Skip to main content

Zöld aktivisták szívét melengető ötlettel rukkolt elő három évvel ezelőtt egy magyar cég: módszere lehetővé teszi, hogy annyival csökkentsék a káros anyagok kibocsátását, mintha évente egymillió autót nem indítanának be. Mellékesen még pénzt is ígért ezért. Az ötlet bejött, a pénz nem. Most újabb javaslatuk akadt. Ennek alapján egyenesen a multik mentenék meg a magyar gazdákat.

Egy magyar cég néhány évvel ezelőtt egy elméletben jól csengő ötlettel jött elő. A lényege, hogy a magyar gazdák elhagyják a szén-dioxid-kibocsátást növelő műtrágyákat, és helyettük úgynevezett organikus tápanyagokat, vagyis algás levéltrágyát és baktériumtrágyát használnak.  Cserébe más, akár hazai, de jellemzően külföldi üzemek fizetnek nekik azért, hogy ők viszont folytathassák a szén-dioxid-kibocsátást, vagy marketingkommunikációjukban piros pontként könyvelhessék el, mennyire elkötelezetten zöldek. Mindezt az említett cégen keresztül. Az adok-veszek alapját pedig a kiotói klímaegyezmény alapozta meg, aminek lényege, hogy az úgynevezett karbonkrediteket - azaz lényegében a szén-dioxid-kibocsátás lehetőségét - szabályozott módon, de a kereslet-kínálat függvényében lehet értékesíteni.

CSÁBÍTÓ REKLÁMÍGÉRETEK

Az Első Magyar Karbongazdálkodási (EMK) Kft. az a cég, amely erre a kabátra varrta fel saját gombját. Azt mondta, hogy ha a gazdák tőle, pontosabban a vele szerződésben álló gyártóktól veszik a biotrágyát, ami hektáronként átlagosan 12 ezer forint, akkor hektáronként 15 ezer 400 forintot térítenek vissza nekik. Azaz lényegében fizetnek nekik. Hogy miből? Abból a pénzből, amit a szén-dioxid-megtakarítás fejében másoktól kapnak.

Jöttek is a gazdák, vették is az organikus trágyát. Az EMK tájékoztatása szerint több mint 500 gazda több mint 150 ezer hektárra. Vagyis a termelők - nagyjából két év alatt - 1,8 milliárd forintot költöttek el az EMK partnereinél. Amiért több mint 2,3 milliárd forint járna nekik. A gazdák ebből eddig egy fillért sem láttak, ezt az EMK is elismeri.

GLOBÁLISAN IS BEDŐLT A BULI

Az EMK arra hivatkozik, hogy időközben összeomlott az a rendszer, amely a kiotói megállapodás alapján szabályozta a karbonkreditekkel folytatott kereskedelmet az államok között. Ebben sok igazság van. 2012 decemberével valóban kifutott az a program, amelyben az államok engedélyezhették a projekteket, pedig az EMK először így próbált finanszírozást találni a gazdaprogramra.

Az engedélyeket kezelő Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2012 májusában csak az év végéig hagyta jóvá az EMK projektjét, ám amikor közeledett a határidő, egészen pontosan 2012. december 28-án született egy olyan dokumentum, amely “támogató nyilatkozat” címmel már határidő nélkül nyújt esélyt a folytatásra.

SZEMLESÜTVE NÉZTÉK A HATÓSÁGOK

Ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy az EMK gőzerővel folytassa toborzását. Miközben egyáltalán nem lehetett tudni, megújítják-e a tagállamok a kiotói egyezményt, az EMK megbízottjai bőszen lobogtatták a gazdák előtt a minisztériumi papírokat. Amikor pedig 2013 tavaszán egy parlamenti interpellációban kérdőre vonták az akkori fejlesztési minisztert, hogy kiotói egyezség híján miért hitegetnek embereket, Németh Lászlóné azt a dokumentumot idézte, amelynek a hatálya csak a jogszerű dátumig, 2012. december 31-éig szólt.

