Talán ön is olvasta ezt a korábbi cikkünket, amiben arról volt szó, hogy tényleg igaz-e az a mondás, hogy a külföldön élő magyarok nem tartanak össze. A cikket egy szinte példátlan levéláradat követte, amiben sokan hoztak fel ellenpéldákat is, de a többség azt ecsetelte, hogy mennyire egyet ért, és hogy miből jött rá, hogy jobb, ha kerüli a többi magyart külföldön.

Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki írt, annyira sokan voltak, hogy muszáj volt közülük szelektálni. A beküldött horrorsztorikból kiválasztottuk a hét legérdekesebbet, illetve legextrémebbet, ezek olvashatók alább. Az ebből kialakuló kép nyilván lesújtó, de megígérjük, nem hagyjuk ennyiben a témát, lesz folytatás!

hirdetés

1. Naponta kellett tusfürdőt vennem

„Mikor £ 700 tartozással Angliába költöztem 3 diplomával, amivel otthon nem kaptam állást, magyarok közé természetesen, hónapokig a tej és a kávé luxuscikknek számított. Amint megengedhettem magamnak, hogy megvegyem ezeket, reggel, mire kávéztam volna, semmim nem volt. Rendszeresen megették az ételt a hűtőmből, megitták a vizet, tejet, eltűnt a szárazáru: cukor, liszt... Annyira ráuntam, hogy néhány naponta kellett tusfürdőt vennem, hogy a végén papírragasztót öntöttem bele, kíváncsi voltam, ki használta, de sajnos nem bukott le az illető. Utána legalább már a tusfürdőm nem fogyott... Megvan a „meg ne szólalj”-nézésünk a kedvesemmel, ha magyar beszédet hall egyikünk: még csak véletlenül se vegyék észre, hogy magyarok vagyunk mi is. Szóltak már be egyébként a metrón, mert nem vették le, hogy egy nyelvet beszélünk, azt hitték, nem értjük az alpári stílusukat. Vannak rendes magyarok, csak sajnos nagyon kevesen.”

2. Magyarnak lenni ciki

„23 éves, szakmával nem rendelkező, teljesen képzetlennek számító, 4 nyelven beszélő srác vagyok. Jelenleg egy boltban dolgozom managerként, még mindig az átlagfizetés alatt, de jóval a minimálbér fölött. És itt meg is van az alapvető konfliktus: a kint élő magyarok jelentős részében nincsen törekvés sem arra, hogy beilleszkedjenek, sem arra hogy előrejussanak. Én (sajnos) nem tudom ezeket az embereket tisztelni, sem elfogadni, de ők sem képesek engem. Látom azt, hogy mennyire kellemetlen és lealacsonyító egy nálam jóval idősebb embernek segítséget kérni tőlem, mondhatni házitolmácsként működtem, amíg meg nem untam. A vége az lett, hogy bár egy lakásban élek másik 4 magyarral, nem is nagyon állunk szóba egymással. Ez a két réteg nem hiszem, hogy egyáltalán képes elviselni egymást...

Azt vettem észre, hogy mivel akkora hatalmas magyar közösség nincs, maximum egy-két lakás a szomszédságban, ahol magyarok laknak, az angolul nem beszélő magyarok szociális élete fokozatosan leépül, ezek az emberek elmagányosodnak. 20-30 ismerős nem képes ma már kielégíteni egy ember alapvető társaságigényét, emiatt sokan a drogok, sportfogadás vagy egyéb nem túl egészséges dolgok felé fordulnak, hogy kitöltsék az űrt, de ismerek olyan embereket, akik szó szerint Skype-on élnek, és az itt őket körülvevő világot alig érzékelik.

Sokkal jobban működne a magyar-magyar kapcsolatrendszer is, ha nem lenne kizárólagos és kényszeres. Sajnos a nyerészkedés is hatalmas gond, az angolul tudó magyarok előszeretettel kihasználják nyelvtudás nélküli honfitársaik kiszolgáltatottságát, de még én is istenesen megszívtam az elején, hogy bizalommal fordultam „az új magyar vállalkozó”, azaz a landlord felé. Nem ismerek olyan magyart akinek ne lett volna lenyúlt depositja vagy fenyegetőző, adócsaló, veszélyes landlordja. Ez általános bizalmatlansághoz vezet, a közösségi élet bizalmon tudna csak alapulni, az meg nincsen.

Folyamatos a rotáció, sokan hazamennek, elköltöznek más országba vagy vidékre, a folyamatosan egy helyen tartózkodók száma kicsi. Nehéz úgy kapcsolatot tartani, hogy a barátok, haverok egyik napról a másikra eltűnnek. Egy kis közösségünk van, ami első sorban a közös érdeklődésen, másodsorban a magyarságon alapszik. 3 havonta tudunk összehozni egy találkozót, néha ritkábban. Valamiért magyarnak lenni ciki.

Nekem ezzel soha nem volt gondom, befogadtak, jó közösségben vagyok a munkahelyemen, spanyolokkal, olaszokkal, franciákkal és britekkel dolgozom együtt, és ezzel soha senkinek nem volt gondja, de azt látom, hogy a legtöbb magyar nem meri bevállalni, hogy magyar. Szerintem emögött politikai dolgok lehetnek. Aki a magyar identitását az európai elé helyezi, az érzi a két értékrend előtti konfrontációt és rejtőzködő módba vált. Hogy valójában mi az oka, azt nem tudom, mert ez a nem kicsi csoport szinte megközelíthetetlen.”

A cikk itt folytatódik...

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

A kép csak illusztráció

TOP 5

Ne maradjon le
egy hírről sem

utajovobe.eu
Rendszerezett a fenntartható fejlődés oktatásához is felhasználható tudás. Segíti az oktatók környezeti nevelésének beépítését az oktatott tantárgyakba.

Copyright © 2011 Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel - Útajövőbe.eu. Minden jog fenntartva.
Weboldal programozás, karbantartás SelfMed.pro. Villám tárhely Szerver.eu