Drótkerítés mögött tüzek égnek: lángoló műanyagpalackok, papír és egyéb hulladék füstje marja a szemet. Sátrak között fekete alakok járnak-kelnek. A helyszín nem Afrika valamely polgárháborús övezetének menekülttábora. Dél-Olaszországban járunk. Itt, így élnek azok, akik éhbérért szedik Európa egyik legkeresettebb gyümölcsét, az olasz narancsot.
Illegális és életveszélyes úton, a Földközi-tengeren hajózva érik el Olaszország partjait, azzal a határozott céllal, hogy kemény munkával keresett jövedelmüket hazaküldik családjuknak, majd néhány év múlva ők is hazatérnek.
A terveket aztán felülírja az élet, s a hazatérés évről-évre egyre halványodó remény marad. A dél-olasz tartományok – Puglia, Campania, Szicília és Basilicata – régióiban összesen 50 ezerre becsülik azoknak a bevándorlóknak a számát, akik egyik tartományból a másikba vándorolva idénymunkásként dolgoznak a narancs-, citrom-, kivi-, olíva-, dinnye és paradicsom-ültetvényeken.