[Illyés Imre, parasztgazda:] „Itt van hát az újév, kirúgta a régit, kurjantva köszöntöm mindkettőnek végit.
A múltat ne bánjuk, hadd vigye a kánya, se szögény, se gazdag vissza ne kívánja.
Szűk volt gabonában, kevés lött a bora, apró- és nagy marha nem volt benn’ szapora.
Így oszt szűken hagyta ránk a fődi kincsöt, végrehajtó nyomta végin a kilincsöt.
Mégis kulacsomban lötyög egy kis lőre, hogy ráköszöntsem az újesztendőre.
Hazánknak kívánom szenvedése végit, áldja mög az isten mindön rangú népit.
A kormánynak adjon élös bölcsességöt, szegény országunknak munkát, csöndességöt.
Fehér könyér mellé pirosra sült kappant, férjhöz meendöknek meleg pöhöly paplant.
Végül magamat is rátöszöm a rímre, falum Kunszentmiklós, nevem Illyés Imre.
Most pedig kulacsom, zárjuk a köszöntőt, adjon az úristen boldog újesztendőt!”
