A kép csak illusztráció (Forrás: ChatGPT)
Hogyan hat a klímaváltozás a mezőgazdaságra, és elégségesek-e a gazdák alkalmazkodási lépései a kármentéshez? Egy új globális kutatás ad válaszokat a kérdésre, írja a The University of Chicago.
A klímaváltozás a világ minden táján megváltoztatja az időjárási viszonyokat – egyes helyeken melegebbé vagy csapadékosabbá, máshol hidegebbé vagy szárazabbá válik az éghajlat. Ezek a változások komoly következményekkel járnak a mezőgazdaságra nézve. A gazdák világszerte próbálnak alkalmazkodni: változtatnak a műtrágyázási gyakorlaton, új növényfajtákat vetnek, vagy módosítják a vetés időpontját. De vajon mindez elég lesz?
Kutatás módszertana: valós gazdálkodói döntések alapján
A kutatás hat alapvető haszonnövényre (kukorica, szója, rizs, búza, manióka, cirok) fókuszált, és több mint 12 600 régióból származó adatokat gyűjtött össze 54 országban – így jött létre a világ legnagyobb, nyilvánosan elérhető adatbázisa a mezőgazdasági hozamokról. Az elemzés különösen egyedi abban, hogy nemcsak azt vizsgálja, hogyan változik a terméshozam a klímahatások következtében, hanem azt is, hogyan alkalmazkodnak a gazdák, és milyen hatékonyan.
Korábbi kutatások jellemzően szimulációkra épültek, amelyek figyelmen kívül hagyták a valós döntéshozatalt. Ezzel szemben ez a tanulmány empirikusan méri a gazdák alkalmazkodási lépéseit – abból kiindulva, hogy hasonló éghajlati és gazdasági környezetben élő gazdák hasonló döntéseket hoznak. Az így kapott eredményeket globális mezőgazdasági hozam-előrejelzésekhez használták fel.
A legfontosabb eredmény: csökkenő élelmiszerellátás
A kutatók szerint minden egyes Celsius-fok globális hőmérséklet-emelkedés 4,4%-kal csökkenti a hat vizsgált növény globális termelését – ez fejenként napi 120 kilokalória veszteséget jelent. Egy szélsőséges (4°C-os) forgatókönyv szerint ez akár 17,2%-os csökkenést is eredményezhet az egy főre jutó élelmiszerfogyasztásban 2100-ra.
A hatás nem egyenletes: a jelenleg mérsékelten meleg és gazdagabb „kenyérkosár” régiók – például az Egyesült Államok középnyugati részei – szenvedik el a legnagyobb veszteségeket. Ezek a területek jelentős részét adják a globális élelmiszerellátásnak, így bármely kiesésük súlyos következményekkel jár. A kukoricatermés például akár 45%-kal is csökkenhet az USA-ban – ami felveti a kérdést: vajon a híres amerikai „kukoricaöv” eltűnhet-e a század végére?
Ezzel szemben a már most is forróbb éghajlatú területeken élő gazdák jobban alkalmazkodtak a hőséghez, így ott kisebb a veszteség. Ráadásul sok trópusi térség több csapadékot is kap. Ezekben az alacsonyabb vagy közepes jövedelmű régiókban átlagosan 18%-os a hozamcsökkenés, de a szegény régiókban ez eléri a 28%-ot is – főként a maniókaveszteségek miatt.
Az alkalmazkodás segít – de nem elég
Bár a gazdák nem tudják teljesen megakadályozni a klímaváltozásból fakadó károkat, alkalmazkodással enyhíteni tudják azokat. A tanulmány szerint 2050-re az alkalmazkodás és a jövedelemnövekedés együttesen 23%-kal, míg 2100-ra 34%-kal csökkentheti a globális veszteségeket. A rizs a legjobban védhető: esetében a hatáscsökkenés 79%-os lehet 2100-ig. A búzánál viszont alig mérhető haszna az alkalmazkodásnak.
Dél-Amerika profitál a legtöbbet ezekből a lépésekből: a klímaváltozás hatásait ott 61%-kal csökkenthetik a megfelelő gazdálkodási stratégiák. A kukorica és a szója szintén jól reagálnak a változtatásokra. A tanulmány azonban hangsúlyozza: az alkalmazkodás önmagában nem menti meg a termést.
Gazdasági következmények és a szén-dioxid társadalmi költsége
A jövőbeli terméskiesések társadalmi költségét tonnánként átlagosan 18 dollárra becsülik. A szén-dioxid egy tonnájának klímahatásait, vagyis a „szén-dioxid társadalmi költségét” a kutatók 0,99 és 49,48 dollár közöttire teszik, az alkalmazott klímapolitikák függvényében.
Záró gondolat: az új korszak kihívása az élelmezésbiztonság
Ez az első olyan globális tanulmány, amely figyelembe veszi a gazdák tényleges adaptációs döntéseit és azok hatásait a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásainak modellezésében. A fő üzenet: azok veszítik a legtöbbet, akiknek a legtöbb van. A világ leggazdagabb kenyérkosarai a legsebezhetőbbek, de a szegény térségek sem maradnak ki a veszteségekből.
A kutatók egy új, empirikus „kárfüggvényt” is kidolgoztak, amely a hőmérséklet-emelkedést a kalóriaveszteséggel kapcsolja össze. Az eredmények szerint már a mérsékelt melegedés is jelentős károkat okoz – ezért a jövő kulcsa az innovációban, a megművelt földterület bővítésében és az alkalmazkodás fokozásában rejlik.
Kapcsolódó anyagok:
A szélsőséges időjárás miatt évente 28 milliárd eurós veszteség éri az uniós gazdákat
Teljes élelmiszer-önellátás: a világon csak egy ország tudja megvalósítani
A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT
TOP 5
