A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
A macskák és rókák kizárása után ugrásszerűen nőtt az őshonos állatok száma egy sivatagi természetvédelmi területen.
Egy jól megtervezett kerítés menthet ökoszisztémákat
Ausztrália természetes élővilágát évszázadok óta fenyegetik az ember által behurcolt fajok – különösen a házimacska és a vörös róka. Ezek a ragadozók az őshonos kisemlősök populációiban okoztak óriási károkat, és hozzájárultak több faj kihalásához is. A megoldás azonban nemcsak elméletben létezik: egy Új-Dél-Walesi Egyetem vezette kutatás most azt mutatta meg, hogy a behurcolt ragadozók kizárása valóban helyreállíthatja a természet rendjét, írja az abc.net.au.
Az Arid Recovery elnevezésű sivatagi természetvédelmi területen, Dél-Ausztráliában, 123 négyzetkilométernyi részt kerítettek el különleges módon. A kerítés 3 centis rácssűrűséggel készült, talajhoz simuló „szoknyarésszel”, valamint kifelé hajló, mászást akadályozó felső peremmel. A cél: hogy sem róka, sem macska, sem nyúl, de még a dingó se juthasson át rajta. A nyulak, bár nem ragadozók, a növényzet letarolásával szintén hozzájárulnak az ökológiai egyensúly felborulásához.
33-szoros populációnövekedés: ezt hozta a védelem
A kutatók 26 éven keresztül figyelték 10 kisemlős faj létszámváltozását – ebből 9 őshonos, egy pedig a házi egér volt. Mivel ezek a fajok már eleve jelen voltak a vizsgált területen, nem volt szükség mesterséges betelepítésre. Az eredmények látványosak voltak: például a Notomys alexis nevű ugróegérfaj egyedszáma a védett zónán belül 33-szor magasabb volt, mint azon kívül.
A különbség főként az esős időszakok után vált drámaivá. Míg csapadékos hónapokat követően a kerítésen kívüli területen a rókák és macskák felfalták a megugró kisemlőspopulációt, addig a védett zónában ezek a fajok természetes ütemben tudtak szaporodni.
A ragadozók hatása túlmutat az egyedszámon
A kutatás arra is rávilágított, hogy az idegenhonos ragadozók jelenléte nem csupán a populációk nagyságát, hanem azok térbeli eloszlását is befolyásolta. A kisemlősök – folyamatos veszélyben élve – kénytelenek voltak kevésbé ideális, gyér növényzetű területeket választani, csökkentve túlélési esélyeiket. A ragadozók kizárásával azonban ezek az állatok ismét visszatértek természetes, számukra ideális élőhelyeikre.
Ez a hosszú távú kutatás nemcsak a fajmegőrzés fontosságát, hanem a célzott természetvédelmi beavatkozások hatékonyságát is bizonyítja. A ragadozómentes övezetek okos kialakítása valódi esélyt adhat a veszélyeztetett fajoknak a túlélésre – és arra, hogy újra betöltsék szerepüket az ökoszisztéma működésében.
Kapcsolódó anyagok:
Több ezer éve ég egy hegy Ausztráliában
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by joy engelman from Pixabay
