A kép csak illusztráció (Forrás: Pexels)
A Z generáció tagjai a világ legösszekötöttebb nemzedéke. Életük kezdetétől körülveszi őket az internet, az értesítések, a követők száma és a „like”-ok versenye. Mégis, egyre többen döntenek úgy közülük, hogy kiszállnak ebből a pörgésből – és helyette a nyugalmat választják.
Ez a szemléletváltás a JOMO, vagyis Joy of Missing Out, magyarul a „kimaradás öröme” nevet viseli. Szöges ellentéte a közösségi médiában oly sokáig uralkodó FOMO-nak, azaz a lemaradástól való félelemnek. Míg a FOMO miatt sokan kényszeresen jelen vannak mindenhol – akár online, akár eseményeken –, a JOMO a szándékos lecsatlakozást hirdeti.
De miért most, és miért épp a fiatalok körében lett ilyen népszerű ez a hozzáállás?
A válasz egyszerű: a digitális zaj túl sok lett. Fiatalok tömegei érzik úgy, hogy a nap 24 órájában elérhetőknek kell lenniük, miközben állandóan figyelik, mások épp mit csinálnak, hol járnak, mit viselnek, mit esznek. Ez a folyamatos összehasonlítás szorongáshoz, kimerültséghez és önbizalomhiányhoz vezet – nem ritkán már tizenéves korban.
A JOMO azonban ennek a modern szorongásnak az ellenszere. Egyre több fiatal fedezi fel, hogy a valós kapcsolatok, az egyedüllét minősége vagy éppen a csend értékesebb, mint az állandó jelenlét az online világban. Nem akarnak többé mindent látni, követni, posztolni. Ehelyett inkább lemondanak egy-egy eseményről vagy „trending” tartalomról, hogy magukra figyelhessenek.
A Psychology Today szakértői szerint a JOMO-hoz vezető út sokszor a kiégésen át vezet. A fiatalok már nemcsak a munkahelyi stressztől fáradnak el, hanem a közösségi média nyomásától is. A JOMO így nem passzivitás, hanem öngondoskodás. Egy tudatos döntés: lelassítani, nemet mondani, és nem félni attól, ha valami kimarad.
Ez a hozzáállás sokaknál konkrét lépésekben is megjelenik: törlik az Instagramot a telefonjukról, digitális detoxot tartanak, vagy egyszerűen visszavesznek az online jelenlétből. Néhányan offline eseményeket szerveznek, ahol a telefonhasználat kifejezetten tilos – hogy az emberek tényleg egymásra figyeljenek.
A JOMO különösen vonzó lett a pandémia után, amikor a bezártság alatt sokan újra felfedezték a természetet, a csendet és az unalmat – mint pozitív élményt. A „mindig elérhetőnek lenni” elvárása egyre kevésbé tűnik vonzónak, helyét átveszi az egyszerűség és az önazonosság igénye.
A trend nem csupán egyéni, hanem társadalmi szinten is érezhető. Egyes munkahelyek már bevezetik a „digitális pihenőidőt”, az oktatásban pedig előkerül a médiahasználat tudatosságának témája. Úgy tűnik, a kimaradás öröme nem csupán egy múló hóbort, hanem egy új életforma kezdete – főleg a fiatalok körében.
Mert van abban valami felszabadító, ha valaki úgy dönt: „most nem megyek, és ez így van jól”. A JOMO nem a világ kizárásáról szól, hanem arról, hogy a saját világunkba végre beengedjük önmagunkat.
Kapcsolódó anyagok:
Z generációs lázadás: visszatér a butatelefon, egyre többet gyártanak
Hikikomorik, miért él bezárkózva sok japán fiatal évek óta a szobájában?
Egyre több fiatal vásárol butamobilt
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Jorge Fakhouri Filho: pexels
TOP 5
