Itthon évek óta arra a rugóra húzták fel a napcellás állami (illetve minden esetben európai uniós pénzekből nyújtott) támogatást, hogy a pályázók között csak közintézmények, illetve vállalatok szerepelhessenek. Lakóépületekre vonatkozóan ilyesmire igazából alig-alig volt példa az elmúlt évtizedben. Pedig az utóbbi időben olyannyira beszakadtak a rendszerek árai, hogy a lakóingatlanba fektetett energiahasznosító, hálózati fogyasztást csökkentő beruházásokról kiderült: simán képesek nagyobb hasznot termelni, mintha a lakó a bankba tenné a pénzét.
Egy családi ház, és egy négyfős család általános igényeit kielégíteni képes 2,5-3,6 KW teljesítményű rendszert a legtöbb ajánlat már 2-2,5 millió forint alá lövi be, és a telepítés is olyan kiforrott már, hogy a rendszerbe állítás sem több másfél napnál (habár az akár hónapokba is kerül, míg a szolgáltatói engedélyeztetés lezárul). Egy ilyen beruházás a kormány által vívott rezsiharc előtt 8-9 éves megtérüléssel volt kalkulálható, és bár az erőszakos lakossági áramár-csökkentési menet valóban 25 százalékkal alacsonyabb fogyasztói árakat hozott, a napelembe beruházás még mindig kedvező: 10-12 év körüli megtérülési szinten áll.
Nincs találat
Gyorsabb megtérülésre pusztán önerőből nemigen lehet számítani, mivel áresés magán a napcellán már nem, legfeljebb a rendszer egyéb komponensein (például az inverter, a kábelek, a tartókonzol-rendszerek árcsökkenése miatt) remélhető. Illetve úgy, ha a beruházásba beszáll az állam.
Ám éppen ez az, ahol magyar kormányok ez idáig erősen alulteljesítettek. A jelenlegi kormány is amellett döntött 2010-ben, hogy a napelemes pályázatokra kizárólag középületek, közintézmények pályázhatnak. És még cégek is; főként a kkv szektorból is inkább a jól teljesítő középvállalatok számára bevállalható paraméterekkel írtak ki támogatási pályázatokat. Ezek a pályázatok évek óta a tervezett beruházások 40-85 százalékos vissza nem térítendő támogatását teszik lehetővé. A támogatásokat szinte minden alkalommal az EU programokból finanszírozták. Lakossági projektekre ez nem vonatkozik.
A legtöbb projektcég ma is csak elméletben vállalja lakóházakra vonatkozó napelem pályázatok teljes körű lebonyolítását, mert hiába hirdettek meg korábban egy sor KEOP-pályázatot kifejezetten a napelemes rendszerekre specializáltan, nemigen akadt köztük olyan, amit lakóházakra, társasházakra szabtak volna.
Nota bene, legutóbb, tavaly decemberben minden más napcellás projektet is visszalőttek. Lázár jános akkor döntött úgy, hogy módosítják az (azóta már megszüntetett) Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) megújuló energiák felhasználását támogató pályázatát. Ez tíz hónappal annak lezárása után történt, és a módosítás lényege az volt, hogy mégsem támogatják a napelem farmok építését. Az inkorrekt kormányzati lépés sokat ártott az iparágnak, mert a 12 milliárd forintos keretösszegű pályázatra 230 jelentkező volt. A problémát az okozta, hogy kiderült: több jelentkezőnek is voltak NFÜ-s kapcsolatai, s így a pályázatkiíró szervezeten belül akár 3 milliárd forintot is szétoszthattak volna a keretéből. Az NFM akkor ezt a kapcsolatot hivatalosan cáfolta, azóta viszont a helyzetet a régi-új kormány jegelte.
Ennek a helyzetnek a következménye, hogy bár az utóbbi években komoly napcella-telepítői kapacitás jelent meg, a lehetségesnél sokkal kisebb fordulatszámon és hatékonysággal működnek.
| Amikre büszkék vagyunk |
|
A teljesség igénye nélkül, íme egy lista az elmúlt évben lezárult napelemes projektekről:
|
Szegény Szlovákia? Bezzeg Ausztria!
A magyar kormányzati hozzáállást érdemes két szomszédos államéhoz, Szlovákiához és Ausztriához hasonlítani – mihez tartás végett. Németországhoz – annak mérete és az állam, illetve a tartományok támogatási, indukálási hajlandósága miatt – felesleges volna, az egy másik liga.
