A tanulmány azt feltételezte, hogy a legtöbb hamburgert elsősorban húsból állítják elő. 8 különböző népszerű gyorsétterem hamburgereit hasonlították össze szövettani módszerekkel.
A hamburgereket víztartalom tömegszázalék tekintetében mikroszkóppal ellenőrizték. A további vizsgálattal, amit gliális fibrilláris savas fehérje festésként alkalmaztak, megvizsgálták azt, hogy a minták tartalmaznak-e agyszövetet. Először jöjjön a jó hír: a megvizsgált nyolc mintában nem volt agyszövet. Sajnos viszont ez az egyetlen jó pont, amit említeni lehet.
A burgerek átlagos súlyának mintegy 50%-a víz volt. Most jön a furcsa része a történetnek: a tényleges hústartalom a hamburgerek között 2,1%-ról 14,8% között mozgott. Ez így van, az a termék, amit el szeretnétek fogyasztani, csak 2-14%-a annak, amit megesztek!
Mi teszi ki a burger többi részét, …kérdezhetnénk? Nos, számos szórakoztató és érdekes szövettípusokat találtak. A szövetek közt volt: kötőszövet, vérér, perifériás idegek, zsírszövet, növényi anyag, porc és csont. És ez még nem minden! Ami viszont sokkolóan fog hangzani az az, hogy találtak intracelluláris parazitákat, az úgynevezett Sarcocystist parazitát. Egy állat akkor fertőződik meg Sarcocystissel, miután egy másik fertőzött állat székletével érintkezik. Az alábbiakban egy kis infografikus móka következik a parazita életciklusáról:
Hogy lehet elkerülni az olyan hamburgerek fogyasztását, amelyeket nem is igazán húsból készítenek? Nos, először is, kerüljük el a húsevést amennyire csak lehetséges. Azok, akik élvezni szeretnék az alkalmi steak ízét, keressenek egy megbízható helyi gazdaságot, ahol az állatokat kiengedik legelni a fűre, a karámot pedig rendszeresen tisztítják.
A legelő állatok húsa sokkal egészségesebb, az állat kevésbé érzékeny a betegségekre, azaz nem lesz parazitahordozó, és a legeltetett szarvasmarhákat egyébként is sokkal humánusabb módon kezeli gazdájuk.
Források: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18995204
Kép forrása: http://ekoprzewodnik.pl/
