Aki elköltözik Magyarországról nem csak országot, hanem konyhát is cserél. Ugyan külföldön is sok minden elérhető, de vagy drága, vagy nem ugyanolyan, mint idehaza. Lássuk, mi hiányzik külföldön a magyaroknak?

Konyhánknak van néhány sajátos alapanyaga. Mivel külföldön aránylag kevesen fogyasztják ezeket, vagy ismeretlenek, nem is kaphatók. Az egyik ilyen a túró, amely sokaknak hiányzik, de az élelmesebbek megtanulták elkészíteni, vagy a lengyelek által üzemeltetett élelmiszerboltokba járnak, akik élen járnak az uniós migrációban; nem csak Angliában, hanem Skandináviában és Németországban is egyre sűrűbb bolthálózatot építenek ki.

hirdetés

A fontos apróságok

Néha egészen triviális dolgokra kíván rá az ember, hiszen olvasónk, Gábor elárulta, hogy neki a paprikás chips hiányzik. Mások arra panaszkodnak, hogy a pattogatott kukorica édes, nem árulnak sózott változatokat. Egy külföldön kisbabát nevelő anyuka arra hívta fel a figyelmünket, hogy Svédországban nincs AR-es, vagyis anti-reflux tápszer, míg Angliában a jó darát kell nagyítóval keresni.

A legtöbben megerősítették, hogy számos élelmiszer elsőre nincs meg, de előbb utóbb kialakulnak a pótlási lehetőségek, így az olyan csemegéket sem kell elfelejteni, mint a töltött- vagy székelykáposzta, igaz, ez egy nehezített feladat, hiszen nem csak a savanyúság, hanem a tejföl is kihívás. Német területen a Saure Sahne elég jó pótlási lehetőség. A túró helyettesítése germán környezetben a Magertopfen alkalmas, míg Svédországban lakó olvasónk a helyi filmjölkből készítik.

Olvasónk, Erika elárulta, hogy neki is voltak gondjai: „Túró hosszú ideig nem volt - nagyapám tanította meg, hogy hogyan kell otthon csinálni, de most már ez is kapható az angliai Tescóban. Nekem még a friss élesztő hiányzott, de most már elérhető. Angliában hetente nyílnak a magyar boltok, nincs semmi, amit ne lehetne beszerezni vagy helyettesíteni.”

Viszik itthonról

Az egyik hufo, vagyis Hungarian Food élelmiszereket terítő angliai cég, G-B-A Supply Ltd. marketing menedzsere, Farkas Tamás arról számolt be, hogy a magyar élelmiszerek elérhetetlensége miatt kezdtek ezzel foglalkozni. A kint élő magyarság száma ugrásszerű megnőtt, így érezték, hogy igény lenne arra, hogy az idehaza bevált márkákat kivigyék. Ebben megerősítette őket a román és lengyel hálózatok sikere.

„A hufo logóval ellátott élelmiszerek több városban megtalálhatók. Jelenleg csak Angliában tevékenykedünk, de idei terveink között szerepel, hogy az Egyesült Királyság többi államát is lefedjük, megjelennénk Walesben, Skóciában és ezeken túl Írországban is.

Húsz hazai partner közel háromszáz féle terméke szerepel kínálatunkban. Ennek egyharmada húsáru, illetve tejtermék. Az idei évtől megjelentek a hazai alkoholos italok is. A borok közül egy villányi gyümölcsboros cég, a pálinkák közül pedig az egyik legnevesebb, többszörös díjnyertes prémium főzde áll velünk kapcsolatban. Ha látunk rá igényt, mindenképp bővítünk kézműves termékekkel, illetve kistermelők termékeivel is, amennyiben azok a meg tudnak felelni a szigorú EU-s, illetve angol élelmiszerpiaci szabályozásoknak.”

Kolbász Skóciában

A magyar ételekkel leginkább ellátott ország Anglia, azon belül is a nagyvárosok. A kisebb falvakban vagy Írországban élők arra panaszkodnak, hogy a kolbász számukra beszerezhetetlen. Tudunk olyanról, akinek annyira hiányzott a csabai, hogy itthonról kolbásztöltőt vitt magával, majd a hazai paprikát keverve az angol disznók húsával, nekiállt a gyártásnak – mostanra számos magyar családot lát el májas- és véreshurkával valamint kolbásszal. Kérdésünkre elmondta, hogy idén a kocsonya és a préssajt is nagy siker volt, így lassan az üzlet legalizálásán gondolkozik: „Szerencsére vannak itt a skót semmiben magyar állattenyésztők, nincs hüledezés, ha beállítok a vágásra és vért is szeretnék.”

Jó az angol street food, de egy jó magyar hentes, ahol savanyúság, frissensültek és fehérkenyér lenne, az nem létezik – feltehetőleg Londonban sikeres lehetne egy ilyen bolt. Meglepő, de sokan a zöldségeket hiányolják, hiszen csípős, húsos zöld vagy töltenivaló paprika, esetleg karalábé nem nagyon van. A Németországban élő Balázs a tárkonyt és a lestyánt is hiányolja, a környezetében nem árulják. Az édes, minőségi fűszerpaprika sem gyakori. A csípőset könnyebb kiváltani, de a pörköltek alapját jelentő magyar paprika sokaknak minden hazalátogatáskor visszatérő importtételt jelent.

Természetesen az italok terén is vannak gondok, hiszen a pálinka vagy az Unicum nem mindenütt alap. Ugyan a hungarian food boltokban ezek is felbukkannak, de vidéken még nem elterjedtek ezek a nemzeti gasztrostílust lekövető egységek, sőt szlovák, cseh, lengyel vagy orosz boltok sem, ahol a kulturális átfedés miatt kínálnak mondjuk tarhonyát, mákot, tejfölt, túrót, szotyolát vagy éppen darát.