Időközben a történetben szerepet vállaló szakemberek közül néhányan az állam közelében is feltűntek. Az Első Magyar Karbongazdálkodási Kft. projektjének szakmai tanácsadója, Lukács Ákos éppen akkor (2012 májusában) lett a fejlesztési minisztérium klímapolitikai főosztályvezetője, amikor a minisztérium áldását adta az organikus tápszerek karbonkreditből való finanszírozására. A projekt nemzetközi előírásoknak megfelelő hitelesítésénél pedig az elbíráló az Imsys Kft. volt. A cég korábbi ügyvezetője, Vámosi Oszkár az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség irányítója lett, tulajdonosa, Varga József pedig a vörösiszap-katasztrófa után a Mal Zrt. termelésének felügyeletére kapott megbízást a fejlesztési minisztériumtól.

Az organikus tápszerek forgalmazói közül pedig akadt, aki jól járt. A Békeh Kft.-nek például 2011-ben még csak 20 milliós forgalma volt. 2012-ben több mint félmilliárd forint árbevételt ért el, 2013-ban pedig már a 800 milliót is meghaladta a forgalma. A Békeh Kft.-nek az egyik résztulajdonosa Serester Kálmán. Az üzletember az EMK-nak is résztulajdonosa.

SZÁMOLJÁK A VESZTESÉGEKET

A gazdák egy része türelmes, a mezőszilasi Mezőföld mezőgazdasági szövetkezet vezetője, Paál Gyula még két év múltán is azt mondta a VS.hu-nak, most dől el a projekt sorsa. Ha az agárgazdálkodás őszi évfordulójára sem fizet az EMK, akkor kiszállnak.

Akik jóval hamarabb megunták, miként viszik el az orruk elől a pénzt, azok a piacukat vesztő trágyatermelők. Ők már tavaly kísérletezni kezdtek azzal, hogy jogi útra tereljék a történetet. Bejelentés alapján a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal már tavaly tavasszal minőségi problémát talált az újonnan felbukkanó trágyagyártóknál, ám az ügy még mindig bírósági szakaszban van. A 15 millió forintra bírságolt Talajkarbon Kft. egyik tulajdonosa, Dévényi Róbert ugyancsak tag az EMK-ban, és a 2011-ben még ötmilliós árbevétel 2012-re már 600 millió fölé ugrott.

A vesztes gyártók tavaly ősszel a Gazdasági Versenyhivatalt is megkeresték, mondván, hogy egyesek a karbonkreditekből származó pénz hamis ígéretével reklámozzák az organikus tápszereket, ám ez a vizsgálat is még csak “folyamatban van”. A minisztérium pedig mossa a kezét: "nem feladata" a projektben résztvevők és a szerződések vizsgálata - hangzott a minap a fejlesztési tárca mostani vezetőjének, Seszták Miklósnak a válasza.

A MULTIK MENTHETIK MEG A MAGYAR GAZDÁKAT

Az EMK azt mondta a VS.hu érdeklődésére, hogy máris megvan a megoldása a fizetési nehézségekre. Bár az államok által kezelt karbonkreditek elértéktelenedtek, a szabadpiacon keresettek ezek a projektek. Manapság ugyanis az a divat, hogy a multik az ilyen karbonkreditekre fordított millióikkal próbálják fényezni magukat.

Az Unilever, a Google, a McLaren Mercedes, a Marks and Spencer mind-mind előszeretettel hirdeti, hogy karbonsemleges módon működik. Ez azonban mindössze annyit jelent, hogy profitjukból áldoznak valamennyit olyan projektek megvalósítására, amelyek a minősítőintézetek szerint valóban mérséklik a szén-dioxid-kibocsátást. Indiában és Kenyában például olyan főzőedények beszerzését finanszírozták a háziasszonyoknak, amelyek nem ontják magukból a füstöt, mint a hagyományos házi tűzhelyek.

A cikk itt folytatódik...

Forrás

A kép csak illusztráció

TOP 5