75] l. Fleischer Tamás: Belvízi közlekedés a Dunán és Európában - http://www.vki.hu/~tfleisch/PDF/pdf08/duna-BELVIZI-EUROPA_080726.pdf

[76] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: Wikipédia, Magyarország vízrajza - http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_v%C3%ADzrajza#Csatorn.C3.A1k

[77] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: Wikipédia (angol), Flood control in the Netherlands szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/Flood_control_in_the_Netherlands

[78] l. Árvíz idejére: úszó házak Hollandiából, Toochee.hu, 2011. február 4. - http://toochee.postr.hu/arviz-idejere-uszo-hazak-hollandiabol/

[79] l. Hévízi tó, heviz.hu - http://www.heviz.hu/hevizito

[80] l. Budapest gyógyfürdői, budapestgyogyfurdoi.hu - http://www.budapestgyogyfurdoi.hu

[81] l. Egri Termélfürdő, strand.egertermal.hu - http://strand.egertermal.hu/

[82] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: Felszín alatti vizeink, kvvm.hu - http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/kiadvanyok/fav/favm/favm02.htm

[83] l. Cégünkről, Szentkirályi Ásványvíz Kft, szentkiralyi.hu - http://szentkiralyi.hu/hu/cegunkrol

[84] l. Szóbeszéd vagy valóság, Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács, asvanyvizek.hu - http://www.asvanyvizek.hu/fogyasztoi/szobeszed_vagy_valosag

[85] l. Lampért Kirill önkéntes munkája

forrás: Litkey Zsolt, A Balatonkutatási Alapítvány által támogatott kutatásokról, Balatonkutatási Alapítvány - http://www.blki.hu/alapitvany/bka3.html

[86] l. Lampért Kirill önkéntes munkája

[87]l. Lampért Kirill önkéntes munkája

forrás: Wikipédia (angol), Aral Sea - http://en.wikipedia.org/wiki/Aral_Sea

[88] l. Psy (Kutyák) c. dokumentumfilm, rendező: Dmitriy Svetozarov, 1989 -

és Back from the Brink? c. dokumentumfilm, Borna Alikhani és Guy Creas, BBC, 2007

[89] l. Dr. Sweitzer Ferenc: Folyóink hullámtereinek fejlődése, kapcsolatuk az árvizekkel

és az árvízvédelmi töltésekkel, MTA Földrajztudományi Intézet - http://www.kotivizig.hu/WEB/KOTIVIZIG/INTRANET.NSF/szemfolyhufe?OpenPage

[90] l. Lampért Kirill önkéntes munkája forrás: Wikipédia, Asszuáni-gát szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Asszuáni-gát és Nasszer-tó szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Nasszer-tó

[91] l. Kiszáradhat a Colorado folyó, Index.hu, 2009. augusztus 2. - http://index.hu/tudomany/2009/08/02/kiszaradhat_a_colorado_folyo/

[92] l. Kiszárad a kínai Sárga-folyó? National Geographic, ng.hu, 2004. augusztus - http://www.ng.hu/Fold/2004/08/Kiszarad_a_kinai_Sarga_folyo

[93] l. Világörökség lesz a kiszáradó Jordán-folyó, Múlt-kor.hu, 2006. április 25. - http://mult-kor.hu/cikk.php?id=13385

[94] l. Bendó-Takács Eszter önkéntes munkája

forrás: Wikipédia (angol): Water cooling szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/Water_cooling

[95] l. Purator Hungária Környezetvédelmi Kft., SBR szennyvíztisztítási technológi - http://www.purator.hu/technologiak/komunalistechnologiak/sbr

[96] l. Andacs Noémi: Terméktesz: csapvíz, tudatosvasarlo.hu, 2010. március 4. - http://tudatosvasarlo.hu/cikk/termekteszt-csapviz?page=8

[97] l. dr. Hasuly Vilma önkéntes munkája

forrás: Index Mundi, indexmundi.com - http://www.indexmundi.com/

[98] l. dr. Hasuly Vilma önkéntes gyűjtése

forrás: Rédai Botond: Tarló- és parlagégetés: több a kár, mint a haszon, székelyhon.ro, 2011. április 14. - http://www.szh.ro/szekelyfold/csikszek/tarlo-es-parlagegetes-tobb-a-kar-mint-a-haszon

