A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)
Néhány szenvedélyesen elkötelezett szülő feltámasztotta a csak a Man-szigeten beszélt manx nyelvet, amit az UNESCO 2009-ben holttá nyilvánított.
A játszótérről visszhangzó nevetés úgy hangzik, mint bármelyik másik általános iskolában. Ha azonban az ember egy kicsit jobban fülel, kihallatszik a raritás: a manx szavak. Az ősi nyelvet egy időre teljesen elfelejtették.
Részben a Man-szigeti Bunscoill Ghaelgagh diákjai jóvoltából a több száz éves helyi történelemmel mélyen összefonódott nyelv a sziget jövőjének részévé válik.
Miután az UNESCO temette a nyelvet, az iskola tanulói dacosan tiltakoztak. Levelet küldtek az ENSZ-nek, amelyben azt bizonygatták, hogy a nyelv nem halott – manx nyelven.
„Végveszélyben volt, de mi újra életre keltettük”
– idézte a New York Times az iskola vezető tanárát. Julie Matthews megjegyezte: a diákok elszánt erőfeszítései nyomán az UNESCO a manxot „újjáélesztett” nyelvnek minősítette.
A Bunscoill Ghaelgagh (ejtsd: bunszkall gilgek) iskola az élő bizonyítéka a manx jelenlétének.
Két lány krétával órát rajzolt az iskola udvarának járdájára, és közben számoltak. Egy, kettő, három, azaz manx nyelven: nane, jees, tree. Az uzsonnásdobozok rendezett sora fölött lógó táblára a hét napjait írták fel manx nyelven. Az egyik osztályteremben egy tanár földrajzórát tartott – manxul.
Az 53 diákot számláló iskola csak egy a sok közül, amellyel az ősi nyelvet életben tartják az Észak-Anglia és Írország között, az Ír-tengerben fekvő szigeten.
„Megkíséreljük mindenki számára elérhetővé tenni”
– mondta Ruth Keggin Gell, a Culture Vannin manx nyelvi felelőse. Az alapítványt a sziget kormánya hozta létre. Maga Man a brit korona önigazgatású függőségi területe. Nem része az Egyesült Királyságnak, de lakosai brit állampolgárok.
Nem tartották előkelőnek
Az UNESCO tévedett, amikor 2009-ben azt állította, hogy a manx nyelv kihalt. A tévedés azonban érthető.
Évszázadokon át az írhez és a skót gaelhez hasonlóan a kelta nyelvcsalád részének tartott manx volt a sziget lakói számára a mindennapi kommunikáció eszköze. A 19. században viszont az angol felülkerekedett.
A MAN-SZIGETEN SOKAN ÚGY NEVELTÉK GYERMEKEIKET, HOGY CSAK ANGOLUL BESZÉLJENEK, MIKÖZBEN A MANX NYELVHEZ EGYRE INKÁBB BECSMÉRLŐEN, SŐT, NÉHA EGYENESEN ELLENSÉGESEN VISZONYULTAK.
Ennek ellenére maradtak olyanok, akik a nyelv megőrzéséért küzdöttek. Az 1899-ben alapított Manx Language Society a negyvenes évek végén már az utolsó manx anyanyelvű lakosok nyilvántartásba vételére törekedett.
Az új technológiák megjelenése lehetővé tette, hogy a nyelvet beszélők online kapcsolatba lépjenek egymással, digitalizálják a régi szövegeket, és megosszák a manx zenét és irodalmat.
A manx nyelv 21. századi fennmaradása a sziget különálló, saját identitással és politikai autonómiával rendelkező helyként való megmaradásáról tanúskodik.
Az autonómiának az emléke található a Bunscoill-lal szemben: a Tynwald Hill a 13. század óta a sziget gyülekezőhelye, amelyet még mindig a sziget parlamentjének éves szabadtéri ülésére használnak.
JÓLLEHET A NYELVET A LAKOSSÁGNAK MÁR CSAK A TÖREDÉKE BESZÉLI, A NYELV LENYOMATA GYAKORLATILAG MINDENÜTT LÁTHATÓ, KÖZTÜK MANX FELIRATÚ SÍRKÖVEKEN, HELYSÉGNEVEKEN ÉS ÚTJELZŐ TÁBLÁKON.
Az emberek szerte a szigeten újra arra törekednek, hogy a manx nyelvet beépítsék mindennapi szóhasználatukba. Sok felnőtt vesz manx nyelvleckéket, manx nyelven éneklő együttesek lépnek fel a kocsmákban. Minden novemberben Man-sziget ad otthont a Cooishnak (ejtsd: kús), a manx nyelv és kultúra ötnapos fesztiváljának.
Szeptemberben egy vasárnap délután a családok hagyományosan a Thie ny Gaelgey – vagyis a manx nyelv háza – előtt piknikeznek, fociznak, miközben manxul beszélgetnek.
A tanítók magukra maradtak
„Hógolyóhatása van” – illusztrálta Keggin Gell, hogyan épült be a nyelv a sziget életébe. „Lehet, hogy egy kicsit lassabban növekszik, de attól még határozottan hógolyó.”
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint ugyanis jelenleg mintegy 2200 ember beszél, olvas vagy ír manx nyelven. A kormány célja, hogy a szám a következő tíz évben megkétszereződjön.
A sziget nyugati oldalán, a homokos tengerpart mellett fekvő Peel városában egy 16. századi templom romjai állnak. Egy kőtábla tájékoztatja a járókelőket, hogy „1939-ig manx–gael nyelven” folyt az istentisztelet. Az egyik utcasarkon álló, lila épület homlokzatán az ajtó fölött Shamyr Hey felirat olvasható. Manx nyelven teázót jelent.
https://twitter.com/visitisleofman/status/1595748808243265537
Az 57 éves Phil Gawne és a 63 éves Annie Kissack folyékonyan beszélik a manxot. A házaspár segített a Bunscoill létrehozásában egy régi, viktoriánus korabeli iskolaépületben St. John'sban, a sziget középső völgyében található faluban.
Gawne ismerte néhány idősebb rokonát, akik egy kicsit még törték a manxot, de csak a hetvenes évek végén, új lakosok érkezése után érezte, hogy többet akar tudni a nyelvről.
„Úgy tűnt, hogy az identitásom veszélybe került, mert az idős rokonok nemzedéke kihalóban volt”
– idézte fel.
A házaspár egy farmon él két gyermekével. A kilencvenes évek elején döntöttek úgy, hogy megtanítják őket szülőföldjük nyelvére. Más, hasonlóan gondolkodó szülők gyermekeivel együtt játszócsoportot indítottak. Ebből alakult ki a Mooinjer Veggey (ejtsd: mundzsa verga), a Manx a gyermekeknek elnevezésű oktatási jótékonysági szervezet.
Amikor a játszócsoport tagjai iskoláskorúak lettek, a szülők az oktatási minisztériumban lobbiztak a manx nyelvi osztályokért. Így született meg a hivatalosan 2001-ben alapított Bunscoill. Azóta több száz diákja volt.
Az iskola tanárainak – köztük a két éve nyugdíjba vonult Kissacknak – gyakran saját maguknak kellett elkészíteniük a tananyagokat. Évek során azonban a rendelkezésre álló könyvek és források az iskolával együtt gyarapodtak.
A 38 éves Andrew Traynor, az iskola két tanulójának édesapja azt mondta, hogy a Bunscoill létfontosságú volt a nyelv visszaállításában és a sziget kultúrájához való kötődés erősítésében.
Forrás- A nyitókép csak illusztráció, forrás: By Scottish Government - First Minister visits the Isle of Man, CC BY 2.0, - wikimedia