A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
Az Antarktisz az egyetlen kontinens a Földön, amelynek soha nem volt állandó emberi lakossága. Bár évmilliókkal ezelőtt dinoszauruszok éltek rajta, később pedig esőerdők borították, mire az emberiség ősei elhagyták Afrikát, a kontinens már túl hideg és túl elszigetelt volt ahhoz, hogy bárki letelepedjen rajta.
Éppen ezért okozott óriási meglepetést, amikor 1985-ben egy chilei biológus emberi koponyát talált egy antarktiszi tengerparton. A leletek alapján a fiatal nő több mint 200 évvel ezelőtt élhetett, vagyis még az Antarktisz hivatalos felfedezésének idején vagy talán még azt megelőzően is eljuthatott a kontinensre, írja a YOURLIFECHOICES.
Egy fiatal nő koponyáját találták meg az Antarktisz partján
1985. január 7-én Daniel Torres Navarro chilei biológus tengeri hulladékot gyűjtött a Yámana-parton, amely a Livingston-szigeten, a Dél-Shetland-szigetekhez tartozó Shirreff-foknál található. A köves homokban félig eltemetve egy emberi koponyatetőt vett észre. A csont felszínét zöldes színű mikroalgák borították. A kutatók később két állkapocstöredéket is találtak, amelyekben még fogak is megmaradtak.
Az alapos átvizsgálás ellenére a közelben nem kerültek elő további emberi maradványok. Daniel Torres Navarro, a Chilei Egyetem biológiaprofesszora későbbi expedíciói során ismét visszatért a helyszínre. Kollégáival egy közeli területen egy combcsontot is talált, ezért úgy vélték, hogy a test többi része az évek során szétszóródhatott a part mentén.
A vizsgálatok szerint a koponya egy fiatal nőé volt, aki nagy valószínűséggel Chiléből származott. A kutatások arra utalnak, hogy egy őslakos yámana nő maradványairól van szó, aki feltehetően húszas évei elején járt, és valamikor 1819 és 1825 között halt meg.
A Chilei Egyetem antropológusa, Claudio Paredes rekonstruálta a koponyát és elvégezte az első részletes vizsgálatokat. Akkor a maradványokat körülbelül 175 évesnek becsülték. Ez az időpont azért különösen figyelemre méltó, mert az Antarktisz első megerősített észlelése 1820-ban történt.
Ebben az évben az orosz felfedező, Thaddeus von Bellingshausen számolt be arról, hogy egy „rendkívül magas jégpartot” látott. Ha a becsült dátum helyes, akkor elképzelhető, hogy ez a fiatal nő már korábban eljutott az Antarktiszra.
Máig senki sem tudja, hogyan kerülhetett a kontinensre
Daniel Torres Navarro két lehetséges magyarázatot fogalmazott meg. Az első szerint a fiatal nő a 19. század elején fókavadászokkal utazhatott, akik ismeretlen okból a helyszínen hagyták. Az akkori években valóban zajlott fókavadászat a déli tengereken, ugyanakkor a Yámana-part távol esett a főbb vadászútvonalaktól.
A másik elképzelés szerint a nő egy hajó fedélzetén halt meg, majd a kor szokásainak megfelelően a tengerbe temették. A tengeri áramlatok és a viharok később a partra sodorhatták a holttestet, amelynek maradványait antarktiszi dögevő madarak – köztük óriás viharmadarak, szkúák és hínársirályok – széthordhatták.
Egyik feltételezést sem sikerült bizonyítani.
Daniel Torres Navarro szerint bármi is történt, eddig kizárólag ezek a csontmaradványok kerültek elő. A Yámana-partot a Chilei Antarktiszi Intézet 1985-ben nevezte el, közvetlenül a különleges felfedezéshez kapcsolódva. A név méltó emléket állít annak a fiatal nőnek, akinek történetét valószínűleg soha nem sikerül teljes egészében feltárni.
A kutatók szerint a rejtély különösen érdekes azok számára, akik az Antarktisz történelmével foglalkoznak, beleértve az olyan legendás expedíciókat is, mint Douglas Mawson kutatóútjai, vagy az ausztrál Hobart szerepe, amely hosszú ideje az Antarktisz egyik legfontosabb kapujának számít.
Az Antarktisz mindig is rendkívüli bátorságot követelt azoktól, akik megközelítették. A fiatal yámana nő története ma is emlékeztet arra, hogy a kontinens még mindig.
Kapcsolódó anyagok:
Több mint 500 éves rejtély: miért zavarba ejtő még ma is a Piri Reis-térkép?
Ki volt a rejtélyes őslakos nő, aki 18 évig élt teljesen egyedül San Nicolas szigetén?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Sarah N from Pixabay
