Kedves Barátom!
Egy évvel ezelőtt azt írtam, hogy pokoljárásunknak sorscsapások – természeti katasztrófák, tömegmegmozdulások, sztrájkok, fegyveres konfliktusok - sorozata vethet véget, s a 2012-es esztendő katarzisa változást hozhat mind személyes, mind pedig közösségi életünkben. Nos, szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy az egyre szaporodó időjárási szélsőségeknek a mindennapjainkra is nagy jelentőséggel bíró hatásuk van. Az évszázados aszály következtében most megtapasztalhatjuk, hogy az élelmiszer-önrendelkezésnek mekkora jelentősége van megmaradásunk szempontjából. A tömegmegmozdulások – békemenetek - rámutattak a közösségi összefogás erejére, a tüntetések a fiatalok és az elesettek kiszolgáltatottságára. A világ számos pontjáról lehetett hallani hangos kardcsörtetést, melyek szinte azonnal éreztették hatásukat személyes hétköznapjainkban is. Mindezek csak azt erősítik, hogy az eddigieknél is nagyobb nyitottságra és megértésre lesz szükségünk egyéni és közösségi életünk minden szintjén.
A 2013-as esztendőben is tovább fog folytatódni a pénzközpontú világ értékrendjének hanyatlása. A globális pénzügyi háttérhatalmak csak átmenetileg lesznek képesek az emberi tömeg életfeltételeiben bekövetkező hanyatlás részleges enyhítésére. A Közel-Keleten továbbra is „izzani fog a levegő”, mely Európában is éreztetni fogja hatását. Felszínre kerül a népakarat, s a világ minden részén folytatódnak a tüntetések és demonstrációk. Az életfeltételek megnehezülése következtében felértékelődik a család, a kisközösségek megtartó ereje.
Nyilvánvalóvá válik, hogy az embernek érzelmi és lelki igényei is vannak. A megérzések egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, melyeket tovább erősítenek a sajátélményű tapasztalatok. Az őszinteség felértékelődik, a hamisság lelepleződik. A globalizációba vetett hit megrendül, ismét előtérbe kerül a lokalizáció, a hagyomány, a múlt, a családi gyökerek fontossága, mely erősíteni fogja a helyi közösségek immunrendszerét. Az előttünk álló esztendő kedvező lehetőséget biztosít számunkra a megmaradást érintő, párbeszéden alapuló előkészítő és tervező munkára a természeti erőforrások szelíd és tiszta használatának megalapozásában.
Úgy tűnik, a kocka el van vetve, de mégis kísérletet kell tennünk arra, hogy átkeljünk a tű fokán. Készüljünk a legrosszabbra, de reméljük a legjobbat!
Kedves Barátom!
Hosszú évek óta mondogatom, hogy emberi közösségünk egy új korszakhatár küszöbére érkezett, ahonnan már nem lehet következmények nélkül visszafordulni. Úgy tűnik, hogy a paradicsomi aranykor végéhez közeledve az ember nem a tudás, hanem a tudálékosság fájáról szakított magának gyümölcsöt, mely által az igazi tiszta tudás elhomályosult, töredékessé vált. Lányi András szavait kölcsönözve, összetévesztettük az információt a tudással, a működőképességet az igazsággal, az élvezetet a boldogsággal, a növekedést a fejlődéssel, a mértéktelenséget a szabadsággal. Napjainkban a bűn és az erény felcserélődése folyik. A régi erények, ha ma még nem is bűnök, a versengő társadalomban hátrányt jelentenek, míg a bűnök a siker elismert eszközei lehetnek.
Az emberi társadalom elválasztotta magát a Természet alrendszereitől, kiszakadt az őt megszülő és felnevelő szülőföldből, s attól jól elkülönülő, sajátos technikai bázisú képződményt hozott létre, mely egyfelől erőforrásokat von el a Természettől, másfelől hulladékkal terheli azt. Ezen öntörvényű rendszer és a Természet között egyre mélyebb szakadék tátong. A civilizáció a Természettől elvont javakból és energiákból építkezik. Minél többre van szüksége, annál nagyobb az elvonás, azaz a pusztítás. Egy korlátlan növekedésre berendezkedett gazdaság próbálja növekvő igényeinket egy véges földi térben kielégíteni. Mára elérkeztünk oda, hogy a természeti javak felélését nemcsak térben, de időben is kiterjesztettük. A környezettel szembeni eladósodottságunk azonban totális összeomláshoz vezethet.
