A Piac & Profit ismét széles körű társadalmi párbeszéddel indított „Fenntarthatósági Csúcsot” szervezett. A november 23-án és 24-én megtartott, megtartandó előadásokon ismert tudósok, szakemberek és az üzleti szféra neves képviselői fejtették, fejtik ki véleményüket arról az alapkérdésről, amit úgy aposztrofálunk, van-e fenntartható fejlődés, nyitotta meg az előadások sorát Demcsák Mária főszerkesztő.

A „szakma” nagy öregjének számító Láng István akadémikus szerint nem az a kérdés, hogy van-e, vagy nincs, hanem az, hogy a XXI. században tehetünk-e bármit is annak érdekében, hogy az emberiség ezt a századot túlélje. Ezek szerint ilyen súlyos lenne a helyzet?

Bár a kérdéskör sok oldalról megközelíthető, a nyolcvan éves idős tudós a bolygó túlnépesedésének a szempontjából kívánta vizsgálni a problematikát, melyet párhuzamba állított az erőforrások fogyásával, emberi pusztításával. Mint elmondta, mikor ő született, még csak két milliárd ember élt a Földön, ma hét, mely szám 2050-re elérheti a kilenc milliárdot is. Ez pedig nyilvánvalóan alapvető probléma, mindennek eredője lesz, hisz már ma is az, ha belegondolunk, hogy pl. mennyi ember éhezik, vagy szomjazik a bolygón.

E körben külön is kiemelte, mivel számolhat Magyarország akkor, ha létfenntartásuk érdekében egyre több ázsiai menekült fog hazánk felé migrálni az elkövetkezendő négy évtizedben. Kérdés ugyanis, hogy ezeknek az embereknek ki biztosít vizet, élelmet, lakóhelyet akkor, ha kétségtelenné válik ezen időszak elején az a tény, hogy a globális felmelegedés miatt Magyarország jobb természeti, ökológiai adottságokkal fog rendelkezni, mint más állam. Tehát ha a Kárpát-medencében több lesz a víz, jobban meg lesz művelhető a termőföld, sok ember ide próbál menekülni. Azaz érdemes lesz itt élni, hisz az alapvető szükségletek kis országunkban, szemben más államokkal, kielégíthetőek lesznek. Hogy állításait alátámassza, hivatkozott Lester Brown, Mozgósítás a civilizáció megmentésére c. könyvére.

Célként egy megfelelő Túlélési Stratégia megalkotását határozta meg, melyet magyar tudósok, szakemberek készíthetnek el a hazai és a nemzetközi politika számára. Ez hasonló lehet, mint amit a Római Klub alkotott meg anno. Párhuzamot vont a 70-es évek folyamatával, amikor a szervezet prominens képviselőit - korukat meghaladó tanaik miatt - egyszerűen kinevették és kigúnyolták. Ma már beigazolódott, hogy ezeknek az embereknek teljesen igazuk volt, jóslataik beváltak. Mivel merészek, bölcsek és igazak voltak, nekünk, a ma emberének is így kell tennünk. Még a problémák végső kiteljesedése előtt, míg nem késő.

Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem rektor-helyettese a gazdasági törvények fenntarthatatlanságáról és a paradigmaváltás szükségességéről tartott előadást. Mint közgazdász, Nobel díjas tudósok munkáiból emelt ki példákat, miért nem alapozhat a mai gazdaság az Adam Smith féle felfogáson nyugvó szabad piacra. Véleménye alapján ugyanis a „kapitalizmus lényege nem a szabad piac, a laissez-faire, hanem az innováció, a munkatermelékenység szakadatlan javulása”. Alapérték a munka, annak az állandósága, hisz csak így lehet bármit megtermelni. Hogy ezt jobban értsük, hozzátette, ha a feltalálók nem védenék annyira a – profitot biztosító - szellemi tulajdonaikat, akkor felfedezéseik közkinccsé válhatnának, így az emberiség legtöbb problémája megoldódhatna. Emellett más közgazdaságtanra, és mögötte más gondolkodásra is szükség van a fenntarthatóság érdekében, olyanra, mely figyelembe veszi a környezetet, a természetet, azt nem egyszerű erőforrásnak tartja, és nem zsákmányolja ki. Már oda jutott szerinte az emberiség, hogy mindenki az amerikai életformát akarja másolni, mert azt hiszik, hogy az amellett, hogy jó (vagy tökéletes), még fenntartható is. Ezért a világ bármely állampolgára nemcsak, hogy fel akar ülni erre az „amerikai vonatra”, de még gyorsítani is akarja a sebességét. Ez azonban már ma is nehezen kivitelezhető, hiszen ezt az életformát már ma is alig lehet ellátni pl. elektromos árammal, az ember mégis be akarja világítani éjszaka az egész bolygót.

Még pesszimistábban fogalmazott Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet a fenntarthatóságért igazgatója, aki úgy fogalmazott, hogy mielőtt az alapkérdést vizsgálnánk, meg kellene fogalmazni ténylegesen is, mi is az a fenntartható fejlődés. „Mindenki tudni véli, de még senki sem látta.” Ezzel a kijelentéssel az értelmezési zavarokra hívta fel a figyelmet, amit úgy kommentált, hogy egyszerűbb lenne úgy megfogalmazni a definíciót, hogy „addig nyújtózkodj, míg a takaród ér!”.

A részben vagy teljesen pesszimista felfogásokkal szemben Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója alapvetően optimistán állt a kérdéshez. Előadását a versenyképesség, fenntarthatóság és ellátásbiztonság Bermuda háromszöge köré fűzte. Bár ezekkel a fogalmakkal nap, mint nap szembesülnie kell az emberiségnek, nem gondolja úgy, hogy az ezekből adódó problémák előbb vagy utóbb ne oldódnának meg. Hisz a technikai haladásban, abban, hogy az ember képes megújulni.

Hazai vonatkozásban Ángyán József a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára ismertette a kormány álláspontját „A kormány a fenntartható fejlődésért” c. rövid, de igen lényegretörő beszédében. Kiemelte, hogy a liberális gazdasági rendszerek a pár éve bekövetkezett válság hatására végleg összedőltek vagy az összedőlés szélén állnak. Azaz ezek a rendszerek nem fenntarthatók, megújulni nem képesek, ezért le kell azokat váltani. Mi a megoldás? Ökoszociális piacgazdaságot építeni, melyben több reformot kell bevezetni. Pl. vissza kell állítani a pénz eredeti funkcióját, ami leginkább a csere eszközét jelenti, míg a kamattermelő, spekulatív szerepét ki kell rekeszteni, vagy háttérbe kell szorítani. Mindez erős, beavatkozó állam életre hívását feltételezi. Példaként hivatkozott a chipsadóra. A kormány szerint ugyanis, ha valaki egészségtelen élelmiszereket árusít, és abból az egészségromlás miatt kára van a fogyasztónak, akkor az állam társadalombiztosításával együttjáró költségeket eleve be kell építeni az árba, mert az nem igazságos, hogy a forgalmazó csak profitot, míg az állam a kezelésre szoruló állampolgár révén csak kárt termel. Tehát aki a kárt okozza, annak is kell azt megtérítenie, fejtette ki. Ugyanez az elv kell, hogy érvényesüljön más összefüggésekben is, így pl. ha valaki Magyarországra akar sárgarépát szállítani kb. 1500 km-es utat megtéve, annak a környezet pusztításért, vagyis a CO₂ kibocsátás miatt bekövetkező környezetszennyezésért nagyobb forgalmi adót kell fizetnie, mint a helyben termelő vállalkozónak. Az egész kormányprogram ilyen és hasonló elemekre építve segíti a vidék fejlesztését, melyhez hozzájárul a jogi szabályozás módosítása is. Így pl. a vidéki termelő helyben értékesíthet, óvodába, iskolába ismét beszállhat, stb. Persze ezzel a legfőképpen élelmiszert forgalmazó multinacionális vállalatok piacot vesztenek, de ez már legyen az ő problémájuk, hisz kivitelezhetetlen az, hogy ma már a tanyasi lakosság is különböző kisebb vagy nagyobb marketekbe járjon vásárolni akkor, amikor az alapvető zöldségeket, gyümölcsöket maga is meg tudja termelni. Ahhoz, hogy a termelés ismét fellendüljön, a piacteremtés mellett erősíteni kell a szövetkezeti szektort, mely Nyugat-Európában, pl. Dániában vagy Spanyolországban is, amellett, hogy állandó piacot biztosít, jól védelmezi a termelők érdekeit is. (A kormány programjáról bővebb anyag a Piac & Profit weboldalán pénteken olvasható. Elérés: http://www.piacesprofit.hu/magazin_2011_11/videki_paradigmavaltas.html

Bartus Gábor a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia társadalmi egyeztetéséről tartott rövid előadást. Az idő rövidségére tekintettel keveset tudott elmondani a stratégia társadalmi vitájáról, ezért érdemesnek tartjuk azt, ha az olvasó átkattint a következő http://www.nfft.hu/dynamic/NFFS2012_2_0_20111020.pdf linkre, és teljes egészében elolvassa, értelmezi az ott rögzített koncepciót. Már csak azért is, mert a társadalmi vita kapcsán a javaslatok megtételére adott határidő néhány napon belül, november végével lejár.

Alapítványunk azzal a javaslattal él az NFFT felé, hogy a fenntartható fejlődést, mint önálló iskolai tárgyat oktassák Magyarországon. Valamint az Unióban.

Béer