A közgazdaságtan kudarcot vallott a klímaváltozásban – egy tudós szerint egy „világszimulátor” hozhat áttörést

A klímaváltozás kezelésében a gazdasági modellek évtizedek óta alapvető eszköznek számítanak, mégis rendre pontatlanul jelzik előre a valós folyamatokat. Egy oxfordi kutató most radikálisan új megközelítést javasol: egy olyan digitális világgazdasági szimulátort, amely minden egyes vállalat döntéseit külön modellezi. A terv szerint ez segíthetne elkerülni a pénzügyi összeomlásokat és felgyorsíthatná a zöld átállást, írja a The Guardian. 

Egy „Google Maps” a gazdaság számára

Doyne Farmer komplexitáskutató szerint egy olyan gazdasági modellre lenne szükség, amelyben minden vállalat önálló szereplőként jelenik meg, és döntései folyamatosan alkalmazkodnak a változó környezethez. Az így kialakuló rendszer előrejelzései példátlan pontosságúak lehetnének, megszüntetve a vakrepülést a pénzügyi válságok felé, valamint hatékonyabbá téve a klímapolitikát.

A professzor szerint a szuperszimulátor megépítése a mai számítási teljesítmény és a komplexitástudomány fejlődése miatt már körülbelül 100 millió dollárból megvalósítható.

A terv elsőre futurisztikusnak hangzik, de Farmer korábban már többször bizonyított. Az 1970-es években barátaival egy hordható digitális számítógéppel győzte le a rulettasztalt, az 1990-es években pedig egy automatizált kereskedési céggel verte meg a Wall Streetet, amelyet később az UBS bank vásárolt fel. Az Oxfordi Egyetemen dolgozó kutató szerint céljuk az, hogy a gazdasági tervezés számára azt tegyék, amit a Google Maps tett a közlekedéstervezésnek: intelligens és hasznos válaszokat adjanak bármilyen gazdasági kérdésre.

A hagyományos gazdasági modellek vagy túl egyszerűek a hasznos előrejelzésekhez, vagy túl bonyolultak a mai számítógépek számára. Farmer szerint a komplexitásalapú közgazdaságtan köztes utat kínál. A 2008-as pénzügyi válság, amely az amerikai ingatlanpiacról indult, körülbelül 10 billió dollárba került a világnak. Ha a jegybankok akkor rendelkeztek volna ilyen modellel, időben felismerhették volna a katasztrófát.

Már az is ezerszeresen megtérítené a befektetést, ha a 100 millió dolláros rendszer a veszteségek mindössze egy százalékát megakadályozná.

A kutatók már készítettek visszatekintő modellt az amerikai ingatlanpiacról, amely kulcsfontosságú előrejelzéseket adott volna. Egy másik modell pedig a brit gazdaság Covid-járvány alatti működését vizsgálta, és megmutatta volna az optimális egyensúlyt az egészségvédelem és a gazdaság között.

A 73 éves Farmer most a klímaválságra koncentrál. Szerinte a jelenlegi gazdasági modellek különösen ezen a területen vallanak kudarcot, például következetesen alábecsülték a megújuló energia terjedésének sebességét és költségcsökkenését, miközben a valóságban a költségek gyorsan zuhantak és az elterjedés felgyorsult.

A világ energiaiparának digitális másolata

A kutatócsoport első lépésként az energiaszektort modellezi. A rendszer 30 000 vállalatot és 160 000 erőművet, olajkutat és egyéb létesítményt tartalmaz egy 25 évnyi működési adatot felhasználó adatbázis alapján.

A modellben minden vállalat külön digitális ügynökként jelenik meg, így szimulálható, mennyi energiát termelnek és milyen áron. A fejlesztés még folyamatban van, de a kutatók szerint sokkal pontosabban mutathatja meg a zöld energia felé vezető optimális utat, mint a jelenlegi modellek. Egy 2022-es adatvezérelt vizsgálatuk szerint a gyors energiaátmenet világszinten ezermilliárd dollárokat takaríthat meg.

Az új modellek két alapvető hibát küszöbölnek ki. Az egyik, hogy a hagyományos közgazdaságtan tökéletesen racionális szereplőkkel számol, akik mindent tudnak a rendszerről. A valóságban azonban az emberek egyszerű szabályok alapján döntenek, például utánozzák a sikereseket vagy próbálkozással tanulnak. Ez egyszerre reálisabb és számításigényben is kezelhetőbb, így akár milliónyi szereplő modellezhető.

A másik hiba az egyensúly feltételezése. A klasszikus modellek szerint a gazdaság stabil állapotban van, ezért a válságokat külső sokkokkal magyarázzák. A komplexitásmodellekben viszont a fellendülések és összeomlások belső folyamatként jelennek meg, mert a szereplők folyamatosan változtatják stratégiáikat.

Farmer szerint a jelenlegi modellek részben azért maradtak fenn, mert az 1960-as években az akadémiai közgazdaságtan a tökéletes racionalitás elméletét választotta, és azóta nehezen fogad el új megközelítéseket. Akkoriban a számítógépek teljesítménye milliárdszor kisebb volt a mainál, és nem állt rendelkezésre elegendő adat.

A kutató tíz éven belül szeretné megvalósítani a teljes világgazdasági modellt, de akár öt éven belül is elképzelhetőnek tartja. Úgy véli, ez forradalmi eszköz lenne politikusok és vállalatok számára, mert pontosabban jelezné előre döntéseik hatásait, és felgyorsíthatná az emissziók megszüntetését egy olcsóbb úton.

Kapcsolódó anyagok:

A Wood Mackenzie szerint lehetetlenné vált a globális nettó zéró kibocsátás elérése 2050-re

A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT