A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)

Új módszerekkel határozták meg a Húsvét-sziget prekontakt populációjának méretét, amelyek egyben megcáfolnak egy régóta fennálló mítoszt.

A sziget kőkertjeinek alapos vizsgálata bizonyítja, hogy a korábban feltételezett népesség-összeomlás valójában soha nem következett be, írja a BingUNews.

hirdetés

Valószínűleg ismerős a történet: Egyszer régen egy távoli szigeten emberek az ökológiai lehetőségeiket túllépve éltek, kivágták az összes fájukat, hogy hatalmas kőszobrokat építsenek. A népesség összeomlott a környezettel együtt, és mire az európaiak 1722-ben „felfedezték” a Húsvét-szigetet, csak néhány ezer ember maradt.

Csakhogy van egy probléma: A legújabb kutatások szerint soha nem élt túl sok ember Rapa Nuin. Egy nemrégiben a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány modern technológiát alkalmaz a sziget kőkertjeinek pontosabb számbavételére, valamint a Rapa Nui prekontakt élelmiszer-termelésének elemzésére. A vulkanikus sziget egymillió évvel ezelőtti kitörések során keletkezett, ami elegendő időt adott az esőnek, hogy kimosson a talajból olyan növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat, mint a kálium, a foszfor és a nitrogén – tette hozzá Lipo. A sóval telített óceáni permet tovább rontotta a talaj termékenységét.

„A Rapa Nui talaja soha nem volt különösebben termékeny” – magyarázta Carl P. Lipo, a Binghamtoni Egyetem Antropológiai és Környezettudományi professzora. „Amikor az emberek elérték a szigetet, ezekkel a korlátokkal kellett szembenézniük.”

Hogyan alkalmazkodtak az emberek?

Kezdetben irtásos-égetéses mezőgazdaságot alkalmaztak, ami azzal járt, hogy kivágták a sziget fáit. Ez átmenetileg visszajuttatta a tápanyagokat a talajba, de amikor a fák elfogytak, más módszerekhez kellett folyamodniuk: növényi hulladék komposztálásához és kőmulcsozáshoz.

A komposztálás termékenységi előnyei önmagukban nem voltak elegendőek az élelmiszer-ellátás fenntartásához. A kőmulcsozás viszont igen – bár ez rendkívül munkaigényes folyamat volt. A szigetlakók a felszínen található kőzeteket darabokra törték, majd ezeket a darabokat beleforgatták a talajba, amely így visszanyerte tápanyagait és védetté vált a további kimosódással szemben.

A kőmulcsozást más helyeken is használták, például az új-zélandi maorik, az amerikai délnyugati őslakosok és a hollandok – mondta Lipo.

„Mi is alkalmazunk hasonló módszert műtrágyázáskor: gépekkel törjük össze a köveket apró darabokra, ami azért hatékony, mert nagy felületet tesz hozzáférhetővé” – magyarázta. „A Rapa Nui emberek ezt kézzel csinálták, szó szerint köveket törtek szét, és a talajba keverték őket.”

Hány kert volt Rapa Nuin?

Amikor az európaiak először léptek a szigetre, arról számoltak be, hogy a földterület 10%-át kertek borítják. Korábbi kutatók műholdfelvételek alapján térképezték fel a kőkertet, de ez hibás azonosításokhoz vezetett – például utakra is kertként tekintettek.

Dylan S. Davis, a Binghamtoni Egyetem antropológia szakos öregdiákja azonban rövidhullámú infravörös (SWIR) műholdas képeket és gépi tanulást használt egy pontosabb becsléshez: körülbelül 180 hektár területet borítottak mulcskövek, sokkal kevesebbet, mint korábban hitték.

Új népességbecslés

A kutatók az új keretszámok alapján kiszámították, hogy az európai érintkezés idején körülbelül 3000 ember élt Rapa Nuin. Az első európai beszámolók 3000–4000 fős népességről szólnak, ami összhangban van a szigeten talált leletekkel – mondta Lipo.

„Valójában azt látjuk, hogy a sziget ökológiai korlátai miatt eleve nem tudott sok embert eltartani” – mondta Davis. „Az emberek megváltoztatták a tájat, hogy növeljék a művelhető terület mennyiségét, de ez a szám így is nagyon kicsi maradt. Ez nem egy ökológiai katasztrófa példája, hanem annak, hogyan éltek túl az emberek korlátozott erőforrások mellett hosszú időn keresztül viszonylag fenntartható módon.”

A mítosz cáfolata

A sziget nagy és figyelemfelkeltő moai szobrai félrevezetőek lehetnek, mert feltételezhető, hogy hatalmas embercsoportok kellettek az elkészítésükhöz – magyarázta Lipo. Az ökológusok is hajlamosak a Húsvét-szigetet példaként használni arra, hogyan vezethet a népességméret ökológiai katasztrófához.

„Nem használhatjuk a Húsvét-szigetet olyan példaként, amely kényelmesen illeszkedik a történetekhez” – mondta. „Meg kell értenünk a szigetet a saját kontextusában, mert valójában egészen másról szól, mint amit az emberek hisznek.”

(A fent említett tanulmányról: Az „Island-wide characteristics of agricultural production challenges the demographic collapse hypothesis for Rapa Nui (Easter Island)” című tanulmány szerzői között szerepel Dylan S. Davis, a Binghamtoni Egyetem antropológia szakos öregdiákja, jelenleg a Columbia Egyetem Klímaiskolájának posztdoktori ösztöndíjasa; Robert J. DiNapoli, a Binghamtoni Egyetem Környezeti Tanulmányok Kutatásfejlesztési Specialistája; Gina Pakarati, független kutató Rapa Nuin; Terry L. Hunt, az Arizonai Egyetem Antropológiai Iskolájának munkatársa; valamint Carl P. Lipo, a Binghamtoni Egyetem Antropológiai és Környezettudományi Professzora.)