Élelmiszerválság - Migráció

5. oldal / 10: Migráció

1.5. A mezőgazdaság jelentősége

Amikor az emberi tevékenységek környezeti tényezőkre gyakorolt káros hatásait vesszük sorra, hajlamosak vagyunk a légkör szennyezését kihangsúlyozni, pedig életben maradásunkhoz ugyanannyira – ha nem jobban – szükségünk van a vízre és a talajra is, amelyek élelmiszerellátásunk alapját képezik, hiszen megfelelő minőségű termőréteg nélkül nem tudunk növényeket termeszteni, víz nélkül pedig nem lennénk képesek öntözni őket.

Épp ezért, mielőtt a mezőgazdaság szerepét górcső alá vennénk, kitérünk e két – a mezőgazdaság szempontjából is – elengedhetetlen természeti erőforrásunk jelenlegi állapotára.

1.5.1. A talaj

A talaj a földkéreg legkülső, termékeny rétege, a földi élet alapja (az élővilág színtere, tápanyagforrás). Talajtakaró csak ott képződik, ahol a földkéreg szilárd felszíne, a légkör és a víz érintkezik.

A talaj összetevői: a talajváz (pl. agyag, homok, ásványok), szerves kolloidok (pl. a humusz), a talajnedvesség és a talajlevegő.

A talajképződés összetevői közül a legfontosabb az éghajlat, ugyanis például a magas hőmérséklet gyorsítja a kémiai mállást, de meghatározza az adott terület növényvilágát is. A hőingás, vagy a fagy a fizikai mállásért (aprózódás) felelős. A talaj kialakulásához az szükséges, hogy a kőzettörmeléken, málladékon (regolit) megtelepedjenek az alacsonyabb rendű élő szervezetek, mert azok pusztulásakor felhalmozódnak bennük a szervezes anyagok, vagyis megindul a humuszképződés. A talaj termelékenysége a humusztartalomtól függ, így a magas humusztartalmú talajokban jobb minőségű, magasabb terméshozamú növények fejlődnek (Földünknek csupán 3%-a ilyen).

A talajképződés másik fontos folyamata a víz által oldott talajsók bekerülése a mélyebb rétegekbe, amit kilúgozódásnak neveznek.

A talaj pórusaiban a víz és a levegő is jelen van, csak magasabb szén-dioxid- és ammóniatartalomban. Jó talajnak mondható az, amely morzsás szerkezetű, megfelelő mésztartalommal rendelkezik és humusztartalma 3-4%-os.

A talajok csoportosítása sokféleképpen történhet (genetikai, morfológiai , stb), a képződési környezet szerinti felosztásban lehet:

• zonális: egy adott szélességi övre jellemző

pl. tundratalaj (hideg övezet), podzol (hideg-mérsékelt öv fenyőerdői alatt), barna erdőtalaj, fekete mezőségi talaj, gesztenyebarna talaj, laterittalajok (meleg és nedves övezet), vörös- és sárgaföldek, terra rossa, fahéjszínű talaj (meleg-mérsékelt övezet)

• intrazonális: egy-egy zónán belül a zonálistól eltérő talaj

pl. szikes talaj, láptalaj

• azonális: domborzathoz vagy egyes kőzetekhez köthető

pl. öntéstalaj (ártereknél), homoktalaj, rendzina (karsztvidékeken)

A talaj természetes (pl. csapadékvíz, szél, jég) és mesterséges (pl. mezőgazdaság, erdőirtás) tényezők hatására degradálódhat, ezt nevezzük talajeróziónak. Ez a talaj vékonyodásával, fogyásával, terméketlenné válásával jár. A teljesen terméketlenné vált talajjal, vagy azok lehordásával létrejövő tájakat "badland"-nek nevezzük.[56]

A talajpusztulást okozó külső (természetes) erők hatását az emberi beavatkozás, gazdálkodás felgyorsítja, illetve olyan területekre is kiterjeszti, ahol előtte az nem volt jellemző.

A talaj természetes funkciója révén megköti, lebontja, átalakítja az egyes anyagokat. Az ember ki is használja ezeket a tulajdonságait. Káros tevékenységei hatására a szennyező anyagok termelése, kibocsátása meghaladja a talaj természetes befogadóképességének határait. Amellett, hogy súlyos károkat okoz a talajban, még az emberiség fennmaradásának esélyét is csökkenti...

A talajpusztulást okozó emberi hatások:

• “a mezőgazdasági művelés és közlekedés következtében a talaj tömörödik
• a felszínt borító növényzet kipusztítása miatt az eróziós folyamatok fokozódnak, felgyorsulnak, ez a túlzott területhasználat miatt is bekövetkezhet domboldalakon, lejtős felszíneken
• a talaj termékenységének csökkenése és a globális klímaváltozás miatt felerősödnek az elsivatagosodási folyamatok
• környezetszennyezés, mérgező anyagok felhalmozódása a talajban
• talaj termőképességének csökkenése a csökkenő humusztartalom miatt (túlhasználat)

Az ember növekvő szükségleteinek kielégítése, gondatlan, kizsákmányoló szemléletmódja következtében egyre gyorsabban pusztul a talaj, miközben a Föld népessége egyre növekszik, azaz egyre több termőföldre lenne szükség.

Ennek ellenére a talaj szennyezettségét az ember által előállított kemikáliák vagy egyéb változások okozzák a talaj természetes környezetében. Ezek a szennyeződések eredhetnek növényvédőszerek alkalmazásából, szennyezett vizek felszín alatti rétegekbe való beszivárgásából, olaj és üzemanyag lerakókból, hulladéklerakók kimosódásából vagy ipari hulladékok közvetlen talajba kerüléséből.

