Fő tartalom átugrása

A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)

Becky Jones mindössze 21 éves volt, amikor azt közölték vele, hogy végstádiumú agydaganata van, és csak hónapjai lehetnek hátra. Tizenegy éven keresztül kapott kemoterápiát, mire kiderült: soha nem volt rákos, valójában egy szteroidokkal kezelhető agyi gyulladásban szenvedett. 

Becky Jones 21 éves korában tudta meg, hogy állítólag halálos agydaganata van, és az orvosok szerint már csak néhány hónapja maradt hátra.

Nem sokkal korábban ismerte meg párját, és rendőrségi karrierről álmodott, a diagnózis azonban egyik pillanatról a másikra kilátástalanná tette a jövőjét. A tapasztalt onkológus által felállított diagnózis nyomán Jones 11 éven keresztül részesült kemoterápiás kezelésben, ami alapvetően megváltoztatta az életét. Rendszeresen hányingerrel küzdött, nem tudott részt venni a családi eseményeken, szakmai tervei meghiúsultak, és saját megfogalmazása szerint állandóan úgy érezte, mintha „tojáshéjon járna”.

A jelenleg 34 éves, kétgyermekes édesanya nemrég tudta meg, hogy soha nem volt rákos. Valójában egy agyi gyulladásos betegségben szenvedett, amelyet erős szteroidokkal lehetett volna kezelni.

Jones egyike annak a több mint 40 betegnek, akik jogi eljárást indítottak a University Hospitals Coventry and Warwickshire, röviden UHCW NHS Trust ellen az elhúzódó vagy szükségtelen daganatellenes kezelések miatt.

„Újra és újra azt mondták nekem, hogy a kemoterápia nélkül meghalok” – idézte fel Jones.

Elmondása szerint Ian Brown professzor, a coventryi University Hospital szakorvosa fiatal nőként azt közölte vele, hogy élete végéig szednie kell a temozolomid, röviden TMZ nevű kemoterápiás gyógyszert. Mindez annak ellenére történt, hogy az irányelvek hat hónap alatt hat kezelési ciklust javasolnak. Amikor Jones rákérdezett arra, hogy az ismételten elkészített felvételeken miért nem látható daganat, állítása szerint a szakorvos azt válaszolta, hogy az elváltozás „szabad szemmel nem látható”.

Csak 2025-ben derült ki az igazság, amikor felülvizsgálták az egészségügyi intézmény Brown professzorhoz kapcsolódó daganatos eseteit. 

„Soha nem volt agydaganatom. Téves diagnózist kaptam, és felnőtt életem jelentős részében teljesen indokolatlanul estem át ezen a kezelésen” – mondta Jones. 

„Lényegében tönkretette az életemet” – tette hozzá.

Brown több más korábbi betege is arról számolt be a BBC-nek, hogy éveken keresztül kapták a TMZ-t, és emiatt különféle súlyos egészségügyi problémáik alakultak ki. Az egyik beteg úgy véli, hogy a gyógyszer meddővé tette, egy másik páciensnél pedig leukémia alakult ki száz szükségtelen kezelési ciklus után.

Súlyos hiányosságokat talált a felülvizsgálat

A Royal College of Physicians, vagyis a brit Királyi Orvosi Kollégium előzetes vizsgálata szerint a kórház betegei rendszeresen kaptak indokolatlanul hosszú temozolomid-kezelést, miközben annak előnyeit alig vagy egyáltalán nem támasztották alá bizonyítékok.

A felülvizsgálat megállapította, hogy a kórházi dolgozók mulasztásai a betegek bizalmának elárulásával értek fel. A vizsgálat azt is kifogásolta, hogy az onkológiai gyógyszertári csapatok miért nem kérdőjelezték meg, amikor egyes betegek 10–15 éven keresztül megszakítás nélkül kaptak szájon át alkalmazott kemoterápiát. Az UHCW közölte, hogy egyedi eseteket nem kommentál, ugyanakkor intézkedéseket vezetett be annak érdekében, hogy a TMZ felírását és alkalmazását szigorúbban ellenőrizzék.

Jones élete 2012-ben még éppen csak elkezdődött. Térfigyelő kamerák operátoraként dolgozott a Coventry City stadionjában, ahol megismerte a biztonsági felügyelőként dolgozó párját, Pete-et. Nem sokkal később azonban súlyos migrénes rohamok jelentkeztek nála, ezért orvosi segítséget kért. Egy magánpraxisban dolgozó idegsebész agyi biopsziát végzett rajta.

Fiona Tinsley, a Brabners ügyvédi iroda partnere szerint Brown professzor még a biopszia eredményeinek megérkezése előtt negyedik fokozatú glioblasztómát diagnosztizált Jonesnál. Ez az agydaganatok egyik legagresszívebb típusa. A BBC többször megpróbálta elérni a már nyugdíjba vonult professzort.

Jones borzalmasnak nevezte a kemoterápiás gyógyszerek szedésével töltött éveket.

„Állandó hányingerem, gyomorfájdalmam és szájfekélyeim voltak, emellett mindennap kimerültséggel küzdöttem. Szörnyű volt” – mondta.

A kezelés életének minden területére hatással volt. A fertőzésektől való félelem miatt kerülte a társasági rendezvényeket és a családi összejöveteleket. Vezetői engedélyét kezdetben bevonták, később pedig korlátozásokkal kapta vissza.

„A kezelés előtt rendszeresen jártam edzőterembe és futottam. Pete-tel gyakran mentünk étterembe, de később erre már nem volt lehetőségünk” – magyarázta. A párjának azt is mondták, hogy Jones nem tud majd teherbe esni.

„Később két gyermekem született, akikről azt mondta, hogy mindketten valóságos csodák” – idézte fel.

A kezelés több mint egy évtizeden át folytatódott. Jones 2024-ben váratlanul telefonhívást kapott egy orvostól, aki közölte vele, hogy leállítják a kemoterápiát.

„Nem mondott semmilyen indokot. Közölte, hogy Ian Brown nyugdíjba vonult, és akkor hallottam erről először” – mondta Jones. Azt közölték vele, hogy kérdéseire majd új onkológusa válaszol, de az orvos nevét nem adták meg.

„Nem tudtam, mit tegyek, hová forduljak vagy kivel beszéljek, mert ebben az időszakban semmilyen támogatást nem kaptam a kórháztól” – fogalmazott.

Szteroidokkal kezelhető gyulladás állt a háttérben

Jones ügyvédeinek megbízásából idegsebészek és radiológusok független vizsgálatot végeztek. Ennek eredményeként 2025 májusában közölték vele, hogy soha nem volt agydaganata, valójában tumefaktív demielinizációban szenvedett. Ez egy daganatszerű elváltozást okozó gyulladásos folyamat, amelyet rendszerint neurológusok kezelnek nagy dózisú szteroidokkal.

Jones ügyvédeivel és a szakértőkkel folytatott videóhívásban értesült a diagnózisról.

„Amikor megtudtuk, mi történt, mindenkinek könnybe lábadt a szeme” – mondta Fiona Tinsley, aki az érintett betegek közül többeket is képvisel.

A Royal College of Physicians jelentése nem nevezte meg Ian Brown professzort, hanem „Dr. Y”-ként hivatkozott az érintett szakorvosra. A felülvizsgált húsz esetből tizenötöt összességében nem megfelelőnek minősítettek. A szakorvos nem vett részt a vizsgálatban.

A felülvizsgálatot végző csoport szerint csak csekély bizonyítékot találtak arra, hogy a betegek megfelelően megértették volna a gyógyszer alkalmazásának kockázatait, illetve hogy ezeket megfelelően dokumentálták volna. Az előzetes megállapítások szerint egyes esetekben nem volt elegendő szakmai kíváncsiság, és hiányzott a multidiszciplináris csoport tagjaival folytatott együttműködés. Ez lehetővé tette, hogy a potenciális diagnosztikai hibák hosszú időn keresztül fennmaradjanak.

Jones megrázónak nevezte a vizsgálat eredményeit.

„Nemcsak arról van szó, amit ő tett, hanem arról is, hogyan engedhették, hogy ilyen hosszú ideig egyedül cselekedjen” – mondta.

„Olyan volt, mintha a saját műsorát vezette volna, és senki sem ellenőrizte volna, mit csinál.”

Az UHCW szóvivője közölte, hogy minden érintett beteg esetét tapasztalt szakorvosok vizsgálták felül, és megfelelő kezelési terveket dolgoztak ki számukra.

A kórházi szervezet egy külső fél által vezetett, független vizsgálatot is indított a belső jelzési és panaszbejelentési folyamatokról. Ennek célja, hogy a dolgozók támogatást és kellő biztonságot kapjanak, ha valamilyen aggályt szeretnének jelezni.

Az intézmény a teljes RCP-jelentés megjelenése után értékeli annak következtetéseit, majd szükség esetén további intézkedéseket hoz.

„Szeretnénk biztosítani közösségünket arról, hogy a betegek biztonsága, tapasztalata és jólléte továbbra is a legfontosabb számunkra” – közölte az UHCW. 

Kapcsolódó anyagok:

28 évesen halt meg az influenszer, a rák tüneteit eleinte csak ártalmatlan kimerültségnek hitte

A nyitókép csak illusztráció, forrás: By G-13114 - Own work, CC BY-SA 4.0, wikimedia