[99] l. dr. Hasuly Vilma önkéntes gyűjtése forrás: Ángyán József: A legeltethető állatlétszám, Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdaságának alapjai, Mezőgazda Kiadó, 2003 - http://www.tankonyvtar.hu/mezogazdasag/vedett-erzekeny-080906-227

[100] l. Pallas Nagylexikon, Juh szócikk - http://www.kislexikon.hu/juh.html

[101] l. dr. Hasuly Vilma önkéntes munkája forrás: Miért is érdemes több halat enni? horgász.hu - http://www.horgasz.hu/page/711/art/1446/akt/20/html/miert-is-erdemes-tobb-halat-enni.html

[102] l. dr. Hasuly Vilma önkéntes munkája

forrás: Anti-Alzheimer’s Mechanism In Omega-3 Fatty Acids Found, Science Daily, 2008. január 2. - http://www.sciencedaily.com/releases/2007/12/071226003611.htm

[103] l. dr. Hasuly Vilma önkéntes gyűjtése

forrás: Study suggest tree ranges are already shifting due to climate change, Research Review, 2010. ősz - http://nrs.fs.fed.us/news/review/review-vol11.pdf

[104] l. dr. Hasuly Vilma önkéntes gyűjtése

forrás: Wikipédia (angol), Hardiness zone szócikk - http://en.wikipedia.org/wiki/Hardiness_zone

[105] l. Hajnal Zsófia önkéntes gyűjtése

forrás: Éghajlatváltozás Magyarország: A veszély mérséklése és felkészülés a hatásokra (A “Vahava” jelentés), 2010 - http://www.vahavahalozat.hu/node/547

[106] l. Lampért Kirill önkéntes munkája

[107] l. Lampért Kirill önkéntes gyűjtése

forrás: Hosszúháti mezővédő erdősávok-Püspökladány, útisúgó.hu - http://www.utisugo.hu/ismertetok/latnivalok/hosszuhati-mezovedo-erdosavok-puspokladany-87672.html

[108] l. Időszerű kérdések a világ agrárgazdaságában: Interjú dr. Horn Péter akadémikussal, agrárhírek.hu, 2008. november 13. - http://www.agrarhirek.hu/innovacio/2219.html

[109] l. Vörös is, büdös is – halott folyók nyomában jártunk, hírszerző.hu, 2009. július 24. - http://hirszerzo.hu/shake/115786_voros_is_budos_is_halott_folyok_nyomaban_ja

[110] l. Vízhiány fenyeget Újdelhiben, Index.hu, 2008. augusztus 23. - http://index.hu/tudomany/kornyezet/delhi2423/

[111] l. Barcelona kiszáradt, Index.hu, 2008. április 16. - http://index.hu/kulfold/barcelona197/

[112] l. Indiában lázadnak a vízhiány miatt, vízpiac.hu, 2009. július 3. - http://www.vizpiac.hu/hirek/indiaban-lazadnak-a-vizhiany-miatt

[113] l. Könyörögnek az élelemért Észak-Koreában, Index.hu, 2011. június 27. - http://index.hu/kulfold/2011/06/27/konyorognek_az_elelemert_eszak-koreaban/

[114] l. Szilágyi Dezső: Fenntartható fejlődés egyetemi jegyzet, elhetoelet.hu - http://www.elhetoelet.hu/a-zold-forradalom-arnyoldala

[115] l. Navdanya, navdanya.org - http://www.navdanya.org/

[116] l. A megmérgezett város katasztrófája, múlt-kor.hu, 2009. december 3. - http://mult-kor.hu/20091203_a_megmergezett_varos_katasztrofaja

[117] l. Vandana Shiva: Project Syndicate, 2009 - www.project-syndicate.org

magyarul megjelent: Öngyilkos aratás, Népszabadság online, 2009. május 16. - http://www.nol.hu/lap/hetvege/20090516-ongyilkos_aratas

[118] l. Anna da Costa: Vandana Shiva on Sustaining India’s Agriculture, Worldwatch Institute, worldwatch.com - http://www.worldwatch.org/node/6189 , fordította: Gadó György Pál, magyarul megjelent: greenfo.hu, 2009. július 31. - http://www.greenfo.hu/hirek/2009/07/31/az-ipari-mezogazdasag-tonkreteszi-india-nepet_1249020847