2010-ben a szlovák gazdasági minisztérium közleményt adott ki arról, hogy annak ellenére fenntartja a napkollektorokra szóló állami támogatásokat, hogy nem elég nagy irántuk az érdeklődés. A „nem elég jelentős” jelző azt jelentette, hogy 2900 pályázat kapott jelentős anyagi támogatást – szemben például az ugyanebben az időben futó, biomassza tüzelésű kazánokra kiírt pályázattal, melyre csupán 560 jelentkező akadt.
A támogatást eredendően családi házakra szabták: a napkollektorok 8 négyzetméteres méretig vissza nem térítendő támogatást kaptak (200euró/nm), de minden további négyzetméterért még 50 eurót lehetett kérni az államtól. A társasházakra külön paraméterként azt határozták meg, hogy a támogatás (100 euró/nm) lakásonként 3 négyzetméter méretig jár.
Ami a napelemes termelőket illeti: Szlovákia és Csehország is túllőtt a célon, mivel a projektek elején olyan magas vállalásokat tettek a beruházások élénkítése érdekében, hogy a 2009-től drasztikusan zuhanó piaci ártól elrugaszkodott költségeket finanszíroztak – ami aztán ¾ részben a fogyasztókra hárítva nyilvánvaló elégedetlenséget szült. Tavaly ezért a napenergiából származó villamos energia termelőire különadó bevezetését jelentette be a szlovák kormány. A költségvetési hiány csökkentésére hivatkozó döntés a cseh példát követi, ahol már 2011-kivetettek egy 26 százalékos adót az ilyen profilú vállalatokra. Az ügy fonákja, hogy a 6 milliárd cseh koronát jelentő állami bevétel-generálás jogosságát a termelők nemzetközi döntőbíróság elé vitték.
Az osztrák napelemes szövetség közlése szerint 2013-ban Ausztriában összesen 612,9 MW napelem erőművi kapacitás dolgozott az országban. A mennyiségi növekedést a felfutóban lévő közösségi napelem rendszerek terjedésétől várják, és bár a mennyiségi növekedés motorjának továbbra is a FIT (Feed In Tariff – áramátvételi tarifa) bizonyul, jelentős az Ausztriai Klíma és Energia Alap-tól kapott támogatással épülő projektek száma, s mindeközben az országban a külön támogatások nélküli telepítések száma is folyamatosan emelkedik.
Bécsben tavaly nyáron megépült az ötödik közösségi napelem erőmű is, amelynek részvényeit sikerült 26 óra alatt eladni. A korábbi négy rendszer összesen 800 lakást lát el zöld árammal, ez a szám bővül most további 160-nal. Az új naperőmű a bevásárlóközpontként, irodaházként, pályaudvarként és metrómegállóként is működő Wien Mitte épületkomplexum tetejére kerül, összesen 1800 db panel.
A beruházást az érdeklődők finanszírozzák, panelenként 950 eurót fizetnek, amire a rendszert üzemeltető cég évi 3,1 százalékos kamatot fizet úgy, hogy azt is vállalta, hogy a 25 éves garancia lejárta után visszavásárolják a működő paneleket a kisbefektetőktől.
Karintiában egyszerre két új közösségi finanszírozású napelem rendszer kezdte el működését. A módszer ugyanaz, mint Bécsben: Villach (130 MWh) és Ebendorf (500 MWh) saját lakói vették, veszik a paneleket (egységenként 600 euróért), azokat használatra adják oda az áramszolgáltatónak, amely erőműben használva a napelemeket, a 200 lakás igényén feül termelt áramot eladja, és ez jelenti a megtérülést a befektetőknek. A befektetés lényegében kockázatmentes, mert az állam 13 évig garantált, évi 3,6 százalékos megtérülést. Ezt az Európában már bejáratott FIT rendszeren keresztül kapják a befektetők.
Decentralizációt!
Az csehekre és szlovákokra mutogatva lehet ugyan azzal védekezni, hogy lám, mégiscsak van abban jó is, hogy a napenergia-termelést korábban nem dotálta agyon a kormány. Az igazság azonban inkább az, hogy miközben az északi szomszédoknál nem a technológia, hanem a kormányzati szabályozás vallott kudarcot, az energetika e szegletében a lapjárás alaposan megváltozott.
Magyarországról nézve tűnhet úgy, hogy a naperőművek, és a céges, közintézményes rendszer óvatos helyzetbe hozása az az ideális út, amin a támogatási rendszereknek járnia kell, de a napenergia háztartási hasznosítása is éppen erre a filozófiájára hajaz; nem arra, hogy, mint a naperőművek, a villamos hálózatra termeljen (a fogyasztó terhére, dotált áron), hanem hogy az adott fogyasztó a hálózatból minél kevesebb energiát vegyen fel. A lakossági napelemes projektek lényege is az, hogy kevesebb legyen a villanyszámla, de eközben a házak tetejére kerülő napcellák az egész áramtermelési rendszer decentralizálását is segítik.
