EU társadalom és jog
A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
A Föld története során elképesztő mennyiségű, akár 800 szextillió porszem hagyhatta el bolygónkat, és ezek közül számos eljuthatott a Jupiter jeges holdjára, az Európára. Egy új kutatás szerint ez azt a lehetőséget is felveti, hogy a földi eredetű mikroorganizmusok milliárd évek alatt elérhették az égitest felszín alatti óceánját, amelyet a tudósok régóta az egyik legígéretesebb földön kívüli élőhelynek tartanak a Naprendszerben.
Az új tanulmány szerint nem kizárt, hogy a Föld maga „vetette el” az élet csíráit az Európán, ami új megvilágításba helyezheti a pánspermia elméletét, vagyis azt az elképzelést, hogy az élet egyik égitesttől a másikig is képes lehet terjedni a világűrön keresztül, írja az IFLSCIENCE.
hirdetés
Hogyan kerülhetnek földi baktériumok más világokra?
A tudomány jelenlegi állása szerint az élet a Földön legalább 3,55 milliárd évvel ezelőtt jelent meg. A legnépszerűbb elmélet szerint az első élőlények az óceánok mélyén található hidrotermális kürtők környezetében alakultak ki. Ugyanakkor nem minden hipotézis tekinti a Földet az élet végső kiindulópontjának.
A pánspermia-elmélet azt feltételezi, hogy az élet vagy annak előfutárai a Naprendszeren, sőt akár a galaxis különböző részein is terjedhettek, mielőtt eljutottak volna bolygónkra. Régóta ismert, hogy az aszteroidák és üstökösök tartalmazzák az élet kialakulásához szükséges kémiai összetevőket, amelyeket időnként becsapódások révén nagyobb égitestekre szállítanak.
A pánspermia ennél egy lépéssel tovább megy, és azt feltételezi, hogy nem csupán az élet építőkövei, hanem akár teljes mikroorganizmusok is utazhatnak aszteroidákon, üstökösökön vagy kozmikus porszemcséken.
Bár ennek közvetlen bizonyítása rendkívül nehéz lenne – például egy idegen mikrobákkal teli meteorit megtalálása nélkül –, a kutatók matematikai modellekkel vizsgálhatják, hogy a mikroorganizmusok mennyi ideig maradhatnak életben a világűrben, illetve milyen távolságokra juthatnak el a különböző részecskék.
A tanulmány szerzője, Zaza Osmanov, a georgiai Free University of Tbilisi munkatársa azt próbálta megbecsülni, hogy a Föld mennyi port és baktériumot küldhetett a Naprendszerbe, illetve ezekből mennyi érhette el az Európát.
Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a Föld légkörének magasabb rétegeiben található porszemek kozmikus porrészecskékkel történő ütközések során elérhetik a szökési sebességet, így elhagyhatják bolygónkat. Osmanov erre az alapfeltevésre építve vizsgálta meg, hogy a Föld vajon más világokat is „beolthatott-e” élettel.
A kutató szerint mivel a földi élet legalább 3,55 milliárd éve létezik, ennyi ideje bolygónk folyamatosan bocsáthat ki életet hordozó részecskéket a világűrbe. Ha a Naprendszer más pontjain megfelelő körülmények állnak fenn, akkor a földi eredetű életanyag szállítása nemcsak lehetséges, hanem akár milliárd éveken át zajló folyamat is lehetett.
Miért éppen az Európa a célpont?
A Jupiter holdja, az Europa nem véletlenül került a vizsgálat középpontjába. A tudósok szerint vastag jégréteg alatt hatalmas, folyékony vízből álló óceán rejtőzhet, amely potenciálisan alkalmas lehet az élet fennmaradására.
Osmanov számításaiban kizárólag olyan porszemcséket vett figyelembe, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy baktériumokat hordozzanak. Emellett csak olyan ütközésekkel számolt, amelyek során a mikroorganizmusok nem hevülnek fel körülbelül 300 Kelvin fölé, vagyis nem pusztulnak el.
A kutató megbecsülte, mennyi por hagyhatta el a Földet, ebből mennyi juthatott el a Jupiter-rendszerbe, majd végül az Európa felszínére. Emellett azt is vizsgálta, milyen becsapódások hozhatták létre ezeket a részecskéket, illetve milyen gyakorisággal fordulhattak elő ilyen események.
Bár a tanulmány számos feltételezésre épül, és az eredmények nagyságrendi becsléseknek tekinthetők, Osmanov arra a következtetésre jutott, hogy a földi eredetű élet Európára történő eljutása teljesen elképzelhető.
A kutatás szerint az Európa jeges felszíne legalább 30–80 millió éves. Ez idő alatt a holdat hozzávetőlegesen (3–8) × 10²³ darab részecske érhette el. Ez az eredmény jelentősen növeli annak valószínűségét, hogy az Európa felszín alatti óceánjában élet lehet jelen, amennyiben a biológiai és biokémiai körülmények kompatibilisek a földi eredetű életformákkal. A kérdés tisztázásához azonban további kutatásokra lesz szükség.
A galaxisokon átívelő pánspermia bizonyításához még jóval több bizonyíték szükséges, különösen a baktériumok rendkívül hosszú távú túlélésével kapcsolatban. Ugyanakkor a Naprendszeren belüli, helyi pánspermia lehetősége már ma sem tűnik teljesen irreálisnak.
Ben Weiss, a Massachusetts Institute of Technology bolygótudományi professzora szerint jó bizonyítékok támasztják alá a pánspermia általános elképzelését. Úgy véli, egyáltalán nem tekinthető különc ötletnek az a felvetés, hogy a Naprendszer bolygói és holdjai biológiai szempontból nincsenek teljesen elszigetelve egymástól.
A szakember rámutatott, hogy a tudósok meglehetősen biztosak abban, hogy a bolygók kialakulása óta milliárd tonnányi marsi kőzet jutott el a Földre. Azt is tudják, hogy néhány százezer évente egy ököl nagyságú kőzet akár mindössze egy év alatt is elérheti a Földet a Marsról.
A kutatás eredményeit az International Journal of Astrobiology közölte.
Kapcsolódó anyagok:
A nyitókép csak illusztráció, forrás: pixabay
TOP 5
Város / Közlekedés
