Fő tartalom átugrása

A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)

Jelentős szemléletváltás kezdődhet Magyarország vízhiánnyal küzdő térségeiben. Magyar és kínai szakemberek indítottak együttműködést annak érdekében, hogy megosszák egymással az aszályok és árvizek kezelésében, a folyók védelmében, valamint a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásban szerzett tapasztalataikat. A program középpontjában a Tisza és a kínai Hancsiang vízgazdálkodása áll. 

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság tájékoztatása szerint a két ország szakértői gyakorlati megoldásokat és bevált módszereket ismertetnek egymással. Bár a közép-európai Tisza és a kínai Hancsiang között több ezer kilométer a távolság, vízgyűjtő területeik számos hasonló problémával szembesülnek.

Mindkét folyónál alapvető feladat, hogy elegendő víz jusson a lakosságnak, a mezőgazdaságnak és a gazdasági szereplőknek, miközben a természeti környezet és maguk a vízfolyások is megőrzendők. E kényes egyensúly kialakítását az éghajlatváltozás egyre nehezebbé teszi.

A magyar–kínai szakmai párbeszéd az Európai Unió által finanszírozott, három évre szóló EU–Kína vízügyi együttműködési projekt keretében valósul meg. A kezdeményezést az EU–Kína Vízügyi Platform, vagyis a CEWP támogatja, írja az MTI híranyaga kapcsán az Agroinform.hu.

Egyszerre jelent veszélyt az aszály és az árvíz

A magyar vízügyi szakembereknek az elmúlt időszakban súlyos szárazsággal és ingadozó talajvízszintekkel kellett megküzdeniük. Különösen összetett problémát jelent, hogy ugyanazon a vízgyűjtő területen belül akár egyszerre is kialakulhat árvízi és aszályos helyzet.

A legfrissebb folyamatok arra utalnak, hogy a párolgás, valamint a növényzet vízfelhasználása már meghaladhatja a lehulló csapadék mennyiségét. Emiatt a tartós vízhiány egyre komolyabb aggodalmat kelt Magyarországon.

Kínában más léptékű, de részben hasonló kihívásokra kerestek megoldást. A Hancsiang a Jangce középső szakaszának legnagyobb mellékfolyója. Vízgyűjtő területén az ország több ezer kilométer hosszú gátrendszert, nagy tározókat és egymáshoz kapcsolódó vízügyi létesítmények egész hálózatát alakította ki. Ezek feladata a készletek szabályozása és az árvízveszély mérséklése.

A nagyszabású infrastruktúra mellett Kína a vízminőség megőrzésére, az ökológiai értékek védelmére, továbbá a folyókban és tavakban található vízmennyiség fenntartására is komoly figyelmet fordít. A kínai gyakorlat ezért példát adhat arra, miként kapcsolhatók össze a jelentős vízügyi beruházások a környezetvédelmi célokkal.

Testvérkapcsolat indult a Tisza és a Hancsiang vízgyűjtője között

A Hancsiang és a Tisza vízgyűjtő medencéinek együttműködését megalapozó találkozót augusztusban tartották. Az eseményen a kínai szakértők az adaptív vízgazdálkodás területén szerzett tapasztalataikat mutatták be.

A vízügyi szakemberek munkájában egyre fontosabbá válik a takarékos vízhasználat, a különböző beruházások összehangolása, a rendkívüli helyzetekre való felkészülés és az elosztás hatékonyabb megszervezése. Ezekben a feladatokban az új technológiai megoldások is mind jelentősebb szerepet kapnak.

A magyar résztvevők a Tisza–Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer működését ismertették kínai partnereikkel. Ezt a rendszert azért hozták létre, hogy vízhiányos időszakokban összehangoltan lehessen megszervezni a rendelkezésre álló készletek elosztását.

A két vízgyűjtő közötti testvérkapcsolat mindkét fél számára lehetőséget nyújt a másik országban felhalmozott tudás hasznosítására. Magyarország a vízgyűjtőkre épülő gazdálkodás, az európai vízpolitika, az ökológiai szemlélet és a természetalapú beavatkozások terén adhat át tapasztalatokat. Kína ezzel szemben a nagy kiterjedésű vízügyi rendszerek, az infrastruktúra-fejlesztés, a vízelosztás és a digitális technológiák alkalmazásában megszerzett ismereteit oszthatja meg.

Újra kell gondolni a hagyományos vízgazdálkodást

Az együttműködés segítségével a szakemberek felülvizsgálhatják, miként alakíthatók át a hagyományod vízgazdálkodási módszerek az egyre kiszámíthatatlanabb éghajlati viszonyok között.

Az árvízi védekezés továbbra is nélkülözhetetlen, a folyók kezelésénél azonban az ökoszisztémák igényeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. A vízkészleteket ezért úgy kell felhasználni, hogy a társadalmi és gazdasági szükségletek kielégítése mellett a természetes élőhelyek fennmaradása is biztosítható legyen.

Kiemelt jelentősége van a mezőgazdasági területek megfelelő vízellátásának, ugyanakkor a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a folyókban és a vizes élőhelyeken is elegendő víznek kell maradnia. Az épített infrastruktúra bizonyos veszélyeket mérsékelhet, a hosszú távú alkalmazkodóképességhez azonban a természetes folyamatok helyreállítására és a természettel összehangolt megoldásokra is szükség lehet. 

Kapcsolódó anyagok:

Átfogó kormányzati terv indul: új alapokra helyezik a magyar vízgazdálkodást az aszály miatt

A nyitókép csak illusztráció, forrás: Richárd B. képe a Pixabay -en.