Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

120319a1_sos_talaj_elm.jpg(Szerkesztő megjegyzése: Még szerencse, hogy Magyarországon nem sós a talaj, és sohasem kell majd ilyen búzát termeszteni. Meg egyébként is mindig is nemet mondtunk a GMO-ra.)

Ausztrál kutatók sótűrő durumbúzát állítottak elő, ami segíthet abban, hogy a növekvő vízhiány és a változó éghajlat mellett is növekedjen az emberiség élelmiszerkészlete. A szakemberek a Nature Biotechnology című szakfolyóiratban jelentették meg a tanulmányukat.

A nagy sótartalmú próbaparcellákon lezajlott kísérletek szerint a sótűrést lehetővé tévő gén beillesztésével létrehozott durumbúza terméshozama 25 százalékkal nagyobb volt, mint a közönséges búzáé. A durumbúzából (tudományos nevén Triticum turgidum) készült liszt a tésztaételek kedvelt alapanyaga. A durumbúza sóérzékenysége azonban jóval nagyobb, mint a kenyérbúzáé (Triticum aestivum).

Matthew Gilliham kutatásvezető, a Dél-Ausztráliában lévő Adelaide-i Egyetem munkatársa csoportjával a TmHKT1;5-A jelű gént illesztette be a búza génállományába. Ez a gén segíti a növényt abban, hogy a gyökerétől a levelei felé haladó vízből minél több sót távolítson el.

Magát a TmHKT1;5-A gént egy ősi búzafajta örökítőanyagának elemzésekor találták meg, majd hagyományos keresztezéssel juttatták be egy mai búzafajta génállományába. Az eljárás során nem alkalmaztak génmérnökséget, melyet a világ számos országában elutasítanak vagy vitatnak.

Becslések szerint a világ élelemigénye 2050-re 70 százalékkal nagyobb lehet a mostaninál, mivel bolygónk népessége a jelenlegi 7 milliárdról 9 milliárdra növekszik. A kihívást még nagyobbá teszi, hogy a klímaváltozás hatására megváltozik a csapadékeloszlás mintázata. A sós talajok már most is sok gondot okoznak a sivatagos és félsivatagos területekkel rendelkező fejlődő országokban.

Forrás: index