A fenntartható fejlődés lehetőségét már lekéstük
Miután a környezet feltételét, és egyben korlátját is jelenti a társadalom jólétének és a gazdaság fejlődésének, legfőbb cél a társadalom és a gazdaság olyan átalakítása, amely lehetővé teszi az ökológiai korlátoknak való megfelelést. A fenntartható fejlődés lehetőségét már lekéstük, a továbbiakban csak fenntarthatóságról – megmaradásról – beszélhetünk. A fenntarthatóság felé való átmenet a tartós közérdekűség biztosításával lehetséges. Tárgya a létalapok – természeti és humán erőforrások, ökoszisztéma szolgáltatások – megóvása. Középpontjába az embert és a közösséget – nem a gazdaságot - kell helyezni. A megváltozott körülményekhez történő tudatos, intelligens alkalmazkodásra kell törekednünk, mely igényli az innovációra irányuló képesség és készség meglétét, valamint az átöröklött ellenőrző és javító mechanizmusok alkalmazását közösségünk újjáépítésének céljával. Az ország sorsa elsősorban a tudástól, annak megfelelő hasznosításától függ. Megmaradásának kulcskérdése a tudományos alapkutatások alkalmazható tudássá alakítása, és az eredmények minél gyorsabb közkinccsé tétele.
Megmaradásunk elsősorban kulturális kérdés
A jó életnek nemcsak anyagi dimenziója, hanem szellemi és lelki oldala is van. A fenntartható társadalom kialakulása elsősorban kulturális kérdés, miután az emberi cselekvéseket az értékkövetés határozza meg. A fenntarthatóság kritériumának érvényesítése azt jelenti, hogy a fejlődést a jövőben nem lehet a természeti erőforrások korlátlan felhasználására, a társadalmi erőforrás-megújító intézményrendszer leépülésére, illetve az eladósodásra alapozni. Vissza kell találnunk a család, a gyermek, az idős, elesett emberek tiszteletéhez, a pazarlás helyett át kell térnünk a takarékos, értékelvű és értékvédő fogyasztásra. Helyre kell állítanunk az iskolázottság, a tapasztalatokon alapuló bölcsesség, a képességek és az elért sikerek megbecsülését. A kisközösségi öntudattól a nemzettudatig terjedő – önbizalomra és egymásba vetett bizalomra támaszkodó – életérzés megerősödése szükséges. Fel kell értékelődnie a helyi termékeknek, vállalkozásoknak, a lokális közjó tiszteletének. Meg kell határoznunk a létalapok igénybevételének megkerülhetetlen kritériumait, melyeknek a létalapok versengő igénybevételére kell útbaigazításul szolgálniuk. Elsődleges cél a hitelezőinktől, a külpiacoktól, a transznacionális befektetőktől, uniós támogatásoktól való függésünk mérséklése, valamint a helyi természeti, társadalmi, kulturális adottságokat figyelembe vevő, sok lábon álló helyi gazdaságok szövedékének kialakítása. Egy egyöntetűségre kényszerített rendszer sokkal sebezhetőbb, mint az, amelyik megengedi, eltűri a különbözőségeket.
Alkalmazkodási stratégiára van szükség
Miután a kedvezőtlen folyamatok Magyarország általi érdemi befolyásolására kevés esély mutatkozik, ezért a sikeres alkalmazkodás feltételrendszerének megteremtése az elsődleges cél. Ellenállóbbá teheti a nemzetet a regionális, vagy globális, környezeti és gazdasági válságok ellen, valamint segíthet az ellenük folytatott védekezésben. Az elsődleges szempont azon képességek fejlesztése lesz, amelyek segítségével a romló életkörülmények is túlélhetőek lesznek, és amelyekkel hosszútávon is biztosítható az egyén és a közösség élete. A magyar lakosságot és gazdaságot tehát fel kell készíteni egy melegebb és szárazabb időszakra, illetve a szélsőséges időjárási jelenségekre, és ezek következményeire.
Magyarországon különböző természetű, és eltérő okokra visszavezethető területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg, amelyek az éghajlatváltozás és más geopolitikai változások hatásaira tovább mélyülhetnek. Az egyes régiók, térségek és társadalmi rétegek más-más módon és mértékben sérülékenyek a változásokkal szemben. A területfejlesztés, a vidék-, gazdaság-, és infrastruktúrafejlesztés, az önkormányzatok, járások stratégiai tervezési tevékenysége már rövidtávon sem kerülheti meg a változásokhoz való alkalmazkodás kérdését. Elkerülhetetlen egy olyan többcélú felhasználásra alkalmas adatrendszer létrehozása, amely valós információkkal segíti a változó körülményekhez igazodó, rugalmas döntés-előkészítést, tervezést és döntéshozást. A sérülékenység térbeli és időbeli dinamikájának vizsgálata egyben nemzetbiztonsági érdek is. Egy ilyen térinformatikai alapokra helyezett adatbázis egyben intelligens csomópont is, ahol a szálak összefutnak, amin keresztül létrejön a kapcsolat az adatszolgáltatók és a felhasználók között. Értékelési keretrendszert alkot, lehetővé téve, hogy az éghajlat-módosulás és a geopolitikai változás térségi hatásai, az azok káros hatásaival szembeni intézkedések az ágazati stratégiákba, helyi fenntarthatósági programokba beépüljenek, és az eltérő adottságú és veszélyeztetettségű térségek, egyedi, a megelőzést és az alkalmazkodóképességet is magukba foglaló intézkedéseket dolgozhassanak ki.
