4. oldal / 6: A jogtudomány megállapításai

4. oldal / 6

A jogtudomány megállapításai

A jog prioritása

Mint ahogy a bevezető sorokban is elhangzott, a definíció utolsó mondata maga is a törvényi szabályozásra, valamint a törvények végrehajtására szolgáló intézményrendszerre utal. Mindennek ismertetésére azért is szükség van, mert a zöld nemzetgazdasági átalakuláshoz – alapjait tekintve – jogilag is képzett zöld állampolgárokra lesz szükség. Ezért a jog prioritást élvez más tudományágakhoz képest, hisz modellezi a természet- vagy társadalomtudomány, közgazdaságtan eredményeit, így például ha bárki meg akar ma érteni egy környezeti határértékkel kapcsolatos problematikát, meg kell ismernie annak közgazdaságtanban rögzített alapjait is.

Magyarország ma már tagja az EU-nak, így érdemes annak alkotmányozási (és jogi) folyamatait, részállomásait alapul venni ahhoz, hogy a környezetvédelem jogi fogalmát megadhassuk.

Nem mindig volt ez azonban így, sőt volt olyan időszak is Európában, amikor a környezetvédelem jogilag még nem, vagy alig volt definiált. Ezt mutatja be az alábbi példa, hisz a megfelelő környezethez való jogra az 1970-es évektől kezdődően egyre inkább igény mutatkozott.

Az 1972-es ENSZ konferencia, azaz „Stockholm óta a nemzetközi dokumentumok egyre növekvő számban tartalmaznak utalásokat a környezeti jogokra… Annak ellenére, hogy az 1950. évi Európai Emberi Jogi Konvenció nem tartalmazza a környezethez való jogot, az Európai Bizottság és az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlata arra mutat, hogy a környezeti károkozás olyan emberi jogok sérelméhez vezet, amelyet a konvenció elismer.”[33] E körben a magánélethez vagy családi élethez, illetve a tulajdonhoz való jog kerülhet szóba. Így egy konkrét jogesetben, a López Ostra ügyben a Bíróság elfogadta az Emberi jogok európai konvenciójának 8. cikkét, mint jogalapot, mely a magán- és családi élet védelmére szolgál. Megállapította, hogy a panaszos közvetlen környezetében létesített és működtetett illegális hulladékkezelő károkozása „belefér” a hivatkozott jog megsértésébe. Mellesleg a törvényszék a spanyol államot is elmarasztalta, mert szerinte annak hatóságai és bíróságai nem tettek meg mindent a panaszos érdekében.[34]

Ha tanulmányozzuk az Emberi Jogok Európai Bíróságának a jogeseteit, megérthetjük, mik az alapvető elvek a környezetvédelemben, és azt is megérthetjük, mi sajátítandó el abból, hogy ennek megfelelően hazánkban is védhessük a környezetet.

Az 1980-as évektől kezdve elindult és kiszélesedett az EU (környezetvédelemmel kapcsolatos) alkotmányozási folyamata, melynek eredményeképpen, illetve tekintettel arra is, hogy a szocialista rendszerek összeomlásával új tagországokkal bővült és bővül ma is az Unió, az egységes Európa megteremthette azokat a feltéteket, melyek révén jóval többet tehetett a környezetvédelem terén, mint az egyes tagországok külön-külön. Így például, ha csökkenteni kellett a tagországoknak a CO₂ kibocsátásukat, azt meg is kell tenniük, ”más megoldás” egyszerűen nem maradt számukra.

Az 1990-es évekre a természet- és társadalomtudományok megadták a fenntartható fejlődés, a jövő nemzedéke, a biodiverzitás tudományos fogalmait, így megjelentek az uniós tagországokban az ezzel kapcsolatos konkrét törvények is. Mindehhez az EU egyfajta koordináló szerepet is magára vállalt, amikor ötödik akcióprogramja kapcsán a következőket deklarálta: „Állandó szükség van jogalkotási intézkedésekre a Közösség szintjén.”

A konkrét jogi fogalom

A jogi meghatározást egy ún. értelmező, első olvasatra igen egyszerűnek tűnő rendelkezéssel definiálja a környezet védelmének általános szabályairól szóló (1995. évi LIII.) törvény, de didaktikai okokból a fogalmi meghatározáshoz tartozhat, tartozik a törvény célja, valamit a fenntartható fejlődés definiálása is. Eszerint a környezetvédelem olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása.

A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása.

Utóbbi elem vonatkozásában a fenntartható fejlődés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség megőrzését.

Egyértelmű, hogy a fenntartható fejlődés, a jövő nemzedéke, a sokféleség a globalizációs problémákra utal, azaz komplexen adja meg a fogalmakat, de nem utal a jövő nemzedéke érdekében ma még a komplex (zöld) nemzetgazdasági és társadalmi átalakulás szükségességére. Nem is utalhat, hiszen ez manapság még nem politikai cél. Ebből természetszerűleg az is következik, hogy a hivatkozott átalakulást a jövő nemzedékének kell majd végrehajtania.