Milyen a jó mezőgazdász? Mint minden szakterületen, az agráriumban is egyfajta gondolatmenet határozza meg, mitől lesz valaki jó szakember. Egy jó agrárostól a legtöbb cég azt várja el, hogy tudjon eladni és ismerje az összes mai modern technológiát az ágazatban. A termelésben dolgozó szakembertől pedig azt, hogy a lehető legkisebb költségekkel a legnagyobb profitot állítsa elő.
Ma a konvencionális gazdálkodás hatalmas bevételeket képes elérni úgy, hogy közben még abból is hasznot húz, amit ők maguk rontottak el. Gondoljunk csak a 100 év alatt tönkretett talajainkra, melyeket most úgy próbálunk termővé tenni, hogy új piacok megnyitásával a talajéletet helyreállító készítményeket, baktériumokat, műtrágyákat adunk el a termelőknek. Sajnos még a környezettudatos gazdálkodás megjelenése is csak egy üzleti lehetőség arra, hogy ezen a címen újabb pénzeket tudjanak áramoltatni az agrárágazatban.
A konvencionális mezőgazdaságnak is köszönhetően drasztikusan beavatkoztunk a biodiverzitás természetes, sokszínű világába. Mindezt azért tettük, hogy azokat a folyamatokat is meggátoljuk a természetben, melyek önmaguktól is életképesek, vagy csak egyszerűen ilyen ostobák voltunk és nem ismertük fel tetteink következményeit? Érdekek vagy tudatlanság áll a dolgok hátterében? Erre nem tudni a helyes választ, csak nézetek vannak, melyek vagy az egyik vagy a másik mellett érvelnek. Ma azonban megfigyelhető, hogy az agráriumon belül is megtörtént egy kettéválás. Az egyik irányzat nem vesz tudomást a környezeti problémák jelenlétéről - és mint a jól ismert Titanicos hasonlatban: A hajó süllyedése ellenére azért még megpróbálják lezabálni a maradék ételt a svédasztalról - a másik pedig szeretné orvosolni az elrontott dolgokat, és egy fenntartható mezőgazdasági modellt felállítani. Melyik hát a helyes út, amin érdemes tovább menni, és kinek van igaza?
Egy természetes körfolyamatra épülő rendszer fenntartja önmagát, nincs szükség beavatkozásra, újra termeli szükségleteit. Értelmét veszíti ebben a körforgásban minden olyan dolog, melyet az ember azért hozott létre, hogy pótoljon bizonyos anyagokat a rendszer működéséhez (pl: műtrágyák, hozamfokozók, stb.) Földünk pontosan egy ilyen természetes rendszer szerint működik, egészen addig, amíg az ember nem avatkozik bele ezekbe a folyamatokba. Miről is van itt szó.
Egy egészséges termőtalaj rendelkezik minden olyan összetétellel, mely ahhoz szükséges, hogy növények teremjenek benne. A rendszer olyan ügyesen lett kitalálva, hogy 1 ha termőtalaj képes ellátni annyi növény, állat, és ember szükségletét, ami az adott területen életképes. Ma azonban nem alkalmazkodunk az adott terület eltartó képességéhez, hanem megnövekedett igényeink – amelyeket a profitéhes üzleti világ manipulál – határozzák meg a földterületek nagyságát (pl.:esőerdők irtása), és kihasználtságát (pl.:1 ha-on a lehető legnagyobb bevétel elérése). Mohóságunk következtében ma már gyorsabban pusztul a termőtalaj, mint ahogyan megújul. Megfontolatlan gondolkodásunk következtében ma évente átlagosan 8 tonna talajt veszítünk el hektáronként, miközben a természetes körforgás következtében csupán 1,6 tonna talaj képződik évente (GYULAI I. 2012).
Miért is probléma mindez? Hiszen ma a fejlett agrotechnikának, növényvédelemnek, és a nagyobb termésátlagokkal kecsegtető vetőmag kereskedelemnek köszönhetően már sokkal nagyobb termésátlagok elérésére is képesek vagyunk, mint korábban. A probléma abban jelentkezik, hogy az így előállított zöldségek, gyümölcsök, állati termékek nem rendelkeznek azokkal a tápanyag összetételekkel, melyekkel az egészséges talajon termesztett elődeik. Így sokkal több és több kell majd belőlük. Közben nő a Föld népessége is, ami minden bizonnyal majd táplálkozni is akar. Míg 1800 körül 1 milliárd fő élt a Föld nevű bolygón, 1945-ben már 2 milliárd embert kellett eltartania ugyanannak a bolygónak. A növekedés nem állt meg, sőt exponenciálisan még tovább nőtt, melynek következtében 2011-re már 7 milliárdan élünk a Földön. A mai drasztikus változás már meghaladja a Föld kapacitásait, és élelmezési gondokat okoz, még akkor is, ha közben rohamosan növeljük a termésátlagokat.
A probléma azonban nem csak a népesség növekedésben van, hanem a fogyasztásban is, amely a világ különböző országaiban, régióiban óriási különbségeket mutat. Ha mindenki úgy élne, mint az amerikaiak, akiknek az ökológiai lábnyoma 9,6 globális hektár, akkor a Föld körülbelül 1 milliárd embert tudna eltartani. Ha azonban úgy, mint ahogyan Bangladesben élnek az emberek, ahol az ökológiai lábnyom 0,6 globális hektár, akkor már 14 milliárd ember is élhetne a Földön. (TÓTH I.J. 2012) El kell tehát dönteni, hogyan is akarunk tovább élni, és milyen életforma az, amit követni kívánunk. Az agráriumnak hatalmas szerepe van az egyensúly felállításában az élelmiszer elosztást illetően, de ugyanakkor tovább is ronthatja a helyzetet azzal, hogy növeli a különbségeket és tovább csökkenti a természeti erőforrásokat.
Szerző: Bárány Angéla
Felhasznált irodalom:
Tudástár az élelmiszer-gazdaságról: KSH Biogazdálkodásba vont területek, 2012 január - http://tudastar.elelmiszerklub.hu/2012/03/ksh-biogazdalkodasba-bevont-teruletek.html
Pannon Egyetem: Fenntartható fejlődési szakember képzés - http://ffkepzes.hu/fenntarthato-fejlodesi-szakember-kepzesi-informaciok
Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés. Lánchíd Kiadó Kft. Bp. 2012. - http://www.ecolinst.hu/extra/A_fenntarthato_fejlodes_web.pdf
Kép forrása: http://www.treehugger.com/green-food/the-real-dirt-on-farmer-john.html