Városnak és vidéknek egy a sorsa
A nemzeti összetartozás nem csak gazdasági munkamegosztás, hanem annak a kultúra területén is meg kell jelennie. A városok a magas kultúra közvetítői, a falusi közösségek pedig a hagyományőrzés végvárai, ahol szorosabbak az emberi viszonyok, és még jelen van a szolidaritás. A nemzet kultúrája és gazdasági ereje csak a városi és falusi közösségek együttműködésében élhet tovább. Falu és város között nincsenek érdekkülönbségek, csak előnyöket és fejlődést, bővülést, stabilitást biztosító együttműködési lehetőségek. Az ország épségét, lakóinak jólétét veszélyezteti, ha nem sikerül a vidék fejlődésének fenntartható útjára rátalálni. A saját erőforrások fenntartható használatára ösztönző, helyi közösségek megerősítését szolgáló gazdaságpolitikára van szükség. A családi gazdaságok és kisvállalkozások számára méltányos versenyfeltételeket biztosító értékesítési, hitel- és földbirtok-politika kell. A földtulajdon és földhasználat terén növelni kell a helyben élők részesedését, hiszen akkor a jövedelem is helyben marad. Elengedhetetlen, hogy a helyi termékek kínálata szélesedjék, a termelés, feldolgozás és értékesítés jogi szabályozása egyszerűsödjék.
Mert először vannak a belső dolgok
Az embernek nem a világot kell maga körül rendbe tennie, hanem önmagát kell meggyógyítania. Ennek egyik első lépése, hogy megérti hol a helye és mi a szerepe a Természet világában. A „javító programot” tehát önmagunkban kell először elindítani, melynek egy lehetséges módja az egyéni, illetve a közösségi zarándoklat. Harmóniát és békességet teremtünk magunkban, s ezt a harmóniát visszük át környezetünkre. Mert először vannak a belső dolgok, és csak azután jönnek a külsők. Az ember először saját bensőjét tegye rendbe, mielőtt a világban kezd tevékenykedni. Az életem csupán annyit ér, amennyit elcseréltem magamból, de abból is csak annyit, amennyiben szeretet is lakozott. Zarándoklással telt napjaim megtanítottak arra, hogy csak az marad meg, ami a szívembe vésődik. A szenvedés megértést hoz. A megadás eredményezi a testi és lelki gyógyulást. Közösségben létezni pedig nem más, mint a másik hiányosságát elviselni. Az apró napi csodákat észre kell venni, és tudni kell elfogadni. Célt érni csak összpontosítással, felelősség vállalással, áhítatos lélekkel, az utat szorgalmasan járva lehet. Ha pedig egy közösség erős és egészséges egyéniségekből szerveződve indul útnak, akkor az együttesen megélt élmények megsokszorozzák annak erejét és tettrekészségét. És ha ezek a közösségek együtt fognak dolgozni nemzetünk megerősödésén, akkor képesek leszünk teljesíteni mindazokat a gyermeki kötelezettségeinket, melyeket még István királyunk testált reánk: tiszteljétek a Magyarok Nagyasszonyát úgy, mint édesanyátokat, imádkozzatok és keressétek pártfogását, mert csak az Ő közbenjárásával maradhat fenn a magyar nemzet.
Kedves Barátom!
Egy évvel ezelőtt azt írtam, hogy pokoljárásunknak sorscsapások – természeti katasztrófák, tömegmegmozdulások, sztrájkok, fegyveres konfliktusok - sorozata vethet véget, s a 2012-es esztendő katarzisa változást hozhat mind személyes, mind pedig közösségi életünkben. Nos, szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy az egyre szaporodó időjárási szélsőségeknek a mindennapjainkra is nagy jelentőséggel bíró hatásuk van. Az évszázados aszály következtében most megtapasztalhatjuk, hogy az élelmiszer-önrendelkezésnek mekkora jelentősége van megmaradásunk szempontjából. A tömegmegmozdulások – békemenetek - rámutattak a közösségi összefogás erejére, a tüntetések a fiatalok és az elesettek kiszolgáltatottságára. A világ számos pontjáról lehetett hallani hangos kardcsörtetést, melyek szinte azonnal éreztették hatásukat személyes hétköznapjainkban is. Mindezek csak azt erősítik, hogy az eddigieknél is nagyobb nyitottságra és megértésre lesz szükségünk egyéni és közösségi életünk minden szintjén.
