A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
A tengerfenék alatt megbúvó, részben édesvizet tartalmazó vízrendszereket évtizedek óta feltételezték a kutatók, ám most először sikerült ezeket közvetlenül dokumentálni és részletesen mintavételezni. A felfedezés egy nemzetközi tudományos expedíció első elemzéseiből származik, amelyben a University of Leicester geotudósai is részt vettek. A kutatók olyan frissült, alacsony sótartalmú vizet azonosítottak, amely akár több ezer éve elzárva lehet a tengerfenék alatti üledékekben.
A vizsgálatok az IODP³-NSF 501-es expedíció során felszínre hozott üledékmagokon alapulnak, amelyet Brandon Dugan professzor, a Colorado School of Mines, valamint Rebecca Robinson professzor, a University of Rhode Island társigazgatásával végeztek. A tudományos csapat első alkalommal tudta közvetlen bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a tengerfenék alatt kiterjedt, frissült vízrendszer húzódik, írja a University of Leicester.
Mintavételezés és elemzés Európa egyik legfontosabb kutatóközpontjában
A mélyből kiemelt üledékmagokat jelenleg a németországi Brémában, a University of Bremen kutatóintézetében elemzik. A csaknem egy hónapig tartó intenzív közös munka során, 2026 januárjában és februárjában a kutatók az üledékek keletkezését, fejlődését és jelentőségét vizsgálják. A Leicesteri Egyetem IODP3-csoportja szintén aktívan részt vesz a minták feldolgozásában és értelmezésében.
Az expedíció célja nem merült ki az üledékmagok begyűjtésében. A kutatók kifejezetten törekedtek arra, hogy az üledékekben tárolt vizet is mintavételezzék, beleértve a homokos rétegeket, amelyek vízadóként működnek, valamint az agyagos rétegeket, amelyek vízzáróként, úgynevezett akvitardként tartják helyben a vizet a tengerfenék alatt. Bár a Föld felszínének mintegy 70 százalékát víz borítja, jelentős mennyiségű víz található a felszín alatt is, amely számos part menti közösség számára alapvető ivóvízforrást jelent.
Több száz méter vastag tengeralatti édesvízzóna és globális jelentőség
A kutatók régóta tudtak arról, hogy a szárazföldi vízadó rétegek sok helyen a tenger alá is kiterjednek, ám ezek a rendszerek eddig szinte teljesen feltáratlanok maradtak. A mostani expedíció során sikerült egy közel 200 méter vastag zónában frissült vizet dokumentálni és mintázni a tengerfenék alatt, ami jelentős előrelépést jelent a tengeralatti édesvízrendszerek megértésében.
Sarah Davies professzor, a Leicesteri Egyetem üledékföldtani szakértője szerint az expedíció már a kezdetektől úttörő jellegű volt, új eszközöket, módszereket és együttműködéseket hozott létre az óceáni fúrások közösségében. Hangsúlyozta, hogy az üledékmagok már most izgalmas történetet mesélnek el, és a moratórium lejárta után az adatok a teljes nemzetközi tudományos közösség számára elérhetők lesznek.
Brandon Dugan szerint különösen izgalmas eredmény, hogy a frissült víz többféle üledéktípusban is jelen van, tengeri és szárazföldi eredetű rétegekben egyaránt. Ez segíthet annak megértésében, milyen körülmények között került a víz ezekbe a mélyben fekvő rendszerekbe, és mikor történt a feltöltődés. Rebecca Robinson arra hívta fel a figyelmet, hogy az üledékek összetétele és kora rendkívül változatos, és meglepő volt, hogy a teljes szelvényben üledékeket találtak, nem pedig már kőzetté alakult anyagokat, ami új kutatási irányokat nyithat meg.
Az IODP³-NSF 501-es expedíció módszerei nemcsak az Új-Anglia partvidéke mentén húzódó tengeralatti édesvízrendszerek jobb megértését szolgálják, hanem világszerte rávilágíthatnak hasonló, rejtett vízadók működésére is. Mivel sok part menti térség nagymértékben támaszkodik felszín alatti vizekre, az eredmények társadalmi szempontból is kiemelten fontosak. A kutatás emellett feltárja, miként zajlik a tápanyagok körforgása a kontinentális talapzat üledékeiben, és hogyan befolyásolja ez a mikrobák sokféleségét és eloszlását.
Az expedíció az IODP³ és az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapítványa közös együttműködésében valósult meg. Az üledékmagokat 2025 májusa és augusztusa között emelték ki tengeri műveletek során, míg a szárazföldi feldolgozás a brémai MARUM tengertudományi központban zajlik. A mintákat egyéves moratórium után archiválják és nyílt hozzáférésűvé teszik a tudományos közösség számára, az összes adat pedig az IODP³ MSP adatportálon, a PANGAEA rendszerében lesz elérhető.
Kapcsolódó anyagok:
A világ belépett a „globális vízcsőd” korszakába, figyelmeztet egy új ENSZ-jelentés
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Franziska Stier from Pixabay
