Korántsem rózsás annak a helyzete ma Magyarországon, aki népi kincseinket szeretné megőrizni. Márpedig a gyümölcsfáink ilyen népi kincsek, lassan alig lesz olyan térség Magyarországon, pontosabban a Kárpát-medencében, ahol még találhatók menthető fajták.
Ahogy kérdésünkre Kovács Gyula, a Tündérkertek megálmodója elmondta, szerinte az elmúlt 50-100 évben gyümölcsfáink 50 %-a egyszerűen kihalt a medencében, van azonban más forrás, ami 70-el számol. Mik az okok? Számos ok fellelhető, kezdve a városiasodástól a nemtörődömségen keresztül a globalizációig.
Mit lehet tenni? Nyilván gyűjteni, beazonosítani kellene, akár anno a népdalokat, ehhez viszont tájegységenként hozzáértő lelkes szakemberekre, avagy amatőrökre lenne szükség. Ambiciózus emberekből azonban kevés akad az országban, így értékeink úgy pusztulnak, hogy azokról azt sem tudjuk, mekkora értéket is képviselnek. Ennyire eltávolodtunk volna tehát a természettől? Sajnos igen a válasz.
Kovács Gyula régóta vívja szélmalomharcát a nemkívánatos tendenciával szemben, Göcsejben számos tájfajtát megmentett, ahogy a videóban is látható, megőrzött a Jövő Nemzedékének. ()
Nemrégiben az EU is „engedélyezte” a tájfaját szaporítását és árusítását (http://hvg.hu/gazdasag/20120319_oshonos_gyumolcsfak_mozgalom), mert amint a videóból ez is kiderül, éveken keresztül tilalmazott volt e tevékenység.
Az őshonos fajtáinkra, tekintve a klímaváltozás fenyegető veszélyét is, ugyanakkor nagy szükség mutatkozik manapság. Olyan hazai gyümölcsfák telepítésébe kell kezdeni, melyek jól bírják a szárazságot, ellenállnak a kórokozókkal szemben, gyümölcseik élvezetesek, és ami nagyon fontos, jól illenek a helyi gasztronómiába is. A termés feldolgozása, az étel feltálalása uis szervesen kapcsolódik a termesztéshez, anélkül semmire se megyünk. Ha nem tudjuk, hogy miből mi és hogyan készíthető, csak bakot lőhetünk, és például bele se tudunk kezdeni a helyi falusi turizmus, azaz a vidék fejlesztésébe.
Nem kétséges az sem, mennyire fontos lenne a tájfajták termesztése már csak azért is, hogy az iskolákat és óvodákat kizárólag ezzel az élelmiszerrel lássuk el a bolti gagyi helyett. Vagyis a tájfajtákkal való „tömegtermesztés” olcsó alapanyagokkal láthatná el a térséget, ráadásul olyannal, mely által a táplálkozás korszerűvé és abszolút egészségessé tehető. Ez is fontos lenne, nem csak a chipsadót bevezetni. Állami, társadalmi összefogás kellene, ha már azt halljuk naponta, hogy fejlesztjük a vidéket. Szerencsére az iskolai menzák reformja elkezdődött, be kellene azonban vezetni az egész országban, reméljük, hamarosan sor kerül rá.
Nem kétséges, hogy nemzetközi összefogásra is szükség lesz, hiszen országrészeinkkel gyümölcsfáink is elszakadtak, ugyanaz a fajta egyáltalán nem ugyanolyan, mint pl. Somogyban. Ennyire sokszínű és gazdag az állományunk. (Még.)
Kovács Gyula elindított egy weboldalt, ahol látható, mennyi és milyen érdekes elnevezésű gyümölcsünk ismert. (http://tündérkertek.hu/?action=oltas_2013) További információk tőle szerezhetők, bárki írhat neki.
Mit tehet Ön? Akinek van fényképezőgépe, mobilja, számítógépe, legalább lefotózhatja az itt-ott még fellelhető fát, melyet aztán nyilvántartásba lehet venni, egyszerű számítógépes adatként tárolni. Természetesen nem árt a magokat se begyűjteni, hisz néhány hét, néhány hónap múlva már érnek szezonális gyümölcsink.
Őrizzük meg a jelenben a múltunkat, szükség lesz rá a jövőben!
Béer
Kép forrása: http://gallery.site.hu/u/MrsEsztercica______/viragok/PA100044.JPG.html
TOP 5
