A bodza a magára hagyott tanyaépületek közelében jelezte, hogy valamikor termesztették, hiszen már a kelet-svájci cölöpépítmények maradványai között is találtak bodzamagokat. A germánok, dánok, lettek babonás tisztelettel adóztak ennek a bódító illatú fehér virágú, fekete bogyót érlelő növénynek. Nálunk a palócoknál volt szokás, hogy akit a hideg lel, a bodzához járult és mondá: "Bodza engem hideg lel, és ha az engem nem hagy el, Istenuccse kiváglak!"
Németország sok vidékén szentnek tartották az "elhornt", és ha mégis vágni kellett, összekulcsolt kézben tartott baltával, térdenállva, födetlen fővel tették. Fájából az angolok amulettet faragtak és reuma ellen testükön viselték. A vándor szívesen húzódott meg a bodza alatt, mert ott nem marhatta meg a kígyó, féreg sem bántotta, rabló sem közelítette, a rossz szellemek is elkerülték. A koporsókészítő asztalos a bodzafáról vágott vesszővel vett mértéket a halottról. A kocsis – aki a halottat a temetőbe szállította – ostornyélnek bodzavesszőt használt.
Plinius a bodzát sambucus-nak nevezte, ami a görög sambix szóra vezethető vissza, amivel a bodza bogyóiból előállított vörös festéket nevezték. A sambucus mintegy tizenöt fajából a gyalog- vagy földi bodza (S. ebulus) őshonos nálunk, továbbá a fürtös-, vörös- vagy szarvas bodza (S. racemosa), de a fekete gyepű – festő bodzabokor – az, amit gyógyítóként is számon tartunk. Tájnyelveinken még borza, bozza, bocfa, fáibodza, bojza, borzék, borzing néven is nevezik. Első magyar nyelvű kertészeti könyvünk – Lippai János "Posoni kert"-je – a bodzát mint vakonduzot, kígyóriasztót említi, és az elkészítéséről mint gyümölcsről ír. Az akkor még újdonságnak számító orgonát "spanyol bodza" néven említi.
A pilisi völgyvonulatban lévő telkünkön meghagytam minden ott talált növényt, így a Naptároló házunkat ezek határolják. Ha telepíteni szándékozunk, 20 cm fásdugványokkal lehet. A bodzavessző teljes hosszában gyökérkezdeményeket tartalmaz. A fásdugvány megszedésének ideje a késő ősz. A 6-8 mm vastag vesszőket kötegelve fagymentes helyen homokban tároljuk. Tavasszal 5,5-3,5 kötésben telepítjük. Ültetés után csak egy vesszőt hagyunk meg, amit visszametszünk az alsó két fejlett rügyre. Május végén meghagyjuk azt a hajtást, amelyik a legfejlettebb és karóhoz kötjük, hogy egyenesen nőjön. Elérheti a 2 m magasságot is az első évben. A következő évben kívánt törzsmagasság felett 2 nódusszal visszametsszük a suhángot.
Kártevői közül a fekete levéltetű egyes években jelentős károkat okoz. Nálam az első évben még károsított, de a katicabogarak elszaporodásával már nem találtam levéltetűt a bodzabokrokon. Az illatos virágait a méhek nem látogatják, a gyalogbodzánál meg-megjelennek.
A bodza hasznosságát egyrészt virága, másrészt gyümölcse adja. Azonkívül levele, kérge, gyökere is tartalmaz gyógyításra alkalmas hatóanyagot. Vadnay József 1811-ben a "Palánták országa" c. könyvében írja: "Egy jó nagy bodzafa egy kis patika helyett lehet a falunkon."
A bodza virága elismert izzasztó, hűlésnél, fej-, fog-, fülfájásnál, légcsőhurutnál citrommal ízesített teáját használják. Gyökere, kérge has- és húgyhajtó főzetek alapanyaga. Gyökerét és virágját borkiütés esetén használják. A gyümölcs nedve köszvény, zsába dicsért gyógyszere. Forrázata fájdalomcsillapító, nyugtató. Vízdaganat-oszlatónak a friss bodza ágainak háncsából rozsliszttel jól kigyúrt tésztát készítve a dagadt lábra felkenjük, ruhával befedve rögzítjük.
A bodzavirág gyűjtésére legalkalmasabb az a szakasz, amikor a virág még nem teljesen nyílt ki, de bimbói már megpattantak. Reggeli vagy esti órákban gyűjtsük, amikor a virág nem teljesen száraz, de már nem is nyirkos. A virágokat szármentesen, ollóval vágjuk, és olyan mértékig, hogy termésre is hagyjunk elegendő virágzatot.
A teljes érésű bogyókat augusztus-szeptemberben gyűjtsük, takarítsuk be. Hasonlóan a virág szedéséhez – ollóval, szár nélkül.
A darabos gyümölcsízek (dzsemek) készítésekor a feldolgozásra szánt gyümölcs egy részét alapos áztatás, mosás, szártalanítás után pépesítjük, és ebben a lében főzzük készre az egészben hagyott bodzabogyókat. A cukrot a főzés utolsó negyedórájában tesszük a készítményhez. Még forrón, a csírátlanított (sterilizált) üvegekbe töltjük és a szintén csírátlanított, kifőzött tetővel lezárjuk. A légmentesen zárt konzerveket papírba csomagoljuk és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. A letisztított bodzdabogyó kilogrammnyi tömegére 60-65 dkg cukrot számítunk. Vízzel szirupot főzve a cukorból a forró szirupba öntjük a pépet, majd az egészében hagyott bogyókat. A jól záró üvegeket "fejtetőre" állítva dunsztoljuk. Kihűlés után talpra állítva a felső légtérbe nem juthatott romlást előidéző anyag. Hőkezelhetjük az üvegbe zárt gyümölcsízt 80°C-on 30 percig, kihűlés után száraz helyen tároljuk.
dr. Győrffy Sándor Péter
Biokultúra 2010/3
(Ha szeretné tudni, hogy kell finom bodzaszörpöt készíteni cukor nélkül, mézzel, kattintson ide: http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/690-keszitsuk-el-iden-mezes-citromos-bodzaszorp-hazilag-a-hazi-szorp-dicserete)
Forrás: http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&
TOP 5