A leggyakoribb szennyezőanyagok: petróleum hidrokarbonátok, oldószerek, növényvédőszerek és nehézfémek.”[57]

A szennyezés mértéke az adott terület fejlettségétől (iparosodottságától) függ, így a fő szennyezőket az ún. fejlett országok között kell keresnünk. Ugyanakkor például Kenyában is komoly gondot okoz a növényvédőszerek káros hatása és a nem megfelelő vízgazdálkodás, és Brazília esőerdeinek irtása is jelentősen hozzájárul az ottani talajerózióhoz.

A világszerte egyre gyakoribb földcsuszamlások egyik (természetes) oka a gravitáció, a másik az emberi tevékenység (pl. erdőirtás), amellyel nagyban hozzájárulunk kialakulásához és lefolyásának gyorsításához.[58] A fölcsuszamlások által értékes művelési ágba tartozó földterületek veszhetnek el, vagy veszíthetnek értékükből, emellett veszélyt jelentenek az infrastruktúrára és az emberre is.

Az aranybányászat a világ legszennyezőbb iparágai közé tartozik. A világszerte működő bányákban közel annyi földet és meddőt hordanak el, mint a természetes erózió hatásaként a Föld összes folyója. Ráadásul nem alapvető szükségleteket elégít ki, mint az aratás vagy a papírtermelés. Környezeti szempontból fenntarthatatlan, társadalmi szempontból igazságtalan.

“Egy aranygyűrű elkészítése során, mintegy 20 tonna meddőanyag, bányahulladék keletkezik. Idonézia, Ghána, az USA és Peru területén a kitermelt arany 80%-ából ékszereket, luxustermékeket készítenek, kisebb részét az elektronikában használják fel. 2001-ben a világ öt legnagyobb aranytermelője Dél-Afrika, az Egyesült Államok, Ausztrália, Indonézia és Kína volt, mely országok hatalmas bányaterületeikkel jelentős károkat okoznak az ökszisztémában.”[59]

A Worldwatch Institute szerint az 1997-ben előállított 2402 tonna arany kitermelése 725 millió tonna nehézfémet, savat, oldószert tartalmazó meddőanyagot eredményezett, melynek egy része – ne legyünk naivak! – biztosan a talajban “landolt”.

A bányavállalatok kevés figyelmet szentelnek a biztonságra, különösen igaz ez a kevésbé fejlett országok, kevésbé ellenőrzött bányáira.[60] Ezek közé tartozott a chilei Copiapo melletti is, ahol a 2010-es bányabaleset következtében 33 bányász rekedt a föld alatt, akiket 68 nap után sikerült élve kimenteni.[61]

“A Rosia Montana Gold Corporation Európa egyik legnagyobb külszíni aranybányáját nyitná meg az erdélyi Verespatakon. Ígérete szerint rehabilitálná és megőrizné a vidéket, és a legmodernebb és legbiztonságosabb technológiát alkalmazná a kitermelés és az elsődleges feldolgozás, azaz a feltárás során. Az ügy 2003-tól folyamatosan napirenden van. A környezetvédők és a terv ellenzői szerint a cég ugyanazt a cianidos technológiát alkalmazná, amelyről a tiszai katasztrófa során is hallhattunk. A bányászat során több hegyet elbontanának, egy völgyet zagytározóvá alakítanának és elpusztítanának helyi, felbecsülhetetlen kulturális, történelmi emlékeket.”[62]

Mégis mit tehetünk a talajpusztulás ellen?

Elsődleges feladatunk a megelőzés. A talajerózió ellen megfelelő erdősítéssel (40%-nál meredekebb lejtőkön) és növénytermesztéssel (25%-os lejtőkön szőlő és gyümölcstelepítés) tehetünk, ami történhet teraszos módszerrel. Ezen kívül jó megoldás az ún. sáncolás, amely 3-5%-os lejtők keresztbe szántásával csökkenti a talajelhordást és növeli a területet, ahova a csapadékvíz elszivároghat.

Ugyanakkor léteznek már technológiák, melyek mikrobákat alkalmaznak a talaj helyreállítására. “Két kutató: Dr. Terou Higa és Dr. James F. Parráltal kifejlesztett  innovatív technológia, amely több természetes – azaz nem génmódosított, nem mesterségesen előállított, mindemellett emberre veszélytelen – mikrobákból álló készítményt alkalmaznak (EM-1).

Az EM-1 természetes módon segíti a talaj szerves anyag tartalmának lebontását, ezáltal a termőképességének megőrzését/helyreállítását. A felhasznált mikrobák a talajban lejátszódó folyamatokat felgyorsítják, a talaj egészsége szempontjából fontos anyagokat (pl. enzimeket, szerves savakat, antioxidánsokat) termelnek és megszabadítják a talajt a kellemetlen szagoktól.

A technológiát az ipari, mezőgazdasági és állattenyésztési felhasználás mellett a természetvédelemben is több helyen hasznosították elsősorban Latin-Amerikában talajok, tavak és folyók helyreállításához, mivel egyszerű, olcsó, hatékony és környezetbarát. A japán Ryukyus Egyetem kutatói 1995-ben Gushikawa város könyvtárában végzett kísérletei kimutatták, hogy az EM-1-nek köszönhetően a könyvtár szennyvízben található szilárd részecskék mennyisége 94%-kal, míg a biológiai oxigénfelhasználás 93%-kal csökkent a kísérlet két éves időtartama alatt.”[63]

Azonban mindenekelőtt az emberi tevékenységekből eredő károkozást kell visszafognunk! A mezőgazdaságban műtrágya helyett szerves trágyát, vetésforgót, megfelelő növényvédő szereket kell használni, valamint meg kell akadályozni a további erőirtást és le kell lassítani a globális felmelegedést annak érdekében, hogy termőföldjeink minél tovább élelemmel szolgálhassanak.