A 2013-as esztendőben is tovább fog folytatódni a pénzközpontú világ értékrendjének hanyatlása. A globális pénzügyi háttérhatalmak csak átmenetileg lesznek képesek az emberi tömeg életfeltételeiben bekövetkező hanyatlás részleges enyhítésére. A Közel-Keleten továbbra is „izzani fog a levegő”, mely Európában is éreztetni fogja hatását. Felszínre kerül a népakarat, s a világ minden részén folytatódnak a tüntetések és demonstrációk. Az életfeltételek megnehezülése következtében felértékelődik a család, a kisközösségek megtartó ereje. Nyilvánvalóvá válik, hogy az embernek érzelmi és lelki igényei is vannak. A megérzések egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, melyeket tovább erősítenek a sajátélményű tapasztalatok. Az őszinteség felértékelődik, a hamisság lelepleződik. A globalizációba vetett hit megrendül, ismét előtérbe kerül a lokalizáció, a hagyomány, a múlt, a családi gyökerek fontossága, mely erősíteni fogja a helyi közösségek immunrendszerét. Az előttünk álló esztendő kedvező lehetőséget biztosít számunkra a megmaradást érintő, párbeszéden alapuló előkészítő és tervező munkára a természeti erőforrások szelíd és tiszta használatának megalapozásában.
Úgy tűnik, a kocka el van vetve, de mégis kísérletet kell tennünk arra, hogy átkeljünk a tű fokán. Készüljünk a legrosszabbra, de reméljük a legjobbat! Reményik Sándor soraival kívánok minden Kedves Barátomnak és Ismerősömnek áldott, helyi közösségeinket megerősítő Újesztendőt!
Reményik Sándor: Ahogy lehet
Fogcsikorgató türelemmel,
Összeszorított szájjal -
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Tenyérrel, mely sima örökké,
Csak a zsebben szorul ököllé -
Keserű, tehetetlen nevetéssel
Békülve meg akármi rendeléssel -
Nem csodálkozva már - és csodálkozva mégis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan,
Kínszenvedést virágzó életet.
Ahogy lehet...
Megalkuvás zsoltárát énekelve,
Végtelen rabmenetben csak megyünk,
Nincs semmi fegyverünk,
Fegyvertelen a lelkünk lázadása,
Pedig a vérünk minden csöppje vágyik,
Vágyik a Péter vad mozdulatára,
Amikor Istenének védelmében
A Málkus fülét hirtelen levágta.
Kik vagyunk mi?
Ó, nem az Alázat,
Csak a megalázottság fiai.
Nemzedékek büszke hídfői közt
Görbülő ív, görnyedő átmenet:
Testvéreim, bizony nem élünk jól mi,
Nem apáinknak tetsző életet.
De aki máskép tehetne helyünkben,
Az vesse reánk az első követ!
Minden percünk kínzó kiegyezés:
Ahogy lehet...
Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse,
Félbenmarad, megmásul mondatod?
Egy szikra talán mégis zengve pattan
Lángörvényből, mely benned kavarog.
Dagadnak benned árvizes erők,
Zúdulna niagarás zuhatag:
Elégedj meg, ha megtöltesz belőle
Kristálytiszta vízzel egy poharat.
Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább,
És amit hagynak, egyre kevesebb:
Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz,
S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,
Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,
A töredéket eltört mondatodból,
Minden megmaradt árva keveset:
Ahogy lehet...
Láttad a Karsztok szirt-sivatagában
A liliputi termőföldeket?
Pár négyzetméter - amit a lavina,
A kőgörgeteg könnyen eltemet.
S a Karsztok boldogtalan magvetője,
A földmívelés madárijesztője
Ezt a kis humuszt mégis szereti,
Kicsi kőkeritéssel keríti.
Pedig szinte sírjának is kevés.
Ó, karszti sors; ó, karszti temetés..
Te is, testvérem, karszti sorsodat
Fogadd el, s védd meg karszti földedet,
Azt a sírodnak is kevés humuszt,
Azt a pár négyzetméternyi helyet,
S azt a fölséges Isten-lábnyomot,
Mit a lavina minden rohama
Eltörölni még sohasem tudott.
Védd ezt a talpalatnyi telkedet,
Cserépkancsódat és tűzhelyedet,
Utolsó darab száraz kenyered!
De azt aztán foggal, tíz körömmel.
Démoni dühvel és őrült örömmel -
Ahogy lehet...
Ahogy lehet...
Forrás: http://bencsikjanos.hu/index2.php?option=com_content&
Kép forrása: http://hvg.hu/gazdasag/20120112_Bencsik_Janos_energetika_politika
TOP 5
