Titokzatos őseink: Egy ismeretlen populáció adta génjeink ötödét. És az intelligenciánkat is?

2025. március 19

Kép forrása: Midjourney

Egy új genetikai modell azt sugallja, hogy a modern ember ősei két különálló populációból származtak, amelyek az evolúció során szétváltak, majd újra egyesültek.

A modern emberek ősei 1,5 millió évvel ezelőtt különváltak egy rejtélyes populációtól, majd 300 000 évvel ezelőtt ismét kapcsolatba kerültek velük – derül ki egy új genetikai modellből. Az ismeretlen populáció a jelenlegi emberi genom 20%-át adta, és hozzájárulhatott az emberi agyműködés fejlődéséhez, írja a LIVE SCIENCE.

hirdetés

„Az a tény, hogy csupán a ma rendelkezésünkre álló DNS elemzésével rekonstruálhatunk több százezer vagy akár millió évvel ezelőtti eseményeket, elképesztő, és arra utal, hogy történelmünk sokkal gazdagabb és összetettebb, mint korábban hittük” – mondta Aylwyn Scally, a Cambridge-i Egyetem genetikus kutatója, a tanulmány társszerzője egy közleményben.

A kedden (március 18-án) a Nature Genetics folyóiratban megjelent tanulmány egy új módszert mutat be a genomadatok modellezésére, amelyet „cobraa”-nak neveztek el. Ez lehetővé tette a kutatóknak, hogy nyomon kövessék a modern ember (Homo sapiens) evolúcióját.

A kutatók ezt az új módszert alkalmazták a 1000 Genomes Project és a Human Genome Diversity Project által közzétett modern emberi DNS-adatokra, és felfedezték, hogy az emberiség két fő ősi csoportból származik, amelyek körülbelül 1,5 millió évvel ezelőtt váltak szét. Ezeket A és B populációnak nevezték el.

A szétválást követően az A populáció egy szűk keresztmetszeten ment keresztül: a létszáma drasztikusan csökkent, és valószínűleg jelentős genetikai változatosságot veszített. Idővel azonban az A populáció ismét növekedni kezdett, és belőle váltak ki a neandervölgyiek és a gyenyiszovai emberek.

Körülbelül 300 000 évvel ezelőtt az A populáció ismét keveredett a B populációval. A kutatók genetikai elemzése szerint a ma élő emberek genomjának 80%-a az A populációtól, míg 20%-a a B populációtól származik.

A B populációból származó gének egy része – különösen azok, amelyek az agyműködéshez és az idegrendszeri feldolgozáshoz kapcsolódnak – kulcsszerepet játszhatott az emberi evolúcióban – mondta Trevor Cousins, a Cambridge-i Egyetem genetika szakos doktorandusza, a tanulmány társszerzője. Cousins szerint a B populációból származó genetikai anyag általában csökkentette az egyedek szaporodási képességét, de „a genom egy bonyolult rendszer, és a géneken kívüli régiók is fontos funkciókat tölthetnek be”.

Az új modell arra utal, hogy 300 000 évvel ezelőtt az A populáció, amelyből végül a modern ember kialakult, „mélyen tagolt” volt, ami azt jelenti, hogy két vagy több genetikailag eltérő populációból állt, amelyek egymással keveredtek.

Az azonban nem világos, hogy pontosan kik voltak ezek a populációk. A kutatók szerint több különböző Homo erectus és Homo heidelbergensis populáció létezett Afrika területén és más régiókban ebben az időszakban, amelyek potenciális jelöltek lehetnek az A és B leszármazási vonalakra.

„A genetikai modell azonban nem tudja meghatározni, hogy melyik fosszíliát kellene az A vagy a B populációhoz sorolni” – mondta Cousins. „Csak találgathatunk.”

Egyes szakértők a „szellempopuláció” kifejezést használják olyan csoportokra, amelyek egykor elváltak, majd később ismét egyesültek a génáramlás révén – mondta John Hawks, a Wisconsini Egyetem biológiai antropológusa, aki nem vett részt a kutatásban.

„Ami érdekes ebben a tanulmányban, hogy a modell szerint egy mély afrikai genetikai struktúra van jelen minden ma élő ember genomjában” – mondta Hawks. „Tehát nem egy adott csoporthoz hozzájáruló 'szellempopulációról' van szó, hanem egyetlen nagy 'szellemről', amely beolvadt a modern ember afrikai őseibe.”

Ugyanakkor Hawks szerint az új modell egyik hátránya, hogy a 1000 Genomes Project adataira épül, amelyben az afrikai populációk alulreprezentáltak. „Ezért ezt inkább egy elvi bizonyítéknak tekintem, mintsem egy tényleges útmutatónak arra vonatkozóan, hogy az ősi emberek hogyan éltek” – tette hozzá Hawks.

A modern ember eredete régóta vitatott kérdés a paleoantropológiában, és az elmúlt két évtizedben bekövetkezett fejlődés a DNS- és genomikai elemzések terén új felismeréseket hozott és új kérdéseket vetett fel.

„Egyre világosabbá válik, hogy az a nézet, miszerint a fajok tiszta, jól elkülönülő vonalak mentén fejlődnek, túlságosan leegyszerűsített” – mondta Cousins. „A fajok kialakulásában az állatvilágban ismétlődően fontos szerepet játszott a keveredés és a genetikai anyag cseréje.”