[119] l. Dirt c. dokumentumfilm, rendezte: Bill Benenson and Gene Rosow, 2009 -

[120] l. Dr. Szlávik János – Prof. Dr. h.c. Turchany Guy: Útmutató a Fenntartható Fejlődés Helyi Programjai (Local Agenda 21) elkészítéséhez, 2002 - http://www.prof-turchany.eu/documents/Helyi_Agenda_21_utmutato.pdf

[121] l. Kiváló Magyar Élelmiszer, kme.hu - http://www.kme.hu/

[122] l. Hungarikumok, magyarvagyok.com - http://www.magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/

[123] l. A jövőnk múlhat rajta…Válasszunk Magyar terméket!, youtube.com -

[124] l. Liget téri Piac, Magyar Piac Szövetkezet, magyarszovetkezet.hu - http://www.magyarszovetkezet.hu/

[125] l. Kissé nőtt a munkanélküliség Borsodban, Napi Ász, 2011. augusztus 15. - http://napiaszonline.hu/aktualis/_kisse_nott_a_munkanelkuliseg_borsodban_30909

[126] l. Minden gyerek lakjon jól! Alapítvány - http://mindengyereklakjonjol.hu/

[127] l. Mától indul a Tanyaprogram!, Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóanyaga, videkfejlesztesi-miniszterium.hu, 2011. szeptember 1. - http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/parlamenti-allamtitkarsag/hirek/matol-indul-a-tanyaprogram

[128] l. Bisztricsány Julianna: Munkahelyeket teremthet a biogazdálkodás,Világgazdaság online, 2011. szeptember 8. - http://www.vg.hu/vallalatok/mezogazdasag/munkahelyeket-teremthet-a-biogazdalkodas-357480

[129] l. Szilágyi Márta (fordította): Az asszami rizs hódítása, indiahangja.blog.hu, 2006. július 1. - http://indiahangja.blog.hu/2006/07/01/az_asszami_rizs_hoditasa, eredetileg megjelent: The Hindu

[130] l. Ökotermékek, Magyar Biokultúra Szövetség, biokultura.org - http://www.biokultura.org/biotermek/biotermek.html

[131] l. Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., biokontroll.hu - http://www.biokontroll.hu/cms/

[132] l. Naturpur –Bio termékcsalád, Spar, spar.hu - http://www.spar.hu/spar/spar_markatermekek/naturpur/termekek.htm

[133] l. Alverde, DM, dm-drogeriamarkt.hu - http://www.dm-drogeriemarkt.hu/content/mimarkank/mimarkank_Alverde.html

[134] l. Mi lesz így a Magyar mezőgazdasággal?, Index.hu, 2011. július 13. - http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/07/13/most_vegleg_elinteztek_a_magyar_videket/

[135] l. Wikipédia, Genetikailag módosított élőlények szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Genetikailag_módos%C3%ADtott_élőlények

[136] l. GMO kampány, Greenpeace, greenapeace.hu - http://greenpeace.hu/kampany/gmo

[137] l. Király Farkas: Itt az év legnagyobb botránya: szuperbogár eszi a GM-kukoricát!, szabadföld.hu, 2011. szeptember 2. - http://www.szabadfold.hu/gazdanet/itt_az_ev_legnagyobb_botranya_szuperbogar_eszi_a_gmkukoricat

[138] l. 56-os lábjegyzet

[139] l. Kalóné Német Éva: GMO mentes övezetek Európában és Magyarországon, tapcsatorna.noxnet.hu, 2011. január 27. - http://tapcsatorna.noxnet.hu/2011/01/27/gmo-mentes-ovezetek-europaban-es-magyarorszagon/

[140] l. Léderer Sándor: Génmódosított vagy sem?, tudatosvasarlo.hu, 2010. június 17.- http://tudatosvasarlo.hu/cikk/genmodositott-vagy-sem

[141] l. Megroppanthatja az iszlamistákat a szomáliai éhínség, Index.hu, 2011. augusztus 19. - http://index.hu/kulfold/2011/08/19/szomaliai_ehezes_folytatodik/

[142] l. Folyók az összeomlás szélén, Origo.hu, 2007. április 29. - http://www.origo.hu/tudomany/20070425folyok.html?pIdx=1

[143] l. Az amerikai felnőttek kétharmada túlsúlyos, Index.hu, 2010. január 14. - http://index.hu/tudomany/2010/01/14/az_amerikai_felnottek_ketharmada_tulsulyos/

[144] l. Horváth-Bolla Zsuzsanna: A média “erkölcsössége” – Felemel és letaszít, evangelikus.hu, 2010. május 13.: http://www.evangelikus.hu/interaktiv/blog/aszerk/a-media-201eerkoelcsoessege201d-2013-felemel-es-letaszit

[145] l. Morgan Spurlock, Super Size me, 2004 -

[146] l. A jövőnk múlhat rajta…Válasszunk magyar terméket!

[147] l. GS1Hungary, Élelmiszer nyomkövetés - http://www.gs1hu.org/default.asp?idx=143

[148] l. A szója lesz az emberiség végzete?, Népszabadság online, 2009. október 28. - http://www.nol.hu/tud-tech/a_szoja_lesz_az_emberiseg_vegzete_

[149] l. Tudatos Vásárlók Egyesülete - www.tve.hu

[150] l. A tudatos vásárló 12 pontja - http://tudatosvasarlo.hu/12pont.html

[151] l. Az IKEA és ami mögötte van, rendezte: Ulf Sandlun

[152] l. Az IKEA-titok – 2. rész, a feketeleves, ágyasztaltv.blog.hu, 2010. április 22. - http://agyasztaltv.blog.hu/2010/04/22/az_ikea_titok_2_resz_a_feketeleves

[153] l. Védegylet.hu - http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=79

[154] l. ifj. Vasuta Gábor: Rózsa, bioetanol és a rossz lelkiismeret, Zöld Újság, 2011. 5. szám

[155] l. 9 milliárd ember bolygója, Ozone Network

[156] l. Strabucks - http://www.starbucks.com/responsibility/learn-more/starbucks-shared-planet

[157] l. Wikipédia, Méltányos kereskedelem szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9lt%C3%A1nyos_kereskedelem

[158] l. Wikipédia, Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_emberi_jogok_egyetemes_nyilatkozata

[159] l. Wikipédia, Emberi jogok szócikk - http://hu.wikipedia.org/wiki/Emberi_jogok

[160] l. Újra itt a Danone-bojkott felhívás, Index, 2007. szeptember. 17. - http://index.hu/tech/hoax/2007/09/17/ujra_itt_a_danone_bojkott_felhivas/

[161] l. KÖVET Egyesület - www.kovet.hu

[162] l. A MOL továbbra is a Dow Jones Fenntarthatósági Index tagja, mol.hu, 2011. szeptember 12. - http://www.mol.hu/hu/a_molrol/mediaszoba/kozlemenyek/2011/a_mol_tovabbra_is_a_dow_jones_fenntarthatosagi_index_tagja/

[163] l. A MOL Zrt. Fenntarthatósági Jelentése 2010. - http://www.mol.hu/evesjelentes2010/uzleti-ev-attekintese

[164] l. EMAS - http://emas.hu/

[165] l. Teljes életciklus-elemzés az épületenergetikában, muszakilapok.hu, 2008. január 28. - http://www.muszakilapok.hu/kornyezetvedelem/teljes-eletcikluselemzes-az-epuletenergetikaban

[166] l. A megvalósítás lépései, innostrada.hu - http://www.innostrada.hu/termekeletciklus

[167] l. iksz.hu, Életciklus-elemzések (LCA) - http://www.iksznet.hu/cikkek/eletciklus-elemzesek

[168] l. Az LCA Center, a Magyar Életciklus-Elemzők Szakmai Egyesülete – Alapszabály - http://www.lcacenter.hu/fileadmin/user_upload/Alapszabalyzat/Alapszabaly_vegleges.pdf

[169] l. konyhai mini komposztáló, Greenman.hu - http://www.greenman.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=8%3Aa-konyhai-hulladek-mini-komposztalasa&catid=4%3Aotthon&Itemid=1

[170] l. Komposztálás, Malagrow Kft. - http://www.hulladekpres.hu/gepeink-termekeink?page=shop.product_details&flypage=flypage.tpl&product_id=64&category_id=27