Ma a költségek jelentős részét ugyanis az áram szállítása (illetve fel-, és letranszformálása) jelenti. Vagyis, ha közelebb van a termelés a fogyasztóhoz, akkor kevesebbe kerül számára az áram. És ez éppen a lakossági, illetve kkv-szektorokban vált mára sokkal inkább nyilvánvalóvá, mint az olyan nagy fogyasztókéban, mint az Audi vagy Dunai Vasmű. Hozzájuk képest az egészen pici termelő kapacitások is képesek részben (vagy egészben) az ugyancsak aprócska háztartási fogyasztási igényeket kielégíteni. Mindezt sajnos éppen Magyarországon nehéz megértetni, mivel az új paksi nukleáris blokkok építésre vonatkozó kormányzati törekvés éppen ennek az ellenkezőjét sugallja.
Ígéret már van. Meg valami más is
Azt, hogy nincs minden veszve, vélhetően az Európai Uniónak köszönhetjük majd. Szeptember közepén, egy önkormányzati projekt átadásakor mondta azt Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztés- és klímapolitikáért felelős államtitkára, hogy a 2014 és 2020 közötti uniós fejlesztési ciklusban napelemes és napcellás projektekre, mintegy 130 milliárd forintra lehet majd pályázni. A politikus ígérete az volt, hogy a támogatott körbe ezúttal a közintézmények és önkormányzatok mellett a lakossági igények is bekerülnek.
Azt, hogy ez valóban így lesz-e, az idő megválaszolja. A lehetőség meglengetésénél azonban van már konkrétabb jele is annak, hogy valami végre megmozdul e területen.
Az áramszolgáltatók mozgolódása ma ott tart, hogy az E.On Hungária – amúgy, demonstratív módon – ingyen szerelt fel egy karcagi óvoda tetejére egy 6 kW-os napelemes rendszert, miután a Balaton Soundra látogatók jóval nagyobb mennyiségű energiát töltöttek a cég hajtóerőműves hintaszerkezetébe, mint amennyit limitként előírtak. A fogadtatás pedig volt olyan erős, hogy a cég további, hasonló ötleteken is dolgozzon.
Ennél merészebbet lépett az ELMŰ-ÉMÁSZ, amely létrehozott egy új üzletágat is a lakossági, komplex energetikai felújítások és napelemes kiserőművek telepítésének segítésére. Az enHome projektek finanszírozásába beszáll az Erste Bank is azzal, hogy a pénzpiaci kondícióknál kedvezőbb hitelt (6 százalék alatti thm, 1-50 millió forint közötti hitel 2-30 éves futamidőre) biztosít erre a célra. A Zöld Hitelt igénylőknek az áramszolgáltató bonyolítja le az egész beruházást a tervezéstől az engedélyezésen át a kivitelezésig, amibe a megversenyeztetett és minősített alvállalkozók a hőszigeteléstől a hőszivattyú rendszerek vagy napelemes kis erőművek telepítéséig (vagyis a pincétől a padlásig tágított kínálat) mind belefér. Az áramszolgáltató ráadásul azzal számol, hogy az elkövetkező években akár 200 ezer lakás energetikai felújítását is képesek lesznek így elvégezni.
| Nem ez a legnagyobb baj, de… |
|
Magyarországon egy átlagos háztartás éves összkiadásának hatodát fizeti ki gázra, villanyra, távhőre – energiára. Az EU-ban ez a rezsi, arányaiban még a felét sem éri el, pedig az utóbbi egy évben a kormányzati politika fő csapásirányává tett rezsicsökkentés valóban komoly ár- és aránycsökkenést hozott. Mégis mindez hiába, mert bár az egységnyi energiáért idehaza már nem fizetünk többet az uniós átlagnál, sokat fűtünk, és sok áramot használunk. A lakásaink zöme ugyanis energiahatékonyság szempontjából nem csak a német, osztrák vagy holland és brit lakóházakhoz mérten pazarló, de elmaradtunk a saját régiónk országaitól is;a lengyelek és csehek feleannyit, a szlovének harmadannyit fogyasztanak, mint mi. Ezért is kell fordulatnak jönnie Magyarországon az energiahatékonysági projektek minőségében, céljában és méretében is, pláne, hogy másként aligha tudjuk teljesíteni a 2020-ra majd 2030-ra előírt európai normát. A hazai lakásállomány kétharmada drasztikus korszerűsítés után kiált – és ez összességében nagyobb teher, mint az államilag támogatott napelem pályázatok hiánya. |
Fotó: AFP / Saul Loeb
TOP 5