Mi van Európán túl?

Sanghajban a jó sajtokat nehéz felhajtani, igaz, a szaporodó gourmet boltokban rengeteg európai áru megtalálható, de az árak magasak. Szandra annyit mondott: „az olyanokről, mint a Túró Rudi már rég megtanultam lemondani, sokkal jobban hiányoznak a magyar húsáruk. Évente egyszer hazajövök, akkor ellátom magam a kedvenceimmel, amikor azok elfogytak, házi májassal vigasztalom magamat.”

Az Amerikában élő Éva néni elárulta: „A magyar liszt sokkal jobb, mint az itt megtalálható, csak sima van, rétes liszt nincs. Magyar paprikát lehet venni, de én jobban szeretem azt, amit öcsém szerez be az otthoni termelőtől. Általában kapható magyar áru, persze nem minden városban. Interneten lehet rendelni, de kissé drága. Szeretnék száraztésztát, mert az itteniek ugyan jók, de a magyar a finom metélt az igazi! Nálunk egy magyar tanyán nekiálltak kolbászt és hurkát készíteni, de csak ünnepélyes alkalmakra. Ami nekem hiányzik még, az otthoni magyar kenyér.”

Párduc, oroszlán, gorilla? Makákó!

Domonyai András Kenyában élő gasztrobotanikus elmondta, hogy Afrikában az élelmiszerek és alapanyagok beszerezhetőségében nem csak országonként, hanem megyénként, tartományonként is óriási különbségek vannak.

„Etiópiában egy vidéki kisváros étteremében volt gulyás, legalábbis úgy kiírva, hogy goulash. Nairobiban és Mombasában a nagyáruházban kapható „Hungarian sausage” ami a Zala felvágott és a téliszalámi közötti csomagolt húsáru. Itt, Kenya déli részén, a fővárostól távol, az igazi vidéken minden európai élelem kuriózum.

Hiányzik a jó hentesáru. Nem ismert az állatok szakszerű bontása, a meleg miatt egyszerűen és gyorsabban keresztbe darabolva vágnak. Sajnos változatos, európai fűszerkínálat és fűszerezés sincs. Itt indiai jellegű masala keverékek dominálnak a boltokban, de a helyi konyhákon nem sok mindent használnak a són kívül. Munkánk során ezért a termesztést átalakítottuk kicsit, jóval erősebb hangsúly van a fűszerek vetésén és szedésén. Eredményes, hiszen már tudunk készíteni válogatott színhús, zeller, petrezselyem, friss és szárított magyar fűszerpaprika használatával az otthoni ízhez nagyon közeli gulyást. Fehér paprika is terem már, ezért teljesen magyaros lecsó is lehetséges.”

A kint dolgozó szakember sajnálkozott, hogy a főzelék teljesen ismeretlen, igaz, már megpróbálkozott kint a csomboros babfőzelékkel. Elmondása szerint a levesek hiánya fájó, ezt köményes tojás- és tárkonyos fokhagymalevessel próbálták tompítani.

Fánk van

„Egyáltalán nincs kefir, túró. Tehén van, következő lépés ezek elkészítése lesz, otthoni kefir oltóanyaggal.” A kapros túrós csusza is a tervek között van, amihez természtesen saját termesztésű kapor dukál majd. „A petrezselymes burgonya nekem nagyon hiányzott, akárcsak a kovászos uborka. Izgalmas, hogy elvetem a kaprot, petrezselymet, uborkát, kovászdinnyét, és három-négy hónapot várok az ízre, de már egyik sem akadály. Töpörtyű, kacsa- és libazsírok nincsenek, itt marhagyomorból csinálnak pirított töpörtyűszerűséget, de az nem ízlik nekem.

Az almakompót elérhetetlen, azt iszonyatosan drága almalével és fahéjas almateával pótolom. Sütemény Dél-Kenyában nincs, de érdekesség, hogy Etiópiaban ettem életem legjobb hideg habos, krémes sütijeit, melyek az olaszok háború előtti receptjei alapján máig készülnek. A csokoládé horror áron van, viszont az angol gyarmati múlt miatt a keksz és teasütemény kínálat hatalmas – valamennyire enyhíti az édességvágyat. A magyar fánkhoz tökéletesen hasonló mandazi itt minden sarkon kapható.”

Miért égeted el a kenyeret bwana?

Domonyai András beszámolója szerint néha az egész egyszerű dolgokra kezd ácsingózni. Ilyen a jó házi szalámi vagy egyéb töltött húsáru. Nagy ritkán a csomagolt, szeletelt, német, angol és olasz termékek iszonyatos áron beszerezhetők. „A jó albérleti trappistás sajtos tészta esélytelen, sajt ugyan van, de az európai ár háromszorosán indul. A fokhagymás pirítós is hiányzott. Ehhez a fokhagyma elérhető, és véletlen ugyan, de itt a faluban sütnek kenyeret. Abból a napokban már egy pirítóst is csináltam, nyílt tűzre téve a kenyeret. Az afrikai kollégák fejcsóválva körülvettek: - Miért égeted el a kenyeret, bwana? - de a kóstolás után, mint az új főzéseinknél lenni szokott, nevetve nyugtázták, hogy furcsa, de igen jóízű tud lenni az étel, ami az európai kéz alól kikerül. "

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Kép

TOP 5

Ne maradjon le
egy hírről sem

utajovobe.eu
Rendszerezett a fenntartható fejlődés oktatásához is felhasználható tudás. Segíti az oktatók környezeti nevelésének beépítését az oktatott tantárgyakba.

Copyright © 2011 Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel - Útajövőbe.eu. Minden jog fenntartva.
Weboldal programozás, karbantartás SelfMed.pro. Villám tárhely Szerver.eu