Kép forrása: Midjourney
A Naprendszeren átszáguldó üstökös olyan jelenséget produkált, amely még a kutatókat is meglepte. A 41P/Tuttle–Giacobini–Kresák üstökös viselkedése teljesen eltért attól, amit korábban hasonló égitesteknél megfigyeltek.
2017 elején az üstökös elérte a Naphoz való legközelebbi pontját, az úgynevezett perihéliumot, amelyet 5,4 évente közelít meg. Ekkor a forgása fokozatosan lelassult, majd gyakorlatilag megállt, később pedig nagy valószínűséggel ellenkező irányban indult újra, állítja David Jewitt, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem csillagásza, írja a Science Alert.
Példátlanul gyors változás
A forgás irányának változása önmagában nem teljesen ismeretlen jelenség az üstökösök világában, hiszen a Nap közelében gyakran módosul a pörgésük. A rendkívüli ebben az esetben az volt, hogy mindez mennyire gyorsan és drámai módon történt.
Dennis Bodewits, a Marylandi Egyetem csillagásza szerint a korábbi rekordot a 103P/Hartley 2 üstökös tartotta, amely 90 nap alatt 17 órás forgási idejét 19 órára lassította. A 41P ezzel szemben több mint tízszer nagyobb mértékben változtatta meg forgását mindössze 60 nap alatt, amihez hasonlót még nem figyeltek meg.
2017 márciusában a mérések szerint az üstökös forgási periódusa körülbelül 20 óra volt. Májusra ez több mint kétszeresére nőtt, nagyjából 53 órára. Decemberre viszont ismét felgyorsult, ekkor már 14,4 órás forgási időt mértek. Jewitt szerint ez leginkább úgy magyarázható, hogy a forgás valamikor 2017 júniusában teljesen leállt, majd irányt váltott.
A Nap „gőzsugarai” forgatták meg
Az elméleti magyarázat meglepően egyszerű. Az üstökösök kőzet és jég laza keverékéből állnak, és pályájuk nagy részében változatlanul haladnak. Amikor azonban közelebb kerülnek a Naphoz, a bennük lévő jég közvetlenül gázzá alakul, ezt a folyamatot szublimációnak nevezik.
A felszínről kitörő gázsugarak és gejzírek tolóerőt fejtenek ki az üstökös magjára, amely megváltoztatja a forgását. Emiatt sok üstökös fel is gyorsulhat annyira, hogy darabokra szakad.
A körülbelül egy kilométer átmérőjű 41P kifejezetten kicsinek számít, így a gázkitörések különösen nagy hatással vannak rá. Ha a Nap egyenetlenül melegítette fel, vagy a jég eloszlása aszimmetrikus volt, a gyors forgásfordulat matematikailag könnyen magyarázható.
A kutatók ugyanakkor egy problémával szembesültek. A fénygörbe mérések a forgási sebességet megmutatják, de az irányt nem. Jewitt ezért a Hubble Űrteleszkóp archív adataiból számolt méretbecslésekkel együtt elemezte az adatokat, és csak úgy kapott értelmes eredményt, ha az üstökös forgása nullára lassult, majd megfordult.
A jelenség még szakmai ellenőrzés előtt álló tanulmányban szerepel, de a magyarázat szerint a gyors változás a kis méretű magra ható gázkibocsátási nyomaték következménye.
Ha az üstökös 2017-ben látott ütemben folytatja a változást, akár néhány évtizeden belül széteshet. A 2022 szeptemberi perihéliumról még nem jelentek meg forgási adatok, a következő megfigyelési lehetőség 2028-ban érkezik.
Az üstökösök a Naprendszer 4,5 milliárd éves múltjának törékeny maradványai. A 41P évtizedeken át megfigyelt változásai arra utalnak, hogy egykor sokkal nagyobb égitest lehetett, amelyet a Nap körüli lassú keringés fokozatosan erodált.
Kapcsolódó anyagok:
Idegen technológia rejtőzik a 3I/ATLAS objektumban? Egy csillagászprofesszor szerint igen
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Midjourney
