A gerillakertészetet talán nem kell bemutatni senkinek, legalább említés szintjén bárki találkozhatott eddig is a kifejezéssel, talán az eredménnyel is, sőt, én magam is szenteltem a témának már egy posztot korábban (akinek mégis új a jelenség, kattintson ide vagy ide.)
A mozgalom - már ha lehet annak hívni - nem terjedt el széleskörűen, mégis időről-időre feltűnnek kisebb-nagyobb gerillasejtek, akciók, vagyis engedély nélkül ültetett növények. De kinek jó ez? A növénynek sajnos a legritkábban esetben.
Vitaindítónak szánom ezt a rövid posztot, mert úgy gondolom, hogy a gerillakertészet megítélése több ponton téves. Laikusok, egynyári növénykedvelők kedves cselekedetnek, jó figyelemfelhívásnak, a szürke városi környezet megszépítésének tudják be általában a köztéri illegál ültetést.
Tudni kell, hogy a gerillakertészet alapvetően azért született, hogy felhívja a közösség, és az illetékesek figyelmét a nagyvárosi környezet szegényes zöldjére, kevés növényére. Az önszorgalomból elültetett virágok azt kiáltják a világba, hogy hahó, ide több kéne belőlünk, hogy nektek is jobb legyen. Magyarországon azonban úgy veszem észre, hogy a gerillaültetés elkanyarodott az eredeti céltól, és a helyi viszonyokra adaptálódva másra hívja fel a figyelmet. A kátyúkra.
Tény, hogy nálunk az egy főre jutó kátyúk száma rekordközeli, és az sem vitatható, hogy az úthibákba telepített növények jól láthatóan megjelölik a kártékony mélyedéseket. A növény szempontjából azonban ez a cselekedet több mint botorság, hiszen a virág nem tömi be a kátyút, hamar elpusztul új helyén, és a kátyú ellenszere különben sem a növény, hanem az aszfalt, sőt, virág még akkor sem lenne az úton, ha az kiváló kondícióban lenne, így az ok-okozati összefüggés sem világos előttem.
(Ezen a linken videó is megtekinthető a kátyúkról és a gerillakertészekről, legális-e ez a fajta cselekedet, vagy sem: http://kertesz.blog.hu/2012/08/29/kerteszgerillak?utm_source=ketrec&)
A gerillakertészet az eredeti célkitűzését is csak akkor érheti el, ha az elültetett zöld a későbbiekben is gondozás alatt áll, máskülönben éppen azt bizonyítaná, hogy az áhított zöld mégsem annyira áhított, ha senkit nem érdekel. A brahiból, pillanatnyi öko-fellángolásból ültetett növény sorsa általában a gyors hervadás, kiszáradás, bár nem kétlem, hogy vannak olyan gerillakertészek, közösségek, ahol a további gondoskodás nem marad el. Az úttestre telepített növény esetében a túlélés mindössze pár órára tehető, és ha valami csoda folytán meg is maradna tovább, a gondozása szinte lehetetlen feladat a forgalom miatt. Így a kátyúvirágok nem többek, mint felelőtlennek nevezhető villanásnyi akciók, melyekért a növény az életével fizet. Ezt a feladatot egy tábla, egy felirat is elvégezheté, ha pedig valaki ragaszkodik a növényhez, protestálásképp egy, a célra rendszeresített, többször felhasználható művirág is megtenné pár fotó erejéig.
Végül olvasóimhoz fordulok azzal a kérdéssel, hogy Önök szerint van-e helye, létjogosultsága a gerillakertészetnek, amennyiben úgy látják, hogy igen, milyen formában és körülmények között?
TOP 5