[171] l. Bajomi Bálint: Ökológiai lábnyom, greenfo.hu, 2011. április 22. - http://www.greenfo.hu/adatbazisok/okologia-cimszavakban/2011/04/18/okologiai-labnyom

[172] l. Mellbevágó látvány: tiszta olaj a Mexikói-öböl, indul Európa felé, Origo.hu, 2010. június 25. - http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100624-olajfolt-a-mexikoiobolben-latvanyos-foto-mikent-terjed-a-deepwater-horizon.html

[173] l. Nemzetközi tagság és licens a győri ökolábnyom számításhoz, iffegyesulet.hu - http://iffegyesulet.hu/?tart=szoveg&id=1&lang=hu&menu_id=1

[174] l. Global Footprint Network - http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/at_a_glance/

[175] l. WWF, Európa 2007 – GDP és ökológiai lábnyom, 2007.

[176] l. dr. Szigeti Cecília: Irodai ökolábnyom számítás, CSR konferencia, 2008. - http://www.cgpartners.hu/aas_szoveg/file/31_iroda_paradoxon2.pdf

[177] l. Happy Planet Index - http://www.happyplanetindex.org/explore/global/index.html

[178] l. Folttisztítás, foltok eltávolítása, mosása, haztartasi-tippek.hu - http://haztartasi-tippek.hu/takaritas/mosas-folt/70-folttisztitas-foltok-eltavolitasa-mosasa

[179] l. Vízkő ellen: ecet, citrom, tudatosvasarlo.hu - http://tudatosvasarlo.hu/otlet/vizko-ellen-ecet-citrom

[180] l. Házi praktikák, fortélyok; Pallas Antikvárium Kft., 2006

[181] l. Elektromos eszközök a háztartásban, Elmű.hu - http://www.elmu.hu/download/INTERNET_Elektromos_eszkozok_a_haztartasban_ELMU.pdf

[182] l. fenntartható.hu - http://fenntarthato.hu/epites

[183] l. SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület – www.szike.zpok.hu

[184] l. komposztalo.hu - http://www.komposztalo.hu/graf.html

[185] l. Faluház Projekt Óbudán - http://www.faluhaz.eu/info/wp-content/uploads/2009/11/faluhaz_ismerteto_web.pdf

[186] l. Philips Simplicity Event 2008 – Zöld konyha koncepció - http://www.newscenter.philips.com/hu_hu/standard/about/news/press/philips-simplicity-2008-zold-konyha.wpd

[187] l. Berlin 2022-re az összes atomerőművet bezárná, Index.hu, 2011. június 6. - http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/07/26/iaea_noni_fog_az_atomenergia-termeles/

[188] l. IAEA: Nőni fog az atomenergia-termelés, Index.hu, 2011. július 26. - http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/07/26/iaea_noni_fog_az_atomenergia-termeles/

[189] l. Nagydíjat nyertek a fiatal magyar feltalálók, blikk.hu, 2011. április 4. - http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/nagydijat-nyertek-a-fiatal-magyar-feltalalok-2048478?nocache

[190] l. Intelligens öntözőrendszert fejlesztettek a BME hallgatói, edupress.hu, 2010. március 3. - http://www.edupress.hu/hirek/index.php?pid=egycikk&HirID=22249

[191] l. Fillérekből épített szélturbinát egy fiatal feltaláló, hvg.hu, 2008. augusztus 22. - http://hvg.hu/Tudomany/20080822_szelturbina_olcso_feltalalo_alternativ

[192] l. Bóbita Óvoda - http://bobita.site90.com/index.html

[193] l. Ökoiskolák Hálózata – bemutatkozás - http://www.ofi.hu/okoiskola/okoiskolak-halozata

[194] l. Nagykovácsi Általános Iskola - http://nagykovacsi-iskola.hu/oekoiskola

[195] l. Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium - http://www.fenntarthato.pte.hu/

[196] l. Hallgatók a Közösség Szolgálatában Országos Egyesület - http://www.hakosz.hu/vagyunk/bemutato/

[197] l. KözJóTett program a HAKÖSZ szervezésében - http://www.hakosz.hu/foglalkozunk/kozjotett/

[198] l. Greenpeace Magyarország - http://greenpeace.hu/rolunk

[199] l. WWF - http://wwf.hu/wwf-celja

 

Fejezet letöltése

Élelmiszerválság